„1994-ben még barátom volt Orbán Viktor. A szocialisták győzelme után olyan depressziós volt, hogy még focit sem nézett, csak hokit. Akkor mondta azt nekem: Péter, ezeknek mi nem kellünk, ezeknek Horn Gyula kell. Neki ez a felismerés hatalmas csalódás volt. Akkor ő még nyugatos gondolkodású politikus volt.” Ehhez teszi hozzá Tölgyessy Péter jogász, korábbi SZDSZ-, majd Fidesz-képviselő - aki ekkor már lassan két és fél órája beszélt a Párbeszéd Házában több száz hallgató (köztük Sólyom László, Chikán Attila, Jeszenszky Géza) előtt – hogy Orbán ekkor, azaz a ’94-es vereség után jött rá, hogy ezzel a hozzáállással, azaz a nyugatossággal nem lehet sikeresnek lenni Magyarországon. A többi pedig – ahogy mondani szokás – már történelem.
Tölgyessy az Eötvös-csoport rendezvényén ezúttal a magyar rendszerváltásról beszélt "Beteljesületlen reménység, 1989 csodája, majd kudarcba fordulása" című előadásán. Az előzményeket és a következményeket éppúgy áttekintette, így jutott szó konkrét politikusokra, valamint a NER-re is.
| ||
Utóbbival kapcsolatban leghatározottabb állítása az volt: Orbán-rendszere „tagadása a Nyugat rendszerének, és ez (mármint Orbán állítása) bizonyos esetekben be is találnak. A kérdés az, hogy kinek lesz itt a végső igazsága. Jelenleg negyedjére történik meg velünk ugyanaz szűk száz év alatt. Orbán rátette az országot egy, az európai magországokkal szembeni civilizációs modellre. Ezt az utat járta az ország a németekkel való katonai szövetség alkalmával kétszer, a szovjetrendszerrel, és most. Kérdés, hogy a Nyugat alkonya tényleg itt van-e, vagy csak egy átmeneti krízis ez. A nyugati váltógazdaság és korrekciós képesség képes lehet ezt a problémát oldani. És ha a nyugat meg tudja oldani a válságát, akkor ennek az hatalmas ára lehet. A magyar társadalom nem is érti, hogy ez mekkora kockázat.”
A rendszerváltás: kudarc, vagy siker?
De kezdjük az elején. A több mint háromórás előadás kiindulópontja a magyar rendszerváltás volt, ami Tölgyessy szerint nem sikertörténet, de nem is kudarc. „A helyzet reményeinkhez képest határozottan kudarcos, de nem annyira rossz a helyzet, mint ahogy a magyar közélet gondolja.” Ez szerinte pedig azért van, mert a „magyar társadalom 8-9 százaléka elérte a nyugati életszínvonalat, ugyanakkor a társadalom ma 40 százalékban szabályos roncstársadalom.” Illetve azért mert bár az ország az elmúlt 30 évben a régiós átlag alatt teljesített, mégis ez a "30 év volt a legjobb időszak az elmúlt 100 évből."
„Maga a csoda, ami 1989-ben történt. Nem gondolta senki, hogy két év múlva nem lesz Szovjetunió. Nekem 1987 karácsonyán jutott először eszembe, hogyha nagyon öreg leszek, akkor talán egy másik rendszerben leszek.” Ehhez jött 1989, amikor Magyarország óriási lehetőséget kapott, hogy visszatérjen a történelem fősodrába mert addig terelőúton volt. „A nagy illúzió ez volt: mi is felzárkózhatunk.” Ez viszont több ok miatt nem valósult meg Tölgyessy szerint.
Az egyik ok világgazdasági: a ’90-es évekre lelassult az európai gazdasági növekedés, miközben a szocialista évek alatt bár Magyarország volt a legvidámabb barakk, „az objektív adatokban nem produkáltunk a környező országokhoz. A magyar gazdaság teljesen versenyképtelen volt. Kicsit szofisztikáltabb dolgot már nem is tudtunk exportálni. A reformerek pedig a ’80-as években már tudták, hogy a nem reformálható a magyar gazdaság.” Azaz reménytelen, nem lehet felzárkóztatni, a jólét látszatát csak a nyugati hitelek tartották fenn.
A versenyképtelenségből és az eladósodottságból fakadó gazdasági hátrány ugyanakkor egy furcsa, paradox társadalmi konszenzussal párosult: a Kádár-kor állampolgári igenlésével. „A Kádár-rendszer jó, abban lehet élni. Ebből a felfordulásból, a rendszerváltásból, viszont rossz dolog is lehet - ez volt a magyar társadalom nagy részének véleménye. Ha viszont megnézzük, azok lettek a sikeresebb országok, ahol az emberek részt vettek a rendszerváltásban, ahol azt élték meg, hogy visszaszerezték a hazájukat. Magyarországon azonban nem ez történt. Itt volt a legalacsonyabb a választási részvétel.” Ehhez tette később hozzá Tölgyessy: a magyar „közönség lényegében máig nem érti, hogy miért bukott meg a szocializmus. A közönség nem, viszont a kommunista elit megértette, miért folytatható a szocializmus. Ezért volt olyan alacsony az első szabad választási részvétel.” Ezt a mentalitást illusztrálta egy másik példa: itt "egy dolog mozgatta az embereket tömegesen. Ez a bécsi bevásárlás lehetősége volt."
Ehhez jött még az, hogy a „magyaroknak az sem adatott meg, hogy gazdasági eredmények igazolják a demokráciát. Egyből a 90-es évek elején gazdasági visszaesés történt” – mondta Tölgyessy, aki a taxisblokád hátteréről is sokat beszélt. „A Kádár-korszakban volt kiszámíthatóság. A ’90-es évek elejére káosz, összeomlás, szegénység jött, az MDF-re pedig rászabadult a pokol.” A rendszerváltáshoz egyébként még az tette hozzá: „’89 alapvetően szerencsésen történt. Stabilitásközpontú volt az átalakulás.” Utólag ugyanakkor már azt is hozzáteszi: „Jobb lett volna, ha nem ennyire törésmentes ez az átmenet.” Az ugyanis növelhette volna az állampolgári aktivitást, ami a térségben nálunk volt a legalacsonyabb.
Konszenzusok felmondása, rémes SZDSZ
Tölgyessy, aki maga is aktívan részt vett a rendszerváltás tárgyalásain, sok személyes részletet is elárult arról az időszakról. „Antall Józseffel nem tudott a magyar közvélemény mit kezdeni. Máshogy beszélt magyarul, mint az akkori fiatalok. Óriási kulturális szakadék tátongott körülötte.”
| ||
Ennél általánosabb meglátása, hogy a magyar közélet hidegháborús jellegét is azokra időkre vezeti vissza. Ennek megelőzésében segíthetett volna egy nagykoalíciós kormányzás, de ez nem következett be, ehelyett „mindjárt ’90 után nagy mértékű polarizációt sikerült előállítani. Ez baj.” Polarizáción itt a nagy politikai tömbök közti távolságot kell érteni. Aminek egyúttal történelmi gyökerei vannak: a nyugatos, városi, modernizációs értelmiség és a nemzeti, elmaradott jobboldal régi ellentétje, a nyugatos és nemzeti minőség szétszakadása. Az SZDSZ ezt az adottságot tetézte „az elviselhetetlen mindent jobban tudásával, ami bolsevista hagyomány. Ez az elviselhetetlen vonás az SZDSZ. Ezért nem ment velük Antall, ezt gyűlölték bennük a szocialisták, maga Horn is.”
Az előadásban fontos szerepe volt a még MDF-es Csurka Istvánnak, aki először mondta fel a politikai konszenzust. „Azt, hogy a nyugatos modell nem visz sehova. Pedig a nyugatos elköteleződésben konszenzus volt. Trianon óta van egy antikapitalista, nyugatellenes hagyomány Magyarországon. Ennek embereként szólalt meg Csurka István. Hogy nem lesz sikeres a nyugatos modell, ehelyett nemzetépítő állam kell. Ez később sokak forrása lett.” (Tölgyessy a tudósítás elején idézett története Orbán Viktorról, aki azt látta be, hogy a magyar társadalom többsége nem a nyugatos alapállás irányába elkötelezett, szintén egyfajta felmondásként értelmezhető az előadásban.)
A ’90-es évek közepén egyre több korábbi konszenzust mondtak fel. Egy idő után „a másik legyőzése olyan kívánatosság amiért érdemes csúnya eszközhöz nyúlni. 2000 után egyre inkább ez a hozzáállás győzött.” Később pedig a magyar demokrácia egyre rosszabb eredményeket mutat fel.
Így értünk el szépen a NER-hez.
Az Orbán-rendszer definíciója
„Mindenhol Orbán-rendszer szerű mozgás van. Csak ez a sikeresebb országokban nem tör át. Válságban van a nyugatos kapitalizmus, sajnos. A növekedési centrum átkerült Európából az Európából kívüli területre, Kínába, Indiába.”
A NER-ről pedig azt mondta Tölgyessy: új típusú működésforma, ez a „nem leváltható, irányítható gazdaság Európai változata, amely Kínából ered. És amelynek jelentős tartalékjai vannak.” Orbán-rendszere ugyanis az elmúlt években – Tölgyessy megfogalmazásában – igen jó gazdasági mutatókat hozott, és „elképesztően érti a magyarok életvilágát és reményeit.” Az utolsó két év gazdasági szempontból „fantasztikus volt. Kivételes reálbér növekedés történt. Ez magyarázza 2018-at, ezzel kéne szembe nézni. Korábban 10 év alatt nem volt ilyen felzárkózás.”
A rendszer alternatívája kapcsán pedig azt mondta: „a 2008 előtti politikai, jogi vagy gazdasági igazságot már nem elég felmondani.” Ennél több kell.
A NER jövőjével kapcsolatban azt mondta: egyre inkább afelé megyünk, hogy ez egy tartós rendszer lesz. Ezen vagy a nemzetközi folyamatok, esetleg a hübrisz változtathat Tölgyessy Péter szerint.
