Meglehetősen szokatlan módon nem a kormány valamelyik szóvivőjétől, hanem az Emmi közleményéből értesült a nyilvánosság arról, hogy a felsőoktatás irányítása szeptember 1-jével az erőforrás-minisztériumtól Palkovics László Innovációs és Technológiai Minisztériumához (ITM) kerül.
A kommüniké szerint maga Palkovics kezdeményezte az átalakítást arra hivatkozva, hogy „az innováció lehetőségeinek birtokában Magyarország versenyképessége jelentősen növekszik a felsőoktatás ITM-be olvasztásával”. Úgy tudni, az ITM-be megy a felsőoktatásért eddig az Emmiben felelő Bódis József államtitkár és Horváth Zita helyettes államtitkár, míg a köznevelés irányítására az Emmi hoz létre új államtitkárságot Maruzsa Zoltán vezetésével.
Palkovics igénye az egyetemek felügyeletére senkit nem ért meglepetésként. Már a 2018-as kormányalakításkor felmerült, hogy a felsőoktatás az újonnan felálló innovációs tárcáé lesz, és ennek elmaradását több egyetemi forrásunk csak egyfajta „átmeneti helyzetként” értelmezte. A felsőoktatást 2014 és 2018 között államtitkárként irányító Palkovics innovációs miniszterként több mint egy éven át küzdött az MTA kutatóintézet-hálózatának kormányzati befolyás alá helyezéséért, és egy ennek megágyazó minisztériumi háttéranyag már januárban célként fogalmazta meg, hogy „a kutatás-fejlesztési és innovációs ökoszisztéma központi elemét a felsőoktatási intézmények képezzék”. Így miután a parlament júliusban elfogadta az új MTA-törvényt, és felállt a kutatóintézeteket immár erős kormányzati részvétellel vezérlő Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH), logikus lépés volt Orbán Viktor részéről, hogy eleget tett Palkovics kérésének. Különösen, hogy MTA-ügyben minisztere lojalitásáról és kitartásáról is meggyőződhetett.
„Ellentmondásos az átszervezés megítélése – mondja Polónyi István közgazdász, oktatáskutató –, a világon viszonylag kevés helyen választják el egymástól minisztériumi szinten a közoktatás és a felsőoktatás irányítását, viszont eddig meg a felsőoktatás felügyelete volt megosztva két tárca, az Emmi és az ITM között.” Polónyi szerint nem feltétlenül a felsőoktatás lesz az átalakítás legnagyobb vesztese, sőt, mivel az egyetemi vezetők több pénzt remélnek az ITM-től, „az elmúlt egy-másfél évben is mindenki oda törleszkedett. Az látszik, hogy Palkovicsnál van a pénz, ott van a szakképzés, most már a felsőoktatás is. Csak a közoktatás marad a súlytalan Emminél, amivel azt üzeni a kormány, hogy az út szélén hagyja a területet, különösen a gimnáziumokat” – véli Polónyi.
Kerülőutak
Palkovicsnak a 2018-as kormányalakítás óta is jelentős formális és informális befolyása volt a felsőoktatásra. Tudománypolitikáért felelős miniszterként a hallgatólétszám után járó alapfinanszírozáson kívül lényegében az egyetemeknek (is) szánt minden állami pénz hozzá tartozik: ilyen pályázati forrás az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA), az Új Nemzeti Kiválóság Program (ÚNKP), az intézményi kiválósági programok és az idén májusban elbírált tématerületi kiválósági program, amelyen 18 egyetem és főiskola nyert 100 millió és 2 milliárd forint közötti összeget.
Az innovációs miniszter szoros kapcsolatban maradt az egyetemek gazdálkodását felügyelő-irányító, a miniszterelnök által kinevezett kancellárokkal. Pavlik Lívia, a Corvinus kancellárja előbb az egyetem modellváltásának levezénylésével megbízott miniszteri biztos volt az ITM-ben, áprilistól pedig „az innovatív, versenyképes felsőoktatási működési modellek magyarországi bevezetésének előkészítéséért” felel. Palkovics térnyerését vetítette előre az is, amikor a kormánytagok hatásköreit felosztó rendeletbe bekerült, hogy az emberi erőforrások minisztere a felsőoktatási intézmények felett gyakorolt fenntartói jogait átruházhatja. A Corvinus fenntartását Palkovics meg is kapta Kásler Miklóstól, hogy aztán az ITM-től vegye át az egyetemet idén nyáron egy alapítvány. Elképzelhető, hogy legalább ideiglenesen az összes többi állami egyetemet is hasonló átruházással kapja meg Palkovics, mivel szeptember 1-jéig a parlamenti szünet miatt a felsőoktatási törvényt már nem lehet módosítani.
Egyetemi forrásaink az új felállás előnyének tartják, hogy Palkovics személyében olyan miniszterhez kerül a felsőoktatás, aki Kásler Miklósnál jóval nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkezik a kormányban. „Aki szót tud érteni vele, jól is járhat. Más kérdés, hogy Palkovics nem annyira az intézmények szószólója lesz, inkább a saját elképzeléseit nyomja majd le a torkukon” – véli egy oktatáskutató, aki jól ismeri az egyetemi vezetők gondolkodását is. Egy másik forrásunk azt mondja, Palkovicshoz közvetlen kapcsolatuk van, míg Kásler inkább államtitkáraira, Bódis Józsefre és Horváth Zitára bízta a tárgyalásokat. Ám mivel őket a legtöbben befolyás nélküli szereplőknek tartották, az egyetemi vezetők eddig is közvetlenebb kapcsolatot kerestek a politikai felsővezetéssel, és nemritkán éppen Palkovicsnál kilincseltek, ha valamit el akartak intézni. „Palkovics ugyanakkor erősebb személyiség, mint Kásler, ha valamiről kialakítja a véleményét, nagyon nehéz elérni, hogy változtasson azon” – összegez egy beszélgetőpartnerünk.
Üzleti tervek
Hogy Palkovics nyomulása milyen változásokat hoz, egyelőre nehéz megjósolni, az viszont biztosnak tűnik, hogy újra napirendre kerül az úgynevezett „Corvinus-modell” kiterjesztése. A Corvinus idén júliustól egy alapítvány, a Maecenas Universitatis Corvini fenntartásába került. A kormány ebbe beletett 10-10 százaléknyi Mol- és Richter-részvénypakettet, ennek hozamaiból működtetheti az alapítvány az egyetemet, amelynek működésébe a kormány az ötfős kuratórium kinevezése után elvben már nem szól bele. Az átalakítás következménye, hogy a jövő tanévtől megszűnik az új hallgatók után járó költségvetési támogatás a Corvinuson, ezzel pedig az állami ösztöndíj lehetősége is; igaz, az ígéretek szerint az alapítvány saját vagyonából hasonló számú diáknak biztosítja majd az ingyenes tanulást, mint eddig az állam. (Bővebben lásd: Az alapítvány belép, Magyar Narancs, 2019. február 28.)
Palkovics már 2018 első felében egyeztetett a modellváltásról a Corvinusszal és több más egyetemmel – így az Állatorvos-tudományi Egyetemmel, a MOME-val és a győri Széchenyi István Egyetemmel. Az elképzelés pontosításán most Pavlik Lívia csapata dolgozik, információink szerint a koncepció ősszel kerülhet a kormány elé. A Corvinus-modell lemásolására ugyanakkor nincs túl sok esély, mivel nem látszik, van-e még akkora átruházható állami vagyon, amelynek a hozamából működtetni lehetne ezeket az egyetemeket. Felmerült, hogy egy új formában, „alapítói jogokat gyakorló egyetemként” akár egy kft. vagy zrt. fenntartásában működhetnének az intézmények, amelyek irányában az állam finanszírozó helyett inkább megrendelőként lépne fel. Ugyanakkor forrásaink azt valószínűsítik, hogy a legtöbb egyetemnél a változás az államháztartási gazdálkodás és a közalkalmazotti foglalkoztatási szabályok lazításában merülhet ki. Ez az ötlet már a Palkovics által oktatási államtitkárként jegyzett Fokozatváltás a felsőoktatásban című stratégiában is megjelent, és az egyetemek vállalati kapcsolatainak erősítését várják tőle.
A másik nagy kérdés, hogy miként hat majd az egyetemekre a kutatóintézetek kiszervezése az MTA alól. A több mint egyévi vita során többször felvetődött, hogy egyes intézeteket vagy kutatócsoportokat egyetemekhez csatolnának, legutóbb például az terjedt el, hogy a szociológiai intézettel lehet ez a kormány szándéka. Az intézetek átalakításáról papíron nem Palkovics, hanem az ELKH irányító testülete dönt majd – ebbe a testületbe a tagok felét és az elnököt javasolta az ITM, de a névsort olvasva Palkovics befolyása erősebbnek tűnik (lásd: Utóvédharcok, Magyar Narancs, 2019. augusztus 8.). „Számos kutató az intézeti állása mellett egyetemen is tanít. Most, hogy Palkovics bekebelezte mindkét területet, nem lesz menekülési út, ha a kormány korlátozni akarja a kutatási szabadságot” – panaszolja egy forrásunk.
Volt akadémiai intézetek bevonásával vagy anélkül, az egyetemek kutatási tevékenységével mindenképpen tervei vannak Palkovicsnak. A már említett – a Versenyképességi Tanács tagjai számára készült – minisztériumi háttéranyagban például az áll, hogy az egyetemi kutatások állami támogatásának a jövőben a vállalati források bevonására való felkészülést kell szolgálnia. Ennél konkrétabb elképzelések is megfogalmazódnak a dokumentumban, például a taokedvezmény kiterjesztése az egyetemi kutatások támogatására, adókedvezmény a vállalati szférából érkező doktoranduszoknak vagy egy „innovációs checkpoint”, ahol a vállalatok tájékozódhatnának a felsőoktatási intézmények kutatási-fejlesztési-innovációs (K+F+I) szolgáltatásairól.
A pénzek elől aligha ugranak majd el az egyetemek, ugyanakkor problémás lehet, ha a kutatási témák nagyon irányítottak, és az is kérdés, mennyire vonják el a vállalati kapcsolatok az energiát az egyetemek alaptevékenységétől, azaz az oktatástól. „A központosított kutatásfinanszírozási rendszer feltételezné – mondja Polónyi István –, hogy a központban meg tudják mondani, mit kell kutatni. Erről azonban semmilyen koncepciót nem láttunk, nem tudom, mi akadályozza meg, hogy ugyanúgy kijárásos alapon vagy a haveroknak osszák a pénzt, mint eddig.” „A vállalatoknak egy célja van: a részvényesi érték rövid távú maximalizálása. A felsőoktatási rendszer ennél bonyolultabb, a hozzáférésre, a társadalmi mobilitásra, a kultúrateremtésre, a független gondolkodás ápolására is figyelni kellene. A Palkovics-féle irányvonal mintha erről nem venne tudomást” – sorolja aggodalmait egy másik forrásunk.
Veszélyeztetett hallgatók
Politikailag a legérzékenyebb kérdés persze az lesz, hogy Palkovics reformjai hogyan érintik majd a felsőoktatáshoz való hozzáférést és a felvett hallgatók számát. Bár Palkovics államtitkárként a szakok „racionalizálásába” vagy a CEU-ügybe keményen beleállt, ezek a felvételi létszámokat nem igazán érintették. Első táblázatunkból kiderül, hogy 2014 és 2018 között nagyjából szinten maradt a felsőoktatásba általános felvételi eljárásban felvett hallgatók száma, az idén pedig érzékelhető növekedés is volt; igaz, ennek valószínűsíthető oka, hogy mivel jövőre már kötelező lesz a nyelvvizsga a felvételihez, a végzett középiskolások most nem vártak ki, hanem előrehozták a jelentkezést. Az állami ösztöndíjas keretszámok 2012-es megvágása 18 ezres visszaesést hozott, 2013-tól viszont az állam nem keretszámokkal, hanem két másik módszerrel szabályozza a felvett hallgatók számát: egyrészt 200-ról 280-ra emelték a felvételihez szükséges minimum ponthatárt (ezt a fizetős hallgatóknak is el kell érniük minden szakon), másrészt néhány – 2013-ban 16, idén majdnem 40 – szakon egy ennél magasabb ponthatárt is meghúznak az állami ösztöndíjas helyekre pályázóknak.
Utóbbi eszközzel elsősorban a jogi, gazdasági, bölcsészet- és társadalomtudományi szakokon élnek, nem csoda, hogy a 2011-es bázisévhez viszonyított csökkenő hallgatólétszám eltérő mértékben érintette az egyes képzési területeket. A második táblázatból az olvasható ki, hogy jogi, társadalom- és bölcsészettudományi területeken az átlagnál nagyobb volt a visszaesés, és az is szembetűnő, hogy itt a felvettek nagyobb hányadának kell tandíjat fizetnie, mint az állam által preferáltabb szakokon. Ugyanakkor nem igazán jött be az az elképzelés, hogy a jelentkezőket az úgynevezett MTMI (matematikai, természettudományos, műszaki, informatikai) pályák felé tereljék, pedig az ITM még idei háttéranyagában is „kiemelt figyelmet” szán ezeknek a képzéseknek. A természettudományos területen szembetűnően drasztikus a hanyatlás, és a pedagógusképzés felfuttatása is csak időleges sikernek tűnik, mivel a legutóbbi három évben itt is megfordult a korábbi, növekedést jelző tendencia.
Hogy a vállalatok erőteljesebb bekapcsolása a felsőoktatás finanszírozásába együtt jár-e az állam visszavonulásával, visszatérést jelent-e az Orbán Viktor által 2012-ben meghirdetett „önfenntartó felsőoktatás” modelljéhez, azt ma még nem tudhatjuk biztosan. Mindenesetre a következő tanévtől különösebb kormányzati beavatkozás nélkül is a jelentkezések visszaesésével lehet számolni, mivel életbe lép az a 2014-ben – Palkovics oktatási államtitkársága alatt – meghozott szabály, amely középfokú nyelvvizsgát ír elő az egyetemi felvételihez (lásd: Időzített bomba, Magyar Narancs, 2019. augusztus 15.). Az Oktatási Hivataltól kapott adatok szerint az alap- és osztatlan képzésekre az idén felvett 61 ezer hallgató közül csak 42 ezernek volt meg a nyelvvizsgája; ebből kiindulva akár 30 százalékos csökkenéssel is lehet számolni, de a vidéki intézmények ennél is nagyobb bajban lehetnek, holott azokat már a 2012/2013-as átalakítás is érzékenyebben érintette. Információink szerint az Emmi hajlott volna a nyelvvizsga-követelmény – akár részleges – enyhítésére; Palkovics László viszont 2014 óta számos alkalommal védelmébe vette a szabályozást, azaz minden bizonnyal nehéz lesz rávenni a visszakozásra.
