A garázda, az Ungváry Krisztián történészt is soraiban tudó társasághoz csatlakozva nagyjából 15.10-kor lépett ki a felszínre a metró Kossuth téri állomásán. Először a kordonnal elzárt területre kívánt bejutni, de a sajtó egyik, bejutással sikertelenül próbálkozó fiatal képviselőjétől azt a tájékoztatást kapta, hogy oda csak a különleges karszalagot viselőket engedik be. A Földművelésügyi Minisztérium irányába is csak terelőkapukon át jutott be. A kapukat megkülönböztető mellényt viselő nagydarab (de nem kopasz) személyek tartották ellenőrzésük alatt, hébe-korba meg-megállítottak ünneplő személyeket táskavizit céljából. A felszólításnak a fegyelmezett állampolgárok eleget is tettek, pedig a sárga mellényes nem hatóság. A kis társaság, nevezzük illegális sejtnek, a minisztérium árkádjai előtt furakodott be a tömegbe, s ott jól elkülönülő csoportot alkotva nem önként kezdeményezett beszélgetésbe elegyedett a már ott várokozó polgártársakkal. Ugyanis hamar kiderült, hogy a sziget, amelyet alkottak, egy veszettül kormánypárti tenger közepén képződött. Egy kalapos úr az ismert paneleket kezdte egyszerű sorozattá alakítani – ebben túlnyomórészt Sorosék, az unokáit abuzáló és negyedik asszonynak elrabló migránsok, valamint az örök klasszikus, a Gyurcsány-bérencek kaptak helyet –, míg egy harciasabb, lenyalt hajú, szálkás, vékony testalkatú egyén arról tájékoztatta az illegalitását immár önként levetkező sejtet, hogy aki közülük először mer fütyülni, az addig él, mert ő azt a személyt bizony megöli.
Megöllek, mondotta, és ebben maradtunk.
Nem e fenyegetés, de a béke és a nők testi épségének megőrzése győzte meg a csapatot arról, hogy az Alkotmány utca és a tér sarkán keressen véleménynyilvánításra alkalmasabb helyet magának. A csoport a tömegben átaraszolt az immár jegyzőkönyvezett helyre.
Itt, amint az események felgöngyölítése során kiderült, a következők játszódtak le.
Véresre sikeredett ünnepi hétvége
A Néprajzi Múzeum előtti térség akkor már komoly feszültséggócnak mutatkozott. Egy viszonylag népes csoport fütyült, hangoskodott a közelben. Őket – nem hivatalosan – intézkedés alá vonták a civil biztonsági szolgálat emberei, amennyiben masszív vázszerkezetű, izmokkal és zsírszövetekkel alaposan megerősített testüket a tiltakozókat a tértől elválasztó fémkordonnak feszítették, így szigetelve el őket a téren résmentesen ünneplőktől. A csapat viszont a kordonon belül foglalt el nem karakterisztikusan körberajzolható területet. E helyütt halott vagy még elő anyák megbecstelenítésére szólítottak fel a középosztály képviseletében jelen lévő urak és úriasszonyok, valamint alkalmi szövetségeseik. Sőt itt-ott már a fizikai erőszakra is igény mutatkozott (lökdösődés, köpködés, mezrángatás).
Hatalmas tömeg és még nagyobb füttykoncert a Kossuth téren
Ekkor bizonyos Duda úr lépett a színpadra, aki foglalkozására nézve köztársasági elnök, és a baráti Lengyelország képviseletében kereste fel a garázda – vagyis a szerző – hazáját. Ennek örömére a gyanúsítás alá vont személy maga is sípot ragadott, hogy e feletti örömének hangot adva gyakoroljon a későbbi, miniszterelnöki beszéd beárazására. Ekkor egy hatvanas, szemüveges, festett szőke asszony indult meg a későbbi garázda személy felé, és mint Macbeth boszorkányai, különböző átkokat, gyalázkodásokat kiáltozva próbálta meg ellökdösni a füttyszóval tiltakozót a közelből. Ezeket a heves karmozdulatokat a kirívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda szerző megpróbálta elhárítani, és igyekezett fizikai kontakt nélkül távol tartani magát az egyre csak közeledő személytől. A festett szőke asszony azonban cca. 30 centiméterről fotót is akart készíteni az ebbe a beleegyezését nem adó szerzőről. Ekkor erősítésnek feltűnt egy ismeretlen, erősen ittas, vékony testalkatú személy, aki egyik kezével a garázda személy kabátját ragadta meg, a másikkal pedig ökölvívást parodizáló mozdulatokat tett. A garázda utólagos feltételezése szerint az a szándék vezérelhette, hogy nevezett az arcával próbáljon meg kárt tenni az ütő kézfej aprócsontocskákkal bőven ellátott felületén. Közben a trió harmadik tagja, M. Mihály Kárpát utcai lakos is összeszedte magát, aki feleségéhez, az elsőként fellépő éltes szőkéhez csatlakozva sikeres rúgó mozdulatot tett a garázda személy lágyékának irányába. Következő akcióját egy szintén sikeresnek szánt jobb horog bevitelének szándékával indította el, de a lendülő jobbot a garázda személy – kungfutudása morzsáit felidézve – hárítani tudta. Ebben a garázda meggyőződése szerint a segítségére volt az M. Mihály által feltehetőleg nem sokkal korábban elfogyasztott tudatmódosítók mennyisége és minősége is. Mielőtt a helyzet eszkalálódott volna, a semmiből civil ruhás egyének bukkantak elő, akik a garázda személy nagy megnyugvására igyekeztek leválasztani róla az őt támadó csoportozatot.
Ezt a rendőri szakzsargon szakszerű szeparációnak hívja.
A három szereplőt – a szerzőt, M. Mihályt és P. Angélát – három civil ruhás nyomozó őrizte az Alkotmány utca torkában, a rendőrkocsik és az egységek gyűrűjében. Mintegy háromnegyed óra elteltével az egyik civil ruhás megjelent a szerző előtt is, és felszólította, hogy mondja el, mi történt szerinte. A szerző – aki a garázda, ugyebár – röviden tájékoztatta a nyomozót, hogy három személy nekiesett, mert nem bírták elviselni, hogy a népfrontpolitikát illetően drasztikusan más álláspontot képvisel, mint ők. A nyomozó ezt egy nagyjából bélyeg nagyságú, kétrét hajtott papírra jegyezte fel. (Ezt a jegyzetet a szerző a valószínűsíthető tárgyalás során szeretné is viszontlátni, mert írásszakértő legyen a talpán, aki abból a krikszkrakszból bármit ki tud hüvelyezni.) A garázda személy elmondása szerint feltűnt neki az is, hogy míg a másik két felet alaposan, gyakorlatilag az egész Orbán-beszéd alatt faggatták, rá csak cca. egy perce maradt a nyomozónak.
Ezt is, mint minden más cselekményt, remélhetőleg megőrzik a bőségesen – alkalmilag is – telepített kamerák.
Így nagyjából ebből az egy percből jutott arra a következtetésre az V. kerületi kapitányság nyomozója, hogy Szira Pétert gyanúsítottként – személyi szabadságát korlátozó intézkedés foganatosítása mellett – elő kell állítani a IV. kerületi rendőrkapitányságon. Hogy miért, arra az eljárást lefolytató V. kerületi nyomozók sem adtak választ.
A személyi szabadságot korlátozó intézkedés egyébként azt jelenti, hogy bebasszák az embert egy fogdába, de előtte elveszik mindenét. Most szándékosan fogalmazok indulatosan, mert az is vagyok.
A zárka büdös és nyomasztó. Igaz, nyilván arra is tervezik. Kábé háromszor három méteres, betonpadlós helyiség, amelynek a felét egy harminc centi magas fa dobogó tölti be, amelyen sem ülni, sem aludni nem lehet. Előtte közlik a delikvenssel, hogy 8+4 órányi időre foghatják bent, ez opcionálisan 72 óráig meghosszabbítható. Elmondják azt is, hogy ne hugyozzon és szarjon a zárkába: kopogjon, és kikísérik a vécére. Hogy ne firkáljon a falra sem disznó, sem személyes szöveget. Továbbá jó eséllyel kioktatják, hogy legközelebb majd meggondolja, mit csinál.
Amíg bent ülsz, csak úgy tudod megőrizni a nyugalmadat, ha semmire sem gondolsz. Legfőképpen nem arra, hogy mit mondj majd a kihallgatódnak. Ellenkező esetben minden egyes órával csak puhulsz, és veszted el a maradékát is annak, ami még normális benned. Ahogy a szomszédba zárt M. Mihály – utólag csak ő maradt meg gyanúsítottnak a hármasunkból – egyre gyakoribb kéréseiből és kérdéseiből is erre lehetett következtetni. Csoszogsz a fűző nélküli cipődben, közben igyekszel nem elhagyni az öv nélküli gatyádat. Nincs betű. Nincsenek szavak. És levegő sincs.
Négy óra múlva – és akkor is csak második nekifutásra – végre egy kihallgató elé kerülsz, aki jellemzően semmit sem tud az ügyedről. Este hétkor rendelték be, hogy vizsgáljon végig egy olyan ügyet, amelynek az előzményeiről fogalma sincs. Itt és ekkor derül ki az is, hogy a szerző ellen már kész a gyanúsítás, mert „olyan kirívóan közösségellenes, erőszakos magatartást” tanúsított, „amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen”. Ez akár három évet is érhet, ha „a garázdaságot (…) b) a köznyugalmat súlyosan megzavarva (…) e) nyilvános rendezvényen követik el”.
Utólag derül ki, hogy a BRFK vasárnap 19.18-kor kiadott közleménye szerint a négy garázdaság miatt előállított férfi közül kettő egy harmadikat vert, kettő meg egymást verte. Ez utóbbi közül lennék én az egyik. De vajon honnan tudta ezt negyed nyolckor a BRFK, amikor engem csak este 9 után hallgattak ki? Talán még nevetségesnek is lehetne mondani ezt az egészet, de komoly aggodalomra okot adó tény, hogy a Polt Péter vezette magyar ügyészi kar kezébe is kerülhetek.
A vizsgálók egyébként igyekeztek elfogulatlanok maradni, és ezt a minimumelvárást sikerült is teljesíteni. Még Ultrát és körömkefét is szereztek, hogy a rabosítás kellékeként a tenyeremre kent fekete festéket nyom nélkül eltüntethessem.
Egyébként letették a nagyesküt, hogy az alaptalan gyanúsítás következtében keletkeztetett kéz- és tenyérlenyomatokat, valamint a fényképeket az eljárás végén megsemmisítik.
Az ígéret letéteményese szintúgy az ügyészség.
(A címlapon látható fotó csupán illusztráció, nem az írás szereplői láthatók rajta.)
