Magyar Narancs: Elkezdődött az adórendszer átalakítása, jellemzően a bért terhelő elvonások súlya csökken valamelyest, míg a fogyasztást és a felhalmozást terhelőké nő. Valójában mit lehet elérni az adórendszeren belüli változtatásokkal a versenyképesség szempontjából?
Oszkó Péter: Önmagában az adórendszerrel nem könnyű versenyképességi előnyt szerezni, ahhoz nagyon nagy terhelésbeli különbségnek kell lennie a többi országhoz képest. Lényegesen nagyobb terheléssel viszont könnyű versenyhátrányba kerülni, hiába jók esetleg más adottságaink. És nálunk az összes munkáltatói kifizetés és a nettó jövedelem arányát kifejező adóék tíz százalékkal magasabb, mint a régióban. Most ennek a hátránynak a ledolgozása történik, de az előnyszerzés már az infrastruktúrán, a foglalkoztatottak képzettségén, termelékenységén és sok minden máson is múlik.
MN: A vállalkozások általában pozitívabban ítélnék meg, ha járulékcsökkentés helyett az iparűzési adót szüntetnék meg. Miért nincs erre mód?
OP: Ez prioritás kérdése. A mai helyzetben munkaerő-többletteljesítményre van szükség, ez segíthet a magyar gazdaság és ezzel a lakosság helyzetén. Nagyon kicsi az aktívak aránya, ez már önmagában visszaveti az összteljesítményt. Másrészt a foglalkoztatottakra a bérszínvonalhoz viszonyítva termelékenységi lemaradás jellemző. Ugyan senki nem gondolja, hogy Magyarországon magasak a bérek, de termelékenységben az uniós átlaghoz képest jobban le vagyunk maradva, mint bérszínvonalban. Ez a kettő nem új, a válság okozta probléma, hiszen gazdasági növekedésben eddig is lényegesen le voltunk maradva a régióhoz képest. A költségvetési hiány leszorításához, az adósságunk kinövéséhez viszont a gazdasági növekedésnek kell beindulnia. Ehhez bizonyára hozzá tud járulni az iparűzési adó csökkentése vagy kivezetése is, de a foglalkoztatottság növelésére nincs annyira közvetlen hatással. Valószínűleg serkenti a vállalkozásokat az innovációban, a hozzáadott érték előállításában, de én azt gondolom, ez a következő lépés. Először mentsünk meg minél több meglévő munkahelyet, teremtsünk minél több újat, és előbb az ott dolgozókat serkentsük nagyobb teljesítményre. Magyarán a munkáltatók oldalán is először közvetlenül a foglalkoztatással kapcsolatos terheket kell csökkenteni, és a foglalkoztatotti oldalon is olyan irányba kell tolni az adóterhelést, hogy ne legyen büntetve a többletteljesítmény, a pluszmunka. Most túl magas a marginális adókulcs, tehát az alacsony jövedelemsávhoz képest a növekvő jövedelem terhelése. Ha az állam a plusz egy forintból elvesz 70 fillért, azzal azt üzeni, ha nem muszáj, ne valld be a jövedelmedet, és ne gondold, hogy érdemes képzésekre járnod, többet dolgoznod, jobban keresned. Természetesen, ha ezen túl vagyunk, kialakult a hosszú távon fenntartható foglalkoztatási szerkezet, akkor tegyük meg azokat a lépéseket, amelyek vállalkozói oldalról a fejlesztéseket segítik. Mivel mindig a Reformszövetség programjával szembesítenek, gyorsan hozzáteszem: ott sem az iparűzési adó megszüntetésével kezdtünk volna.
MN: A járulékcsökkentés ugyanakkor megbontja az egészségbiztosítási alap egyensúlyát. Nem okoz rendszerszintű problémát, ha a kiesést mondjuk az áfából kell pótolni? Hiszen nem véletlenül finanszírozzák a társadalombiztosítási alapokat járulékokból, és nem általános adóbevételekből.
OP: Ez csak belső költségvetési árazási kérdés, meg kell változtatni az eljárási szabályokat. Most sem csak járulékokból fizetik az egészségügyi ellátást, sok ember helyett a költségvetés fizet, adóbevételekből. Nyilván meg kell emelni a költségvetésből utánuk fizetett járulékok mértékét.
MN: Az általános értékalapú ingatlanadó részletes koncepciója még nem készült el, mindenesetre hiába szólnak érvek a bevezetése mellett, ha a beszedése aránytalanul sokba kerülne a bevételekhez képest. Mi tudható a hatékonyságáról, készültek hatásvizsgálatok?
OP: Azért nincsenek hatásvizsgálatok, mert ez a bürokrácia már létezik, most is működnek önkormányzati adóhatóságok. Ez egy fillér pluszköltséget nem igényel, most is sok helyen van ingatlanadó, csak más alapon. Új eljárási rendet kell kiépíteni, ami évek óta gondolkodás tárgya, tehát az eddig megismert koncepciókat kell a gyakorlatba átültetni. A lakáscélú ingatlanokra kivetendő adóból lenne némi pluszbevétele a költségvetésnek, de az a cél, hogy a teljes adóterhelés csökkenjen. A hangsúlyváltás eredményeképpen megjelenik az ingatlanadó, de lényegesen kisebb tehernövekedést okoz, mint amennyivel a jövedelemadó és a járulékok csökkennek.
MN: Az ingatlanadó az önkormányzatok büdzséjében jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy nő a bevételük, vagy át kell alakítani az önkormányzatok finanszírozását?
OP: Lényegesen nem kell átalakítani, mert most is van ingatlanadó-bevételük. Az megint egy belső elszámolási folyamat, hogy az ingatlanadó ilyen módon hova kerül. Az önkormányzati intézményrendszeren szeretnénk megtakarítást elérni, de ez nem azt jelenti, hogy az eddigi ingatlanadó-bevételeikből elvonnánk. De azt sem gondoljuk, hogy a magyar önkormányzati rendszernek az összes adóbevételből többet kellene felhasználnia, mint most.
MN: A költségvetés kiadási oldalán van néhány nagy horderejű bizonytalansági tényező. A Paksi Atomerőmű bővítéséről például parlamenti határozat született, de csak azt tudni, hogy irdatlanul sokba fog kerülni, azt már nem, hogy ki építi, miből, milyen ütemezésben. Létezik erre valamilyen pénzügyi terv?
OP: Ezt még nem tudom, de ez sokéves folyamat, évek múlva jelenik meg először a költségvetésben.
MN: Van egy olyan állami vállalat is, amelyik önmagában képes elverni a teljes áfabevételi többletet, ha nekidurálja magát. Létezik olyan határ, ami fölött ön majd nem járul hozzá a MÁV-csoport veszteségeinek pótlásához? Lesz bármilyen biztosíték, hogy ne mehessen el akármeddig, amint az történni szokott?
OP: Pont fordítva van, szeretnénk lényegesen csökkenteni a MÁV veszteségeit. Én a pénztár kulcsát tartom a kezemben, az átalakítás az infrastruktúráért felelős miniszter hatáskörébe tartozik, és ő nagyon keményen nekilátott a munkának. A cél az, hogy az adófizetőknek ne kerüljön ilyen mérhetetlenül sok pénzébe.
MN: Tudjuk, húsz éve ez a cél, a kérdés, hogy ön a kasszakulccsal a kezében tehet-e valamit.
OP: A MÁV állami tulajdonú vállalat, ha én nem adom oda a pénzt, a veszteséget akkor is az állam szenvedi el. Kizárólag az érdemi átalakítás jelenthet megtakarítást.
MN: Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) évek óta felhívja a figyelmet a költségvetés hiányosságaira. Van olyan ezek közül, amelyet különösen fontosnak tart megfogadni?
OP: A számvevőszéknek vannak általános kritikai észrevételei a gazdasági előrejelzéssel, a hiánycéllal kapcsolatban. Én azt gondolom, hogy most messzemenően konzervatív politikát folytatunk. Olyan prognózisokat igyekszünk készíteni, amelyekben a reális rossz verziókat vázoljuk fel. Remélem, hogy ez majd kivívja az ÁSZ elismerését is. Ezenkívül az a hozzáállásom, hogy minden apró kritikai észrevétel csak segít, ha az a szigort erősíti.
MN: Azt el kell ismerni, hogy pár hét alatt többet tett a terveik nyilvános megmérettetéséért, mint elődje évek alatt. Ez csak a belépő volt, vagy ambicionálja, hogy a döntéseik oka, célja, háttere, azaz a Pénzügyminisztérium munkája a jövőben sokkal átláthatóbb legyen?
OP: A korábbi éveket természetesen nem tudom véleményezni. A helyzetem és munkakörülményeim azt teszik ésszerűvé, hogy teljesen nyílt lapokkal játsszunk. Válságkezelő programot akarunk végigvinni úgy, hogy ez egyszersmind strukturális reformokat is megvalósítson. Ne csak rövid távon oldjanak meg problémákat, hanem olyan irányba állítsák a költségvetést, a nyugdíjrendszert, a szociális juttatásokat, ami később is fenntartható. De ezek olyan vaskos lépések, amelyek mindenkinek a tűrőképességét próbára teszik. Ezt nem lehet titkolózva, információkat visszatartva, teendőket megszépítve megtenni, nem okozhatunk bizonytalanságot, meglepetéseket. Azt gondolom, ebben a helyzetben ez a politizálás és kommunikációs irány a helyes. Hozzátenném, hogy már e rövid időszak alatt szerzett tapasztalatok alapján is azt látom, hogy a válságkezelés még pénzügyminiszterként is sokkal kevésbé pénzügyi feladat, mert az viszonylag egyszerű, nagyon bűvészkedni, vagy nagyon új dolgot feltalálni nem lehet. Az a kérdés, hogy ezt milyen módon tudjuk elmagyarázni, megértetni. Azt nem gondolom, hogy száz százalékig el is tudjuk fogadtatni, mert mindenki ellenszenvvel viseltet olyan lépések iránt, amik az ő bőrére mennek. De ha megérti, hogy meg kell csinálni, az komoly hozzájárulás lehet ahhoz, hogy ezek a lépések megvalósuljanak, és néhány év múlva ennek a gyümölcseit élvezhessük.
MN: A magyar állam kontra Deloitte perben a Pénzügyminisztérium képviselte az államot, de ön miniszterként átadta a feladatot, mivel korábban az adótanácsadó cég vezetője volt. A tisztánlátás kedvéért: erre született valamilyen jogszabály, utasítás, határozat?
OP: A polgári törvénykönyv úgy rendelkezik, hogy alapesetben a Pénzügyminisztérium látja el a képviseletet, ezért én mint képviselő meghatalmazást adtam a Miniszterelnöki Hivatalnak. Valóban az a jogi helyzet, hogy ha akarnám, akár vissza is vehetném az ügyet. Nyilván nem akarom, és ehhez senki nem járulna hozzá a kormányban sem. Már a kinevezésem előtt végigtárgyaltuk a kérdést, tehát nem arról van szó, hogy meglepetésszerűen előkerült egy esetleges összeférhetetlenségi ügy. Fontos elmondani az ügy állását is. Ez a per 2000-ben kezdődött, a kilenc év alatt minden fokot megjárt, minden lehetséges papír a bíróságon van, tehát én semmit nem tudnék már befolyásolni. A különböző kormányok megtették, amit ebben az ügyben meg tudtak és meg akartak tenni. Amikor én idejöttem, első fokon már elutasították az állam keresetét, másodfokon pedig már semmi érdemi eljárási cselekményt nem lehetett tenni, hiszen nem volt lehetőség további bizonyításra. Magyarán akkor vállaltam ezt a pozíciót, amikor fel sem merült, hogy az állam bármilyen érdemi cselekményt tudna végezni ebben az ügyben. Ezzel együtt a miniszterelnök úrral arra jutottunk, hogy azonnal átadom az ügyet, hogy a gyanú fel se merülhessen.
MN: Felülvizsgálati eljárás keretében még lehet folytatása a pernek.
OP: Ha a mostani kormány arról döntene, hogy felülvizsgálati eljárást kezdeményez, az a hazai bíróságok gyakorlata alapján nem az én hivatali időmben fog lezajlani. Mindenesetre arra jutottunk, hogy bár ezt a nyilvánosság előtt biztos mindig nehéz lesz elmagyarázni, a mi lelkiismeretünk tiszta, és komoly összeférhetetlenségi aggály nem merülhet fel, ezért ez nem akadálya a pozíció elfogadásának.
MN: És miként tudná eloszlatni azt az aggályt, ami a jelenlegi és az esetleges későbbi munkahelyéből adódó érdekkonfliktusokat illeti? Ha mondjuk minisztersége után ismét a Deloitte-hoz szegődne, vagy másik olyan céghez, olyan pozícióba, ahol azokat az ügyfeleket képviselné, akikkel pénzügyminiszterként éppen ellentétes pozícióban találkozott egy eljárásban.
OP: Szerintem az eljárásjogi szabályok szigorú összeférhetetlenségi rendelkezései bőven elég garanciát adnak. Abban az ügyben, amelyikben én miniszterként eljárok, egy átmeneti ideig, bárhol is dolgozom majd, nem fogok tudni eljárni. Akár önállóan dolgozom szakértőként, akár a Deloitte-nál. Mind az államigazgatási eljárási jog, mind a polgári perrendtartás meglehetősen szigorú e tekintetben. Azt szívesen kijelentem, hogy ezeket a szabályokat be fogom tartani.
MN: A jogszabályi garanciákon túl nem látja értelmét további biztosítékot adni?
OP: Olyan kijelentést már csak az életkoromból adódóan sem tehetek, hogy a pénzügyminiszterség után három évig munkanélküli leszek, mert ezt nem engedhetem meg magamnak. A későbbiekben is munkából szeretnék megélni. Kijelentettem, és szerintem ez alapvetően pozitív üzenet, még ha félre is lehet magyarázni, hogy én később nem a politikában fogok dolgozni. De ha nem a politikában, abból következik, hogy máshol dolgozom majd.
MN: A Deloitte partnereként önnek pontosan melyik cégben volt tulajdonrésze?
OP: A Deloitte régiós cégcsoportként működik, 17 ország cé-gei szerveződnek egy csoportba. A partnerek minden országban a vállalatcsoportban rendelkeznek részesedéssel, nem a helyi cégben. Nekem is a régiós cégben volt részesedésem, amit visszaadtam a Deloitte-nak.
MN: Ha valaki javíthatatlanul gyanakvó, akkor tudja ezt ellenőrizni?
OP: Ha valaki erre kíváncsi, és a Deloitte is hozzájárul, tehát nem sértek vele üzleti titkot, akkor be tudom mutatni.
MN: Amiből az is kiderülne, hogy nincs visszavásárlási opciója?
OP: Akárkivel fogok később dolgozni, az teljesen új tárgyalást igényel. Nincsen semmilyen megállapodásban rögzített opcióm.
MN: De összességében fontosnak tartja, hogy még az összeférhetetlenség látszatát is eloszlassa?
OP: A legfontosabbnak azt tartom, hogy becsületes legyek. Annak érdekében, hogy a munkám sikeres lehessen, és ne akadályozzák teljesen értelmetlen tényezők, természetesen azt is fontosnak tartom, hogy ilyen gyanú ne merüljön fel. Azt nem tudom, hogy a lábra kapó, az én befolyásolási képességeimen kívül terjedő, olykor számomra is meglepő pletykák ellen mit tudok tenni, de szívesen várok minden ötletet. Annyit tudok tenni, hogy kiállok a nyilvánosság elé, nem bujkálok, válaszolok minden kérdésre, és ezt megpróbálom lehetőleg ellenőrizhető módon tenni. Még akkor is, ha a felmerülő kérdés esetleg teljesen abszurd.
