"Nem, nálunk ez nem jellemző" - hangzik a tipikus válasz a helyi etnikai ellentéteket firtató kérdésünkre, melynek az a talán nem merész hipotézis az alapja, hogy a Jobbik leginkább a roma- nem roma viszony feszültté válása miatt nyerte meg az önkormányzati választást Hencidán. A hattagú képviselő-testületből hárman Jobbik-színekben jutottak mandátumhoz, és a párt polgármester-jelöltje, Szémán László közel kétszer annyi szavazatot kapott, mint fő riválisa, az eddigi független polgármester, illetve négyszer annyit, mint a helyben csak kriptofideszesként emlegetett harmadik, szintén független induló.
Noha októberben a tízezer lakosnál kisebb lélekszámú településeken sem váltak valóra a Jobbik vérmes reményei, ebben a kategóriában a testületi képviselőjelöltjei jó másfélszer annyi szavazatot kaptak, mint az MSZP. Ezzel együtt is Hencidán kívül mindössze két helységben, a Vas megyei Hegyháthodászon és - a tízezer lakosúnál nagyobb lélekszámú települések közül egyetlenként - Tiszavasváriban van október 3-tól jobbikos polgármester. Az idei két választás eredményei alapján úgy tűnik, a párt szavazói ideológiailag nem annyira elkötelezettek, hogy a helyi viszonyokból következő pragmatikus megfontolásaikat okvetlenül alárendeljék nagypolitikai meggyőződésüknek - hacsak e két szempont nem vág annyira egybe, mint például Hencidán.
Bár ebben az 1300 lelkes faluban minden társadalmi-gazdasági tényező adott volt a Jobbik győzelméhez - alacsony foglalkoztatottság, romló közbiztonság, növekvő számú roma és fogyatkozó nem roma lakosság, depriváció és nettó reménytelenség -, mégis
meglepő, hogy éppen itt
tudott sikeres lenni a szélsőjobb. 2005-ben Hencida bekerült azon kilenc település közé, amelyek viszonylag jelentős forrásokkal telepfelszámolási programot indíthattak - ennek eredményeit a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karának kutatói a Health & Place című szakfolyóirat novemberi számában publikálják. "Az várható volt, hogy a program nem mindegyik eleme lesz fenntartható - mondja Bényei Zoltán, aki a program mentoraként vett részt az egyes döntési folyamatokban. - Ugyanakkor már önmagában is jelentős eredmény volt, hogy az érintettek, az önkormányzat és a helyi cigány kisebbségi önkormányzat (ckö) képviselői képesek voltak minden fontos kérdésben konszenzusos döntést hozni, hogy kialakult az együttműködésnek egy új kultúrája." Kérdéses, hogy az új helyzetben ez megmarad-e.
A jobboldal legszéle nem most erősödött meg a községben: már a 2002-es parlamenti választásokon is messze az országos átlag fölött teljesített itt a MIÉP-es induló. Bár a hencidaiak lelkesedése sem akkor, sem 2006-ban nem volt elegendő a második fordulóba jutáshoz, a MIÉP helyét átvevő Jobbik jelöltje idén tavasszal is kiemelkedően szerepelt: Hencidán közel annyi szavazatot kapott ő is, mint a választókerületben már az első fordulóban mandátumot szerző fideszes jelölt. Annak ellenére, hogy a szélsőjobb színeiben indult jelöltek a jó eredmények dacára egyetlen választáson sem tudtak itt nyerni, a helyi alapszervezet nem zilálódott szét, sőt folyamatosan erősödött, és most közel hatvan aktív tagot számlál. Egy ilyen méretű településen ez komoly "beágyazottság" - ráadásul a Jobbik prominensei a faluban elismert, a közösség jelentős részében véleményvezérként elfogadott emberek. "Hencidán talán az átlagosnál is atomizálódottabb a faluközösség" - magyarázza Gacsályi Csaba, a falu korábbi jegyzője a Jobbik itteni sikerét. Magunk is meggyőződtünk erről: a legfontosabb szociális tér, a kocsma leginkább üresen áll, a művelődési ház szórványos programjai pedig csak az idősek egy részét vonzzák.
Hencida a helyi közvélekedés szerint veszélyes hely: számos történet kering a falu lakóit ért kisebb-nagyobb atrocitásokról. Bár a területileg illetékes rendőrkapitányság szerint a helyzet nem sokkal roszszabb, mint a térségben máshol, a bűnügyi statisztika a közbiztonság drasztikus romlására utal: idén már az év első felére jutott annyi ismertté vált bűncselekmény, mint 2007 egészére. A rossz közérzethez, a félelem és a frusztráció légköréhez pedig legalább ilyen mértékben hozzájárulnak a minden napra jutó kisebb-nagyobb értékű lopások. A helyiek biztonságérzete erősen megrendült, komoly pszichés teherként élik meg a nap 24 órájában a tulajdonukat, illetve az idősebbek esetében a személyüket is érintő fenyegetettséget. Jellemző, hogy a helyi cigány közösség egyik meghatározó alakjának a falu határától jó óra járásnyira van a krumpliföldje - az okokat firtató kérdésre lakonikusan annyit mond: "Inkább szekerezek egy-két órát, de a termést én szeretném hazavinni." Ha a kíváncsi látogató felkeresi a falu közelében található Csere-erdő maradványát, rögtön megérti, miről van szó.
A falu hanyatlása
a hatvanas évek elején kezdődött: az újratéeszesítés elől sokan, zömmel a falu elitjéhez tartozók, akik nem akartak újra a szövetkezetben munkaegységért, egyszerű téesztagként dolgozni, inkább elköltöztek - az itt maradtak szerint jelentős hencidai populáció él ma Szentendre és Pomáz környékén. A második csapást a hetvenes évek hozták: a kedvező OTP-hitel (a vételár 90 százalékát biztosította a bank) lehetőségét kihasználva számos roma család vásárolt itt ingatlant, egyre lejjebb nyomva ezzel az árakat; végül már olyanok is akadtak a helybeliek emlékezete szerint, akik inkább kifizették a tízszázalékos önrészt a vevőik helyett, csak szabadulni tudjanak a faluból. A hatvanas éveket követő két évtizedben a hencidai lakosság lélekszáma nagyjából megfeleződött. A mai szeméttelep melletti Dankó utcából ugyanakkor egyfajta spontán telepfelszámolás révén a roma családok többsége - élve a hitel lehetőségével - beköltözött a falu belsőbb utcáiba: Hencida látványosan "elcigányosodott". Míg huszonöt évvel ezelőtt az 1300 hencidaiból nagyjából minden negyedik volt roma, mára a változatlan lélekszámú lakosság közel fele cigány - legalábbis egy, a munkaügyi központ számára készült felmérésben a helyi roma kérdezőbiztosnak ennyien vallották magukat romának. Ez az arány is gyors tempóban változik: míg a nem roma családokban alacsony a szaporulat, és körükben - lévén jelentős részük idős ember - magasabb a természetes halandóság, a cigány családoknál nem ritka a nyolc-tíz gyerek. Mindezek mellett a rendszerváltás idejére lényegében értelmiség nélkül maradt a falu - a "diplomások" ma már máshonnét ingáznak ide dolgozni.
Sokan fordulópontként emlegetik a falu történetében a közel negyven tagot számláló R. család tíz évvel ezelőtti beköltözését, mondván, hogy velük honosodott meg az a tipikus gettóéletvitel és mentalitás, ami addig nem volt jellemző a faluban élő cigány családokra, és aminek súlyos következményeit az előítéletesség megerősödésével a már nemzedékek óta itt élő helyi romák is megszenvedik. A család különböző részeit részben pénzzel, részben fenyegetésekkel és erőszakkal akolbólították ki a környező településekről, hogy körbejárva a megyében végül Hencidán telepedjenek meg. Itt is csak rendőri segítséggel tudták elfoglalni a részükre vásárolt, már akkor is félig romos házat, mert az első kísérletet még megakadályozták a helybeliek - R.-éket megelőzte a hírük. A többség ma is a bajok egyik fő forrásának tekinti a családot, de az elfogulatlanabbak hozzáteszik, hogy az időközben betelepülő romák többségének is már mások a normái, mint az itt születetteknek. "A többségi társadalmat jellemző atomizálódottság már régóta kikezdte a helyi roma társadalmat is - mondja a falu régi jegyzője. - A nagycsaládok ugyan még valamelyest összetartanak, de már nem tudnak maradéktalanul érvényesülni a sajátos cigány erkölcs törvényei sem. Azelőtt például soha nem fordulhatott elő, amit nekem panaszolt néhány éve az egyik kisebbségi képviselő, hogy már tőle is lopnak." A körülmények meghatározó erejére utal ugyanakkor, hogy - mint az új polgármester is mondta - a hírhedett nagycsalád két kisebb része, kiköltözve a hencidai gettóból és a szomszédos faluban civilizált lakhatási viszonyok közé kerülve, "felhagyott a bűnöző életmóddal", és különösebb konfliktusok nélkül beilleszkedett az ottani közösségbe.
A hagyományos falusi közösség és értékrend szétzilálódásával párhuzamosan egyfajta sajátos közösségként felértékelődött a helybeli Jobbik. Forrásaink szerint a helyi alapszervezet tagjainak többsége nem szélsőséges rasszista, és nem is uszított úgy általában a cigányok ellen. A tagok jobbára kerülték a pártszerű politizálást, inkább mindenféle kulturális rendezvénnyel próbáltak a faluban maguk körül
közösséget teremteni:
volt például a télen filmvetítéssel egybekötött Magyarok Világszövetsége-előadás ősi hagyományokról. A helyi viszonyok bonyolultságát jól mutatja, hogy az eseményt az amúgy kizárólag cigány gyerekek által látogatott és példás rendben tartott iskolában kellett megtartani, egyrészt mivel a művelődési házban, nem lévén pénz a fűtésre, nagyon hideg volt, másrészt csak az iskolának van - épp a roma telepfelszámoláshoz kapcsolt pályázaton nyert - projektora. Hasonlóan nem egyszerűek a személyi viszonyok sem: az iskola egyik meghatározó pedagógusa például, aki látható szeretettel és hozzáértéssel tanítja a rábízott cigány gyerekeket, a helyi Jobbik-alapszervezet egyik protagonistája. Ez a furcsának tűnő sajátos kettősség máshol is fölbukkan: "Harmincan biztos szavaztak Szémán Lacira a helyi romák közül - állítja az egyik tősgyökeres cigány nagycsalád férfi tagja, aki meghatározó szerepet játszik a hencidai közéletben is. - Van, aki lekötelezettje, kapott hitelbe takarmányt, gázpalackot, de nem hiszem, hogy ezen múlott volna. A legtöbben azt se tudták, mi az a Jobbik, csak a Lacit ismerték. Azt hitték, valami általános felemelkedésről, a dolgok jobbra fordításáról szól. Most már visszacsinálnák persze, ha lehetne, vissza mind." Azt persze nem tudhatjuk, hogy valójában kit támogattak a helyi romák, de a kisebbségi önkormányzatra több mint százan szavaztak, és aki szavazott a helyi ckö-re, az vélhetőleg választott polgármestert is - márpedig a romák szavazatai könnyen eldönthették a választás kimenetelét. A megválasztott polgármester mindenesetre nincs haragban a helyi romákkal - a Narancs tudósítója szemtanúja volt, amikor a hivatal előtt összefutván kezet rázott, majd békésen eldiskurált a faluszerte hírhedett R. család fejével. Bár Szémán programjának középpontjában a helyi politikában meghatározó közbiztonság javítása állt, az új polgármester kerüli a Jobbik kedvenc verbális gyújtóbombájának, a cigánybűnözés kifejezésnek a használatát. Igaz, erre alkalma sem igen volt, mivel sem ő, sem a többi jelölt nem tartott egyetlen kampánygyűlést, de még egy szűk körű lakossági fórumot sem. (A konkrét választási küzdelem a Jobbik jelöltje részéről egy szórólapban nyilvánult meg, amelyet a polgármester készséggel rendelkezésünkre bocsátott volna, de negyedóra keresgélés után sem sikerült belőle föllelnie az irodában egyetlen példányt sem.) Szémán a polgárőrség aktivizálásával, a faluőrség és a körzeti megbízott munkájának jobb összehangolásával próbál javítani a helyzeten, de az egyes roma családok tagjai által elkövetett szabálysértések és bűncselekmények visszaszorításában szerinte a felelősség nagy részét a kisebbségi önkormányzatnak kell vállalnia - kár, hogy e testületnek nincs ilyen funkciója. Ezen túlmenően egyes cigány családok közt sok esetben még beszélő viszony sincs, erősen kétséges tehát, hogy ők képesek lennének együttműködni valamiféle bűnmegelőzési programban. Ugyanakkor több forrásunk egybehangzóan állította, hogy a ckö vezetői közt ott van a falu egyik közismert uzsorása - különös ötletnek tűnik éppen tőle elvárni a törvényes rend helyreállítását.
Az mindenesetre látszik, hogy a hivatalos Jobbik-propaganda inkább feszélyezi, mintsem lelkesíti a polgármestert: arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a közrendvédelmi táborok ötletéről, először látványosan legyint, majd lassan megfeneklő fejtegetésbe kezd a radikalizmus és a helyi politika különbségeiről. Néhány alig hallható mondat után visszatér kedves témájára, a bűnözés és az ingyenélés összefüggéseinek taglalására. Kérdésünkre, hogy mi lesz a falu finanszírozásával, hiszen az előző polgármester rendkívül ügyesen pályázott és lobbizott a falu érdekében, még az előzőeknél is homályosabb választ kapunk.
"Itt mindig jellemző volt egyfelől a rendpárti attitűd és a vele járó Kádár-nosztalgia - mondja egy, a faluból már régebben elköltözött értelmiségi. - Mindezt egyszerre testesíti meg a faluban lakó nyugdíjas határőrök közössége, amelynek véleménye értelmiség híján sokak számára irányadó. Az ő katonás és az erős központi hatalomra nosztalgiával tekintő mentalitásuk tökéletesen megfelelt ennek a rendpárti attitűdnek." 'k lettek a helyi szélsőjobb magva, és az elfogadottságuk a közbiztonság romlásával egyenes arányban nőtt. Ugyanakkor a Jobbik mostani szavazóinak többsége egészen 2002-ig még az MSZP-re voksolt; sokan akkor váltottak politikai tábort, jól láthatóan a két forduló között. Helyi forrásaink szerint a váratlan politikai fordulat mögött konkrét esemény húzódik: a helyi mezőgazdasági szövetkezet vezetői, akik köztudomásúlag az MSZP-hez kötődtek, az első forduló eredményein felbátorodva kizáratták a "tsz"-ből azokat a tagokat, akik annak idején, élve az Orbán-kormány nyújtotta lehetőséggel, megvételre fölajánlották vagyonrészüket az államnak. A vezetők bosszúja nyomán úgy tűnik, hosszú időre diszkreditálódott a faluban a baloldali politika, és a független polgármester vereségével a lassan cigány faluvá váló Hencida politikai térképén nem maradt más, csak a Fidesz és a Jobbik.
Mindenesetre érdekes lesz látni, hogy négy év múlva Hencida - és vele az immár roma többségű falvak sokasága - merre megy tovább: prolongálja a domesztikált jobboldali/jobbikos helyhatóságot, vagy a helyi cigányság képessé válik arra, hogy a maga köreiből válasszon polgármestert.
Telepfelszámolás Hencidán
A telepfelszámolási program keretében nyert 55 millió forintból elsősorban a legsúlyosabb lakhatási gondokon próbáltak enyhíteni: a helyiek szerint mintegy 80 házat újítottak fel (a projekt záródokumentuma 43 ingatlan "állagmegóvását" említi), tíz életveszélyes körülmények között élő család költözhetett új ingatlanba, három épületben pedig a renoválás szüntette meg az életveszélyt. Az igényeket és a helyi ingatlanpiaci viszonyokat jól szemlélteti, hogy a szükséges tíz házat nem egészen hatmillió forintból sikerült megvenni. Az állagmegóvás az esetek nagy részében csak külső felújításra szorítkozott. "Bár kétségkívül voltak sértődések és viták, hogy ki miért marad ki ebből vagy abból, alapvetően mindenki elégedett volt, nemigen maradt tüske senkiben, hiszen volt nem egy magyar család, akikhez például ekkor lett bevezetve a víz" - cáfolja RézművesZsolt, a program roma családi koordinátora azt az állítást, hogy a többségiek azóta is haragudnának a romákra. A lakhatási projekthez közmunkaprogram is társult: ennek keretében épült meg a temetőig a "köves út", és mintegy száz telken takarították el a többségében romák által otthagyott házak romjait. A falunak ez a része az elhibázott politika egyfajta mementójaként ma úgy néz ki, mintha háborús frontvonal haladt volna átrajta valamikor: a magányosan álló megmaradt házak között tágas, növényzettel benőtt üres térségek, és csak a villanypóznák sora mutatja, hol volt itt valamikor az utca. Öt év nagy idő: a problémás életvitelű családok ingatlanjaiban ez alatt az idő alatt ami lepusztulhatott, az le is pusztult - de ezzel együtt is állítható, hogy a többség lakhatási körülményeiben tartós javulást hozott a telepfelszámolási projekt. (Részletesebben lásd: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20801071/)
Egy cigány iskola születése
A roma tanulók aránya a hencidai általános iskolában meredeken emelkedve már az ezredfordulón meghaladta az ötven százalékot. Fordulatot mégis az iskolavezetés balul elsült ötlete hozott: a 2001-es tanévtől cigány népismeret tanítását kívánták bevezetni - nem mellesleg ez némi többletbevételt jelentett volna az iskolának. A hír és a nyomában járó vaklárma - cigányul fognak tanulni a gyerekek - következtében arra az évre már nem írattak be az iskolába nem roma gyereket, és két év múlva már csak cigány gyerekek jártak az iskolába. Az új igazgatónő, Bagdi Erzsébet aztán nekiállt, hogy a többi pedagógussal megteremtsen egy olyan iskolát, ami a megváltozott feltételek közt is a lehető legmagasabb színvonalú szolgáltatást nyújtja az itt maradt gyerekeknek. Ennek egyik látványos, de korántsem legfontosabb jele, hogy annyi eszközt pályáztak össze, hogy ma a környéken nincs olyan jól felszerelt iskola, mint a hencidai - ugyanakkor a napi pedagógiai munka része a mindenki számára kötelező fogmosás, illetve szükség szerint akár egy teljes körű higiéniai nagygenerál.
