Hogy az olvasó könnyebben kitalálhassa, kitől származik a fenti idézet, el kell árulni, hogy az illető születésének 100. évfordulója tiszteletére március elején emlékülést tartottak az Országgyűlésben, ahol Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára Raoul Wallenberghez, a magyarországi zsidók megmentőjéhez hasonlította őt. (Ha ennyi nem elég, azt is eláruljuk, hogy az MDF országos választmánya épp most kérte föl a párt parlamenti frakcióját, indítványozza O. V. miniszterelnöknek, hogy kezdeményezze a szlovák kormánynál az antifasiszta mártírnak és a kommunista diktatúra áldozatának jogi és politikai rehabilitációját.) Így már nyilván mindenki tudja: Esterházy János grófról van szó, aki az 1939-45 között fennálló

Hogy az olvasó könnyebben kitalálhassa, kitől származik a fenti idézet, el kell árulni, hogy az illető születésének 100. évfordulója tiszteletére március elején emlékülést tartottak az Országgyűlésben, ahol Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára Raoul Wallenberghez, a magyarországi zsidók megmentőjéhez hasonlította őt. (Ha ennyi nem elég, azt is eláruljuk, hogy az MDF országos választmánya épp most kérte föl a párt parlamenti frakcióját, indítványozza O. V. miniszterelnöknek, hogy kezdeményezze a szlovák kormánynál az antifasiszta mártírnak és a kommunista diktatúra áldozatának jogi és politikai rehabilitációját.) Így már nyilván mindenki tudja: Esterházy János grófról van szó, aki az 1939-45 között fennálló

Szlovák Köztársaság

parlamentjének egyetlen magyar képviselője volt. Az akkori szlovák állam megteremtésének legfontosabb állomása a müncheni döntés (1938. szeptember 29.) volt, amikor Csehszlovákiának le kellett mondania a szudétanémet területekről, Szlovákia pedig autonómiát kapott. Két hónappal később, a bécsi döntés után Szlovákiának le kellett mondania 10 390 négyzetkilométernyi területéről, amelyet Magyarországhoz csatoltak, elvesztette 854 ezer lakosát, melyből szlovák adatok szerint 270 ezer fő volt szlovák nemzetiségű. A szlovák klerofasiszta bábállam 1939. március 14-én jött létre Adolf Hitler utasítására. Berendezkedését tekintve köztársaság, fennállása alatt azonban egyszer sem tartottak parlamenti választásokat. Az 1938-as autonóm tartományban lebonyolított választáson is csak a Hlinka-féle fasiszta néppártra lehetett szavazni, melynek SS-hez hasonlítható katonai alakulata, a Hlinka-gárda a háború alatt önálló politikai erővé nőtte ki magát. 1939-ben 65-70 ezer magyar nemzetiségű személy maradt Szlovákiában, szemben a területek visszacsatolása előtti 571 952-vel. A kisebbség a lakosság kb. két és fél százalékát alkotta, egy képviselője a Hlinka-párt jelölőlistáján juthatott be a 80 fős törvényhozásba - ő volt Esterházy János, a Magyar Párt elnöke. (A háború után hazaárulásért, Csehszlovákia szétveréséért halálra ítélte a kommunista vezetés, majd az ítéletet életfogytiglanra módosították.)

A budapesti emlékülés

kiváltotta a szlovák diplomácia tiltakozását, a pozsonyi külügyminisztérium jegyzéke - nagyon finoman - ellentmondásos személyiségnek nevezte Esterházyt. A pártelnök 1938-ban állást foglalt a magyarlakta területek visszacsatolása mellett, személyesen fogadta a Kassára bevonuló Horthy Miklóst, jómaga azonban a Felvidéken maradt. A tőle vett zsidóellenes, az akkori szlovák parlamentben elhangzott idézet természetesen nem az egyetlen: "a szlovákiai magyarság is részt kér az építő munkában és ki akarja venni részét az árjásításban...", "Legfiatalabb korom óta mindig zsidóellenes beállítottságú voltam, és az is fogok maradni..." - így Esterházy, akinek politikai tevékenységét mindenki saját szája íze és érdekei szerint magyarázza. Fasisztaként tekintenek rá a szlovákok, nemzetmentőként a magyarok. Ami tény: Esterházy egyetlenként nem szavazta meg a zsidók deportálását. Korábban azonban támogatta a zsidótörvényeket, a vagyonelkobzásokat, kiszorításukat a közéletből, gettósításukat. A szlovák parlament elnökének küldött levelében azzal a félelmével magyarázza, miért nem szavazta meg a zsidók deportálását, hogy ilyen alapon sor kerülhet a magyarokra is. Minden tette a magyar kisebbség védelméből indult ki: követelte a szlovák kormánytól jogai elismerését, de többször kérte Budapestet is, ne nyomja el a magyarországi szlovák kisebbséget, a szlovák- magyar megbékélést és összefogást hirdette. Az akkori szlovák vezetés a reciprocitás elvét alkalmazta, ha Magyarországon bármilyen okból bezártak mondjuk egy szlovák iskolát, gondolkodás nélkül azonnal bezárt egy szlovákiai magyar iskolát. Itt gyökerezik például a Meciarék által is hangoztatott reciprocitás elve. Amikor a szlovákiai magyar pártok kitalálták maguknak Esterházyt, arra hivatkoztak, hogy egyedüliként szavazott a zsidók deportálása ellen.

Nem merték

önmagában csak azt hangoztatni, hogy Esterházy nyíltan és nagyon bátran harcolt a szlovákiai magyarok jogaiért, tiltakozott az őket ért számos atrocitás miatt. Az MKP politikusai most erre fizetnek rá, Esterházy a zsidókérdésben mutatott magatartása miatt egyszerűen nem védhető. Ezek után Esterházy Malfatti Alice grófnőnek, az egykori képviselő Rómában élő leányának Csáky Pál a szlovák kormány alelnökeként tett ígéretet: mindent elkövet azért, hogy Esterházyt rehabilitálják. Miközben tudta: szlovák részről nincs meg erre az akarat, és az sem biztos, hogy meg kellene lennie.

Mellesleg Esterházy annyira összetett személyiség, hogy a szlovákiai zsidó szervezetek majdnem elfogadták az országgyűlésbeli ünnepségekre a meghívót, s csak az utolsó pillanatban mondták le a részvételt arra hivatkozva, hogy történészekkel konzultáltak.

Esterházy nem volt fasiszta, hiszen mindent megtett a szlovákiai magyar nemzeti szocialista párt megalakítása ellen, Hitlert nem szerette - pedig találkozott is vele -, de új európai rendet képzelt Németország vezetésével, egy totalitárius rendszer vezető személyisége volt. Így kerek a kép.

- nz -

Forrás: Ivan Kamenec: Osobnosé Jánosa Esterházyho a jej kontroverzné interpretácie, G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)