„Ez egy új jogintézmény, mely szerint bárki jogosult az állam által nyújtott támogatásra, ha vállalja, hogy ő maga vagy egy általa felkért másik személy teljesen bérmentve közreműködik saját halottjának temetésre való előkészítésében” – mondta el Somody Bernadette, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet igazgatója. „Ez azt jelenti, hogy személyesen végzi a halott mosdatását, öltöztetését, részt vesz a koporsó vagy az urna temetőbe szállításában, sőt akár a sír kiásásában is. Ez alapjaiban sérti az emberi méltóságot, hiszen ezzel az állam az állampolgárt többek között arra kényszeríti – egzisztenciális és gazdasági eszközökkel –, hogy halottja testével kelljen foglalkoznia.”
A szabályozás szerint tehát nem kell rászorulónak lennie annak, aki ezt a szociális segítséget igénybe veszi, jogi értelemben azonban problémás a törvény megfejtése, hiszen egy szűrő mégis akad a szociális temetés kérvényezésénél: a már említett személyes közreműködés, mely sértő tevékenységre kényszeríti az eltemettetni kívánt halott hozzátartozóit. „Nehéz elképzelni, mi volt ezzel az állam célja. Az elfogadható lenne, hogy egyáltalán nem nyújt semmiféle támogatást, vagy csupán kiegészíti az önkormányzattól eddig is igényelhető hozzájárulást, de az egyszerűen érthetetlen, miért nem azt vizsgálja meg, ki szorul rá a szociális temetés intézményére” – mondta Somody, majd hozzátette, a törvény kitételét értelmezhetjük visszatartó erőnek, mely szerint csak azok veszik igénybe az állam támogatását, akik ténylegesen rászorulnak, és más lehetőségük nem lenne halottjaik eltemetésére. De a hiba így még súlyosabb, a méltóság megsértése ugyanis megalázó attitűddel párosul.
| ||
Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke azt nyilatkozta, „ez a jogszabály népnevelő jellegű és középkoriasan kegyetlen, mely alapjaiban távol áll a 21. század társadalmi berendezkedésétől”, ráadásul semmiképp sem illeszkedik bele a szociális ellátórendszer logikájába, az állam tehermentesítését egyáltalán nem szolgálja. Sőt, így az államnak többet kell invesztálnia, hiszen arra nincs lehetőség, hogy ha valaki szerény körülmények között él és igénybe veszi a szociális temetés intézményét, bármit is önköltségből fedezzen – vagy elfogadja az állam által felajánlott szolgáltatásokat, vagy maga oldja meg. Ha pedig megkér valakit a fent említett tevékenységek elvégzésére, mindkét félnek nyilatkoznia kell arról, hogy nem adott és fogadott el érte fizetséget, tudtuk meg Somodytól. Az már egy másik kérdés, vajon hogyan ellenőrzi az állam azt, hogy ki végzi el egy halott mosdatását vagy egy sír kiásását.
„Az egyetlen magyarázat, hogy a jogszabály egy rossz konstrukció, rossz helyen van benne a szűrő, és sértő tevékenységre kötelez, mely a törvény céljától idegen elemnek számít” – mondta Somody, majd hozzátette: „Akkor tudja bárki megtámadni ezt a szabályozást az Alkotmánybíróság előtt, ha közvetlenül őt magát sérti. Tekintettel azonban arra az egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetre, melybe egy hozzátartozó elvesztésekor kerül az ember, kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy jogaik érvényesítésével legyenek elfoglalva.”
Ezért döntött hát úgy az Eötvös Károly Intézet, hogy nem vár arra, hogy egy állampolgár jogai ilyen mértékben sérüljenek, hanem ezt megelőzendő, ők maguk fordultak az alapjogi biztoshoz, akitől reálisan elvárható, hogy az Alkotmánybíróság elé terjessze az ügyet. „Nem döntést várunk tőle, hanem azt, hogy tegye meg azt, amit ma Magyarországon rajta kívül jóformán senki más nem tehet meg” – mondta Somody. „A szeptember végén beiktatott ombudsman azt mondta, szűkebb körben kíván élni lehetőségével, de sérült jogok esetén használni fogja a szavát. Azt hiszem, ez egy olyan eset, amikor igenis lépnie kell.”
