Egyházak és pártok: A kereszténység védőbástyái

szerző
M. M.
publikálva
1998/19. (05. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Miközben a választási küzdelem hevében a katolikus püspöki kar elhatárolódik önmagától, a reformátusok pedig püspöküktől, Hegedűs Lóránttól, a pártprogramokat olvasva úgy tűnik, a politika nem tekinti egyébnek az egyházakat, mint egy ódivatú szubkultúra kellékének. A felekezetek pártok melletti kampányolása nagyjából arról szól, hogy ebbe nem kívánnak belenyugodni.

Miközben a választási küzdelem hevében a katolikus püspöki kar elhatárolódik önmagától, a reformátusok pedig püspöküktől, Hegedűs Lóránttól, a pártprogramokat olvasva úgy tűnik, a politika nem tekinti egyébnek az egyházakat, mint egy ódivatú szubkultúra kellékének. A felekezetek pártok melletti kampányolása nagyjából arról szól, hogy ebbe nem kívánnak belenyugodni.

Amikor a történelmi egyházak vezetői néhány hete bevonultak Horn Gyula miniszterelnök dolgozószobájába - maguk sem tudva pontosan, mi lesz a nagy ívű tárgyalás végkimenetele -, a politikai pártok nem siettek nyilatkozni arról, minő beavatkozás is ez az egyházak életébe. Pedig a sokat emlegetett, a hierarchikus felépítésű katolikus egyházra szabott szentszéki megállapodás lényegében végrehajthatatlan más felekezeteknél. (Az egyházi ingatlanok visszaadását, illetve pénzbeli megváltását a katolikusok esetében valóban a Szentszékkel kell írásba foglalni, de nem köthető hasonló egyezmény a protestánsokkal, hiszen nekik nincs "felettes szervük".) Nem beszélve arról a politikai taktikáról, amellyel a kormányfő nagyjából a szakszervezetek szintjére süllyesztette a felekezeteket. Mindkét szubkultúra képviselői arra szolgálnak ugyanis, hogy kellő pillanatban a társadalmi, illetve a lelki békét szimbolizálják. A Horn-féle találkozó után kevéssel a felekezetek aztán visszavágtak: az MSZP-s érdekcsoport politizálásán felbuzdulva a választási hadszíntérre lépett egy másik, jól körülhatárolható lobbi, az egyházi is. Lett is nagy felzúdulás.

Pártjaink és egyházunk

A fent említett miniszterelnöki találkozón kívül a pártok és választási programjaik lényegében nem foglalkoznak az egyházakkal. Vagy ha igen, akkor abban nincs köszönet. Az MSZP például ismét felfedezte - kommunisztikus - őskeresztény eredetét; mint írják, "a baloldali gondolkodás gyökerei, a társadalmi igazságosság első csírái a kereszténységből erednek. Nem kerülte el figyelmünket az újszövetségi tanítás, mely szerint a hívek összetartottak, és mindenük közös volt. Birtokaikat eladták, és árát szétosztották kinek-kinek szükségéhez mérten." És itt a program szerzője indentitászavarához méltón korrigál: "...ugyanakkor azt is megtapasztaltuk, hogy e nemes erény tömegméretekben történő és erőszakos érvényesítése falansztertársadalomhoz vezet. Elnyomja vagy eltorzítja az ember természetes ambícióját, egészséges versenyszellemét, a sokféleség és a különbözőség örömét." Szerzőnk e mondattal mintegy kidugja fejét az őskeresztény katakombából, és levonja a megfelelő következtetést: "Ezért elfogadjuk a piaci versenyre épülő társadalom elvét, s gyakorlati kormányzásunkkal eddig is arra törekedtünk, hogy a magyar piacgazdaság stabil alapokra épüljön. Számunkra azonban a piacgazdaság nem öncél, hanem a jólét és a szociális biztonság alapfeltétele." Van még egy rövid eszmefuttatás "a megtermelt javakról" is, de ezt citálni már igazán méltánytalan lenne.

Az MDF - bár nem használja a programjában a fenti terminológiát - sem jár el sokkal jobban. Beleszalad abba a pofonba, hogy kormányra kerülése esetén az Apostoli Szentszékkel kötött szerződésben foglaltak "maradéktalan" megvalósítását ígéri, megfeledkezve arról az apróságról, hogy ez ellen még a katolikusok is tiltakoznak. Amit az is mutat, hogy - jó lobbistához méltón - a katolikus püspöki kar a megfelelő pillanatban, a választási kampány kellős közepén foglalta pontokba kifogásait és juttatta el Kiss Elemérhez, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárához, illetve Karl-Josef Rauber pápai nunciushoz. A dokumentumban többek között - világi nyelvre fordítva igényeiket -plusz egymilliárd HUF állami támogatást kérnek oktatási intézményeiknek.

A Fidesz internetes választási programjában nincs egyházpolitikai fejezet, mint ahogyan nem szerepel az SZDSZ Modern európai Magyarország című munkájában sem. Az FKgP lapzártánkig nem jelzett vissza, mit takar "Isten, haza, család" jelszava, a KDNP pedig a "2000 éves keresztény értékrendből" vezeti le világnézetét. Utóbbi - a kisgazdák mellett - "természetes szövetségesének tekinti a tízparancsolatot hirdető történelmi egyházakat", figyelmen kívül hagyva a párt és a klérus közötti, lényegében a rendszerváltás óta tartó konfliktusokat.

Körlevelek évadja

Nem nézte tétlenül a pártok buzgalmát az egyházi lobbi sem. Kezdték a katolikusok: a püspöki kari körlevelet április 19-én olvasták fel a templomokban. Többek között - a KDNP nem kis megdöbbenésére - az ötszázalékos parlamentbe jutási küszöb fölött teljesítő pártok támogatására szólítja fel híveit a kar, mondván, a kis pártokra adott, elherdált voksok valójában a szocialistákat támogatják. A püspöki kar a II. vatikáni zsinatra hivatkozva mozgósítja híveit, és bár nem nevezi meg, de pontosan körülírja, kire is kellene szavazni. "Arra szavazzunk, aki tehát elszántan védi a teljes életet, biztosítja a többgyermekes családok megélhetését, segíti a hitre és erkölcsre nevelést, megbecsüli a magyar kultúra értékeit, és programja meg is valósítható." A Keresztény Élet című lap - melytől elhatárolódott a katolikus hierarchia - a mostani jobboldal és a centrumpártok támogatására buzdítva, nem körülírásokkal operálva,megnevezi a Fideszt, az FKgP-t, a KDNP-t, az MDF-et, az MDNP-t és a MIÉP-et. Utóbbival nemcsak a lap, de Hegedűs Lóránt, a Duna-melléki református egyházkerület püspöke is szimpatizál. Legalábbis ez derül ki a Magyarországot meg kell menteni! című iratából, amelytől a reformátusok elhatárolódtak. Hegedűs - akinek fia és lánya is MIÉP-jelöltként indul a választásokon - egy nyilatkozatában "a végveszélyben élő haza sorsával" magyarázta cselekedetét, szóvivője pedig annyit közölt, hogy "kétségtelen, a püspök úr a MIÉP-hez húz". Az evangélikusok kiadtak ugyan körlevelet, de mint írták, távol kívánják magukat tartani a pártpolitikától. A reformátusok irata, bár nem nevez meg pártokat, egyértelműen a jelenlegi ellenzék támogatására szólítja fel híveit.

Egyetlen egyház, a Hit Gyülekezete felhívása szól kormánypárt, mégpedig az SZDSZ támogatásáról. A gyülekezeti tagokat olyan politikai erő melletti állásfoglalásra szólítja fel az irat, amely nem süt ideológiai bélyeget senkire, nem tesz különbséget vallási-faji hovatartozás alapján, és kiáll a klasszikus szabadságjogok mellett.

M. M.

szerző
M. M.
publikálva
1998/19. (05. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra