Fekete-Győr András: „Ha képesek vagyunk szervezett mozgalmi cselekvésre, sokkal gyorsabban eljön ennek a vége, mint gondolnánk”

  • narancs.hu
  • 2018. május 1.

Belpol

Fekete-Győr András megmondja, mit fog csinálni a Momentum a következő négy évben.

A csütörtöktől kapható Magyar Narancs nagyinterjút közöl Fekete-Győr Andrással, a Momentum elnökével. A beszélgetésben szinte minden szóba került: beszéltünk lemondásról, visszás kijelentésekről, és arról is, hogyan próbálja megdönteni a NER-t a párt.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Most ízelítőül egy rövid részletet közlünk a beszélgetésből.

Magyar Narancs: A választások estéjén azt mondta: „Ne higgyétek, hogy ez a rendszer 2022-ig állni fog.” Tudja, ki mondott hasonlót a 2014-es választások után 2018-ra utalva?

Fekete-Győr András: Gyurcsány Ferenc?

Magyar Narancs: Pontosan, és nem jött be. Most mitől lenne másként?

Fekete-Győr András: A Momentumhoz a választások óta több mint ötezer ember csatlakozott, míg április 8. előtt ezerötszázan voltunk. A mostani jelentkezők túlnyomó többsége fiatal, és Budapesten kívül él, minden harmadik jelentkező pedig nő, ami egy politikai mozgalom esetében biztató arány.

Magyar Narancs: De ezek még nem vetítik előre, hogy a Fidesz nem tudja kitölteni a ciklust.

Fekete-Győr András: 1988-ban sem látta senki előre, hogy rendszerváltás lesz. Akkor is pártállami rezsim volt Magyarországon, és most is az van. Ha képesek vagyunk szervezett mozgalmi cselekvésre, sokkal gyorsabban eljön ennek a vége, mint gondolnánk. 2020 fordulópont lehet a gazdaságban. Ha az uniós pénzcsapokat kicsit elzárják, abba a hatalom könnyen beleremeghet, és akkor ki tudjuk rántani alóla a szőnyeget.

Gera Márton interjúját a csütörtöktől kapható Magyar Narancsban olvashatják teljes terjedelmében.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.