Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke a Szemlélek nevű oldalon megjelent írásában reagált Orbán Viktor miniszterelnök március 15-i beszédére, amelyben a kormányfő úgy fogalmazott: "A mai ünnepi összesereglés után jön a tavaszi nagytakarítás – átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget."
Fabiny azt írja, a beszédnek számos bibliai vonatkozása van, ezért érzi úgy, hogy teológusként meg kell szólalnia, majd Orbán beszédének sajátos teológiai keretezéséről szól, a miniszterelnök ugyanis szakrális pillanatnak nevezte március 15-én, és a szokásos "a Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt" formulával zárta azt. A püspök szerint emiatt teológiailag fel kell vetni a Szentírásban nem véletlenül szereplő névtilalom kérdését, vagyis hogy "Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét", amelynek következményei vannak.
Az evangélikus püspök emellett azt is írja, hogy egy történelmi emléknapról való megemlékezés nem indok arra, hogy annak szakralitását valljuk, és amellett érvel, hogy egy nemzeti ünnep nem szakrális, mert szerinte a nemzet és a vallás sok ponton összefüggő, ám egymástól jól megkülönböztethető terület. "Sem a nemzet szakralizálását, sem a vallás nacionalizálását nem tudom elfogadni" – fogalmaz.
A "poloskák" említéséről Fabiny azt írja: "valóban minden politikustól elvárható, hogy óvakodjon ellenfelei és a másként gondolkodók dehumanizálásától.
Amennyiben azonban a közéleti szereplő önmagát kereszténynek vallja, akkor őt ettől nemcsak a jó ízlés és a riasztó történelmi példák kell, hogy visszatartsák, hanem a Szentírás is.
Teológiai nyelven ezt úgy mondjuk, hogy az ember imago Dei, Isten képmása."
Az evangélikus püspök azzal érvel, hogy az embert Isten a maga képére teremtette, majd arra utalva, hogy a napirenden lévő alaptörvény-módosítás indoklásában az szerepel, hogy "az ember születési neme biológiai adottság, amely – a teremtés sorrendjével egyezően – vagy férfi, vagy nő lehet", erre is kitér, mondván: "Itt nincs szó a teremtettség állítólagos sorrendiségéről, annál inkább hangsúlyos, hogy a férfi és a nő Isten képmását hordozza, méltóságát ezért tőle kapja." Hozzáteszi, a bibliai antropológiát általában ez a lelkület hatja át, így valakinek a dehumanizálása az ő istenarcúságának kétségbevonását is jelenti.
Fabiny kitér Orbánnak arra a formulájára is, hogy a politikai ellenfelit "a pokolban külön bugyor várja". Az evangélikus püspök szerint bár lehet mondani, hogy ez csupán retorikai fordulat, amelynek használatát az általa különösen súlyosnak tartott helyzet indokolja, de "ismét azt kell mondanom, hogy egy keresztény politikust éppen a hite kell hogy megvédjen attól, hogy ilyen súlyos kifejezésekkel éljen". Arról, hogy az ellenfeleken "ott van a skarlát betű", Fabiny azt írja, ez a megbélyegzés jele, ami rossz történelmi emlékeket idéz.
"Gondolatmenete innen sajnos a pokol bugyrába vezet. Orbán Viktor néhány hete, évértékelőjében élt már ezzel a retorikai fordulattal. Akkor bizonyos, általa rombolónak tartott személyekről ezt mondta: 'A külföldieket vigye el az ördög, a magyarokat pedig dugja a pokol legmélyebb bugyrába!' A helyzet most azért súlyosabb, mert a korábbi mondatot 'csak' pártelnökként, a mostanit viszont miniszterelnöki minőségében mondta. Épeszű ember természetesen nem feltételezi, hogy a miniszterelnök itt valakit ténylegesen a kárhozatra kívánna juttatni. Egy ilyen gondolat ismételt hangoztatása azonban egyrészt csak tovább rontja az amúgy is tragikus állapotú közbeszédet, másrészt teológiai, vallási kategóriát visz a politikába" – írja.
Fabiny erre egy bibliai történetet is idéz, amikor Jézus arra figyelmeztette Jakabot és Jánost, hogy ne akarjanak másokat elveszejteni, végül azzal zárja gondolatmenetét: "Tudjuk-e, milyen lélek van bennünk? Nagy a politikusok felelőssége, minden oldalon. Eszünkbe juthat Jakab apostol intelme: 'A nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat.' (Jak 3,5–6)"
