Egy éve tart a leépítés két hazai akkugyárban

  • narancs.hu
  • 2025. február 19.

Belpol

A komáromiról azt beszélik, hogy bezár, és a tulajdonos ezt eddig nem cáfolta.

2024 áprilisában a dél-koreai SK komáromi és iváncsai akkumulátorgyárában együtt 4146-an dolgoztak. A novemberi adatok szerint 3581 embert foglalkoztatnak, ami hét hónap alatt 565 fős csökkenést jelent, és a leépítés november óta is tart – írja a Telex.

A két gyár azért kényszerül erre, mert most nincs kereslet a termékeire, csökkentett kapacitással működnek. 

Az SK 2020-ban nyitotta meg a kétszázmilliárd forintból épült gyárát Komáromban, és annyira jól alakultak a piaci viszonyok, hogy a cég Iváncsán még nagyobb gyárat épített és indított el 2024 elején. Közben viszont csökkent az elektromos autók és így az akkumulátorok iránti kereslet, látszott, egyelőre a két gyár nem fog a tervezett kapacitással működni. Az iváncsai üzemből akkor bocsátottak el 600 dolgozót, amikor elkezdődött a sorozatgyártás. 

Az utóbbi egy évben a két gyár több mint ezer külsős munkavállalótól vált meg a belsős dolgozók mellett, most pedig a logisztikai részleg munkatársait szervezik ki külön cégbe a lap értesülései szerint végkielégítés és jogfolytonosság nélkül, úgy, hogy az új cégnél próbaidősként kezdenék a munkát.

A komáromi gyárról hetek óta beszélik, hogy bezár, és ezt az értesülést az SK eddig nem cáfolta.

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.