"Ez nem kakaóautomata: bedobom a 20 forintost, kipotyog a gyerek"

A Népességtudományi Intézet demográfusa a kormány terveiről: a kritikák egy része jogos, de miért ne honorálhatná az állam pénzzel, hogy gyermeket vállalunk?

Orbán Viktor hétpontos családvédelmi tervéről Kapitány Balázzsal, KSH Népességtudományi Intézetének tudományos főmunkatársával beszélgettünk. Ízelítő a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsból:

Magyar Narancs: Az Orbán-kormány a 7 pontos családvédelmi akciótervtől a születésszám jelentős emelkedését várja. Mennyire megalapozott ez a várakozás?

Kapitány Balázs: Ez a csomag szakmailag, demográfusszemmel nézve rendben van. Várhatóan lesz mérhető termékenységi hatása. De természetesen a népesedés nem olyan, mint a kakaóautomata, tehát hogy felül bedobom a 20 forintost, alul pedig kipotyog a gyerek. Az is jogos kritika, hogy a program csak az anyagi ösztönzésről szól, holott a gyermekvállalás ennél jóval komplexebb kérdés. Ez igaz. Ám más esetben, például a nyugdíjas évekre való előtakarékoskodásnál teljesen természetesnek vesszük, hogy az állam adókedvezménnyel honorálja az öngondoskodást. Miért ne honorálhatná pénzzel azt, hogy gyermeket vállalunk?

(...)

MN: Elérhető az Orbán-kormány által kitűzött 2,1 termékenységi arányszám?

KB: A 2 fölötti termékenységi arányszám, vagyis hogy minden nő átlagosan legalább két gyereket szül, elég a társadalom újratermeléséhez. Ez azonban Magyarországon a jelenlegi népesedéspolitikai eszközökkel, beleértve ezt a csomagot is, nem érhető el. Európában sem sikerül sehol. Talán nem is lenne rá szükség, ha komplexebb népesedéspolitikában gondolkodnánk: a népességfogyást nem csupán a születésszám, hanem a halálozás és a vándorlási egyenleg is meghatározza. Egy folyamatos, szolid várható életkor-növekedéssel annak ellenére is tartható a népességszám, hogy nem születik meg az átlag 2 gyerek. Így összességében elegendő lehetne az 1,7–1,8-es termékenységi arányszám.

Kapitány Balázs

Fotó: Németh Dániel

 

MN: De ki tartja majd el az egyre jobban el­öregedő társadalmat?

KB: Össze lehet kötni a nyugdíjkorhatárt a várható élettartammal, ezt több európai országban megcsinálták. A probléma az, hogy Magyarországon az embe­rek nagy része már a munkás évek vége felé lerobban. Nem lenne gond az élettartam növekedése, ha a magukat jól tartó 65–70 évesek önként dolgoznának, mert örömet adó munkát végeznek, és fizikai­lag, szellemileg képesek rá. Csakhogy az egészségben eltöltött élettartam növekedéséhez jelentős pénzt kellene az egészségügyi rendszerre költeni.

A teljes interjút a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő friss számában olvashatja el. Ne felejtse el megvásárolni a lapot az újságárusoknál, vagy előfizethető itt.