„Vannak, akik azon sem lepődnének meg, ha Orbán elküldené Benkő Tibort, és Rogán lenne az új honvédelmi miniszter” – nyilatkozta a Magyar Narancsnak egy a Honvédelmi Minisztériumban (HM) korábban magas pozíciót betöltő forrásunk.
Olyan bődületes haderőfejlesztés zajlik, amilyenre több évtizede nem volt példa: az Orbán-kormány 3500 milliárdot költhet fegyverkezésre a közeljövőben. Egyebek mellett harckocsikat és szállítórepülőket vesz az ország, miközben sejtelmes nyilatkozatokat tesznek politikai döntéshozók.
Egy másik forrásunk szerint a nagy beszerzésnek igen egyszerű a magyarázata. „Orbán néhány éve azt nyilatkozta, hogy »erőssé tettük az országot«, kivéve egyetlen területet, a honvédelmet. Nem volt rá pénz. Most hozza be a lemaradást.”
Ugyanakkor a szükségessé vált vásárlásokra eszközként tekint, amely politikai céljait szolgálja – ezúttal a számára fontosnak tartott országok jóindulatának megszerzésével. Magyarország 44 új Leopard 2 A7+ típusú harckocsit és 24 új löveget vásárol a német Krauss-Maffei Wegmanntól. Az Mi–24-es harci helikoptereket Oroszországban javíttatta a közelmúltban (ezt egyébként nem tiltja a NATO, bár nem is „túl elegáns” húzás egyik forrásunk szerint).
Úgy tudni továbbá, hogy Törökországtól Ejder Yalcin 4×4 típusú páncélozott harci járműveket vásárolhat a magyar vezetés, amit Recep Tayyip Erdoğan török államfő novemberi budapesti látogatása során jelenthetnek be – ezt a török sajtó amúgy tényként kezeli; a harci járműveket már bemutatták Budaörsön májusban, a magyar honvédelem napján.
| ||
.jpg "Egy éve ilyenkor. Együtt terveznek.")
Továbbá 148 milliárd forint értékben 180 darab AIM–120C–7 típusú légiharc-rakéta megvásárlására adott engedélyt Magyarország számára az Egyesült Államok. Mindez azért érdekes, mert korábban a kormányfő nem akart boltolni Washingtonnal, mivel az Obama-kormányzattal „nem volt egy hullámhosszon”.
Orbán új barátja, a szélsőjobboldali Jair Bolsonaro Brazíliája sem marad ki a magyar fegyverkezésből: a honvédség An–26 típusú (becenevén: Ancsa) rámpás szállító repülőgépeit a brazil Embraer által gyártott KC–390-es szállítógépekre cserélheti a magyar vezetés.
A hadibeszerzési döntéseken keresztül Orbán tehát külpolitikai pozícióit is kívánja erősíteni – ám ettől függetlenül is szükséges volt lépni e téren, már csak vállalt NATO-kötelezettségeink miatt is. „Szovjet típusú technológiát használni a NATO-n belül szentségtörésnek számít” – fogalmazott egyik forrásunk. Beszélgetőpartnereink szerint a honvédség körülbelül 30 darab T–72-es tankjából csak néhány (egyes vélemények szerint pontosan három) tudna „kigurulni a garázsból”, vagyis ezeket előbb-utóbb ki kellene vonni.
Ráadásul e harcjárművek nem rendelkeznek az új generációs tankok felszereltségével, amelyek például felismerik, hogy milyen rakéta tart feléjük. A megkérdezett szakértők szerint a Leopard 2 A7+ típusú tankok bár nem a legjobbak a piacon, összességében kiválóan teljesítenek. Többen is megfogalmazták, hogy tankok helyett vadászrepülőgépből kellett volna többet vásárolni, mert utóbbiakat például egy NATO-misszió során könnyűszerrel be lehet vetni, „nem úgy, mint a tankokat”. Csakhogy egyik forrásunk szerint ha a jelenleginél több vadászgépünk lenne, akkor a „karbantartásuk felemésztené az éves költségvetésünket”.
| Dübörög tovább Az eredeti cikk a Magyar Narancs 2019/41. számában jelent meg, az Orbán-kormány viszont azóta sem vett vissza hadipari fejlesztések tekintetében: friss hír, hogy a magyar állam megvette a brit-osztrák Hirtenberger Defence Systems tüzérségi eszközöket és lőszereket gyártó hadiipari vállalatot. Minderről Maróth Gáspár haderő- és hadiipari fejlesztéseket koordináló kormánybiztos jelentette be, hozzátéve, a vételt banki hitelből fedezte a vezetés. A vállalat elsősorban 60, 80 és 120 milliméteres aknavetőket, illetve hozzájuk tartozó alkatrészeket és lőszereket gyárt. |
A NATO kezében
„Orbán Viktor az év elején azt nyilatkozta, hogy a magyar honvédségnek bármilyen katonai támadást el kell tudnia hárítani a NATO segítsége nélkül is. Erre a mondatára Brüsszelben is felkapták a fejüket, utólag meg is kellett magyarázni központilag, hogy miért mondott ilyet” – idézi fel egyik forrásunk.
A kormányfő ráadásul ezt néhány nappal Mike Pompeo, az Egyesült Államok külügyminiszterének 2019. februári budapesti látogatása után mondta. Azt pedig már Benkő Tibor honvédelmi miniszter jelentette ki egy beszédében, hogy „modern, ütőképes, jól felszerelt honvédség kell, amely a térség meghatározó erejeként képes a régió kihívásait, kockázatait, fenyegetéseit kezelni”.
E kijelentések szépen, hazafiasan hangzanak, de egyelőre aligha többek befelé a híveknek szánt erőfitogtatásnál. A magyar honvédségnek forrásaink szerint nemcsak a fejlesztésre, de a NATO-ra is nagy szüksége van, hiszen a honvédelem az elmúlt évtizedekben erősen leépült. A hidegháború után, a 90-es évek első felében számos országban karcsúsították a helyi haderőket, így Magyarországon is – 30–40 ezer főre.
A honvédelmi tárcának a költségvetése jelentős részét magának kellett előteremtenie, amit csak úgy tudott elérni, ha kiárusítja fegyvereinek, anyagi készleteinek jó részét. Sokáig a 2010-es kormányváltás után sem változott jelentősen a helyzet: az Orbán-kormány csak úgy tudta teljesíteni az IMF-hitel erőltetett visszafizetését, hogy egyes területekről súlyos milliárdokat vont el – például a honvédségtől is. Egy másik forrásunk szerint az akkori honvédelmi miniszter, Hende Csaba „egy hétig beteg volt”, amikor 2011-ben megtudta, hogy tárcájának 41 milliárd forinttal kevesebb jut az adott évben.
Márpedig kevés pénzből nem lehet technológiát vásárolni, fejleszteni, sőt szinten maradni is alig. Így fordulhatott elő például az, hogy Hende állítólag Afganisztánban ragadt egyszer; akkortájt ugyanis a honvédségi vezetők vagy szállítórepülőt béreltek, vagy külföldi katonai gépekre kéredzkedtek fel. Pechére a magyar miniszternek akkor éppen nem volt lehetősége egyikre sem, ezért a tervezettnél később ért haza.
A NATO-tagság lehetővé tette, hogy leépítsük a hadsereget, ugyanakkor a szervezet komoly elvárásai miatt mégsem lehet olyan mértékben csökkenteni a haderőt, ahogyan azt a korábbi kormányok szerették volna. A magyar honvédség kezdetben speciális (például műszaki, őrzés-védelmi, egészségügyi vagy vízellátással kapcsolatos szolgáltatási) feladatokat látott el a NATO-missziók során; ezek láthatósága a szervezeten belül csekély volt. „Harci” tevékenység vállalása 2006-tól kezdődött, a legbonyolultabb feladatokat 2014-ig Afganisztánban látták el a magyar katonák. Magyarország a békefenntartási kötelezettségeit mindig jól teljesítette, viszont a költségvetési elvárásoknak nem tudott megfelelni, amit a NATO nem nézett jó szemmel.
| ||
.jpg "Leopard tankok NATO-hadgyakorlat közben")
Forrásaink szerint Orbán Viktor 2010-ben a NATO vezetőivel az elvárások „enyhítéséről” próbált egyezkedni – sikertelenül. A 2014-es walesi NATO-csúcson a szervezet ismét határozottan leszögezte, hogy minden tagállam haderőfejlesztésre fordítandó forrásainak meg kell közelíteni a GDP-je 2 százalékát – az ukrán–orosz konfliktus kibontakozása miatt ez a szigor éppenséggel nem volt alaptalan.
Két évvel később, Varsóban még keményebben lépett föl a szervezet, majd jött Donald Trump, aki komoly nyomást gyakorol azóta is a tagállamokra, mondván, az Egyesült Államok „nem akarja Európa védelmét egyedül finanszírozni”.
Magyarországon 2016 óta jut több forrás a honvédelemre, s nagyjából az idő tájt határozta el a politikai vezetés, hogy az ország 2024-ig eléri a NATO által előírt, a GDP 2 százalékának megfelelő védelmi költségvetést (most nagyjából 1,6 százaléknál járunk); sőt, azóta elhangzott már az is, hogy ez 2022-re is teljesülhet. 2011 és 2015 között 233–250 milliárd forint között mozgott a honvédelemre szánt összeg, 2016-ban ez majdnem 300 milliárdra ugrott, és azóta is folyamatosan nő. Tavaly 427 milliárd forint volt, az idén 515 milliárd, míg a 2020-as költségvetés 616 milliárd forintot szán a területre.
Más, a honvédséghez közeli forrásaink szerint a mostani beszerzések és fejlesztések nemcsak hogy rég indokoltak, de összhangban is állnak NATO-tagságunkkal, s bírják a NATO jóváhagyását. A védelmi szervezet ugyanis immár nem elsősorban „missziókban” gondolkodik, azaz nem más országokban készül bevetésekre, hanem a területvédelem került a fókuszába. Ez nyilván összefüggésben áll az Egyesült Államok már Obama alatt elkezdődött külpolitikai irányváltásával, de akár Oroszország egyre agresszívabb külpolitikájával is.
A magyar kormány ezekkel a megváltozott igényekkel összhangban feltételezhetően egy nehézdandárt ajánlott fel a NATO-nak – ez azt jelenti, hogy szükség esetén ezeknek az alegységeknek kell képesnek lenniük a csatlakozásra a NATO-erőkhöz. Az eddig bejelentett magyar haditechnikai beszerzések – különösképpen a harckocsik és a tüzérségi eszközök – abba az irányba mutatnak, hogy a magyar erők a német Bundeswehrrel integráltan és a közép-európai haderőkkel együttműködve fognak hozzájárulni a NATO képességeihez.
Úgy tűnik tehát, hogy bár az Orbán-kormány belpolitikai érdekeinek megfelelő szlogenekbe csomagolja a magyar fegyverkezést, és beszerzéseinél nemritkán érvényesíti a külpolitikai preferenciáit, honvédelmi törekvései mégis nagyjából összhangban állnak a NATO terveivel.
| ||
.jpg "Magyar Gripen vadászrepülőgép gyakorló risztása Litvániában, a siauliai katonai repülőbázison.")
| Rogánék a minisztériumban A Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetirodából – közismertebb nevén a propagandaminisztériumból – két államtitkár került a honvédelmi tárcához a közelmúltban. Vidoven Árpád volt fideszes országgyűlési képviselő a közigazgatási államtitkári, Korom Renáta pedig a jogi és igazgatásügyi helyettes államtitkári pozíciót tölti be a jövőben. Három, szakirányú végzettséggel rendelkező korábbi katona – Kádár Pál államtitkár, Sulyok János és Balogh András József helyettes államtitkár – ezzel egyidejűleg elkerült a tárcától. Úgy tudjuk, Kádár a Miniszterelnökségen kapott feladatot, Baloghról nincs információnk. Sulyok Jánossal egy képzett fiatal tiszt került az utcára, ráadásul eddigi posztja – védelemgazdaságért felelős helyettes államtitkár – jelenleg betöltetlen, ami nem NATO-kompatibilis állapot. Az átalakítások folytatódhatnak: a Népszava a közelmúltban arról írt, hogy Benkő Tibor minisztert még az idén menesztheti a kormányfő, ahogyan a korhatárt elérő vezetőket is nyugállományba küldené, továbbá a honvédelmi háttérintézmények nagy részét is bedarálná. Benkő a hírt úgy kommentálta, „nem szólt neki a kormányfő, hogy ne tartana igényt a munkájára”, az értesülést Orbán Viktor sajtófőnöke, Havasi Bertalan pedig „sajtókacsának” minősítette. Forrásaink szerint Rogán bizalmasai nem véletlenül tűntek fel a HM-ben. A minisztérium gazdasági cégei komoly hiányokat halmoztak fel, a három vezető menesztése a retorzió része. E változás egyben annak is az előszele, hogy a kormány 2020. január 1-jétől centralizálja az állami cégeket, amelyek a nemzeti vagyonért felelős tárca nélküli miniszterhez, Bártfai-Mager Andreához kerülnek. Ugyanakkor forrásaink azt sem zárták ki, hogy a vezetők elküldése belső hatalmi harc eredménye, mivel más tárcák – például a Pénzügyminisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériumának – vezetői nincsenek elragadtatva attól, hogy egyre több költségvetési pénz áramlik a honvédelemhez. |
