"Ez egy kafkai történet, a fiamnak szinte havonta jelenése van valamelyik kerületi kapitányságon, jobbik esetben csak tanúként hallgatják ki, de rendszeresen jönnek a bírságok, az idézések, az ideg-összeroppanás szélén állunk" - panaszkodik W. József édesanyja, miközben az öt éve zajló történet dokumentációját lapozgatja. "Az a legrosszabb, hogy lassan senki nem hisz nekünk, az emberek meg vannak győződve róla, hogy Józsi biztos elkövetett valamit, különben nem járnának a nyakunkra a rendőrök."
W.-t a kilencvenes évek végén néhány alkalommal már berendelte a rendőrség kihallgatásra kisebb bűnügyek miatt, de
igazi kálváriája
2002-ben kezdődött, amikor a II. kerületi önkormányzat szabálysértési irodája arról értesítette, hogy néhány nappal korábban lopáson érték egy Váci utcai áruházban. Tettét állítólag a helyszínen beismerte, majd készségesen lediktálta a személyes adatait, mondván, nincs nála igazolvány. Pechére W. ezt megelőzően veszítette el a személyijét, így látszólag minden stimmelt. Kellemetlen magyarázkodás kezdődött, de József tisztázta magát. A II. és III. kerületi bíróság végül megszüntette az eljárást, arra hivatkozva, hogy "a rendelkezésre álló iratokból egyszerű szemrevételezéssel is megállapítható, hogy az eljárás alá vont személy aláírása és a szabálysértés elkövetésekor felvett jegyzőkönyvön szereplő aláírás nem azonos", továbbá "az iratok elvesztését követően tett bejelentések is igazolták az eljárás alá vont személy állítását".
A következő hónapokban az ártatlanságát egyszer már bizonyított fiú újabb és újabb idézéseket kapott, mert a nyakon csípett tolvaj folyamatosan az ő nevét adta meg a rendőröknek. Rövidesen kiderült: W. Józsefet egy gyerekkori barátja mártja be, ugyanis az egyik vizsgálat alkalmával a gyanúsított fiú a rabosításkor készült fényképen felismerte H. Richárdot. "Ricsi a fiam általános iskolai osztálytársa, többször nálunk vendégeskedett, így mindent tudott a családunkról, tudta a nevemet, a lakcímünket, a fiam adatait" - meséli József édesanyja. Mivel ezeket H. minden alkalommal pontosan lediktálta, a rendőrök nem kételkedtek kilétében, fel sem merült bennük, hogy az elfogott személy esetleg más, mint akinek kiadja magát.
H. rendkívül zűrös családi körülmények között nevelkedett; szülei kábítószerfüggők voltak, már kamaszkorában rászokott a drogra. Még nagykorúvá válása előtt a rendőrség látókörébe került, a Fővárosi Bíróság 1999-ben életveszélyt okozó testi sértésért elítélte, egy ideig intézetben nevelkedett. Rendszeres kábítószer-fogyasztóként kisebb-nagyobb lopásokból tartotta fenn magát, melyek többnyire pár ezer forintos tételek voltak - ráadásul a lopott árut visszaadta, a kár megtérült. Ügyei éppen ezért eleinte nem a bűnüldöző szervekhez, hanem a kerületi szabálysértési hatóságokhoz kerültek, ám ilyenkor soha nem a saját adatait adta meg.
Jobb esetben W.-t csak behívták meghallgatásra, ahol bizonyítani tudta az ártatlanságát, de az is előfordult, hogy a szabálysértési hatóság már csak arra figyelmeztette: ha nem fizeti be sürgősen a lopásért kivetett ötezer forintos bírságot, akkor egynapi közérdekű munkára kényszerítik. A határozat leszögezte: "A tényállás tisztázott, a szabálysértést az eljárás alá vont személy a helyszínen elismerte és aláírásával igazolta." W. persze kötelességtudó állampolgárként járta a hivatalokat, bizonygatta, hogy soha nem járt azokban a boltokban, ahol állítólag tetten érték. A barátai, ismerősei pedig több alkalommal igazolták, hogy az adott időpontban éppen a város másik végén tartózkodott.
Hiába minden,
jött a következő levél, hogy megint "elkapták", de már nem is kell bemennie meghallgatásra, ugyanis a hatóság bizonyíthatónak látja az üzletszerűséget - azaz, hogy a lopásokból szerzett árut eladja és ebből él -, így automatikusan továbbküldték az ügyét az egyik kerületi rendőrkapitányságra, majd a "bizonyítékok" az ügyészségen landoltak, és máris fogalmazták a vád-iratot. 2004. június 16-án a XIV. és XVI. kerületi ügyészség a Pesti Központi Kerületi Bíróságon azzal vádolta W. Józsefet, hogy barátnőjével a Pillangó utcai Tescóban tízezer forint értékben különféle krémeket vágott zsebre. Ugyanebből a vádiratból kiderül, hogy az emlí-tett bíróságon W. ellen lopás miatt folyt egy másik büntetőeljárás is. A bizonyíték most is pusztán a vádlott vallomása volt. W. 2005. október 28-án már arról értesült, hogy a bíróság tárgyalás mellőzésével egyéves próbaidőre bocsátotta.
"Józsi évekig járta a kerületi kapitányságokat, ügyészségeket, bíróságokat, berendelték Miskolcra, Budaörsre, napokat áldozott minden egyes ügyben az ártatlansága bizonyítására, de amikor azzal szembesült, hogy a helyzet megoldására nincs remény, betelt a pohár" - mondta a Narancsnak az édesanyja. Ekkor W. József úgy döntött, elköltözik Magyarországról. 2005 májusa óta külföldön él és dolgozik, már meg is kapta választott hazája állampolgárságát. Közben H.-t újra elfogták, kábítószerrel való visszaélés miatt pártfogói felügyelet alá helyezték, majd a lopásokért a Fővárosi Bíróság szabadságvesztésre ítélte. 2006. január 25-én a bíróság a W.-vel szembeni hamis vád bűntettében is bűnösnek találta, de mivel éppen korábbi büntetését töltötte, ezért csak felfüggesztett szabadságvesztést kapott. A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy "a szabadulását követően kezdődő hosszabb tartamú próbaidő megfelelő visszatartó hatást gyakorolhat a vádlottra, amennyiben az eddigi életvitelével szakítani óhajt". Ugyanakkor a bíróság kimondta, hogy bár a büntetőeljárás folyamán több alkalommal is hamis adatok kerültek a jegyzőkönyvbe, határozatokba és a rendőri jelentésekbe, H. Richárd a hamis vád bűntettét nem követte el folytatólagosan. Ahhoz ugyanis, hogy ne kerüljenek be ismételten ezek az adatok az okiratokba, H.-nak fel kellett volna fednie, hogy az általa korábban mondottak hamisak, márpedig senki nem kényszeríthető arra, hogy önmaga ellen valljon.
2007 januárjában W. József hazajött meglátogatni családját, de a repülőtéren kiderült, hogy körözik. Kezdődött minden elölről. A bűnüldöző szervek csak úgy engedték vissza választott hazájába, ha a júniusban tartandó tárgyalásra viszszajön. A történetben az a furcsa, hogy amikor W. bizonyította ártatlanságát, az illetékes rendőrkapitányság vagy az ügyészség megszüntette a nyomozást, és határozatban mondták ki - tehát bekerült a szervek informatikai rendszerébe -, hogy nem ő követte el a bűntényeket, H. él vissza az adataival. 2005 őszén a Pesti Kerületi Bíróságon született végzés leszögezi, hogy W. József korábban "büntetve nem volt". Tehát a végzés arra utal, hogy W. tényleg soha nem lopott, ő maga ilyen bűntényeket nem követett el. József egy alkalommal megengedte, sőt kérte, hogy a további félreértések elkerülése érdekében fényképezzék le, vegyenek tőle ujjlenyomatot, mégis mindig őt gyanúsítják. Miután elhagyta Magyarországot, a rendőrök felkeresték a család több tagját, és W. holléte felől érdeklődtek, mivel nem hitték el az édesanyjának, hogy külföldön él. Ekkor nagybátyja panasszal fordult a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz (BRFK), azt kérve, hogy a "W. Józseffel szemben induló eljárások esetében először H. Richárdot keressék". A beadványában hangsúlyozta, hogy mint a szakterület egyetemi oktatója elég jól ismeri a rendőrség informatikai rendszerét, ezért elképzelhetetlennek tartja, hogy a meglévő bizonyítékok, határozatok, bírósági ítéletek ellenére nem biztosítható, hogy a cselekmények elkövetésével újra és újra egy ártatlan embert vádoljanak. A BRFK válasza: "a rendőrségnek kérése teljesítésére
sem technikailag, sem jogilag
nincs lehetősége". Az indoklás: az alkotmány szerint mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, azaz "ha minden W. József ellen induló eljárásnál H. Richárdot keresné meg a rendőrség, akkor 'prejudikálná' H. Richárd bűnösségét", ami egy jogállamban nem következhet be. Még akkor sem, ha H.-ról tudják, hogy korábban hamisan vádaskodott. A rendőrségi nyilvántartásból ugyanis kiderül, hogy W. adataival visszaéltek, és ez a későbbiekben segítséget nyújthat a történtek tisztázásához, "azonban - szögezte le a BRFK illetékese - a hasonló esetek teljes kizárását nem tudja garantálni".
A lapunk által megkeresett ügyvédek egybehangzóan állították: bár jogilag helytálló a rendőrség érvelése, kizárt, hogy a nyilvántartásban szereplő adatokra támaszkodva ne lehetne véget vetni W. kálváriájának. Több jogász szerint W. József polgári pert indíthatna a hatóságok ellen, milliós kártérítést követelve a többéves megpróbáltatásokért.
Az Országos Rendőr-főkapitányság és a Fővárosi Bíróság megkeresésünkre egyforma szellemben válaszolt: mivel sem W., sem H. "nem közszereplő, így a személyes adatvédelemre tekintettel ügyükben nem nyilatkozhatnak".
