Hogy milyen következményekkel járt az érintett pártok – és mellesleg: az ország – jövője szempontjából Bajnai és Mesterházy egy éven át tartó taktikai meccse, nevezetesen, hogy az MSZP okosan, türelmesen, kímélet nélkül bedarálta a volt miniszterelnököt és szövetségeseit – azt nem most fogjuk kifejteni. Csupán a szembetűnő kontraszt miatt idézzük fel: mert bár Gyurcsányt is kóstolgatta a szocpárt, a tisztújító kongresszus is arról tanúskodott, hogy hiába csócsálta, lenyelni nem tudja.
| ||
A pártgyűlések politikai tanulságai igen korlátozott érvényűek. A sajtóban vélhetőleg azért kapnak nagyobb teret ezek a rendezvények, mert remek terepei a fiatalos, vagány médiamunkások humoros kibontakozásának. Sok a színpadias gesztus, sok a fanatikus rajongó, sok a kínos, mert nem a nyilvánosságnak szánt mondat és mozdulat. Ezért vélhetőleg csalódást okoz az a döntésünk, hogy nem beszélgettünk lelkes nyugdíjasokkal a DK politikai programjáról, de még Vadai Ágnes és Gyurcsány Ferenc kapcsolatáról sem, sőt az olyan magas labdákat is hagyjuk elszállni a szélben, mint Varju László pártigazgató helyszínen árusított szakácskönyve és a résztvevők öltözködési szokásai. Az átlagéletkorról nem is beszélve – pedig, hát el nem hinnék, borzasztó vicces: többségben voltak az idős emberek!
| ||
Amit megtudtunk, azt eddig is sejteni lehetett: itt egy működő, önálló párt intézte belügyeit. (Gyurcsány pár napja nyilatkozta: a DK-nak 8700 tagja van, és hetente nagyjából száz új tag lép be a pártba, amely mostanra körülbelül 950 településen van jelen.) Egyszemélyes párt, persze, ezt a nekünk nyilatkozó DK-s vezetők sem gondolják nagyon másképpen, de a helyszínen látható volt, hogy ennek a közönségnek nem csak Gyurcsány Ferenc a hőse. Hanem például Vadai Ágnes, Varju László és Gréczy Zsolt, de meglepően nagy tapsot kapott az elnökségbe beválasztott, egykori MDF-es Kerék-Bárczy Szabolcs is.
15 indulóból választották meg a tízfős elnökséget – ez nem tűnik vérengző versengésnek, ami nem is csoda, hiszen egymással vetélkedő belső csoportok sincsenek. Vadai Ágnes alelnök kérdésünkre azt emelte ki, hogy az elnökség sokfelől érkezik – MSZP-ből, SZDSZ-ből, MDF-ből, a politikán kívülről –, és új szakterületekkel is bővült. Vadai kiemelte Kakuk György újságíró és volt diplomata, Nagy Huszein Tibor, az Agrárszövetség volt főtitkára, és Kerék-Bárczy Szabolcs csatlakozását a vezetőséghez. Egyébként ők hárman voltak azok, akiket Gyurcsány „személy szerint” „ajánlott” az elnökségbe, mint látjuk, sikerrel. Bauer Tamás alelnök szerint igenis volt tétje az elnökségi választásnak, az egy külön politikai elemzés tárgya lehetne, de ezt ő érthető módon nem fogja elvégezni.
| ||
Az mindenesetre biztos, hogy a 106 egyéni képviselőjelölt kiállítása volt a nagyobb truváj. Gréczy Zsolt – szintén újdonsült képviselőjelölt – elmondása szerint minden választókörzetben szavaztak a legalkalmasabb jelöltről, bár azt is hozzáteszi, hogy több jelentkező esetében „az elnökség segített eldönteni” a kérdést. Minden jelölt aláírt egy nyilatkozatot, hogy szükség szerint visszalép egy másik ellenzéki induló javára, ugyanakkor „a DK abból indult ki, hogy nagyon sok helyen a miénk lesz a legerősebb ellenzéki jelölt”.
Gréczy szerint az ellenzéki játszmák csak növelték a tagság harci kedvét, mert úgy érzik, igazságtalanul bántak velük. Bauer is úgy látja, hogy vannak ellenérzések a többi ellenzéki párttal szemben, de ezek nem végletes indulatok, „az együttműködés működni fog”.
| ||
Természetesen Gyurcsány is ezt óhajtotta – az MSZP és az Együtt 2014 képviseletében megjelent, igen visszafogott Kunhalmi Ágnes és Horváth Csaba, illetve Kónya Péter színe előtt celebrált – színpadi felszólamlásában. Az ellenzéki összefogdosásról ezt mondta (idézzük hosszabban, mert máshol pontatlanul jelent meg): „Ha bármelyikünk elbukik, ha bármelyikünk szavazók ezreit-százezreit elveszíti, akkor az a közösből hiányzik. Mi hárman más karakterű pártok vagyunk, más karakterű pártvezetők. Ha már úgy alakult, hogy egyelőre még – mondom: egyelőre – úgy tűnik, hogy külön listákon fogunk indulni, akkor ezt használjuk, és tekintsük erénynek. Sokfajta ellenzéki karakter, magatartás és nézet egymással is rivalizáló politikájában lássuk inkább a lehetőséget, ne a fenyegetést. A legjobb lehetőség azonban mégiscsak az lenne, ha nemcsak egy színpadon tudnánk állni, hanem közösen tudnánk megküzdeni, és nemcsak Orbán rendszere ellen – mert annak vége lesz –, hanem Magyarországért.”
Ez volt a beszéd vége. Előtte pedig a Gyurcsánytól megszokott lendületes és könnyen érthető futamok. Az Orbán-ellenes frázisok nagyrészt ugyanazok, mint minden más ellenzéki politikusnál, ugyanakkor mostanra nyilvánvaló, hogy a vezető ellenzéki politikusok között messze Gyurcsány beszél a legbátrabban. Már amennyiben bátorság alatt nem azt értjük, ki hányszor tudja letolvajozni és lediktátorozni Orbánt egy percen belül, hanem hogy ki mer bevállalni ún. megosztó üzeneteket. Most ilyen volt a „keresztény Magyarország helyett szabad Magyarországot akarunk” szlogen amúgy korrekt, a vallással és az egyházakkal szemben egyáltalán nem ellenséges, Ferenc pápára hivatkozó kifejtése. Vagy annak – Gyurcsánytól szintén megszokott – hangsúlyozása, hogy itt vért, verejtéket és könnyeket hullajt majd mindenki, és nem néhány hónapig, hanem hosszú évekig, legyen akármilyen kormányváltás.
Amiben persze csak a kukacoskodók, a fanyalgók kételkednek, Gyurcsány nem – ő zavarba ejtő mértékig kezeli evidenciaként, hogy az igazság győzni fog, akárhány pártlista is barázdálja a választói homlokot. Amit a DK a közösbe be tud dobni, sugallja Gyurcsány, az az értékelvű politizálás, a bevállalós retorika, az igazmondás stb. – tehát „az Őszödre épített politika”. Hogy hányan vevők erre, ha Gyurcsánytól kapják, az nagy kérdés, de hogy hiánycikk, az biztos.
A 106 egyéni jelölt harcra kész: ők egyesével kivonultak és egyesével megtapsoltattak a kongresszus zárásaként. Ha valóban elindulnak jövő tavasszal az MSZP és az Együtt–PM ellen, akkor 2014-ben nem lesz kormányváltás, ami biztosan a lehető legrosszabb opció. De elnézve a lelkes arcokat és a kétezer fős, ünneplő tömeget, felsorakozásuk többnek tűnt üres fenyegetésnél.
