Magyar Narancs: Hétfőn beszélgetünk, ötödik napja megy az aláírásgyűjtés az olimpiaellenes népszavazásra. Azt kaptátok a Momentum Mozgalom nyilvánosság elé lépésétől, amire számítottatok?
Fekete-Győr András: A médiaérdeklődés meglepett, talán egy kicsit szolidabb felhajtásra számítottunk. Az aláírásgyűjtésről azt gondoltuk, hogy jó szervezettséggel el tudunk jutni oda, ahol most öt nap után tartunk. A Momentum egy másfél éve létező, jól szervezett közösség.
Orosz Anna: Felülmúlta a várakozásainkat a hihetetlen támogatás, amit kaptunk. 6-700 aláírásgyűjtő aktivistánk van, közülük 4-500-an külsős támogatók. A pénzadományok összege átlépte a 10 millió forintot, főleg 5-10 ezres utalásokból jött össze, aminek nagyon örülünk, mert a jövőben is a közösségi finanszírozásra szeretnénk építeni a működésünket.
MN: Mikor döntöttétek el, hogy az olimpiaellenes népszavazással mutatjátok meg magatokat?
F-GYA: 2016 decemberében. Először októberben vetődött fel a vezetőségben, hogy valamit kezdhetnénk az olimpiával; a végső döntésnél azt is mérlegeltük, hogy a népszavazási kezdeményezésen keresztül a jövőnket érintő más kérdésekben is meg tudunk nyilvánulni.
OA: A NOlimpia kampánynak elég egyértelmű támogatottsága volt a tagságban, bár tisztában voltunk vele, hogy lehetnek politikai kockázatai. Próbáljuk világossá tenni, hogy nem az olimpia ellen vagyunk, az olimpia hozzájárul ahhoz, hogy az ember igazán büszke lehessen hazája sportolóira. De nem kárpótol azért, hogy közben szeretteinket veszítjük el a kórházakban, a gyerekeink totálisan le vannak terhelve az iskolákban, és lemaradnak a nemzetközi összehasonlító felmérésekben. Először ezekkel az ügyekkel foglalkozzunk, ne olimpiára költsük a százmilliárdokat a következő nyolc évben.
| ||
MN: A legfrissebb adatok szerint országosan 63, de Budapesten is 55 százalékos az olimpiarendezés támogatottsága. Jó ötlet volt már a legelején egy ilyen megosztó témával összekötni a mozgalom nevét?
F-GYA: Ezt a kutatást az olimpia szervezői rendelték, és soha a büdös életben nem hallottunk még a cégről, amelyik készítette. A Századvég is totálisan mást szokott mérni, mint a független közvélemény-kutatók. Decemberben még a budapestiek 54 százaléka ellenezte az olimpiát. De nem a számháború a lényeg. A demokrácia és a politizálás velejárója, hogy minden közösség életében vannak megosztó kérdések, amelyekről beszélni kell. Eddig egyoldalú volt ez a beszélgetés, senki nem tájékoztatta az embereket az olimpiarendezés kockázatairól és hátulütőiről.
OA: Egy biztos: korántsem egységes az olimpiarendezés támogatottsága, az összes felmérés szerint tetemes az ellenzők és bizonytalanok aránya. Mi a rendezés pártolóit is arra biztatjuk, hogy támogassák a népszavazást. Egy olimpiát ideális esetben nem erőltetnek rá az emberekre egyértelmű társadalmi támogatottság nélkül.
MN: Az olimpiarendezés mennyire lehet éles kampánytéma a 2018-as választás előtt?
OA: Ez attól is függ, hogy lesz-e népszavazás. Látjuk, hogy az ellenzék már pedzegeti az országos népszavazást, azon se lepődnénk meg, ha végül a kormány is beleállna, mintegy menekülő útvonalként. Ezt már félsikernek könyvelnénk el. Az olimpiarendezés a kormány szempontjából biztosan remek figyelemelterelés. Ha elkezdődik az építkezés, minden erről szól majd, és elvonja a figyelmet a kevéssé örömteli hírekről.
F-GYA: A kormánynak egészen 2024-ig nagyon fontos témája lenne az olimpia. A foci-Eb és a riói olimpia sikerei is közrejátszottak abban, hogy központi kérdéssé emelték az olimpiarendezést. Az első aláírásgyűjtési nap után ránk is irányították a teljes propagandagépezetüket. Kiadták a kilövési engedélyt.
MN: Melyik a nehezebb feladat: összegyűjteni a 138 ezer aláírást, vagy összehozni a legalább 50 százalékos részvételt, ami még a kvótaellenes referendumon sem jött össze?
F-GYA: Az utóbbi. Egyébként még a 138 ezer aláírás sem gyűlt össze soha, erre is azt mondták, hogy gyerekek, ez lehetetlen. Miután ma estére a 40 ezret is átlépjük, bizakodóbbak lettek a kívülálló hangok is.
MN: A sajtóban lehetett olvasni fizikai agresszióról, és arról is, hogy fideszes aktivisták álaláírásokkal próbálnak megvezetni titeket. Milyenek az általános tapasztalatok?
OA: Túlnyomórészt pozitívak. A legfiatalabbaktól a 70-es korosztályig rengeteg aktivista jelentkezett, ami óriási bizakodásra ad okot. Az atrocitások egyelőre elszigetelt esetek.
F-GYA: Nagyon segítőkészek, barátságosak az emberek, sokszor sorban kellett állni az aláírásért. De nyilván a botrányokat kapja fel mindenki. A Jászain egy ittas ember rúgta szét az egyik pultot, máshol valaki leköpött egy standot és áthúzott egy aláírásgyűjtő ívet, amin szerencsére csak egyetlen név szerepelt.
MN: A hamis aláírásokat ki tudjátok védeni?
F-GYA: Megtesszük, amit lehet. Az aktivisták elkérik a lakcímkártyát, és ők maguk töltik ki az adatokat, a budapesti polgárnak csak aláírnia kell. Azt sajnos nem tudjuk kiszűrni, ha valaki öt helyen is aláírja az ívet, neki az egyik aláírása érvényes lesz, a másik négy nem. Ezért nem 138 ezer, hanem minimum 170-180 ezer aláírást kell gyűjtenünk, ha biztosra akarunk menni.
MN: András, az egyik interjúdban olvastam, hogy 2010-ben a Fideszre szavaztál. Miért?
F-GYA: Polgári konzervatív családból származom, a szüleim mindketten Fidesz-szimpatizánsok voltak, édesapám még mindig az. Politikai szempontból lázadni csak azután tudtam, hogy elmentem egyetemre. Megfogott az is, hogy a 2006-os őszödi beszéd után a Fidesz nagyon hatékony és meggyőző ellenzéki kommunikációt és politizálást folytatott. Akkor azt mondtam, le a kalappal. 2010-ben sokan vártuk, hogy jöjjön egy új korszak, mutassa meg a Fidesz, mit tud. Aztán felvettek a jogi egyetemre, és jogászszemmel is gáz volt, amit az első évben az alkotmánnyal és a médiatörvénnyel csináltak. Nagyon rövid időn belül el is engedtem a Fideszt.
MN: Mennyire gyakori, hogy a Fidesz-táborból leszakadt fiatalok lépnek be a Momentumba?
F-GYA: 145-en vagyunk, nyilván nem ismerem mindenkinek a politikai előtörténetét. A legtöbben szerintem egyáltalán nem szavaztak, totál kiábrándultak voltak, mint ahogy én is az lettem 2010 után. De van olyan tagunk, aki 2010-ben még jobbikos volt vagy LMP-s, később Együtt-szimpatizáns. Ismerek korábbi fideszeseket is, de az arányokat nem tudom megítélni.
OA: Én mindig szavaztam, baloldali pártokra és az LMP-re vegyesen. Azonban egyik párttal sem éreztem olyan szintű azonosságot, hogy jó szívvel adtam volna a nevem a szervezethez. A Momentum volt az első ilyen.
MN: András, miután 2010-ben kiábrándultál a Fideszből, mi késztetett arra, hogy megszervezd a Momentumot?
F-GYA: 2014. január 15. volt az ellenzéki összeborulás napja. Kiállt egymás mellé Gyurcsány Ferenc, Fodor Gábor és Mesterházy Attila. Megrázó élmény volt, rávilágított a magyar közélet kilátástalanságára. Négyévnyi szörnyű Fidesz-kormányzás után ugyanazok a bukott, vállalhatatlan, sikertelen politikusok lettek az ellenzék vezetői. Külföldön voltam akkor, és volt bennem egy szégyenérzet, amivel a barátaimat is szembesítettem: nehogy már mi, akiknek szerencséjük volt az életben, és tudnánk is tenni valamit, elforduljunk a hazánktól. Ha lehetőségünk van változtatni, akkor felelősek is vagyunk a változásért.
MN: Nem lehetett megérteni azt a csapdahelyzetet, amit az új választási rendszer okozott az ellenzéki oldalon, és szükségszerűen vezetett az összefogáshoz?
F-GYA: Ez technikai kérdés, valószínűleg bármelyik választási szakértő az összefogást javasolta volna a pártoknak. 2014-ben mégis kiakadtam, politikusként inkább azt mondtam volna, hogy ilyen körülmények között nem veszek részt a választáson. Ha minden ellenzéki párt ezt csinálta volna, az nagyon súlyos legitimációs kérdéseket vetett volna fel. De nem vállalták.
MN: Érdekes, hogy a bojkottot említed, mert most meg azt lehet hallani, hogy a Momentum Mozgalom párttá alakul, és indulna a 2018-as választásokon.
F-GYA: Az aránytalan választási rendszer túlkompenzálja a győztest, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetsz te a győztes. Több millió magyar választópolgár veszítette el a politikai kultúrába vetett bizalmát. Új, hiteles, agilisan politizáló, cselekvő erőre vágynak. Ha rajtuk kívül sikerül megszólítani a szélsőséges irányba elmozduló Fideszből kiábrándult szavazókat, a cukisodó Jobbikról leforgácsolódókat és a baloldalból kiszeretett embereket, akkor egyik napról a másikra le lehet váltani a kormányt. A bojkott már nem éri meg.
OA: Nagyon bizakodók vagyunk. Hiszünk abban, hogy olyan szervezetet hoztunk létre, ahol tudunk tenni önmagunkért, társainkért, környezetünkért és legjobb esetben a társadalomért. A Momentum brandnek már ma is erős hitele van, rengeteg csalódott, politikából kiábrándult ember van az országban, akiket az eddigi tapasztalataink alapján sikerül megfogni. 2018-ban szeretnénk bejutni a parlamentbe, hosszabb távon pedig azt gondoljuk, hogy potens párt lesz a Momentumból.
MN: Magát a mozgalmat 2015 tavaszán alapítottátok. Már az elejétől világos volt, hogy előbb-utóbb párttá alakultok?
F-GYA: Kilencen kezdtük el szervezni az első nyári táborunkat, és rögtön megfogalmaztuk, hogy nem civil kezdeményezésként szeretnénk Magyarországot jobb útra terelni, hanem politikai erőként. Sokáig ódzkodtam a „politikus” és a „politikai párt” intézményeitől, mert elavultnak és taszítónak tartottam őket. De nem az intézményekkel van baj, hanem azzal a tartalommal, amivel megtöltik őket. Ezt kell megváltoztatni, a tisztességet, a becsületet, a jobbító szándékot kell visszavinni a politikába.
OA: Én háromnegyed éve csatlakoztam a mozgalomhoz. Korábban két évet tanultam Németországban, ahol a mindennapi aktivizmus teljesen természetes, a politizálás pedig nincs stigmatizálva. Itthon ehhez képest a családi ebédek fölötti morgolódás ment, meg a rendszer passzív kritizálása. Azt éreztem, hogy ezeket az energiákat cselekvésbe akarom fektetni. Egy barátomtól hallottam a Momentumról, és hamar világos lett, hogy ebbe fogom ölni a szabadidőmet.
MN: Tudjátok már, hogy mikor alakultok párttá?
OA: Ha minden jól megy, a következő hónapokban, de ez nem csak rajtunk múlik. A bírósági bejegyzés általában nem egyszerű procedúra, és mi sem számítunk arra, hogy mint forró kés a vajon megy át a kérelmünk.
MN: Ha megvalósulna az ellenzéki előválasztás, azon elindulnátok?
OA: Sok sikert kívánunk minden ellenzéki szereplőnek, de azért alapítottunk saját politikai közösséget, mert a saját utunkat szeretnénk járni.
F-GYA: Mivel nem vagyunk baloldali párt, fogalmilag is kizárt, hogy részt vegyünk a baloldali ellenzék előválasztásán. Ráadásul annyira szerencsétlennek és szervezetlennek tűnik az egész, hogy az ember kedve is elmegy a részvételtől. Csak a mozgalom hitelét rombolnánk.
MN: Ha nem baloldaliak vagytok, hogy határoznátok meg röviden a Momentumot?
OA: Olyan szervezet, ami össze tudja egyeztetni a szolidaritást, a teljesítményelvűséget és az egészséges nemzettudatot. Azok a meccsek, amelyek a társadalomban sokszor úgy végződnek, hogy többet nem beszélek a szomszédommal, nálunk egymás megértéséhez és az egymástól való tanuláshoz vezetnek.
F-GYA: Az ideológiai törésvonalak ideje lejárt. Nem csak mi mondjuk ezt, ez egy 21. századi beállítódás. Új ideológiát keres a világ, de vannak olyan kérdések, amelyekre ideológiai alapon nem tudunk választ adni. Milyen ideológiai választ adsz arra, hogy a robotizáció következtében sok százezer ember elveszítheti a munkahelyét? Mi nem hagyományos ideológiákat kínálunk az embereknek, hanem megoldásokat, és a szintén nagyon hiányzó közösséget.
MN: Egyaránt számítotok a cukikampány miatt leszakadt jobbikosokra és a töketlenség miatt kiábrándult baloldaliakra. Ezt a két választói csoportot például a menekültkérdésben hogy lehet közös platformra hozni?
F-GYA: Szerintem menekültkérdésben viszonylag nagy az egyetértés a két tábor között. Az első a biztonság, ezért még én is egyet tudtam érteni azzal, hogy a kormány nagy hangsúlyt fektetett a biztonságra. A kommunikációt elcseszték, nem kellett volna uszítani, nagyon fontos a kérdés emberi oldala, hogy mi is bármikor lehetünk menekültek. Az is zavart, hogy a kvótaügyben Magyarország nem erőt és nagylelkűséget sugárzott, hanem azt mondtuk, hogy összeroppannánk ezer embertől. Ez a kicsinyesség nem imponál a magyaroknak.
MN: Volt előttetek külföldi példa, amikor a Momentumot elkezdtétek?
F-GYA: Ha a Szirizára, Podemosra és hasonlókra gondolsz, akkor nem. Inkább azt láttuk, hogy a magyar politika elérkezett egy végponthoz. ’89-ben megjelentek a rendszerváltó pártok, megjelent Orbán Viktor, az elmúlt 27 évben szép kis „jellemfejlődésen” ment át, és mára egy uralkodóként funkcionáló, begyepesedett vénember lett, aki szénné kereste magát. Így tett az egész politikai garnitúrája is. Politikai kultúraváltás kell, a politikai elitet pedig el kell küldeni melegebb éghajlatra. Amennyit loptak, meg is engedhetik maguknak az üdülést.
OA: Nem előkép, de talán hasonló történet az osztrák liberális párt, a NEOS. Új színt, lendületet tudtak vinni az osztrák politikába, és elég gyorsan robbantak be a semmiből.
MN: Személyesen vannak politikai példaképeitek?
F-GYA: Széchenyi István nálam már beletartozik a modern, demokrata politikus kategóriájába. Bibó István olyan időkben állt ki a demokrácia értékei mellett, amikor nagyon kevesen. Szimpatizáltam Bernie Sanders kampányával, kedvelem azt a középre húzást és egységesítő törekvést is, ami Angela Merkel politikáját jellemezte. Az a lazaság, higgadtság pedig példaértékű, amit Barack Obama tudott sugározni államférfiként.
OA: A jelenkori politikából én is Merkelt és Obamát mondanám. Nekik sikerült olyan kiegyensúlyozott politikát folytatniuk, ami széles rétegek támogatását élvezte, mégsem ment el populista irányba.
MN: Bár elmondjátok, hogy az olimpia helyett mire kellene költeni, részletes szakpolitikai vízióitok egyelőre nincsenek. Mikor lesznek?
F-GYA: Ezen a héten elstartol a Momentum Mozgalom honlapja, oda felkerül minden szakpolitikai elképzelésünk. A kampány jelenlegi szakaszában még azzal foglalkoznak az emberek, hogy miért ne legyen olimpia, illetve egyáltalán mi is ez a Momentum.
MN: A 145 tagot mennyire bővítenétek?
F-GYA: Most belépési moratórium van, mindenkire aktivistaként számítunk. Át kell gondolnunk, hogy márciustól hogyan megy majd a fenntartható tagfelvétel. Márciusban lesz tisztújításunk is, új vezetése lehet a Momentumnak, új célokkal, új stratégiával.
MN: Újraindultok a jelenlegi pozíciótokért?
OA: Ez például a NOlimpia kampány sikerének lesz a függvénye. Most gőzerővel erre koncentrálunk.
F-GYA: Meg kell nézni, hogyan muzsikál ez a csapat a kampányban, én magam hogyan teljesítek, aztán majd meghozzuk a döntést. Semmiképp nem ragaszkodom az elnökséghez, bár nagyon sok pozitív oldala van, rengeteg önfeláldozást és kompromisszumot is jelent.
