A neves Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda munkatársai is igazgatták azt a 40 milliárd forint vagyonú, korábban végelszámolt, Magyarországon bejegyzett off-shore céget, amelynek egykori működéséről nem hajlandók semmiféle tájékoztatást adni az iroda vezetői. (A Nagy és Trócsányi képviseli a csődbe ment Postabank egykori könyvvizsgálói ellen 150 milliárd forintot követelő magyar államot, s ugyancsak az iroda járt el az állam érdekében a négyes metró ügyében is.) Titkolóznak a cég jogutód könyvvizsgálójánál, a PriceWaterhouseCoopersnél is, így nincs válasz arra, hogy mivel foglalkozott a négy év alatt egyetlen cent nettó árbevételt sem elérő, szinte kizárólag a saját részvényeit adó-vevő társaság.Arejtélyes, magyar viszonylatban igen tekintélyes vagyonú RCI Nemzetközi Szolgáltató Rt. (RCI Rt.) alapító okiratát 1994. november 10-én írták alá. A társaság 142 550 dollár jegyzett tőkével jött létre, 95 darab "A" osztályú, 1000 dollár névértékű törzsrészvény és 475 darab "B" osztályú, 100 dollár névértékű szavazatelsőbbségi részvény kibocsátásával. Előbbieket az ausztrál RCI Pty Limited nevű társaság, az utóbbiakat a máltai Merehurst Europe Limited névértéken jegyezte le. Az RCI Pty Limitedről mindössze annyi hámozható ki a cégbírósági iratokból, hogy 1959-ben Paper Product (Holding) Pty Limited néven kezdte meg a működését, majd négyszeres névváltoztatás után kötött ki az RCI Rt. alapításakor használt elnevezésénél. A Merehurstről még ennyi adat sincsen; még azt sem a valettai cégbíróság igazolta annak idején, hogy Máltán bejegyzett törvényes cégről van szó, hanem a Merehurst számláját vezető valettai Lombard Bank Ltd.
Nyom nélkül
A cégbírósági adatok szerint a Merehurst Europe az RCI Rt. alapításakor a részvénycsomag névértékének megfelelő összeget - 47 422 USD-t - fizetett be "külföldi befektető pénzbeli hozzájárulása" címen a Citibank Budapest Rt.-be, ahol az RCI Rt. számláját vezették. A RCI Pty Limited befizetésének viszont nincsen nyoma az aktában. Nincsen egy árva szó arról a 140 millió dolláros (!) apportról sem, amit a Merehurst vállalt magára, s ami az alapító okirat szerint "egy követelésnek a Társaság javára történő engedményezéséből áll". Sehol egy apportlista, amelyből megállapítható lenne, hogy milyen cég tartozásáról van szó, az a tartozás hogyan keletkezett, miként került a Merehurst birtokába, és nincs ez a tartozás a könyvvizsgálóval felértékeltetve. A jelek szerint a Fővárosi Cégbíróság becsszóra jegyezte be az apportot, amely így a társaság tőketartalékába került. Az apport nagyságrendjét jól mutatja, hogy az hozzávetőleg megegyezik a Pannon GSM Távközlési Rt. jelenlegi vagyonával.
Vezér Ágnes cégbíró a Narancs megkeresésére mindennemű konkrét tájékoztatástól elzárkózott. A gigantikus apportra, valamint arra, hogy annak eredete a céganyagokban nem dokumentált, általánosságban úgy reagált, hogy bár a nyilvános iratbetekintés intézményével egyetért, s fontosnak tartja, hogy bárki megismerhesse a cégek publikus dokumentumait, ez a rendszer veszélyeket is rejt. Mint elmondta, "a rosszindulatú céllal létrehozott cégeknél" előfordulhat, hogy utólag eltűnik az aktából az érintettek által kompromittálónak tartott irat. Sőt történt már olyan is, hogy valaki hamis anyagokat csempészett egy cég dossziéjába. A cégbíróságokon az eltűnt anyagok nem pótolhatók, és a cégbírók is az aktából dolgoznak.
Egy sydneyi hétköznap
Fellelhető azonban a cégbíróságon az RCI Rt. 1995. decemberi, Sydneyben összehívott közgyűlésének a jegyzőkönyve, amely szerint a Merehurst Europe Limited már 1995. január 24-én el is adta az RCI Rt.-nek a birtokában lévő 475 darab "B" osztályú szavazatelsőbbségi részvényt. A jegyzőkönyvet olyan pongyolán fogalmazták meg, hogy abból ne derülhessen ki, e tranzakció során az RCI Rt. milyen feltételek mellett és főleg mennyiért jutott a társaság egyharmadnyi részvényét megtestesítő, rendkívüli előjogokat biztosító "B" részvénycsomaghoz. Ha a homályos szövegből és a mérlegadatokból jól hámozzuk ki, az RCI Rt. névértéken jutott hozzá a Merehurst Europe Limited birtokában lévő "B" osztályú saját részvényeihez, ami a Merehurst stróman szerepére utal. A 140 millió dolláros titokzatos követelés ugyanis az RCI Rt.-nél maradt, a társaság készpénzben befizetett alapító tőkéje pedig nem lehetett elegendő a követelés megvásárlására - feltéve persze, hogy azt reális értéken apportálták. Mindenesetre az RCI Pty Limited így az RCI Rt. egyszemélyes tulajdonosává vált, igaz, nem sokáig. A decemberi közgyűlési jegyzőkönyv ugyanis egy másik részvényátruházási szerződést is említ. E szerint - már ha jól értjük - 1995. január 25-én az RCI Rt. ismeretlen áron eladta egy nappal korábban vásárolt "B" részvénycsomagját egy, a cégbíróságnak semmilyen módon be nem mutatott cégnek, a James Hardie LLC nevű társaságnak. E tranzakcióval újra két tulajdonosa lett az RCI Rt.-nek, de a tulajdonosváltozásokat a magyar cégnyilvántartásban nem tüntették föl.
Az 1995. decemberi közgyűlési jegyzőkönyv utal egy olyan szerződésre is, miszerint az RCI Rt. a 140 milliós követelését egy James Hardie USA Inc. nevű másik, a cégbíróságon szintén be nem mutatott társaságnál oly módon érvényesíthette, hogy a 140 millió dollár ellentételezéseként lejegyezhetett a James Hardie USA Inc. "A" osztályú részvényei közül 7336 darabot. Ebből arra lehet következtetni, hogy a menet közben kiszállt Merehurstnek a James Hardie USA Inc. nevű cég tartozott korábban 140 millióval. Ugyancsak az 1995. decemberi közgyűlési jegyzőkönyv szerint év közben sor került egy további részvény-tranzakcióra is: a James Hardie LLC a közgyűlés napján, 1995. december 22-én ismeretlen áron az RCI Pty Limitedre ruházta az RCI Rt. "B" osztályú részvénycsomagját, így az ausztrál társaság ismét az RCI Rt. egyszemélyes tulajdonosa lett. Az ominózus közgyűlési jegyzőkönyvben hivatkozott egyetlen szerződés sem szerepel a cégbírósági aktában, nem tudható tehát, milyen dokumentum alapján jegyezte be a cégbíróság egyszemélyes tulajdonosnak az RCI Pty Limitedet a magyar cégnyilvántartásba.
Adják, veszik
A következő "üzletet" már 1996-ban ütötte nyélbe az RCI Rt. A birtokában lévő 7336 darab James Hardie USA Inc. "A" osztályú részvény közül 4300 darabot eladott a James Hardie USA Inc.-nek 80,46 millió dollárért. Nem sokáig birtokolta azonban ezt az összeget, hiszen az ügyletet követően, a vételárral majdnem megegyező összegért - 80,45 millió dollárért - anyacégétől, a RCI Pty Limitedtől visszavásárolt 276 darab saját "B" sorozatú elsőbbségi részvényt. A cégbírósági dokumentumokból úgy tűnik, ezzel aztán le is zárult az RCI Rt. működése. Négyéves fennállása alatt - 1994 és 1998 között - az RCI Rt. az említetteken kívül (rendelkezésre álló papírok szerint) semmiféle más ügyletet nem bonyolított, soha egyetlen alkalmazottja nem volt, társadalombiztosítási járulékot nem fizetett.
Teljes ismeretlenségben működött, és a végelszámolás után, 2000. április 6-án a cégnyilvántartásból töröltetvén múlt ki végérvényesen az RCI Rt. Hogy mekkora "vállalkozásról" volt szó, azt jól érzékelteti: míg a Magyar Postának 2000-ben 35,8 milliárd forint volt a saját tőkéje, addig az RCI Rt.-nek 1998-ban, tevékenységének megszűnésekor - igaz, folyó áron számolva - 38,8 milliárd.
A társaság szinte nyomtalanul tűnt el. Az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatánál - feltehetően a megszűnés okán - egyetlen mérlegét sem tartják nyilván, s csupán néhány dokumentum szerénykedik a hajdan magát igen módosnak feltüntető társaság cégbírósági dossziéjában is. E kevés papír azonban némi támpontot ad arra, hogy ki tudná megmondani, valójában miért is hozták létre ezt a részvénytársaságot, mi volt a kitűzött célja, és sikerült-e azt megvalósítani.
Egy iroda, egy könyvvizsgáló
Az alapító okirat tanúsága szerint a társaság két elérhetetlen Jersey- szigeteki és egy ausztrál igazgatója mellett ugyanis volt egy magyar igazgatója is a cégnek. Nem is akárki: Nagy Péter ügyvéd, a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda társtulajdonosa. Az RCI Rt.-ben később az igazgatóság tagja lett Varga Ildikó, az iroda ügyvédje, sőt felbukkan a felügyelőbizottságban a másik névadó, Trócsányi László neve is.
Ezek után nem kell nagy nyomozónak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: az RCI Rt. magyarországi ügyeit végig a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda vitte; 1998-ban végelszámolónak is Nagy Pétert választotta a társaság. A magyar igazgatók és felügyelőbizottsági tagok végig önzetlenül dolgoztak az RCI Rt. érdekében, soha egyetlen fillér személyes javadalmazásra nem tartottak igényt. A Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda számára már gyümölcsözőbb volt az együttműködés, hiszen a dokumentumok szerint az iroda, illetve Nagy és Trócsányi tanácsadói cége a négy év alatt több százezer dollárt vettek föl az RCI Rt.-től. Vajon miért érte meg az RCI Rt. tulajdonosainak ennyi pénzt kifizetni jogi, üzletviteli és adótanácsokra, ha a társaság a négyéves működés során egyetlen fillér nettó árbevételt sem ért el, miközben hozzávetőleg 1,7 millió dollár veszteséget halmozott fel? Nagy Péter üzleti titkokra hivatkozva semmilyen felvilágosítást nem adott. Még arra sem volt hajlandó, hogy kifejtse: minek egy olyan off-shore céget létrehozni Magyarországon, amelynek szinte kizárólag az a tevékenysége, hogy saját részvényeinek egy részét adja-vegye, ráadásul ezeket az üzleteket elsősorban az őt alapító anyacéggel lebonyolítva. Azt azonban Nagy Péter határozottan leszögezte: minden ügylet a magyar törvények betartásával zajlott a társaságnál, s a valóban létező 140 millió dolláros követelés is teljesen jogszerűen került az RCI Rt. birtokába. Az egyéb felvetésekre csupán azt felelte: az off-shore cégek nemzetközi szabályozása igen bonyolult, sem kedve, sem ideje nincs ezek rejtelmeit ismertetni.
Kétségtelen, Nagy Péter mint a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda társtulajdonosa igen elfoglalt ember. Többek között ők képviselik a csődbe ment Postabank egykori könyvvizsgálói ellen 150 milliárd forintot követelő magyar államot, s az iroda sikerrel képviselte az Orbán-kormányt a négyes metró ügyében a Fővárosi Önkormányzattal szemben.
Nagy Péter állítását - miszerint az RCI-nél minden törvényesen zajlott - a cég könyvvizsgálója, a jelenleg PriceWaterhouseCoopers - akkor még Coopers & Lybrand - néven működő multinacionális társaság magyarországi könyvvizsgáló kft.-je is alátámasztotta, amely mindig mindent rendben talált a gigantikus tőkéjű off-shore cég körül. Párizs Adrienn, a Coopers & Lybrand RCI Rt.-vel foglalkozó könyvvizsgálója üzleti titokra hivatkozva elzárkózott a konkrétumoktól, s csak annyit közölt, hogy a társaság a magyar törvények betartásával működött.
Bevételi oldalak
Könnyű volt persze a Coopers & Lybrandnek tisztán látnia, hiszen minden dokumentum a rendelkezésére állt az RCI Rt. vizsgálatakor, miközben a cégbíróságon kutakodó döbbenten tapasztalja, milyen hiányos a társaság aktája - még a bejegyzésére vonatkozó cégbírói végzés is hiányzik belőle. Néhány apróság azonban még így is feltűnő. Az RCI Rt. 1994. november 15-én három példányban leadott, 1994. november 10-i keltezésű alapító okirata szerint a társaságot 14,25 millió dollár jegyzett tőkével hozták létre. Csakhogy 1995. november 17-én a továbbra is 1994. november 10-i keltezésű alapító okirat újra a cégbírósághoz került. Ennek az egyébként a korábbival mindenben egyező dokumentumnak az alaptőke nagyságára vonatkozó oldalát viszont valaki diszkréten kicserélte, és annak mértékét 142 500 dollárban jelölte meg. A cégbírósági dossziéban egyetlen árva feljegyzés sem utal arra, hogy az RCI Rt. alapítói nevében valaki elírásra hivatkozva, bírói engedéllyel helyesbítette az esetleges tévedést. Melyik alapító okirat az igazi tehát? Milyen alapon módosították az adatot? A PriceWaterhouseCoopersnél nem adtak erre választ, bár az alapító okirat mind a két változatának valamennyi oldalán a Coopers & Lybrand neve díszeleg.
Hasonló "javítás" látható az alapító okiratban az RCI Rt. fellelhetőségi helyével kapcsolatban. Az első változatban telephelyként tüntetik fel a Lövőház utcai címét, a másodikon viszont ezt kézi technikával székhellyé javították, a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda pecsétjével hitelesítve a "módosítást". A cégbíróságon a cégbejegyzési kérelemnek megfelelő, november 17-i alapító okirat "verzióját" jegyezték be. Igencsak meglepő, hogy sem a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodában, sem a Coopers & Lybrandnél nem vették észre: az eredeti alapító okiratban százszor akkora alaptőkét jelöltek meg betűvel is kiírva, mint a cégbejegyzési kérelemben. Folyó áron 3, 95 milliárd forint a tévedés, ami a két, feltehetően nagy forgalmú cégnél sem nevezhető elenyészőnek. Vezér Ágnes cégbíró elzárkózott attól, hogy megtekintse a kétféle alapító okiratot, annyit vállalt csupán, hogy a biztonság kedvéért magához veszi az RCI Rt. aktáját.
Egy ilyen malőr ismeretében hitelesebb lenne Nagy Péter ügyvéd és Párizs Adrienn könyvvizsgáló törvényességre vonatkozó állítása, ha a titkolózás helyett választ adtak volna arra az egyszerűnek tűnő kérdésre: mivel foglalkozott az RCI Rt. négy évig Magyarországon? Egy legálisan működő társaságnak nincsen értelme a tevékenységére vonatkozó általános információkat titokként kezelni. Különösen az furcsa az RCI Rt. működésében, hogy a cégbíróságon fellelhető néhány dokumentum többségét úgy fogalmazták meg, hogy azokból lehetőleg az égvilágon semmi ne derülhessen ki. Ha már az alapító okirat szerkesztésében is hibát vétettek a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda, illetve a Coopers & Lybrand szakemberei, miért elképzelhetetlen, hogy egyéb, akár érdemi hibák is történtek az RCI Rt. életében?
A társaság működéséből - legalábbis Magyarországon - kimutathatóan kizárólag a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda, valamint a Coopers & Lybrand profitált, összességében több százezer dollárt kasszírozva. A magyar államnak az RCI Rt.-től a négy év alatt 65 (hatvanöt) dollárnyi társasági adóbevétele származott.
Félix Péter
2000. évi CI. törvény
a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, Strasbourgban 1990. november 8-án kelt Egyezmény kihirdetéséről.
1. cikk
Értelmező rendelkezések
Ezen Egyezmény alkalmazása során
a) "jövedelem" a bűncselekményekből származó bármilyen vagyoni előny, amely az e cikk b) pontjában megjelölt bármilyen dolog formájában megjelenhet;
b) "dolog" bármilyen dolog lehet, legyen az megfogható vagy megfoghatatlan, ingó vagy ingatlan, illetve olyan jogi irat vagy okmány, amely az ilyen dolgokra vonatkozó jogosultságot, vagy ahhoz fűződő érdeket igazol;
(...)
Nemzeti szinten teendő intézkedések
(...)
4. cikk
Különleges nyomozati jogkörök és eljárások
1. A Felek megteszik a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket aziránt, hogy lehetővé tegyék a bíróság vagy más illetékes hatóság számára banki, pénzügyi vagy kereskedelmi nyilvántartások rendelkezésre bocsátásának vagy lefoglalásának elrendelését a 2. és 3. Cikkekben hivatkozott cselekmények végrehajtása érdekében. A Felek a jelen cikk rendelkezései szerinti intézkedést a banktitokra hivatkozva nem tagadhatják meg.
2. A Felek megfontolják olyan szükséges jogalkotási és egyéb intézkedések megtételét, amelyek lehetővé teszik a jövedelem azonosítását, nyomon követését, az arra vonatkozó bizonyítékok gyűjtését megkönnyítő különleges nyomozati technikák használatát. Ilyen technikák lehetnek a bejelentési kötelezettséget elrendelő határozatok, a megfigyelés, a telekommunikációs üzenetek elfogása, hozzáférés számítógépes rendszerekhez és meghatározott iratok bemutatására kötelező határozatok.
(...)
