„Épp most jövök egy kereskedőtől, több tonna hulladékot szállítottak le hozzájuk, voltak közte rádiókészülékek, reptéri lámpák, üléshuzatok” – meséli leselejtezett harci eszközöket és kiegészítőket gyűjtő forrásunk, aki a Facebookon értesült arról, hogy az érintett céghez befutott az áru. Az elmúlt hetek egyik legbizarrabb híre volt, hogy – Hadházy Ákos országgyűlési képviselő és a Magyar Hang drónfelvételei tanúsága szerint – a Mészáros Lőrinchez köthető Búzakalász 66. Kft. bicskei birtokán egy BRDM–2-es felderítő harcjármű, valamint egy ponyvával letakart lánctalpas állomásozik. A lap megkereste a társaságot, de a Mészáros Csoport kommunikációs igazgatósága azt válaszolta, a magánterületen található ingóságokról nem áll módjukban tájékoztatást adni.
| ||
Hétmillió forintért árultak 2017 novemberében egy 1980-as gyártású BRDM−2-es harcjárműt, amelyről az is kiderült, hogy összesen 868 kilométert futott – a Használtautó.hu portálra kitett nem mindennapi hirdetésre annak idején a hvg.hu talált rá. Azt gondolhatnánk, ez kirívó eset, pedig nem ritkák az ilyen ajánlatok az interneten – sőt valójában sokkal könnyebb egy páncéloshoz hozzájutni, mint gondolnánk. A Honvédelmi Minisztérium (HM) a feleslegessé vált fegyvereket, fegyverzeti szakanyagokat ún. inkurrenciapályázatokon értékesíti. Például 2013-ban – még Hende Csaba minisztersége alatt – összesen 648 millió forintért keltek el inkurrens eszközök, többek között helikopterek, gépkarabélyok, repülőgépek és T–72-es harckocsik is. A korábbi tárcavezető azt nyilatkozta, hogy a 2010-es kormányváltás utáni három évben 1,2 milliárd forint bevételük volt ebből.
A kormány oldalán összesítés található a 2012–2018 közötti inkurrenciapályázatok eredményeiről. A listán a vevők között találhatók magánszemélyek, társaságok (hulladékfeldolgozók, vadászati, műszaki, ruházati cikkeket forgalmazók), községek, de még vallási közösségek, kórházak is, illetve a HM különböző leányvállalatai. A tételek között szerepelnek szerszámgépek, műszaki-szaktechnikai eszközök, katonaágyak, gázálarcok, rohamsisakok, bútorok, tehergépkocsik, gyakorlóaknák, terepjárók, különféle hulladékok, helikopterek, harckocsik, repülők, tehát minden, amit a minisztérium ténylegesen leselejtez. Nagy átlagban milliós árban keltek el, szép számmal akad köztük több százezres, több tízmilliós tétel is, de voltak olyan cégek, amelyek 300–400 millió forint értékben vásároltak be egyebek mellett fegyverzetet (AK63D) és harckocsikat (T–72).
Kíváncsiak voltunk a pályázat menetére, az adásvétel szabályaira, ezért megkerestük a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt.-t (HM EI) – e társaság oldala tájékoztat az inkurrenciaértékesítésről, pályázati felhívásokról, eredményhirdetésekről. A HM EI azonban nem reagált kérdéseinkre. Érdeklődtünk egy másik cégnél, a HM Currus Zrt.-nél is, ahonnan az alábbi választ kaptuk Benkó Imre vezérigazgató megbízásából Baran János titkárságvezetőtől: a társaság „rendelkezik haditechnikai eszközök kereskedelmére, szolgáltatások nyújtására vonatkozó engedéllyel, ezért is került a honlapunkra ez a tevékenység. Jelezni kívánom azonban, hogy egy évtizede nem indult ilyen értékesítési eljárásokon, nem vásárolt és nem is adott el ilyen eszközöket, ezért érdemi információval nem tudunk szolgálni.” E válasz azért is érdekes, mert a már említett kormányoldalon fellelhető összesítő szerint a HM Currus 2012-ben, 2013-ban, 2014-ben és 2016-ban is kötött ilyen típusú szerződéseket. Baran János utólagos magyarázata szerint az állami cég vásárlóként jelent meg a felsorolt pályázatokon, de ezeken elsősorban nem a haditechnikai eszközök kereskedelme okán, hanem „alaptevékenységük folytatása érdekében alkatrészkinyerés céljából”. Elismerte viszont, hogy 2014-ben „valóban történt haditechnikai eszköz értékesítése még a társaság előző vezetése alatt”.
Kérdéseinkre a tárca ugyancsak nem válaszolt, de azután, hogy a kormány bejelentette, 132 milliárddal több forrást különítettek el a 2021-es költségvetésben a „migrációs krízis” miatt, a hivatalos oldalán tájékoztatást adott ki arról, hogy a HM 41 milliárd forintos bevétellel számol 2021-ben a honvédelmi célra feleslegessé vált hadfelszerelések, haditechnikai eszközök és anyagok értékesítéséből. A befolyó pénzt a minisztérium 2021-ben a Magyar Honvédség (MH) technikai modernizációjára, a technikai eszközök fenntartására és javítására, képesség- és hadfelszerelés-fejlesztésre, az értékesítési eljárások során felmerült kiadások fedezetére, valamint a honvédelmi szervezeteknél keletkezett hulladékok kezelésére, ártalmatlanítására használja fel.
Közel nyolc éve, 2012 decemberében indult el a MILSHOP Katonai Bolt. A nem engedélyköteles ingóságokat is árusító üzlet megnyitásáról annak idején az LHSN.hu szakportál tudósított, az esemény fényét Hende Csaba miniszter jelenléte is emelte. A bolt kezdetben kizárólag katonai ruházati cikkeket árult, de már akkor arra készültek, hogy a szükséges engedélyek és tanúsítványok birtokában hatástalanított fegyvereket is kínálnak majd. Érdeklődésünkre az üzlet azt erősítette meg, hogy valóban értékesítettek fegyvereket (például SZKSZ karabélyt), ám jelenleg nincsenek készleten, s a bolt sem tart most nyitva.
| ||
Van engedély, nincs akadály
„Idén még nem sikerült nyernünk. Helyszíni ártárgyaláson voltunk, de nem fogadta el a minisztérium az ajánlatunkat. Egészen odáig még elsők voltunk, utána viszont már csak a másodikok” – mondja egy hulladékfeldolgozó ügyvezető igazgatója, aki szokott inkurrenciapályázatokon indulni. A Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hatóságnak (MKEH) van egy haditechnikai osztálya, ez látja el a haditechnikai termékek gyártásának és a szolgáltatások nyújtásának engedélyezésével kapcsolatos hatósági feladatokat, folytatja le a külkereskedelemmel és a tranzittal összefüggő hatósági, engedélyezési és tanúsítási eljárásokat, adja ki az export- és importengedélyeket és ellenőrzi a korábban kiadott engedélyeket. Az MKEH oldalán elérhető dokumentumok alapján több száz társaság és jó néhány magánszemély rendelkezik valamilyen engedéllyel – vagyis ez a fajta kereskedelem virágzik Magyarországon.
Az egyik kereskedő forrásunk az elmúlt négy-öt évben nem tudott sikeresen pályázni, amihez pedig korábban hozzájutott, azokat részben gyűjtőknek értékesítette, illetve autókereskedőknek adta el, ahol szétbontották a hadiszerkentyűket. Az inkurrenciához drágábban lehet hozzájutni, mint a hulladékhoz, ám ha nem tudják eladni, akkor ők is hulladékként dolgozzák fel – ez esetben viszont veszteségesen jönnek ki az üzletből. Viszont ha találnak vevőt, akkor 18–25, esetenként 40 százalékos haszonnal adják tovább. Alapvetően nem harckocsikra pályáznak, hanem gépjárművekre, élelmezési és hírtechnikákra, főzőkonyhákra, kenyér-, üzemanyag-, víz-, kábelszállítókra és rádiólokátorokra – szerinte ezekre nagyobb a kereslet. A harci eszközöket hatástalanítják, enélkül „nem lehet kihozni” a HM berkeiből; ezt a tevékenységet természetesen nem ők végzik el, hanem egy külsős, erre szakosodott cég. Ennek ellenére úgy tudja, a ’90-es években előfordult, hogy éles fegyverekhez jutottak egyesek. „A gyűjtők megvásárolják és felújítják ezeket. Sokan azért vonzódnak hozzájuk, mert korábban katonák voltak, de a legtöbbjük hobbista” – mondja.
„A Magyarországon értékesített dolgokat azután az egész világon el lehet adni, ha hatástalanítva vannak, nincs ebben semmi különös” – mondja egy olyan társaság munkatársa, amely inkurrens harceszközök, alkatrészek továbbértékesítésével foglalkozik, s amelyre a MKEH nyilvántartása alapján találtunk rá. Szerinte „van egy csomó papír”, aminek meg kell felelni, be kell szerezni a szükséges engedélyeket, de aztán szabad a pálya. Az Egyesült Államokban komoly gyűjtők vannak, akik „ugranak a régi szovjet dolgokra”; sokan muzeális célból vásárolnak. „Vannak harckocsik, amelyek automatikusan felfújják a kereküket. Ez katonai technológiának minősül, ezért – bár erre a jobb személyautók is képesek – ezt ki kell iktatni. Ahogyan kétéltű járműje sem lehet senkinek.”
„Van olyan, aki a Balatonnál tankoztat. Rodeóztatja a német turistákat a szőlők között, mindenféle biztonsági előírás betartása nélkül. Ez a szakma legalja” – mondja forrásunk, akinek harcjárművekre épülő vállalkozása van. A „tankoztatás” igen népszerű: családi programokra, születésnapokra, legény- és leánybúcsúkra, házassági évfordulóra, csapatépítő tréningekhez, filmes produkciókhoz, zenés klipekhez és még influenszerek YouTube-videóihoz is szoktak bérelni harckocsit. Van több hadi fesztivál, hadi park is.
A szórakoztatóipari vállalkozásokat üzemeltetők jellemzően elzárkóznak attól, hogy megmondják, honnan szerzik be a járműveket. Egyik forrásunk annyit elárult, hogy több politikustól, katonai vezetőtől kért ajánlólevelet, majd a HM-hez fordult „fülesért”, mielőtt belevágott az üzletbe. Szerinte nem könnyű itthon a vásár, ugyanis az inkurrenciapályázatok során „csomagokat értékesítenek”, azokba pedig olyan eszközöket is belepakolnak, amelyekre egy vállalkozónak nincs szüksége. Ilyenkor jön képbe a külföldi behozatal (például Szlovákiából, Csehországból, Lengyelországból), ami néha igen bonyolult, ugyanis ebben nincs jogharmonizáció az Európai Unión belül – egyébként, akinek van megfelelő engedélye, elvileg bármelyik nem embargós ország kereskedőjével boltolhat egyebek mellett harckocsival, repülővel.
Egy harcjármű átlagosan 10-12 millió forintba kerül. Elsősorban a szovjet technológiákat veszik; a németnek „már nincs is ára”, olyan sokat kérnek érte. Tudunk egy Magyarországon található Tigris tank utánzatról, amelyet más járművek alkatrészeiből szereltek össze. A hatástalanítást egy NATO-irányelv alapján kell végrehajtani; a végeredményt a HM szakbizottsága ellenőrzi, majd papírt állít ki róla, s az eszköz csak ezek után adható tovább magánszemélynek, vállalkozásnak. Sok esetben kiveszik a motort, a tartóbakokat, rádiótechnikát, a fogaskerekeket is megbütykölik, amit „nem lehet csak úgy visszabarkácsolni”. A fegyverzet sem maradhat rajtuk, egyik forrásunk harckocsijain így lövegek helyett fémcsövek vannak, a páncéltornyok műanyagból készültek, de az illúziót nem rontják, a vezetést nem zavarják. Az üzemanyagtartályokat kiszerelték, ezért a járművek nagyjából fél órát képesek közlekedni. Vannak viszont olyan harckocsik, amelyeket a hatástalanításuk után polgári célokra – vontatóként, műszaki mentőként – fel lehet használni.
A HM ellenőrzi az érintett vállalkozásokat, illetve a hidegháborút követő, a konvencionális katonai eszközök és haderők európai szabályozásáról szóló nemzetközi szerződés (CFE) is szabályozza a működésüket. Tudunk egy gyűjtőről, akinek van éles harckocsija, de rendelkezik a szükséges hazai és nemzetközi engedélyekkel. Magánszemélyek birtokában általában csak statikus járművek vannak, amelyek tulajdonképpen „harckocsialvázaknak” tekinthetők. A lánctalpasok csak földúton közlekedhetnek a KRESZ értelmében, és kell hozzájuk szélességi és súlyengedély is. Egyik forrásunk elmesélte, hogy az MSZP-kormány alatt egy befolyásos személy megpróbálta elintézni, hogy rendszámot kapjon a tankjára, de a Közlekedési Hatóság „korrekt állásfoglalásban” utasította vissza.
| ||
.jpg "T-72 típusú harckocsik a HM Currus Zrt. gödöllői üzemének udvarán 2012. november 19-én.")
Nem veszélyes ez?
„Megvettek üresnek hitt rakétaszállító konténereket, aztán otthon derült ki, hogy az egyikben van egy 80-as években gyakorlaton ellőtt rakéta. Odatelefonáltak az eladóhoz, aki arra kérte őket, hogy vigyék vissza” – meséli egy gyűjtő forrásunk. Néhány éve kisebb nemzetközi botrány tört ki, amikor amerikai információk alapján két orosz fegyverkereskedőt fogtak el Magyarországon – s adtak ki azután Oroszországnak az Egyesült Államok helyett –, akik arra készültek, hogy egy mexikói drogkartell képviselőinek nagy mennyiségű fegyvert értékesítsenek. Egy olyan magyar cégen keresztül intézték volna az üzletet, amely inkurrenciapályázatokon indult korábban, sokszor sikeresen. Ezek alapján arra lehet következtetni, hogy nem teljesen veszélytelen ez a gyakorlat. Forrásunk úgy látja, a pályázatok során nagyjából 5–8, nemegyszer „baráti” cég jut eszközökhöz. Előfordult olyan is, hogy egy harci helikoptert félmillió forintért adtak el, miközben csak a rakétablokk többe kerül. „Ebbe még senki nem kötött bele.” Az általános gyakorlat szerint a laktanyák gyűjtik össze az eladandó cikkeket és értesítik róluk a HM-et, de szerinte előfordult, hogy a minisztérium utasítására selejteztek le eszközöket. Látott már olyat is, hogy a hulladékként értékesített inkurrenciában volt egy géppuska, és szerinte nincs olyan hatástalanítás, amit egy ügyes kezű ember ne tudna „visszacsinálni” – más kérdés, hogy ez bűncselekménynek minősül. „Hülyék mindig vannak. Régi mendemondák szerint a rendszerváltás előtt miniszterek, államtitkárok helikopterekről vadásztak.”
„A szervezett bűnözői csoportok nem így szerzik be a fegyvereiket, nehézfegyvereket meg amúgy sem használnak” – mondja egy biztonságpolitikai szakértő. Az inkurrenciával foglalkozó cégeknek különben is igazolni kell, hova kerülnek a fegyverek; ezt nem mindig tartják be, de amit inkurrenciában eladnak itthon, abban szerinte „nincs fegyver, csak cső, de mögötte semmi”. Megemlítette az Excalibur Defence Kft.-t, amely 58 darab kivont T–72-est szerzett meg a HM-től még 2014-ben, majd átvitte Csehországba, miközben az orosz külügy azzal vádolta, hogy Ukrajnának értékesíti a tankokat. „Ilyen esetekben nagyon figyelnek a cégek, hogy az inkurrencia tiszta legyen. Gondoljon a bürokratákra, akik nem akarják elveszíteni az állásukat. Mindenki nagyon óvatos itthon is és külföldön is.” Mi azért megnéztük a rendőrség hivatalos oldalán, hogy mennyi fegyvert foglaltak le az elmúlt években, és bizony hosszú lapfüleken keresztül lehet olvasni a különböző akciókról. Megkerestük az Országos Rendőr-főkapitányságot (ORFK), hogy ezek között van-e a honvédségtől leselejtezett áru, de lapzártánkig nem kaptunk választ.
A cikk eredetileg a Magyar Narancs 2020.06.04-i lapszámában jelent meg. Az ORFK ezt követően küldte el a válaszait.
A fegyverek a Balkánról jönnek, bolhapiacokon, patakokban, kutakban lapulnak, a netről is rendelhetők
Rákérdeztünk, hogy a rendőrségnek van-e tudomása olyan fegyverekről, amelyeket a Honvédelmi Minisztérium selejtezett le és értékesített. „Adataink szerint az eredetileg gáz-riasztó fegyvernek készült, majd éles lőfegyverré átalakított fegyverek, valamint az éles lőfegyverek főként a balkáni térségből származtathatók. Az illegálisan tartott vadászfegyverek és kispuskák jellemzően vagyon elleni bűncselekmények útján kerültek az illegális piacra" - írja az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) megkeresésünkre.
