A fojtó nyári melegben a déli órák ellenére is meglepően sokan vannak a misén, fiatalok és öregek, utóbbiak közül többen népviseletben. Az istentisztelet után a hazafelé tartók kisebb csoportokban beszélgetnek, és mustrálnak minket, a faluba érkezett idegeneket, ruszinul tesznek megjegyzéseket.
"Zárt közösség ez a falu évszázadok óta, talán ezért is tudott megmaradni ruszinnak - mondja kísérőnk, Nagy Marina, a Komlóskáért Alapítvány projektmenedzsere. - Én a Vajdaságból származom, és házasság útján kerültem ide, talán ezért is fogadtak be. De egy teljesen idegennek akár évekbe is telhet, amíg igazi komlóskainak tekintik. Barátságos, vendégszerető nép ez, de megválogatja, hogy ki legyen a szomszédja."
Van időnk beszélgetni, ugyanis az eredetileg megbeszélt időponthoz képest Köteles László polgármester órákat késik. Mint később kiderül, az egyik szomszéd település polgármestere távozik tisztségéből, az ő "búcsúztatóján" van. Az önkormányzat munkatársai azonban rutinosan kezelik a sajtó jelenlétét. "Van nálunk minden héten újságíró. Pedig nincs itt semmi csoda - mondja egy középkorú hölgy. - Laci, a polgármester állandóan ötletel, az itteniek pedig mindig is híresek voltak a kitartó munkáról, így bízunk benne."
1900-ban egy tűzvész szinte a földdel tette egyenlővé az akkor már évszázadok óta ruszinok lakta falut - turisztikai kiadványok csak a Zemplén gyöngyszemeként emlegetik -, onnan kellett újraépíteni.
Körkép
Lakosságát hol magyarnak, hol szlováknak, hol ukránnak tekintették. Az asszimilációs kísérletek időnként olyan kilengésekhez is vezettek, mint az öregek által még emlegetett nyakba akasztott kolonc: egy falap, amivel a ruszin szavak használatát büntették a magyarok. Alighanem a XX. század eleji nagy tűznek is köszönhetően a Ruszin tájházon kívül nem találkozunk korábbi építésű házakkal, ám bőven látni (helyrehozott és elhanyagolt állapotban egyaránt) az 1900-as évek elejéről származó épületeket: az egyformán fehérre meszelt falakon kivétel nélkül építési évszám és kereszt. A táj megkapó: bár az alig 300 fős zsákfalu csak pár utcából áll, minden ház kertje meredeken kúszik fel az erdőig. A falut átszelő Tolcsva-patak völgyének bejárata felett évszázadok óta őrködik a Pusztavár nevű régi várrom. Sok a borospince (pedig szőlőültetvényt nem láttunk), és minden udvaron ott egy kiszuperáltnak tűnő terepjáró. "Nincs ebben semmi meglepő - mondja Nagy Marina -, a szőlőföldek nagy része Tolcsván található, az itteni meredek hegyoldalakat az öregek már nem bírják, a fiatalok meg nem akarják művelni. A terepjárók a fahordáshoz kellenek, annak idején ide még a gázt se vezették be, de ma már nem is bánjuk. Fával tüzelünk még a közintézményekben is."
Közintézményből a minimális lakosságszám ellenére sincs hiány. Sétánk közben találkozunk a teljes ruszin óvodai létszámmal (10 gyerek), és bár az iskolában sem tanulnak többen tizenötnél, az első hat osztály komlóskai elvégzéséhez ragaszkodnak a szülők és az önkormányzat. A döntően saját erőből fenntartott intézmények hangsúlyozottan nemzetiségi oktatást is végeznek, és a továbbtanulási adatok az iskola pedagógusai szerint egyelőre nem kérdőjelezik meg az összevont egy-két fős osztályok létjogosultságát sem. A Ruszin Nemzetiségi Általános Művelődési Központ és emlékpark, valamint a templom karbantartására is bőségesen áldoz az önkormányzat. Orvos nincs a faluban, és a busz is csak naponta párszor fordul meg, a két bolt és kocsma mellett a polgármester által épített panzió és a pár éve átadott új polgármesteri hivatal határozza meg a falu képét.
És persze a művelődési központ kerítésére kiaggatott cégnévtáblák is jelképek. A cégek többsége valójában semmilyen tevékenységet (még adminisztrációst sem) végez Komlóskán, de mára ezek a cégtáblák biztosítják a község igazi gazdasági hátterét.
"Ezt a falut a második világháború után felszámolásra ítélte az akkori állami vezetés - mondja Köteles László polgármester. - Nem lehetett helyi vállalkozás, az infrastrukturális beruházások elmaradása és a munkahelyek hiánya is arra kényszerítette a lakosságot, hogy elköltözzön. Még ma is sok fiatal próbál szerencsét Budapesten és a megye nagyvárosaiban. Az állam gyakorlatilag kivonult a költségvetésünkből. 2010-ben alig 7 milliós nettó normatívát kaptunk egész évre, májusra például csak 90 ezret. De az elmúlt öt évben ötször fordult elő, hogy az állam nulla forintot adott havi támogatás helyett. Ennyiből egy családot se lehetne fenntartani, nemhogy egy falut! Valamit lépnünk kellett."
Nagy lépések, kis kapuk
Az 1994-ben, alig huszonegy évesen polgármesterré választott Köteles 2008-ban hirdette meg, hogy annak a cégnek, amely Komlóskára teszi át a székhelyét, elengedik az iparűzési adót. A kiskapuval sokan éltek, főleg olyan vállalkozások, amelyeknek viszonylag kicsi az adminisztrációs központ iránti igényük: döntően fuvarozási cégek alkotják a mára közel százfősre duzzadt komlóskai "vállalkozási parkot". Aligha van még egy olyan települése az országnak, ahol ilyen magas lenne az egy főre jutó kamionok száma - papíron. De a cégeken kívül a falunak is megérte, hiszen a kamionok után fizetendő "súlyadó" egy csapásra feltöltötte a helység kiürült kasszáját: a gazdasági önfenntartás működik, Komlóska 86 milliós költségvetésében legalább 50 millió a saját bevétel, és csak a fennmaradó 30 millió származik állami normatívából és más (pályázati és egyéb) állami pénzekből. A teljesen törvényes ügylet (az említett adónem önkormányzati hatáskörbe tartozik) belföldi adóparadicsommá tette Komlóskát.
Kötelesék azonban igyekeztek továbblépni: bevonják a cégeket a falu életébe, a bürokráciamentes ügyintézésért cserébe pedig a vállalkozások ott segítik a községet, ahol tudják. "Az egy dolog, hogy az iparűzési adó elengedése komoly nyereség - mondja a Narancsnak Sziki Gábor, a Platinum GL Kft. építészeti tervező vállalkozás irodavezetője. - De ennél talán lényegesebb az emberi hang, amit itt kapunk. A Pesten többhetes ügyintézést itt azonnal letudjuk a személyes kapcsolatoknak köszönhetően. Ráadásul bevonnak minket a társadalmi programokba, mindenki visszaforgat valamit Komlóskának. Mi például a pályázatok tervezésénél segítünk, míg a fuvarozási cégek szállítással. De az sem utolsó üzleti szempont, hogy a komlóskai jótékonysági esteken nem egy üzlet köttetett már meg az itteni vállalkozások között."
Köteles még messzebbre tekint: a sikeres "adóparadicsom"-program után újabb nagy vállalkozásba fognának. A polgármester álma szerint Komlóska "önfenntartó falu" lesz: ennek érdekében földprogramot indítottak, felvásárolták a helyi tulajdonosoktól földjeik egy részét, amit majd önkormányzati termelésbe vonnak. A helyi terményekből részben fedezik a közintézményi étkeztetést, a fölösleget kiárusítják. A programba jelentkező lakosokhoz 1000 csirkét helyeztek ki díjmentesen, pusztán a szaporulat egy részét visszakérve. Ha a vállalkozás sikeres lesz, akkor hasonló konstrukcióban bővítik a falusi állatállományt. Köteles szerint mindez gyakorlatilag eltüntette a helyi munkanélküliséget, ráadásul a piacszerzést segítendő a polgármester (magánszemélyként) alapító tagként részt vett a Magyar Piac Szövetkezet létrehozásában, amelynek elsődleges célja, hogy a termékek a közvetítők részbeni kikerülésével olcsóbban jussanak a fogyasztóhoz, főleg a kistérségen belül.
Kontra
A médiában gyakran szereplő polgármester tele van ötletekkel. 2010-ben például levelet írt Orbán Viktornak, amiben felajánlotta, hogy a "rossz hírű" Balatonőszöd helyett Komlóskán építsék ki az új kormányzati üdülőt, amihez telket adna az önkormányzat. Az elhanyagolt vár rendbehozatalára és régészeti feltárására is ad pénzt a település, ettől remélve az idegenforgalom fellendülését. Véleménye szerint Komlóska gazdaságilag azt csinálja kicsiben (persze csak "ha hagyják őket fentről dolgozni"), amit az országnak is kellene nagyban. "A gazdasági önállóság azt jelentette, hogy az állam nélkül is meg tudtuk óvni az örökségünket. A nemzetiségi óvoda, az iskola megtartása és főleg a vallásos hagyományok őrzése az összetartozásunk fontos eleme. Mára sikerült az emberek gondolkodásában is változást elérnünk - véli a mélyen vallásos Köteles. - Évente háromszor faluszépítészeti napot tartunk, ahol közösen szépítjük környezetünket, de aki nem jön el, annál is elértük, hogy legalább már nem dobálja el a szemetet. A templomban előadásokat tartunk Zempléni gondolatok címmel, ahol neves személyiségek beszélnek hazáról, ösz-szetartozásról, vallásról. Hiszem, hogy a vallásosság nélkül nem épül újjá az egymás iránti tisztelet."
A kétségkívül látványos fejlesztések és változások ellenére is vannak azonban sokan Komlóskán, akik úgy vélik, hogy Köteles polgármestersége "átlépett bizonyos demokratikus normákat", és "Köteles nagyon is jól jár a polgármesterkedéssel". A "komlóskai csoda" hátteréről a Narancsnak nyilatkozó Ádám Marianna, aki nem mellesleg Köteles egyik kihívója volt a 2010-es polgármester-választáson, súlyos szavakat használ. "A faluban szó sincs demokráciáról: aki Köteles ellen mer szólni a sajtónak, azt megfenyítik. Kevés a munkahely, és mindent ő irányít. Csak az kap munkát, aki beáll a sorba, és hallgat. A család irányítja az iskolát, az Általános Művelődési Központ vezetője is családtag, testvérének a cége sorra kapja az önkormányzati rendeléseket. Lehet itt papolni társadalmi munkáról, de az igazság az, hogy még a misére is ajánlott elmenni az önkormányzatnál dolgozóknak. Ráadásul sok öreg már azért nem is megy szívesen a templomba, mert a sokszor órákra elnyúló szertartás nyílt politikai előadásokkal van egybekötve. A sok bevétel ellenére is elhanyagolt állapotban van az Ifjúsági Ház, amely azért épült, hogy a falusi turizmust segítse, ez azonban nem lenne érdeke a Köteles család panziójának, ahol egyébként is egymást érik az olyan 'jótékonysági' rendezvények, mint az önkormányzat rendezte vállalkozók bálja. Még az alapítványi bál is így funkcionált, ahová a belépő a helyiek által megfizethetetlen tízezer forint volt, így míg ott a bejelentkezett vállalkozók mulattak, addig a helyiek gyakorlatilag csak felszolgáltak. Pedig a kultúrház és a Ruszin ház is alkalmas lett volna a rendezésre."
Ádám Marianna szerint a kormányzati üdülő ötletéhez és a földprogramokhoz nem mindenki adja oda szívesen a földjét, ezért gyakorlatilag "kisajátításokat" vetítenek előre a témában kiküldött levelek. Mindezek következtében Komlóskán hirtelen és indokolatlanul felszaladtak a telekárak, ráadásul ha megvalósulnak Köteles jövőbeli tervei a zsákfalu jelleg megszüntetésére egy régi hegyi út aszfaltozásával Sárospatak felé, akkor oda Komlóska legfőbb turisztikai vonzereje, a nyugalom, és vélhetően egyedi ruszin jellege is. Azt mindenesetre Ádám is örömmel nyugtázta, hogy választási programjából, amely döntően a falusi turizmusra, az idősgondozásra és a természetvédelemre épített, Köteles sok mindent "magáévá tett".
A Narancs ez irányú kérdéseit Köteles röviden lezárta, mondván, aki sikeres, annak mindig vannak irigyei, az "adóparadicsommal együtt minden" példaadóan törvényes. 2010-ben egymaga több mint a kétszeresét (68 százalék) gyűjtötte be a szavazatoknak, mint a két kihívója együttesen. Ahogy a munkáért Budapestre költözött komlóskai fiatal, Haluska Tamás (akinek erdész testvére az egyik legnagyobb falubeli munkaadó) fogalmazott: "Így vagy úgy, a gyerekkoromban semmi más nem volt a faluban, csak a sok gidres-gödrös utca, most meg csak nézek, ha hazalátogatok!"
Ruszin ébredés
Egyre határozottabban követeli önálló népként elismerését Ukrajnától, és a kárpátaljai autonómiát a magyar történeti forrásokban rutén névvel említett ruszinság. A döntően a történelmi Magyarország északkeleti megyéiben (főleg Kárpátalján) élő, alig milliós nép nyelvét mind a szlovákok, mind az ukránok nyelvük egyik dialektusának tekintik, és ennek megfelelően igyekeztek a ruszinokat "asszimilálni" az elmúlt századokban. A néprajzilag két ágra, dolisnyákokra (síklakókra) és verhovinaiakra (hegylakókra) tagolódó népnek csak töredékei élnek a mai Magyarországon; ők viszont a határon túli mozgalmak ébredésével párhuzamosan fedezik fel gyökereiket és aktivizálódnak politikailag. Míg az 1941-es népszámlálás idején a ruszinok (rutének) több mint félmilliós lélekszámban éltek az akkori Magyarországon (természetesen a visszacsatolt Kárpátaljával), mára becslések szerint számuk alig 6000 fő körül mozog. Többségük Budapesten és Pest megyében él, de autentikus (a nyelvet napi szinten használó) közösségeik Borsod megye aprófalvaiban találhatók. Bár 1991-ig szlováknak tekintette őket még a magyar állam is, a kettős asszimiláció ellenére is maradtak falvak, amelyek megőrizték nyelvüket, kultúrájukat, döntően görögkatolikus vallásuknak köszönhetően.
A hazai ruszinság politikai ébredése 1991-ben Komlóskán kezdődött, ahol is létrehozták a Magyarországi Ruszinok Szervezetét. Az egységes ruszin irodalmi nyelv megteremtése után a nemzetiséget elismerő Magyarországon megindulhatott a szervezett nyelvoktatás két településen (Komlóskán és Múcsonyban). A közel 40 milliós állami támogatásból élő országos önkormányzat az utóbbi években intézmények sorát alapította, és a határokon átnyúlva építi a ruszinság kapcsolati hálóját.
Hipa-mentes övezet
Nem Komlóska az egyetlen település, amely a helyi iparűzési adó (hipa) elengedésével próbálja a településre csábítani cégek tucatjait. Komlóskán kívül a legnagyobb sikertörténet a dunántúli Tápszentmiklósé és a Pest megyei Újlengyelé. Bár a Narancs kérdésére sem a Központi Statisztikai Hivatal, sem a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nem tudott információval szolgálni az ilyen falvak számáról, feltételezhető, hogy évek óta bevett kistelepülési gyakorlatról van szó. Sok faluban amúgy eleve nincs is értelme kivetni ezt az adófajtát, olyan minimális bevételt hozna az egy-két helybéli törpevállalkozás.
A megoldás tömeges elterjedésétől ezzel együtt sem kell tartani, hiszen ha mégsem jönnek a cégek, akkor az önkormányzat, ha nem is nagy összegű, de biztos helyi bevételtől esik el az adómentesség meghirdetésével. Aligha véletlen, hogy Komlóska példáját eddig csak aprófalvak követték, hiszen egy nagyváros költségvetésében komoly lyukak keletkeznének a hipa elengedésével.
A cégeknek sem mindig éri meg az árbevételük akár 2 százalékát is kitevő adó miatt átjelentkeztetni a telephelyet, hiszen a hipa a túlzott ügyeskedést kivédeni hivatott szabályozás alapján mindig azt az önkormányzatot illeti, ahol a valódi bevételszerző tevékenység zajlik: vagyis ha egy cég csak papíron teszi át a telephelyét, de valójában nem költözik, nem ér el semmit. A kistelepülési adóparadicsomok e korlátok miatt nem szaporodtak el. Nem véletlen, hogy e sikersztorik döntő többségében a könnyen mobilizálható üzletágak (könyvelés, tanácsadás, ügynöki hálózatok építése) és a fuvarozási cégek viszik a prímet - utóbbiaknál például elég egy kis irodát bérelni pár alkalmazottal a kistelepülésen, miközben a cég alkalmazottainak többsége kamionokkal járja az utakat.
