Egyetemfejlesztés és innováció Miskolcon

Lobbizás felsőfokon

  • Zsuppán András
  • 2004. február 26.

Belpol

Szocialista és ellenzéki képviselők közös lobbizásával szerzett egymilliárd forintos fejlesztési támogatást a Miskolci Egyetem. A költségvetési vita utolsó pillanatában elért siker talán magukat a kezdeményezőket is meglepte: miután már megszületett az elutasító döntés, az egyetem példátlanul nagy összegeket kapott az államtól.

Látszólag vert helyzetből indult neki a Miskolci Egyetem a 2004-es költségvetés vitájának. 2000 és 2002 között ugyanis az előző kormány által elindított nagyszabású egyetemfejlesztési program keretében minden más intézménynél nagyobb támogatáshoz jutott a borsodi "válságrégió" szellemi központja. Az egyetemre fordított hatmilliárd forintból akkor európai minőségű informatikai rendszer, tizenegy légkondicionált, projektorral és videóval ellátott nagyelőadó, üvegfalú bejárati aula és kollégium épült. A fejlesztés léptékét a miskolciak szerint legfeljebb az Egyetemváros 50-es évekbeli megalapításához lehet mérni, és az intézmény eredeti tervében szereplő megújulási programnak majd hetven százaléka megvalósult a kormányváltás idejére. Nem csoda, hogy az állandó pénzszűkében lévő Oktatási Minisztérium (OM) új, szabaddemokrata vezetése még a nagy osztogatás időszakában is úgy érezte: legyen elég ennyi, ideje más iskolákat is támogatni.

A program újraindítására 2004-ben sem mutatkozott túl sok esély, sőt a szocialista képviselők által benyújtott módosító javaslatról is megszületett az elutasító kormánydöntés, amikor váratlan fordulat történt: a parlament egyhangúlag újabb egymilliárd forintos támogatást szavazott meg Miskolcnak. Megkérdeztük Fedor Vilmos kulturális ügyekért felelős alpolgármestert és országgyűlési képviselőt, a régóta készülő lobbitörvény egyik ötletgazdáját, hogyan sikerült keresztülvinni ezt a kezdeményezést: "A döntő pont az volt, amikor a parlament hét miskolci szocialista képviselője levelet írt a miniszterelnöknek, hogy segítse ezt a programot, ami alapvető jelentőségű az egész régió számára. Nem az oktatási tárcánál lobbiztunk, mivel úgy láttuk, ez nem egyetlen tárca ügye, hanem az egész kormányé. Ezen kívül a miniszterelnök kampánya során személyesen is megígérte a fejlesztések folytatását. A frakció többségét is magunk mögött tudhattuk, így végső soron ez és Medgyessy személyes befolyása segített legyőzni az akadályokat. Az OM ezután nyilván kénytelen volt átrendezni a saját költségvetését, de őszintén szólva ez minket nem nagyon érdekelt. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a sikeres lobbizásnak két alapvető szabálya van: szakmailag támadhatatlan programokkal kell jelentkezni, és lehetőleg ott, ahol a döntések születnek. Kormánypárti pozícióból ez természetesen mindig könnyebb."

Együttműködés

Az alpolgármester az ellenzék támogatását is fontosnak tartja, annak ellenére, hogy a parlamenti szavazás során ez kevésbé számít. Adott esetben viszont, mint azt Lenártek András, a Fidesz miskolci országgyűlési képviselője hangsúlyozta, nagyon is döntőnek bizonyult ez a támogatás, az SZDSZ ugyanis - nyilván az oktatási kormányzat véleményével összhangban - nem szavazta meg a javaslatot, így az kizárólag az ellenzék segítségével kaphatta meg a szükséges többséget. Lenártek szerint is szokatlan és különleges eset a mostani. A közös fellépést az tette szükségessé, hogy az egyetem fejlődése 2002 óta megtört, a beruházások leálltak, és nyilvánvaló volt, hogy a minisztérium egyelőre nem kíván többet áldozni az intézményre. Bár örülnek a közös sikernek, a fideszesek nehezményezik, hogy az általuk benyújtott 15-20 módosító javaslatot, ami Miskolc és az agglomeráció fejlesztésére vonatkozott, egytől egyig elutasította a szocialista frakció, pedig akár válogatni is lehetett volna közülük és találni néhány olyat, ami a kormánypártiak számára is elfogadható. Lenártek különösen problémásnak tartja, hogy a helyi szocialista képviselők is a többséggel szavaztak, s ezáltal az egyetemi siker politikai üzenete is féloldalassá vált. Az alpolgármester szerint viszont egyszerűen tudni kell megállni: idén ennyi volt a reális eredmény, és eleve elérhetetlen célokért fölösleges és kockázatos harcba szállni.

Mindkét fél egyetért viszont abban: lényeges, hogy a várospolitikában legalább a stratégiai célokat illetően konszenzus legyen, és megjelenjen a pártok és ciklusok fölötti folyamatosság a település irányításában. Fedor Vilmos szerint fontos változás az előző évekhez képest, hogy ez a minimális közös alap végre megvan a város vezetésében, amit nemcsak a közös parlamenti fellépés jelez, hanem az is, hogy két alapvető városrehabilitációs javaslatot fogadott el konszenzussal a képviselő-testület az elmúlt hónapokban.

De hova is kerül a most elnyert pénz? Besenyei Lajos rektor két nagyobb beruházást említ: a főutcán álló századfordulós Zenepalota részleges rekonstrukcióját és a 2-es számú kollégium átalakítását. A kollégium a már elkészült 1-es épülethez hasonlóan 600 millió forint ráfordítással apartmanrendszerű, korszerű diákotthonná válik, kétágyas szobából, fürdőszobából és konyhából álló lakóegységekkel. A diákok egyébként nem lelkesednek különösebben az új szisztémáért, mivel a tapasztalatok szerint tönkreteszi a közösségi életet - amiben a rektor szerint is van némi igazság, de az évekkel ezelőtt elfogadott komplex fejlesztési programban ez a változat szerepel, és módosítani már nem lehet rajta. A mostani sikernek egyébként is fontos tényezője, hogy az eredeti fejlesztési terv jogilag sosem vesztette érvényét, legfeljebb szünetelt, hiszen a meg nem valósult részek is benne voltak a sikeres pályázatban.

A Zenepalotával kapcsolatban minden azon múlik, ténylegesen mennyi marad az egymilliárdból. Besenyei szerint a Draskovics-csomag után annak is örülni lehetne, ha maradna 800 millió, így a kollégiumon kívül valószínűleg egy tetőfelújításra futná. A jóváhagyott fejlesztési program befejezéséhez egyébként további egymilliárdra lenne szüksége az egyetemnek.

Teljes gőzzel

Nemcsak állami forrásból építkeznek azonban az Avasalján: a fiatal Miskolci Egyetem, mely csak a 90-es évek közepén vált igazi universitassá a bölcsészkar megalakulásával, szokatlan dinamizmussal keresi a további lehetőségeket. Már tendereztetés alatt áll egy 600 fős, háromcsillagos diákhotel, mely az OM által meghirdetett PPP (Public Private Partnership) program keretében, teljes egészében vállalkozói tőkéből fog felépülni. Ez azért fontos, mert Miskolc az uniós belépés után egyre több fizetőképes külföldi vendéghallgatóra számít, akiknek szükségük van a magasabb színvonalú szállásra, és képesek is fizetni érte. Ugyanakkor a kollégiumi férőhelyek szűkössége miatt jelenleg is két-háromezer hallgató lakik albérletben, akik közül sokan szívesen beköltöznének a campusra.

Ennél is újszerűbb a tudáscentrum terve, amihez az amerikai innovációs parkok adták az ötletet, ahol a nagy egyetemek köré vállalati kutatóközpontokat szokás telepíteni. Miskolcon a campus hatalmas telkéből már kijelöltek 8-10 hektárt erre a célra, és az európai uniós előpályázatot is megnyerték, ami sikerrel kecsegtet egy 2 milliárd forintos támogatás megszerzésével kapcsolatban. Ebből az összegből már elkezdődhetne az építkezés. A tudáscentrum nem lenne az egyetem része, saját bevételekből kell eltartania magát. A kezdeményezés elsősorban műszaki és közgazdasági téren lehet működőképes (Miskolcon egyelőre a Boschsal tárgyalnak). A nyugati tapasztalatok szerint egy-egy ilyen egyetem közeli centrumnak száz kilométeres körben van kultúraközvetítő és gazdaságélénkítő hatása - ami a válságtól sújtott Borsodban különösen sokat érne. Ez az oka, hogy az EU több országában, például Írországban adókedvezménnyel támogatják az egyetemek mellé költöző vállalatokat, amelyek elsősorban az itt koncentrált szellemi tőkéből profitálhatnak, az egyetem tanárai és végzős hallgatói pedig munkát, karrierlehetőséget és pluszjövedelmet szerezhetnek. Az együttélés előnye az is, hogy a vállalati kutatóközpontokat általában a legmodernebb technikával látják el, ami az oktatásban is felhasználható. Miskolc ezen a téren máris szert tett némi helyzeti előnyre - bár tudásközpont még sehol sincs Magyarországon, a projekt előkészítését itt korábban elkezdték, mint bármilyen más vidéki egyetemen. Hasonló terveket Pécsett, Szegeden és Debrecenben is szövögetnek.

A Miskolci Egyetem sikeres modernizációja többet jelent magának az intézménynek a megújulásánál: az ország egyik legválságosabb helyzetben lévő városának égető szüksége van hasonló "szigetekre", melyek a szó átvitt és konkrét értelmében is talpkövei lehetnek az egész térség fejlődésének. A város vezetői pontosan tudják, hogy amikor az egyetemért lobbiznak, egész Miskolcért küzdenek. De tudják ezt a város lakói is, hiszen egy nemrég publikált felmérés meglepő eredménye szerint az egyetem a város legsikeresebbnek tartott intézménye, mely ötpontos skálán 4,1-es elégedettségi mutatót produkált. Az egykori szocialista iparváros a pusztulás évtizedei után lassan újradefiniálja magát: az itt élők szerint a humán infrastruktúra, az oktatás és a kulturális élet területén működnek a legjobban a dolgok Miskolcon, és az egyetem társadalomkutató központja által készített tanulmány szerint a jövőt is ezekre, illetve a szép természeti környezetre, az idegenforgalomra és a kereskedelemre alapozva képzelik el. Pankucsi Márta szociológus szerint azonban a felmérés legmeglepőbb eredménye az volt: a miskolciak szeretik ezt a várost, és döntő többségük egyáltalán nem akar elmenni innen, amiben az egyetemnek is fontos szerepe van.

Besenyei Lajos egyáltalán nem tartja különösnek, hogy egy olyan, látszólag elavult egyetem, mint a miskolci volt a rendszerváltozás idején, ilyen sikeresen vette a modernizációval járó akadályokat: "Tipikus is, hogy ott legyen a legnagyobb fejlődés, ahol a legnagyobb a baj. Mi itt Miskolcon nem ülhetünk a babérokon, mint Pesten vagy a Dunántúlon, hiszen ég a ház, itt városnak-egyetemnek egyaránt létkérdés a megújulás."







Copyright © MaNcs, 2004
Minden jog fenntartva.

 

 

 

 

 











Copyright © Magyar Narancs 1995-2004.




Elektronikus terjesztés: Index.hu Rt.





Neked ajánljuk