A pszichológusszakma képviselői csatlakoztak az ügyvédek által útjára indított felhíváshoz, hogy így fejezzék ki tiltakozásukat a 2018. október 15-én életbe lépett, a hajléktalanságot kriminalizáló törvény ellen. A kezdeményezéshez azóta számos orvos és társadalomtudós is csatlakozott, most pedig a pszichológus szakma képviselői adtak ki közös nyilatkozatot, melyet alig 24 óra alatt közel ezren írtak alá.
Mint azt közleményükben írják, egyetértenek a korábban megfogalmazott tiltakozás tartalmával, pszichológusként kiegészítve ezt a következőkkel:
„Nyomatékosítjuk, a hajléktalanság egy olyan komplex társadalmi és egyéni krízisállapot, melynek megoldására a szabálysértési eljárás nem alkalmas. Ez a megközelítés a hajléktalanság problémáját mind az egyén, mind a társadalom szintjén kizárólag elmélyíteni tudja, ellehetetlenítve a problémák megoldására tett kísérleteket, fokozva a hajléktalan emberek kritikus egészségi állapotából fakadó további kockázatokat, például az öngyilkosság elkövetésének veszélyét. A hajléktalanság áldozatául esők nem bűnözők, a szegénység és a nélkülözés nem bűncselekmény. A szabálysértési törvény megváltoztatásával a jogalkotó egy olyan társadalmi normát közöl, amely a pszichológia tudományos kutatásai által alátámaszthatóan akadályát képezi az emberek közötti szolidaritás kialakulásának és fenntartásának, és magában rejti a hajléktalan emberek dehumanizációjának és a velük szembeni agresszív fellépésnek a veszélyét.”
A közleményben nem csak kritizálják a bevezetett törvényt, de követelik annak visszavonását, és a hajléktalanság problémájának szakmailag megalapozott, humánus, segítő szándékú megoldását, melyhez szakmai segítségüket is felajánlják.
A közleményt eddig közel 1000 pszichológus írta alá, melyet az alábbi linken érnek el.
Drámai számok az útszélen hagyottakról: a magyar hajléktalanok 43 százaléka súlyos, krónikus beteg
A hajléktalanság valamilyen formája 14 ezer embert érint hazánkban. Egy téli napon legalább 14 ezer ember van hajléktalan helyzetben Magyarországon, közülük 10 ezer ember valamilyen hajléktalanszálláson, 4 ezer ember közterületen alszik. Döntő többségüknek a jelenlegitől teljesen eltérő segítségre lenne szüksége: 4000 főnek lakhatási támogatásra, 7000 főnek lakhatási és egyben szociális támogatásra lenne szüksége, s ezzel önállóan is képes lenne lakni, 700 ember ápolást-gondozást nyújtó intézményi ellátásra szorulna.
