Erdő Péter kitüntette Tarlós Istvánt, többek között azért, mert szívén viseli a hajléktalanok ügyét

  • MTI/narancs.hu
  • 2018. június 24.

Belpol

Mi azért arra tippelnénk, hogy az egyházi intézmények támogatása fontosabb tényező volt.

Szent Adalbert-díjat kapott a főpolgármester. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kitüntetését Erdő Péter bíboros, prímás, érsek adta át Tarlós Istvánnak vasárnap Óbudán, a Szent Péter és Pál-templomban szentmise keretében.

A Kelemen Imre érseki irodaigazgató-helyettes által felolvasott méltatás szerint Tarlós István városvezetői munkája a hitélet szempontjából is jelentős, hiszen sokat tesz a templomok és egyházi intézmények fejlesztéséért és fenntartásáért.

A városvezető "nem a politikai divat" követését, hanem az "erkölcsi normákon", "hitének megélésén alapuló katolikus keresztény életet tekinti legfőbb céljának" – hangzott el.

Neki köszönhetően a főváros "költségvetésében mindig jut rész az egyházi- és hitéleti tevékenységek támogatására". Több budapesti katolikus templom és intézmény – például a Szent István-bazilika és a Mátyás-templom – is részesül műemlékvédelmi, rekonstrukciós, fenntartási támogatásban.

Elhangzott az is, hogy Tarlós István III. kerületi polgármesterként többedmagával megalapította a Szent Péter és Pál Katolikus Általános Iskolát, és biztosította az intézménynek otthont adó épületet. Támogatta a Szent Péter és Pál-templom és a főplébánia épületeinek teljes rekonstrukcióját, a berendezések javítását, cseréjét és a templom jelenleg folyó szigetelési munkálatait. Tarlós István emellett részt vesz a plébániai közösség életében is.

A főpolgármester a méltatás szerint szívén viseli az elhagyatottak, a betegek, a hajléktalanok ügyét is, fejlesztve az őket ellátó intézményeket. Mindez nemcsak szakmai rátermettségét, hanem keresztény emberi hozzáállását is jelzi.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.