Egy ország örül a hírnek: Két év alatt újabb 9 000 000 000 (azaz kilencmilliárd) forintot költünk focipályákra

  • narancs.hu
  • 2019. április 10.

Belpol

A legjobb helyre megy.

A kormány egyetért a Magyar Labdarúgó Szövetség Budapesti Pályafejlesztési Programjának bővítésével, így a 2017-2021. években összesen 14 milliárd forint összegű támogatással segíti a program megvalósulását - áll a keddi Magyar Közlönyben. Az mfor.hu azt írja, hogy ennek megfelelően 2020-ban és 2021-ben is évi 4,5 milliárd forintot kell Varga Mihály pénzügyminiszternek beépíteni a költségvetésbe Kásler Miklós, emberi erőforrások miniszter bevonásával.

„Mivel a 2017-től kezdődő programban összesen most 9 milliárd forintról határozott a kormány, eddig 5 milliárd forintot költöttek el erre a programra összesen.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.