Kilakoltatják-e az OPNI volt dolgozóit?

Édes otthon

Belpol

A volt elmegyógyintézet területén ma is élnek szolgálati laká­sok­ban az OPNI korábbi dolgozói. Bérlői státuszukat 13 éve nem sikerült rendezni, most kilakoltatás fenyegeti őket.

„Én a Lipótra születtem, hét­éves voltam, amikor ebbe a lakásba költöztem a szüleimmel és a testvéremmel. Már a nagyszüleim is itt éltek, a családból mindenki a Lipóton dolgozott. Édesanyám könyvtáros volt, aztán az Egészségügyi Minisztériumba került, édesapám az intézet műhelyében dolgozott, a nagyszüleim ápolók voltak. Én a betegfoglalkoztatón dolgoztam, majd miután megszűnt az intézmény, pedagógusként helyezkedtem el. Amikor a szüleim elköltöztek, én maradtam itt a lányommal és az unokámmal. Negyven éve ez az otthonom, itt éltem le az egész életemet” – meséli a Lipótmezei út 1–3. szám alatt található ház egyik lakója. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) volt dolgozóit azért kerestük fel, mert tavaly februárban többen felszólítást kaptak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-től, hogy 30 napjuk van elhagyni a lakást, ahol évtizedek óta élnek.

Kiköltözni!

A Hűvösvölgyi útról nyíló szűk utca elején egy rozoga kerítés mögött két négyemeletes ház található, az udvarról tökéletesen látszik az egykori Tébolyda ma is impozáns épülete. A két házban összesen 32 lakás van, a legtöbb 55 négyzetméteres, kétszobás, sok belőlük üresen áll. Az udvaron pici garázsok, padok, lentebb egy kis kertrész, amelyet a lakók tettek rendbe, ültettek be növényekkel, de amióta éjjelente rókák és vaddisznók túrják fel a füves területet, már nem gondozzák ők sem. „18 éves koromban kezdtem a Lipóton dolgozni, egy ideig bent is éltem a területen, 2000-ben költöztünk ide, a bérlő által jogszerűen befogadott rokonként, a negyedik emeletre. Két gyerekem van, mindkettő ideszületett, ők is itt nőttek fel” – meséli egy másik lakó, aki ápolónőként dolgozott az intézményben. Az OPNI 2007-es megszűnésekor éppen terhes volt, a Kútvölgyibe helyezték át; a gyes után ott dolgozott, a munkaviszonya így soha nem is szűnt meg. Azóta is egészségügyi dolgozó, pszichiátriai területen tevékenykedik. Tavaly februárban ő is megkapta a felszólítást.

Az OPNI működése idején a Lipótmezei út 1–3. alatti két ingatlan az intézmény tulajdonában állt, szolgálati lakásként hasznosították saját egészségügyi dolgozóik és azok családjainak részére. Ahogy a mostani lakók elmondták, a szolgálati lakásban élőknek akkor sem kellett kiköltözni, amikor már nyugdíjba vonultak. A lakásokhoz pályázat útján jutottak hozzá, és bizonyítaniuk kellett, hogy rendelkeznek az esedékes felújításokhoz szükséges saját tőkével. Amikor az egyik lakó 2000-ben beköltözött, padlót kellett csiszolni, burkolt, festett. „Most meg azt mondják, költözzek ki és adjam át a lakást eredeti állapotában. Ezt sajnos nem tudom megtenni, mert akkor a falak nem voltak egyenesek, feketék voltak, penész és kosz volt a lakásban mindenhol.”

Az OPNI megszűnése után az intézmény főépülete és az azzal máig egy helyrajzi számon álló ingatlanok, illetve a körülötte lévő zöld terület az államra szállt, az egykori szolgálati lakások pedig az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) kezelésébe kerültek. Az egyik lakó azt meséli, hogy a megszűnés előtt az OPNI vezetősége készített egy felmérést arról, hogy a szolgálati lakásban élők vajon megvennék-e a lakáso­kat, ha eladná nekik az intézet. „Nyilatkozni kellett, hogy szeretnénk-e megvásárolni, kérünk-e hozzá garázst, udvarrészt, még mérnökök is jöttek, akik mindent lemértek a lakásban. Volt egy ilyen törekvés, de aztán nem lett belőle semmi.” 2008 novemberében (szűk egy évvel az OPNI megszűnése után) levelet kaptak: mivel „szükségessé vált az intézet által megkötött bérleti szerződések egyeztetése”, adatszolgáltatás céljából küldjék el az EKI-nek a bérleti szerződésüket. A lakók szerint ezután nem történt semmi, majd 2009-ben az MNV Zrt. közvetlen kezelésébe került az egész ingatlanegyüttes, és jelenleg is odatartozik. Bár az elmúlt 13 év alatt sokszor felmerült, hogy az OPNI műemlék épületét hasznosítani kellene, a II. kerület Városrendezési és építési szabályzatának egy 2007-es rendelete szerint ezt csak úgy lehetett volna megtenni, ha megtartják az egészségügyi funkciót – de ebből nem lett semmi. Tavaly decemberben aztán kiderült, hogy elit gimnáziumot akar kialakítani a kormány az egykori elmegyógyintézetből. Létre is hozták a Közép-európai Oktatási Alapítványt, amely a terület vagyonkezelője lett, és az iskola fenntartója is lesz. A 41 hektáros területből csak 18,2 hektárt kapott meg az alapítvány a bentlakásos elit iskola számára, amely a tervek szerint 2022-ben, legkésőbb 2023-ban megnyitja kapuit a zömében határon túli, nem magyar ajkú diákok előtt. A projekt gazdája a Külgazdasági és Külügyminisztérium.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."