Kilakoltatják-e az OPNI volt dolgozóit?

Édes otthon

Belpol

A volt elmegyógyintézet területén ma is élnek szolgálati laká­sok­ban az OPNI korábbi dolgozói. Bérlői státuszukat 13 éve nem sikerült rendezni, most kilakoltatás fenyegeti őket.

„Én a Lipótra születtem, hét­éves voltam, amikor ebbe a lakásba költöztem a szüleimmel és a testvéremmel. Már a nagyszüleim is itt éltek, a családból mindenki a Lipóton dolgozott. Édesanyám könyvtáros volt, aztán az Egészségügyi Minisztériumba került, édesapám az intézet műhelyében dolgozott, a nagyszüleim ápolók voltak. Én a betegfoglalkoztatón dolgoztam, majd miután megszűnt az intézmény, pedagógusként helyezkedtem el. Amikor a szüleim elköltöztek, én maradtam itt a lányommal és az unokámmal. Negyven éve ez az otthonom, itt éltem le az egész életemet” – meséli a Lipótmezei út 1–3. szám alatt található ház egyik lakója. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) volt dolgozóit azért kerestük fel, mert tavaly februárban többen felszólítást kaptak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-től, hogy 30 napjuk van elhagyni a lakást, ahol évtizedek óta élnek.

Kiköltözni!

A Hűvösvölgyi útról nyíló szűk utca elején egy rozoga kerítés mögött két négyemeletes ház található, az udvarról tökéletesen látszik az egykori Tébolyda ma is impozáns épülete. A két házban összesen 32 lakás van, a legtöbb 55 négyzetméteres, kétszobás, sok belőlük üresen áll. Az udvaron pici garázsok, padok, lentebb egy kis kertrész, amelyet a lakók tettek rendbe, ültettek be növényekkel, de amióta éjjelente rókák és vaddisznók túrják fel a füves területet, már nem gondozzák ők sem. „18 éves koromban kezdtem a Lipóton dolgozni, egy ideig bent is éltem a területen, 2000-ben költöztünk ide, a bérlő által jogszerűen befogadott rokonként, a negyedik emeletre. Két gyerekem van, mindkettő ideszületett, ők is itt nőttek fel” – meséli egy másik lakó, aki ápolónőként dolgozott az intézményben. Az OPNI 2007-es megszűnésekor éppen terhes volt, a Kútvölgyibe helyezték át; a gyes után ott dolgozott, a munkaviszonya így soha nem is szűnt meg. Azóta is egészségügyi dolgozó, pszichiátriai területen tevékenykedik. Tavaly februárban ő is megkapta a felszólítást.

Az OPNI működése idején a Lipótmezei út 1–3. alatti két ingatlan az intézmény tulajdonában állt, szolgálati lakásként hasznosították saját egészségügyi dolgozóik és azok családjainak részére. Ahogy a mostani lakók elmondták, a szolgálati lakásban élőknek akkor sem kellett kiköltözni, amikor már nyugdíjba vonultak. A lakásokhoz pályázat útján jutottak hozzá, és bizonyítaniuk kellett, hogy rendelkeznek az esedékes felújításokhoz szükséges saját tőkével. Amikor az egyik lakó 2000-ben beköltözött, padlót kellett csiszolni, burkolt, festett. „Most meg azt mondják, költözzek ki és adjam át a lakást eredeti állapotában. Ezt sajnos nem tudom megtenni, mert akkor a falak nem voltak egyenesek, feketék voltak, penész és kosz volt a lakásban mindenhol.”

Az OPNI megszűnése után az intézmény főépülete és az azzal máig egy helyrajzi számon álló ingatlanok, illetve a körülötte lévő zöld terület az államra szállt, az egykori szolgálati lakások pedig az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) kezelésébe kerültek. Az egyik lakó azt meséli, hogy a megszűnés előtt az OPNI vezetősége készített egy felmérést arról, hogy a szolgálati lakásban élők vajon megvennék-e a lakáso­kat, ha eladná nekik az intézet. „Nyilatkozni kellett, hogy szeretnénk-e megvásárolni, kérünk-e hozzá garázst, udvarrészt, még mérnökök is jöttek, akik mindent lemértek a lakásban. Volt egy ilyen törekvés, de aztán nem lett belőle semmi.” 2008 novemberében (szűk egy évvel az OPNI megszűnése után) levelet kaptak: mivel „szükségessé vált az intézet által megkötött bérleti szerződések egyeztetése”, adatszolgáltatás céljából küldjék el az EKI-nek a bérleti szerződésüket. A lakók szerint ezután nem történt semmi, majd 2009-ben az MNV Zrt. közvetlen kezelésébe került az egész ingatlanegyüttes, és jelenleg is odatartozik. Bár az elmúlt 13 év alatt sokszor felmerült, hogy az OPNI műemlék épületét hasznosítani kellene, a II. kerület Városrendezési és építési szabályzatának egy 2007-es rendelete szerint ezt csak úgy lehetett volna megtenni, ha megtartják az egészségügyi funkciót – de ebből nem lett semmi. Tavaly decemberben aztán kiderült, hogy elit gimnáziumot akar kialakítani a kormány az egykori elmegyógyintézetből. Létre is hozták a Közép-európai Oktatási Alapítványt, amely a terület vagyonkezelője lett, és az iskola fenntartója is lesz. A 41 hektáros területből csak 18,2 hektárt kapott meg az alapítvány a bentlakásos elit iskola számára, amely a tervek szerint 2022-ben, legkésőbb 2023-ban megnyitja kapuit a zömében határon túli, nem magyar ajkú diákok előtt. A projekt gazdája a Külgazdasági és Külügyminisztérium.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.