Durva jogsértést követett el a nagykövet

  • narancs.hu
  • 2012. február 9.

Belpol

Szalai Annamáriára vonatkozó különleges személyes adattal élt vissza durván az ausztriai magyar nagykövet, mikor a Riporterek Határok Nélkül szervezet zsűrijénél reklamált a díjazottak – köztük a Magyar Narancs munkatársa – kiválasztása miatt.

Levélben fordult Albert Rohanhoz, Ausztria volt külügyi főtitkárához, az ENSZ egykori koszovói különmegbízottjához decemberben Szalay-Bobrovniczky Vince bécsi magyar nagykövet. Rohan ugyanis a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi civil szervezet zsűrijének elnöke, és ez a grémium ítélte múlt decemberben két magyar újságírónak, Vásárhelyi Máriának, illetve lapunk munkatársának, Rényi Pál Dánielnek a nemzetközi sajtószabadság tavalyi díját.
Szalay-Bobrovniczky helyenként ízléstelen, máskor egyenesen jogsértő, megint máskor pusztán igaztalan állításokkal igyekszik bizonyítani a zsűri elnökének, hogy a díjak nem megfelelő helyre kerültek.

Vásárhelyi Máriával kapcsolatban felemlegeti nemrég lezárult ominózus perét a „balliberális” index.hu újságírói ellen, akik őt egy cikkükben dominának nevezték. A nagykövet írásában hozzáteszi, hogy Vásárhelyinek egymillió forint kártérítést ítélt meg a bíróság, és hogy az Élet és Irodalom munkatársa – „nívójának megfelelve” – később, a HVG kérdésére „nyikhaj hülyegyerekeknek” nevezte az index.hu újságíróit. Nem felejti el hozzátenni azt sem, hogy Vásárhelyi Gyurcsány Ferenc „feltétel nélküli támogatója”, annak a Gyurcsány Ferencnek, akit még Paul Lendvai is felelősnek látott az ország nehéz helyzetbe sodródása miatt.

Szalay-Bobrovniczky egészen döbbenetes érvekkel operál, amikor munkatársunk, Rényi Pál Dániel díja mellé rak kérdőjelet. A nagykövet a Narancs újságírójának „A türelmes eminens” című Szalai Annamária-portréját veszi elő, és különösen bizalmas személyes információkat oszt meg a zsűri vezetőjével a médiahatóság elnökének magánéleti problémáival kapcsolatban, amelyek miatt a cikket szerinte nem lett volna szabad megírni. (Mivel itt egyértelmű jogsértést követett el, ezt a részt az itt és itt található levélből és a fordításából is töröltük.) „Nehezen tudom elképzelni, hogy ezzel a ténnyel, amelyről a magyar médiában mindenki tud, Rényi úr ne lett volna tisztában, amikor a cikkét írta” – jegyzi meg Szalay-Bobrovniczky.

Ezután a nagykövet – aki beismeri, hogy nem volt ott a díjátadón, csak egy ismerősén keresztül értesült a fejleményekről – munkatársunk beszédéből pontatlanul idéz egy mondatot. Szerinte Rényi azt állította, hogy egyetlen konkrét eset sem fordult elő a médiában az új médiatörvény érvénybe lépése óta, mikor újságírókat hatóságok vizsgálni kezdtek volna, ezzel szemben Rényi beszélt Bodoky Tamás ügyéről, akit a hatóságok arra akartak kényszeríteni, hogy fedje fel forrásait.

A következő pontban a nagykövet már az új törvényt védi, hasonlóan ahhoz, ahogyan tette ezt az osztrák napilap, a Der Standard hasábjain is. (Erről szóló cikkünket lásd itt.) Azt az érvet használja, hogy hazánk tavaly a Freedom House sajtószabadság listáján továbbra is „szabad” besorolást kapott, elfelejtve, hogy öt pontot vesztettünk az előző évhez képest. 25 helyet zuhantunk a listán, melyen ki is van emelve Magyarország, mint a legtöbb pontot veszítő nyugati ország, ugyanis sehol máshol nem romlott ennyit a helyzet. Már csak egy pontra vagyunk a „részben szabad” kategóriától.
De Szalay-Bobrovniczky ettől eltekint, és kérdi: „Mi szól amellett, hogy olyan ország újságíróit díjazzák, ahol a sajtó szabad? Hol a bizonyíték?”

„Mi szól a személyek mellett, akiket kitüntettek?” – teszi fel a kérdést végül a nagykövet, s noha maga is magyarázatot talál erre magukban a cikkekben, azt mondja, „nem lehet elvonatkoztatni magától a személytől, aki a cikket írta”.

A nagykövet stílszerűen a végére hagyja a legszebb mondatait.

„Szabadjon kifejezésre juttatnom a személyes véleményemet, miszerint a tisztelt zsűrit félrevezették – mégpedig olyan felelőtlen személyek, akik mást sem forgatnak a fejükben, mint Magyarország lejáratását, és tudatosan vállalják, hogy megromoljanak a magyar–osztrák kapcsolatok. Ön, aki az úgynevezett szankciós időszakban (itt a szerző nyilván a Haider-érára és az uniós szankciókra utal – a szerk.) a szövetségi külügyminisztérium főtitkára volt, minden bizonnyal rendelkezik tapasztalatokkal a tekintetben, hogy milyen érzés, ha (szinte) barátok nélkül igazságtalan vádaknak vagyunk kitéve.”

Hogy az ausztriai nagykövet nem tiszteli sem a díjazott újságírók munkásságát, sem pedig Albert Rohant annyira, hogy ne vonja kétségbe a zsűri döntését, az nem túl meglepő. Az igazán gusztustalan az, hogy hajlandó ehhez a támadáshoz felhasználni az általa egyébként pozitív színben feltüntetett Szalai Annamáriát is, kiteregetve legszemélyesebb ügyeit.

Neked ajánljuk

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.

Valóra vált álom

Az utókor korántsem elfogulatlan emlékezetében Horthy Miklós zömmel Magyarország kormányzójaként él, aki többnyire fess altengernagyi egyenruhában feszít, esetleg fehér lován léptet. Tette is mindezt 24 és fél éven keresztül, egy tengerrel nem bíró ország („király nélküli királyság”) államfőjeként.

Papás-mamás

Egy játszóházban, pontosabban egy játszóház előterében vagyunk, ahol egy egyedülálló apa és egy válófélben lévő anya várakozik a foglalkozáson lévő gyerekére. Bár kapcsolatuk kissé viharosan indul (gyermekeik összevesznek bent, és természetesen felelőst kell találni egy ilyen komoly helyzetben), de a hosszú közös várakozások alkalmával – mi sem természetesebb – összemelegednek. Eddig ideálisnak tűnik a helyzet, ugye?

Megalázva

Kedden ért véget a PDSZ meghirdette egyhetes országos, ún. gördülő pedagógussztrájk. A záróaktus a Szolidaritás Napja volt, amelyen a közoktatás szereplői mellett a szakképzési centrumok néhány intézményéből, valamint egyházi iskolákból is demonstráltak tanárok. 

Kezek az asztal felett

Jednou budem dál, jednou budem dál, jednou budem dál, já vím… – énekelte szombaton este kicsivel nyolc előtt a Vencel téren a spontán módon, mindenféle közösségi meghirdetés nélkül összeverődött sok száz fős tömeg. A megválasztott elnökként első televíziós interjújára a nemzeti múzeumba siető Petr Pavelt üdvözölték így.

Szégyen nélkül

Miközben a hajléktalan nők körében kifejezetten gyakoriak a nőgyógyászati problémák, az állami ellátáshoz való hozzáférésük finoman szólva is nehezített. A tavaly október óta működő traumatudatos nőgyógyászati rendelőben az egyszeri ellátásokon túl tartós segítséget és sokszor lelki támaszt is nyújtanak a nehéz helyzetű nőknek.