„Eddig és ne tovább!” – Ketten is faképnél hagyták Balog Zoltán kerekasztalát

Belpol

Elegük lett a civilellenes gyűlöletkampányból a tanodásoknak.

„Évek óta részt veszünk az Ön által alapított Antiszegregációs Kerekasztal munkájában, ahol civil, egyházi és kormányzati szakemberek vitatják meg rendszeresen az aktuális esélyegyenlőségi témaköröket, s próbálnak folyamatokat generálni, eredményeket elérni az antiszegregáció területén. Számos alkalommal éreztük úgy, hogy jelenlétünkkel legitimáljuk (a szerintünk) alapvetően hibás szakpolitikai döntéseket, de ezt megfelelő árnak gondoltuk azért, hogy időnként hozzájárulhattunk nagyobb problémák megelőzéséhez, pozitív folyamatok elindításához, hatékony érdekérvényesítő tevékenységekhez. A fent leírt folyamatok ellen tiltakozva ma – az európai uniós csatlakozási szerződés aláírásának 14. évfordulóján – kilépünk az Antiszegregációs Kerekasztal tagjai közül” – közölte Balog Zoltánnak írott levelében április 16-án a kerekasztal két oszlopos tagja, Berki Judit és Szűcs Norbert.

Az Antiszegregációs Kerekasztalt 2013 júniusában hozta létre az Emmi,

s fő feladatául „a szegregáció megszüntetésére irányuló javaslatok megfogalmazását” jelölte ki. Ennek megfelelően a kerekasztal két-három, az utóbbi időben egy-másfél havonta ült össze. A kormányzat oldaláról Czibere Károly, a szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, és helyettes államtitkára, Langerné Victor Katalin, de időnként még Balog Zoltán miniszter is vett részt a tanácskozásokon, illetve ott voltak a Klik képviselői is. Rajtuk kívül egyházi és civil szervezetek képviseltették magukat.

Langerné, Balog, Czibere

Langerné, Balog, Czibere

Fotó: MTI

Így került oda a két most kilépő tag is: Szűcs Norbert Szegeden működtet tanodát a Motiváció Műhellyel, és ő a tanodák érdekképviseletével foglalkozó Tanoda Platform egyik alapítója is. Berki Judit és munkatársai 2000 óta viszik a bátonyterenyei tanodát, 2011 óta pedig már Lucfalván és Mátraverebélyen is dolgoznak. „Mindennapi haszna volt annak, hogy a kerekasztal tagjai voltunk, tematizálni tudtunk ügyeket, számon tudtuk kérni az államtitkárságon, ha valami nem vagy nem a beígértek szerint valósult meg. Fontos eredmény volt például az, hogy a tanodákat érintő pályázatok körüli anomáliákat valamelyest rendezni tudtuk (ezekről itt és itt olvashatnak bővebben), sikerült új pályázati kiírást kiharcolnunk és azt, hogy a minisztérium felállítson egy munkacsoportot, ami azon dolgozik, hogyan lehet a tanodákban folyó munkát számon kérni, milyen jogszabályi átalakításokra van szükség és mi kell ahhoz, hogy állami támogatáshoz jussanak – vagy normatíva vagy feladatfinanszírozás formájában” – sorolja Szűcs Norbert kérdésünkre, milyen előnyökkel jár az, ha valaki tagja a kerekasztalnak. Hozzáteszi, így közvetlenebb módon és gyorsabban tudták az érdekeiket érvényesíteni.

De akkor mégis miért döntöttek a kilépés mellett?

Csak a kulcsmondatokat idézve a levélből: „Hiszünk a társadalmi integráció szükségességében. Hiszünk a civil szerveződések szükségességében. Hiszünk az Európai Unióban. A jelenlegi magyar kormány szemlátomást nem tartja fontosnak a társadalmi integrációt. Önök ellenségnek tekintik a civil szervezetek nem szervilis részét, mivel nem tűrik a kritikát – miközben a civilek egyik fontos, alapvető feladata az ellátórendszerek monitoringja, az esetleges problémák felismerése és megoldásának elősegítése. Az Ön kormánya az Európai Unió ellen is uszító propagandát folytat, „Brüsszel” ellen hangolva teleplakátolják az országot, teleszemetelik a postaládáinkat. Költik az adóforintjaikat és az Európai Uniótól kapott felzárkóztatási pénzeket, miközben azt a bravúrt is végrehajtják, hogy már a kérdéseikkel is hazudnak.” (A teljes levelet itt olvashatják.)

„Azt éreztük, hogy annyira fojtogató a kormány részéről a gyűlöletkeltő magatartás, hogy egy reprezentatív testületben nem tudunk együttműködni tovább a kormánnyal, még akkor sem, ha a kerekasztal résztvevői nem ezt a hangnemet képviselik. Mert bár sok vitánk volt egymással, mégis szakmai alapon közelítettünk a kérdésekhez – mondja Szűcs, és hozzáteszi –, jelezni kellett, hogy eddig és ne tovább, hogy a civil szférát, ami egy innovatív, menő, szerethető és progresszív valami, nem lehet kriminalizálni!”

Szűcs és Berki három napja írt levelére válasz még nem érkezett. A munkát viszont folytatják, a Tanoda Platformon keresztül továbbra is képviselik a tanodák érdekeit, erősítik az összefogást, és építik a hálózatot. Első lépésként pedig tanulmánykötetet szerkesztenek a deszegregáció magyarországi lehetőségeiről. „Összegyűjtjük benne jelen tudásunkat, továbbra is tematizáljuk a problémákat és nem engedjük el őket.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.