Az egészségügyi reform keretében elhatározott kórházi ágyszámcsökkentés tízezer ágyat érint az országban (jelenleg körülbelül 93 ezer van), ebből a legtöbb Pest megyében szűnne meg. A majdnem tökéletes (90 százalékos) ágykihasználtság víziója valósul meg 1997-től - vélik a jólétünkön munkálkodó szakértők, hozzátéve, hogy az egészségbiztosító mellett mi is jól járunk.
A Népjóléti Minisztérium
adatai szerint naponta országszerte 24 ezer ágy üres. A jelenlegi szükségletekhez képest túlméretezett kórházi ellátórendszer átalakítását célzó (hivatalosan: Az egészségügyi ellátási kötelezettségekről és a területi ellátási normatívákról szóló) törvényt a nyári szünet előtti utolsó munkanapon fogadta el a parlament. Szabó György népjóléti miniszter - az egyébként az Alkotmánybíróság előtt fekvő - törvény elfogadása előtt úgy nyilatkozott: ha nincs mögötte kellő támogatás, feláll, ám ha az ágyszámcsökkentés miatti támadások miatt "ki akarják vonni a tűzvonalból", akkor sem tágít. A javaslatot egyforma hevességgel bírálták kormánypártiak és ellenzékiek, ennek ellenére rövidesen elkezdték munkájukat az úgynevezett
Megyei Egyeztető Fórumok
A fórumok (MEF) üléseire meghívtak mindenkit: kórházigazgatót, -fenntartót, megyei tiszti főorvost - s tanácskozási joggal egy-két szakmai szervezetet is -, hogy megállapodjanak, honnan hány ágyat pakolnak ki. Három megyében egyáltalán nem volt egyeztető tanácskozás: Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Fejér megúszta a leépítéseket, mivel e megyékbe a maradéktalan kórházi ellátás biztosításához inkább további ágyakat kellene telepíteni. A hónapokon át tartó, kölcsönös anyázástól sem mentes megbeszélések eredményeként mára már csak négy megye nem állapodott meg arról, melyikük mennyit adna le ágyaiból, hogy kijöjjön a tízezer rájuk eső része. Az pedig úgy jön ki, hogy a - közgazdász vezette - minisztérium szakemberei kidolgoztak egy elképesztően bonyolult képletet, amely alapján kiszámítható, hogy egy-egy megyének hány ágyra van szüksége az ellátó intézmények típusa és egyéb szempontok alapján. Vagyis nem az a kérdés, hogy melyik megyében mennyivel kevesebb ágyra köt szerződést a kórházakkal az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), hanem az, hogy a megye kórházai (már amelyik megmarad) hogyan állapodnak meg egymás között. Pest, Csongrád, Veszprém és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében még hiányzik a konszenzus.
A legnagyobb vesztes
Pest megye, ahol 5604 kórházi fekhelyet kellene kipakolni. A MEF résztvevői viszont 4473-nál besokalltak, így Lun Katalin, a fővárosi tiszti főorvos ezt a számot mondta be az OEP-nél Pest megyére vonatkozóan: a törvény szerint ilyen esetben - tehát ha nincs megegyezés az érdekeltek között - az OEP dönt.
Néhány vidéki egyeztető fórumon egyébként előre látták a "pestiek" majdani kompromisszumképtelenségét, ezért olyan záradékot csatoltak saját megállapodásaikhoz, hogy csak akkor hajlandók a felajánlott ágyakat valóban le is adni, ha Pest megye - és a főváros - dűlőre jutott már ez ügyben. E záradéknak jogilag azonban nincs sok értelme: az OEP úgyis csak annyi ágyat finanszíroz, amennyit a törvény szerint megyénként finanszíroznia kell. Ha egy egészségügyi intézmény esetleg nem ért egyet a döntéssel, bírósághoz fordulhat. (A szerződéskötésre az OEP és a kórházak között december 1-31. között kerül sor.)
Az MEF-ek OEP-hez beküldött megállapodásait az egészségbiztosítási különbizottságok úgynevezett "ellátási térképeken" vizsgálják. (Megyétől függően ma 10 ezer lakosra átlagosan 65-140 ágy jut.) A bizottságok döntései szerint jól jár a lakosság akkor is, ha a fővárosi Balassa János Kórházba, a mezőhegyesi utókezelőbe, a gyomaendrődi szülőotthonba és a parádi szívkórházba egyáltalán nem fekszik be senki: ezekkel a kórházakkal egyáltalán nem szerződik az OEP, tehát megszűnnek. Felszámolnak ezenkívül országosan 46 osztályt és 15 telephelyet, valamint megszűnik az összes kis (értsd: 130 ágyasnál kisebb és négynél kevesebb alapszakmát ellátó) kórház is. Az ágyszámcsökkentés körülbelül hatezer munkahely megszűnését és körülbelül tízezer egészségügyi dolgozó "mozgását" jelenti, azaz átképzéseket és átcsoportosításokat, illetve körülbelül egyszázalékos orvos-munkanélküliséget prognosztizálnak a szakemberek.
Budapesten
a kocsmák és a nonstop közértek után kórházból van a legtöbb. A fővárosiak mellett itt betegeskedik a Pest megyeiek egy része is, sőt esetenként a távolabb élőket is a főváros egészségügyi intézményeiben gyógyítják. A törvényben előírt radikális ágyszámcsökkentést a budapesti orvosszakma ellenérzéssel fogadta. Nem csoda hát, ha nem járt sikerrel az össznépi alkudozás, tehát a döntés joga Budapest esetében is az OEP-hez került. Ennek felelősségét viszont az OEP nem szívesen vállalja: vezetői többször kijelentették, a szervezetet "nem látják alkalmasnak" eme jogosítvány ellátására, noha az eddig elért eredményeket "figyelembe veszik", azaz a megszüntetésre már "felajánlott" ágyakat nem utasítják vissza. Például a Semmelweis Orvostudományi Egyetemnek (SOTE) idén 600 ágytól kell megválnia, a fővárosi tulajdonban lévő intézmények közül pedig a legrosszabbul a Szent János Kórház jár (515 ágy mínusz, bár az adatok még változhatnak), míg a Madarász utcai Gyermekkórház, két ágy "leselejtezésével", egyelőre jól jött ki az egészből. Nyert ügye van viszont a MÁV-kórháznak és intézményeinek: a hírek szerint "a" Kútvölgyi helyett ez lesz a VIP-kórház.
A mindenféle átalakításokhoz egyes becslések szerint csak a fővárosban
több pénz kellene,
mint amennyit a népjóléti tárca összesen áldozni hajlandó a saját maga javasolta törvény végrehajtására (idén körülbelül országosan másfél milliárd forint van a szerkezetátalakításra). Addig azonban egyetlen intézménytulajdonos vagy -fenntartó sem tud lépni (költöztetni, összevonni), amíg nincs miből. Látszólag az OEP sem tömheti majd tele perselyét a megszüntetések miatt megtakarított forintokkal. Jelentős mértékű spórolást ugyanis csak egész intézmények vagy telephelyek bezárásával tudnának elérni, ilyen változások viszont nemigen várhatók a fővárosban.
A törvényt már javaslat formájában is bírálók - például Szolnoki Andrea (SZDSZ) vagy Pusztai Erzsébet (MDNP) - még a nyár elején rámutattak: kevés szó esik a csökkenő ágyszám és a kórházbezárások kapcsán a megmaradó kórházak műszerezettségéről, pedig egy jobb ellátottsággal rendelkező kórház egy ágyon rövidebb idő alatt több beteget képes "átforgatni". Hiányzik a koncepció a fekvőbeteg-ellátó intézmények kieső fekhelyeit felváltó, illetve ellensúlyozó ápolási és szociális otthonok kiépítésére, illetve az otthoni gondozói szolgálat megteremtésére is. Ráadásul hetente vannak tüntetések a kis kórházak bezárása ellen, a SOTE pedig bírósággal fenyegetőzik. A Magyar Kórházszövetség elnöke arra emlékeztetett, hogy a kórházaknak október 25-ig kellett volna megkapniuk az OEP visszaigazolását az MEF-en kötött alkuk elfogadásáról. Ám az intézmények nem kaptak semmiféle értesítést, s ez arra biztatja a kórházi vezetőket, hogy államigazgatási eljárás keretében támadják meg a határozatokat.
Vultur Csaba
(közreműködött: Kovács Orsolya)
