Magyar Narancs: Ön szerint megállja a helyét a Fidesz feljelentése?
Hack Péter: Eddig csak töredékinformációink vannak, ami alapján nehéz bármi biztosat mondani. Tegyük fel, hogy valóban államtitoksértés és személyes adatokkal való visszaélés történt, ám a jelenleg hatályos jogszabályok szerint a nyomozati anyag, a feltárt bizonyítékok nem hozhatók nyilvánosságra - különösen akkor, ha ezek valamiféle magántitkot képviselnek. Olyan a világon nincs, hogy lehallgatási anyagokat kiraknak az internetre, ráadásul a beszélgetések nem bizonyítják, hogy bűncselekményt követtek volna el a képviselők. Ezen anyagokat elvileg a nyomozó hatóság, az ügyész kezelheti, átadhatják a bíróságnak, a tárgyaláson esetleg közzé lehet tenni, de a publikálásuk, CD-n való szétosztásuk nem fér bele a magyar jogrendbe.
MN: Tehát Szilvásy György nem tehette volna meg, hogy ezeket az adatokat odaadja a nemzetbiztonsági bizottság szocialista tagjainak?
HP: Nem tudom, hogy pontosan mi található az átadott adathordozókon, de azok alapján, amit eddig láttam, hallottam, szerintem nem lett volna joga. A bizottság tagjai megismerhetnek titkos eszközökkel szerzett információkat, de a jogosítványaik korlátozottak. Mondok egy példát. Hozzájuk kerül az úgynevezett C típusú vizsgálatok eredményessége esetén a határozattal szembeni jogorvoslat. Tehát ha valakivel szemben biztonsági kockázatot állapít meg a Nemzetbiztonsági Hivatal, és ezt az illető sérelmezi, akkor a bizottsághoz fordulhat jogorvoslatért. Ilyenkor a parlamenti testület megismerheti azokat a dokumentumokat - így a lehallgatási jegyzőkönyveket -, amelyek alapján a kockázatot megállapították. Ám az kizárt, hogy ezeket CD-n kezelhetnék, vagy elvihetnék. A bizottság titkárságán - a titkos ügykezelés szabályai szerint - alá kell írni egy nyilatkozatot, hogy betekintettek a dokumentumba. Az is furcsa, hogy egy büntetőeljárásban bizonyítékként szereplő anyag miként került a titkosszolgálatokat felügyelő miniszterhez, hiszen az csak a nyomozó hatóságnak és az ügyészségnek állhat rendelkezésére.
MN: A szolgálatok által gyűjtött adatokhoz nem férhet hozzá a miniszter?
HP: Ha a begyűjtött anyagokból kiderül, hogy bűncselekményt követtek el a megfigyeltek, akkor a bizonyítékokat azonnal át kell adni a nyomozó hatóságnak. Ha büntetőügy folyik, akkor az adatokat begyűjtő szolgálat nem rendelkezhet velük a sajátjaként, hiszen nem az ő feladata a nyomozás irányítása. Az ügyészség kompetenciája megítélni, hogy egy információ nyilvánosságra hozatala mennyiben érinti a nyomozást, esetleg veszélyezteti, hátráltatja-e. A miniszter nem mondhatja, hogy "jé, összejött itt egy kis anyag, szórjunk már ki néhány CD-t, hátha aranylemez lesz".
MN: Magyarán egy ilyen akcióhoz a miniszternek engedélyt kell kérnie az ügyészségtől?
HP: Úgy vélem, igen. Ez egy büntetőügy adata, mellyel még a titkosszolgálat sem bánhat kénye-kedve szerint. Ha elindult az eljárás, a bizonyító eszközzel nem rendelkezhet sajátjaként.
MN: A bizonyítékok, lehallgatási leiratok, a különféle adatok kikerülése hátráltathatja-e később a nyomozást, az eredményes vádemelést?
HP: Az ügyész feladata ezt elbírálni. A nyomozó hatóság adhat ki információkat, de csakis ő: a miniszter, a kormány vagy a miniszterelnök nincs olyan helyzetben, hogy megítélje, mennyire veszélyeztetné a nyomozás folyamatát az adatok nyilvánosságra hozatala.
MN: Honnan kerülhettek ki ezek az anyagok, mely szervek birtokolják jelenleg ezeket a dossziékat?
HP: Az adatok ott lehetnek a nemzetbiztonsági szakszolgálatnál, hiszen ez a szerv felelős technikailag a lehallgatásokért. Lehetnek a Nemzetbiztonsági Hivatalnál (NBH), amely a vizsgálatot folytatta, lehetnek a rendőrségnél, ahol az NBH főigazgatója feljelentést tett. Lehetnek továbbá az ügyészségen, mert az ügyész irányítja a nyomozást, és minden iratba betekinthet, minden anyagot magához kérhet. Szilvásy György titokminiszter eljárásjogilag a feljelentő főigazgató felügyeleti szerve, ő ebben a büntetőeljárásban csak Laborc Sándorral áll jogi kapcsolatban, a rendőrséggel vagy az ügyészséggel nem - tehát ő nem szereplő ebben a büntetőügyben. Ugyanakkor a szakszolgálatok nem tehetik meg, hogy hónapokig gyűjtik az adatokat, majd egyszer csak előállnak velük. A hatályos büntetőeljárási törvény ugyanis kimondja, hogy más eljárásban keletkezett titkos adat csak akkor használható fel büntetőeljárásban, ha az észlelése után a büntetőeljárásban eljáró szerveknél feljelentést tesznek.
MN: Tehát egy januárban észlelt információ ma már nem használható?
HP: Büntetőügyben nem lehet felhasználni. Hacsak korábban nem tettek feljelentést.
MN: Mi van akkor, ha a szolgálatok attól tartanak, hogy az említett adat ügyészségnek való kiadása nehezítheti a fedett akció folytatását?
HP: Akkor erről a bizonyítékról le kell mondani, s más erős bizonyítékot kell szerezni. Elvileg a hatóság elrendelhet ismeretlen tettes ellen nyomozást, és akkor a nyomozási bíró is - tehát nem a különbíró vagy az igazságügyi miniszter - elrendelheti a telefonlehallgatást, amit aztán a szakszolgálat tovább folytat. Büntetőeljárásban az így - tehát szabályszerűen - beszerzett bizonyítékokat korlátozás nélkül fel lehet használni.
MN: A megfigyelési ügy anyagainak a nyilvánosságra kerülése után nem kellett volna az ügyészségnek azonnal vizsgálatot elrendelnie?
HP: Részben az ügyészségnek kellene lépnie, ugyanis ha történt jogszabálysértés, akkor olyan szerv vagy személy követhette el, akivel szemben csak ők nyomozhatnak: az NBH, a rendőrség, a miniszter. Az ügyészséghez hasonlóan hivatalból kellene eljárnia - amíg nincs adatvédelmi ombudsman - az általános országgyűlési biztosnak. Õ az egyetlen szerv Magyarországon, aki megnézheti, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok szabályosan kezelik-e a birtokukba került adatokat.
MN: Milyen feltételekkel lehet parlamenti képviselőket lehallgatni?
HP: Ha mentelmi joggal rendelkező személy lehallgatása történik, akkor a nemzetbiztonsági törvény szerint erről az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságát haladéktalanul tájékoztatni kell.
MN: A jogszabályban az is szerepel, hogy "az ügyben érintett képviselő e tevékenységről nem kaphat tájékoztatást". De mi van, ha a megfigyelt honatya - esetünkben Demeter Ervin - a bizottság tagja?
HP: Akkor a testület tagját ki kell zárni az ügyből. Itt a bizottság alatt nem feltétlenül a plénumot, hanem a testület elnökét kell érteni.
MN: A bizottság elnöke mindenkor csak ellenzéki képviselő lehet. Jelen esetben tartani lehet attól, hogy a politikai kapcsolatok, az ellenzéki összetartás felülírja a szabályokat.
HP: Lehet, hogy ez rossz szabály, de a képviselők egykoron kétharmados többséggel fogadták el a törvényt.
MN: Ilyenkor fel kell függeszteni a mentelmi jogot?
HP: Ha nincs büntetőeljárás, akkor csak tájékoztatni kell a bizottságot arról, hogy egyik-másik képviselő telefonja belekerült a lehallgatásba. Úgy tűnik, ez nem történt meg. De a tárgyalt ügyben ezenfelül is számos furcsaságot tapasztalhatunk. Az érintett cég évek óta zavaros tevékenységet folytat, aminek - ha jól értem - csak egy mellékszála a politikai megrendelés. A társaság azt nyilatkozta, hogy 1,7 milliárdos forgalmuk volt, aminek egy része, úgy tűnik, bűncselekményből származott. A rendőrségi törvény kimondja, hogy az ilyen típusú cégek engedélyezési és felügyeleti jogköre a rendőrségnél van. Érthetetlen, miért nem vették észre, hogy a felügyeletük alá tartozó biztonsági cég zsarolásra, ipari kémkedésre adta a fejét. S merem állítani, hogy nem ez az egyedüli ilyen társaság. Elképesztőnek tartom, hogy ezt a gyakorlatot úgy folytatták éveken keresztül, hogy láthatóan semmilyen félelemérzet nem volt a résztvevőkben. Magán-titkosszolgálatok működhetnek ebben az országban gyakorlatilag bárminemű kontroll nélkül. A velük szemben fellépő szolgálatok tevékenysége átláthatatlan, és nem tudjuk, hogyan kerültek ki a nyomozati információk. Egy közép-afrikai állam szintjére süllyedtünk. Közben Dávid Ibolya kezébe kerül egy CD, amihez jogállami keretek között nem juthatott volna hozzá. Ha bűncselekmény történt, azért - hiszen az ügyet előbb ki kell vizsgálni -, ha nem történt, azért, hiszen magántitokról van szó. Aztán megjelenik a fideszes szál. A hatóságoknak be kellene bizonyítaniuk, hogy az ellenzéki politikusok tudtak arról, hogy a cég törvénytelen eszközökkel dolgozik, különben csak az biztos, hogy két képviselőjük kapcsolatot tartott fenn a vállalkozás vezetőivel.
MN: Demeter Ervin mégiscsak az NBH-t irányító főigazgató moszkvai útjairól akart tájékozódni. Miért nem kérdezte meg egyenesen Laborctól a nemzetbiztonsági bizottság valamelyik ülésén?
HP: Úgy tűnik, magánútról kért információkat, ami nem államtitok. Laborc persze indíthat magánvádas eljárást, amiért a magántitkát kipuhatolták.
MN: Szükség van-e külön parlamenti vizsgálóbizottságra?
HP: Úgy gondolom, hogy ez a magyar demokrácia szempontjából nagyon súlyos ügy. Meg kell nézni, mit tett vagy mit nem tett a felügyeletet gyakorló rendőrség. Mi a titkosszolgálatok szerepe, működik-e felettük a civil kontroll - szerintem nem kellőképpen -, van-e szükség törvénymódosításokra. Ha azt meg lehetett oldani, hogy a robbanóanyagokat gyártó cégeket rendkívül szigorú felügyelet alá vonták, akkor ezeket a biztonsági vállalkozásokat is szorosabb felügyelet alá lehet vonni. A magánbiztonsági cégek területe nagyon alapos átvizsgálásra szorul, mert láthatóan olyan mértékben élhetnek vissza ezek a vállalkozások az információs előnyükkel, a megszerzett személyes adatokkal, ami egy normális demokráciában nem engedhető meg.
