„Az elmúlt években legalább háromszor-négyszer volt a cselekvési tervről (új nevén: szakpolitikai program – F. Zs.) szakmai egyeztetés, és bár rendszerint néhány napos határidővel kérte a minisztérium a véleményünket, mi mindig eleget tettünk neki. Most azonban nem volt szó semmiféle egyeztetésről, ezért is ért bennünket meglepetésként, hogy megszületett a program” – mondta a magyarnarancs.hu-nak Szemelyácz János, a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) elnöke. A stratégia szakpolitikai programja tavaly december 29-én látott napvilágot, holott a stratégia már 2013 óta létezik. „2014 és 2015 januárjában is kaptunk egy-egy tervezetet véleményezésre, ez utóbbiból egy egészen jó anyag jöhetett volna létre, de egy októberi kormányülésen elutasították azt, tudomásunk szerint elsősorban anyagi okokból” – mesélte Sárosi Péter, a Jogriporter Alapítvány igazgatója. Ezek után az anyag visszakerült az Emmibe, a program végleges verziójával kapcsolatban pedig már nem kereste meg a minisztérium a civil szakembereket.
A Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság tájékoztatása szerint a „formálódó szakpolitikai program munkapéldányát a Kábítószerügyi Koordinációs Tárcaközi Bizottság, a Kábítószerügyi Tanács, valamint a kábítószerügyi szakmai ernyőszervezetek, a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége, a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége, a Magyar Addiktológiai Társaság, az Ártalomcsökkentők Országos Szakmai Egyesülete a kormányzati munkával párhuzamosan folyamatosan véleményezték. A kormányhatározat végső tartalmát az egyeztetési folyamatot is lezáró kormánydöntés határozta meg”.
Miért fontos a szakpolitikai program?
„A stratégia célokat tűz ki, de a cselekvési terv az, amiben konkrét feladatok vannak megjelölve, határidővel, felelőssel és forrásokkal. A stratégia a váz, de a program tölti ki tartalommal” – vázolta Sárosi Péter és hozzátette, ezt anno a kormány is elismerte, és 2009-ig kétévente volt is új cselekvési terv. A frissen elkészült, mindössze négyoldalas programban azonban kevés a konkrétum, határidők ímmel-ámmal, források egyáltalán nincsenek benne. Szemelyácz János szerint éppen ezért felesleges is a tartalmi boncolgatás, a szerkezete miatt ez ugyanis nem nevezhető cselekvési tervnek. „Amiket felsorol a program, gumiszabályként értelmezve nagyon sok mindenre ráhúzható. Például ott van az egészségfejlesztés az iskolákban – de mi ez pontosan? Kivettek a stratégiából egy mondatot és odatették, ennyi történt. Ez egy értékelhetetlen, színvonaltalan anyag, amire nem lehet hivatkozni, és amit nem lehet számon kérni. Írhattak volna akár 30-40 oldalt is, amíg nincs konkrét feladat, a határidő folyamatos, a felelős Balog Zoltán (oktatásért, egészségügyért vagy a szociális területért felelős miniszterként) és nincs mögötte pénz, addig semmit nem ér” – értékel röviden Szemelyácz János.
Az államtitkárság szerint azonban a programról szóló kormányhatározat 2. pontja „egyértelműen rendelkezik a feladatok végrehajtásához szükséges források biztosításáról”. Ez a programban így hangzik: „A kormány felhívja a nemzetgazdasági minisztert, hogy intézkedjen a szakpolitikai programban foglalt feladatok végrehajtásához szükséges forrás biztosításáról.” Határidőnek pedig március 30-át adták meg; a program az év végéig tart. A költségvetésből idén egyébként 351,5 milliót kíván költeni az állam a „kábítószer-probléma kezelésére”, továbbá az „Emberi Erőforrások Fejlesztési Operatív Program keretében jelentős források bevonását tervezzük célzott prevenciós programok támogatására, idén mintegy 1,5 milliárd forintot” – tudtuk meg az államtitkárságtól.
Tartalmi hiányosságok
A TASZ szerint a cselekvési terv a korábbi évekhez képest óriási visszalépés. Sárosi Péter mindezzel egyetértve kiemelte, tartalmilag a legordítóbb hiányosság az, hogy a programban egy szó sem esik az ártalomcsökkentésről és az iskolai szociális munkáról, holott az általa látott legutolsó tervezetben ez utóbbira több mint egymilliárd forint volt elkülönítve. „Az pozitívum, hogy a gyermekaddiktológia fejlesztése bekerült a program pontjai közé, de amellett fejleszteni kellene a kórházak rehab és detox részlegeit is. A szakemberhiány enyhítése szintén fontos, de azt már nem írták le, hogyan kívánják elérni. Ahogyan a börtönből szabadultak reszocializációját sem fejtették ki bővebben, arról nem is beszélve, hogy a magyar börtönökben semmilyen terápiás foglalkozás nem érhető el.” A szakember szerint mindennek következtében akár még több tűcsereprogram zárhat be, a kedvezőtlen trendek folytatódnak, és bár a kínálatcsökkentés a stratégia és a cselevési terv legerősebb pontja, a jelenlegi rendszer nem a nagy halakra utazik, így ezt a területet is fejleszteni kellene. „Bezzeg az önkéntes iskolai drogteszt bekerült a szakpolitikai programba. Ez van ma Magyarországon: ha egy politikus kitalál valami hülyeséget, az bekerül a tervbe, de amit a szakemberek összessége mond, az nem.”
Nem segíti a drogterület ügyét az sem, hogy a nemrég Lázár János által bejelentett intézményi halállistán szerepel az Országos Epidemiológiai Központ (OEK), illetve a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI) is. „A Nemzeti Drogmegelőzési Intézetet már így is megszüntették, a Nemzeti Drog Fókuszpontot betagolták a NEFI-be, ami most lehet, hogy szintén megszűnik. Nincs minőségi szakpolitika-művelés: nincs ugyanis se szakember, se intézmény, se politikai szándék rá.”
Éppen ezért a KCKT és a négy hazai drogszakmai civil ernyőszervezet múlt szerdán levelet küldött Balog Zoltán emberminiszternek, amiben arra kérik, egyeztessen velük egy újabb, konkrétumokat és forrásokat is tartalmazó cselekvési tervről. Válasz erre idáig nem érkezett, az Emmi lapunknak küldött levelében annyit közölt, hogy tudomásul vették az ernyőszervezetek véleményét, és a válasz előkészítése folyamatban van.
