Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Dúró Dóra: „A néppártosodás nem tartalmi változásokat jelent, hanem inkább stílusváltást”

Belpol

A jobbikos politikust Morvai Krisztináról, Novák Elődről és Simicska Lajosról is kérdeztük.

A ma megjelent Narancsban interjút olvashatnak az Országgyűlés Kulturális Bizottságának jobbikos elnökével. Ízelítő az  interjúból:

Magyar Narancs: Ha mérleget vonunk, mit lehet elmondani, melyik a Jobbik igazi arca: a régi vagy az új, a cukiságkampány utáni? Fejlődésről vagy változásról beszélhetünk?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Dúró Dóra: A politikát leginkább a hosszútávfutáshoz tudnám hasonlítani: az embernek változik a tempója, nem egyenletesen fut, mégis halad. A néppártosodás és a radikalizmus szembeállítása azért leegyszerűsítés, mert a néppártosodás nem tartalmi változásokat jelent, hanem inkább stílusváltást. Nem tagadom, vannak tartalmi változások is. A fő motiváció az volt, hogy bár eddig is sokan tudtak azonosulni a programunkkal, mégsem sikerült olyan áttörést elérnünk, amilyet szerettünk volna.

MN: A Pride-dal kapcsolatos kijelentések vagy Vona Gábor hanukaüdvözlete inkább tűnnek tartalmi változásnak, mint csupán stílusbelinek.

DD: Igen, ezért mondtam, hogy vannak azért tartalmi változások is.

MN: És ön ezekkel tud azonosulni?

DD: Van, amelyikkel igen, van, amelyikkel nem. De a vitákat belül kell lefolytatnunk, nem szeretnék kifelé más álláspontot képviselni, mint a párt álláspontja.

(…)

MN: Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) által kiszabott gigabüntetés miatt először kérdéses volt a választáson való indulásuk is, aztán Varga Mihály haladékot adott a befizetésre, a Jobbik pedig 70-80 milliót gyűjtött közösségi finanszírozással. Mi lesz: elkezdik a részletfizetést?

DD: Semmiképpen. Ez az eljárás abszurd, és az ügyészség is kimondta, hogy az ÁSZ hazudott a Jobbikról, nem is akadályoztuk semmivel a munkavégzésüket. Ezzel részben megnyertük az ügyet. Jogellenesen kiszabott büntetésről van szó, ezért nem fizetjük ki. Ez egy politikai alapon meghozott döntés a legnagyobb ellenzéki párttal szemben, aminél látta a kormány, hogy nagy felháborodást váltott ki az emberekből, ezért visszakoztak, és júliusra tolták át a Jobbik ellehetetlenítését. Ez elképesztő.

A Dúró Dórával készült teljes interjúnkat megtalálják a Magyar Narancs ma megjelent számában.

Előző cikk a rovatban „Ez már a hülyeség, a szédítés legalja” - Varga Zoltán (DK) az alusisakos akciójáról, a debreceni Fideszről és Kósa bizniszeiről „Ez már a hülyeség, a szédítés legalja” - Varga Zoltán (DK) az alusisakos akciójáról, a debreceni Fideszről és Kósa bizniszeiről
Következő cikk a rovatban Schmidt Mária Figyelőjében 100 forintnyi reklámbevételből 70 forint állami pénz Schmidt Mária Figyelőjében 100 forintnyi reklámbevételből 70 forint állami pénz

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.