Fabiny Tamás evangélikus püspök egy cikkben kelt ki Orbán poloskázása ellen

  • narancs.hu
  • 2025. március 17.

Belpol

Ha egy közéleti szereplő önmagát kereszténynek vallja, akkor nemcsak a jó ízlés és a riasztó történelmi példák kell, hogy visszatartsák a dehumanizálástól, hanem a Szentírás is – írta Fabiny Tamás. 

Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke a Szemlélek nevű oldalon megjelent írásában reagált Orbán Viktor miniszterelnök március 15-i beszédére, amelyben a kormányfő úgy fogalmazott: "A mai ünnepi összesereglés után jön a tavaszi nagytakarítás – átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget."

Fabiny azt írja, a beszédnek számos bibliai vonatkozása van, ezért érzi úgy, hogy teológusként meg kell szólalnia, majd Orbán beszédének sajátos teológiai keretezéséről szól, a miniszterelnök ugyanis szakrális pillanatnak nevezte március 15-én, és a szokásos "a Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt" formulával zárta azt. A püspök szerint emiatt teológiailag fel kell vetni a Szentírásban nem véletlenül szereplő névtilalom kérdését, vagyis hogy "Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét", amelynek következményei vannak. 

Az evangélikus püspök emellett azt is írja, hogy egy történelmi emléknapról való megemlékezés nem indok arra, hogy annak szakralitását valljuk, és amellett érvel, hogy egy nemzeti ünnep nem szakrális, mert szerinte a nemzet és a vallás sok ponton összefüggő, ám egymástól jól megkülönböztethető terület. "Sem a nemzet szakralizálását, sem a vallás nacionalizálását nem tudom elfogadni" – fogalmaz. 

A "poloskák" említéséről Fabiny azt írja: "valóban minden politikustól elvárható, hogy óvakodjon ellenfelei és a másként gondolkodók dehumanizálásától.

Amennyiben azonban a közéleti szereplő önmagát kereszténynek vallja, akkor őt ettől nemcsak a jó ízlés és a riasztó történelmi példák kell, hogy visszatartsák, hanem a Szentírás is.

Teológiai nyelven ezt úgy mondjuk, hogy az ember imago Dei, Isten képmása."

Az evangélikus püspök azzal érvel, hogy az embert Isten a maga képére teremtette, majd arra utalva, hogy a napirenden lévő alaptörvény-módosítás indoklásában az szerepel, hogy "az ember születési neme biológiai adottság, amely – a teremtés sorrendjével egyezően – vagy férfi, vagy nő lehet", erre is kitér, mondván: "Itt nincs szó a teremtettség állítólagos sorrendiségéről, annál inkább hangsúlyos, hogy a férfi és a nő Isten képmását hordozza, méltóságát ezért tőle kapja." Hozzáteszi, a bibliai antropológiát általában ez a lelkület hatja át, így valakinek a dehumanizálása az ő istenarcúságának kétségbevonását is jelenti

Fabiny kitér Orbánnak arra a formulájára is, hogy a politikai ellenfelit "a pokolban külön bugyor várja". Az evangélikus püspök szerint bár lehet mondani, hogy ez csupán retorikai fordulat, amelynek használatát az általa különösen súlyosnak tartott helyzet indokolja, de "ismét azt kell mondanom, hogy egy keresztény politikust éppen a hite kell hogy megvédjen attól, hogy ilyen súlyos kifejezésekkel éljen". Arról, hogy az ellenfeleken "ott van a skarlát betű", Fabiny azt írja, ez a megbélyegzés jele, ami rossz történelmi emlékeket idéz.

"Gondolatmenete innen sajnos a pokol bugyrába vezet. Orbán Viktor néhány hete, évértékelőjében élt már ezzel a retorikai fordulattal. Akkor bizonyos, általa rombolónak tartott személyekről ezt mondta: 'A külföldieket vigye el az ördög, a magyarokat pedig dugja a pokol legmélyebb bugyrába!' A helyzet most azért súlyosabb, mert a korábbi mondatot 'csak' pártelnökként, a mostanit viszont miniszterelnöki minőségében mondta. Épeszű ember természetesen nem feltételezi, hogy a miniszterelnök itt valakit ténylegesen a kárhozatra kívánna juttatni. Egy ilyen gondolat ismételt hangoztatása azonban egyrészt csak tovább rontja az amúgy is tragikus állapotú közbeszédet, másrészt teológiai, vallási kategóriát visz a politikába" – írja. 

Fabiny erre egy bibliai történetet is idéz, amikor Jézus arra figyelmeztette Jakabot és Jánost, hogy ne akarjanak másokat elveszejteni, végül azzal zárja gondolatmenetét: "Tudjuk-e, milyen lélek van bennünk? Nagy a politikusok felelőssége, minden oldalon. Eszünkbe juthat Jakab apostol intelme: 'A nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat.' (Jak 3,5–6)"

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.