Menekültsors Magyarországon - Az ígéret földje

  • Linder Bálint
  • 2009. május 14.

Belpol

Szülőktől elszakított kisgyerekek, felnőttek között fogva tartott fiatalkorú, az ENSZ véleményét lesajnáló menekültügy - egy hattagú afgán család kálváriája a hatóságokkal.
Szülőktől elszakított kisgyerekek, felnőttek között fogva tartott fiatalkorú, az ENSZ véleményét lesajnáló menekültügy - egy hattagú afgán család kálváriája a hatóságokkal.

Tavaly karácsonykor egy afgán família próbált Athénból Budapest érintésével Stockholmba repülni. Hamis belga okmányaikkal Ferihegyen fennakadtak, a csomagokból elő is került az apa, Juszuf eredeti útlevele, benne felesége és három kislányuk fényképével. A családfő öccse, Kazem igazi papírjai nem lettek meg. Az előállításkor a kettő-, négy- és hatéves gyerekeket a szüleiktől elválasztották, egy tanú szerint mindenki sírt és sikoltozott. Közokirat- és magánokirat-hamisítás gyanúja miatt két nappal később elrendelték az előzetes letartóztatást: a szülőket ma is a Markó utcában tartják, a gyerekek öt hónapja az Alföldi utcai otthon lakói.

A család a kisebbségi hazarákhoz tartozik, akiket síita vallásuk miatt a tálibok módszeresen irtottak, Juszuf apja ellenzékiként korábban Iránba szökött. Afganisztánban a főváros, Kabul sem biztonságos: a legidősebb gyermeket egyszer elrabolták, és váltságdíjért engedték el, az apát megfenyegették, hogy a többiek következnek. A kislány izomsorvadásos betegségben is szenved, az orvosok azt mondták, Európában rendesen tudnák kezelni.

A család

mindenét eladva embercsempészekkel Iránon és Törökországon át Görögországig szökött. Egy zsúfolt táborba kerültek, ahol a hatóság meghallgatta a történetet, a szülőktől ujjlenyomatot vett, majd a család szabályos menekültügyi eljárás helyett egy papírt kapott, hogy hagyja el az országot - állítja Kazem. Egy darabig Athénban húzták meg magukat, ahol tízezer euróért sikerült hamis útleveleket venni. Ezekkel akartak Svédországig jutni, ahonnan nem szoktak afgán családokat hazájukba visszaküldeni.

Juszuf és felesége havonta csak egyszer láthatja a gyermekeket, a börtönparancsnok nem engedi, hogy a jogszabályi minimumnál gyakrabban találkozzanak (a szétválasztás pszichológiai következményeiről lásd Leválás és Kossuth-nóta című keretes írásunkat). A nyelvi korlátok miatt az előzetesben a szokásosnál is nehezebben telik az idő, és a szülők nehezen fogják fel, miért kell menekülőként hónapokat a családjuktól elszakítva, rács mögött tölteniük. "A két felnőtt korú személy vonatkozásában a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Ügyészség vádiratot nyújtott be a bírósághoz, egyben indítványozta előzetes letartóztatásuk meghoszszabbítását a szökés, elrejtőzés veszélyére hivatkozással, illetve azért, mert jelenlétük az eljárási cselekményeknél másképpen nem biztosítható" - indokolt a Narancsnak Skoda Gabriella, a Fővárosi Főügyészség szóvivője.

A Magyar Helsinki Bizottság erről februárban értesült. A szabadlábra helyezési kérelemben Győző Gábor ügyvéd arra hivatkozott, hogy a lehetséges büntetés (jellemzően pénzbírság vagy próbára bocsátás) elől ügyfelei három pici gyerekkel, immár pénz nélkül aligha fognak elszökni. Mivel közben menedékkérelmet is beadtak, a családnak van hová mennie, ha pedig a bíróság ragaszkodik az előzeteshez, rendeljen el házi őrizetet a befogadóállomáson. (Az apa szilveszterkor leadott dari nyelvű kérelme február végén jutott el a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz - BÁH.) A jogi képviselő azt is jelezte, hogy a vádlottak nem átlagos bűnelkövetők; háború sújtotta országból szöktek, a család traumatizált. Fellebbezését megint azzal utasították el, hogy a vádlottaknak szabadlábon nem lenne hova menniük. A tárgyalás a nyári ítélkezési szünet utánra csúszhat, de a vádlottakat a végén fel is menthetik: a menekültek helyzetéről szóló genfi egyezmény büntethetőséget kizáró okként jelöli meg, ha valaki azért használ hamis okmányokat, hogy elkerülje az üldözést, és így jusson el egy biztonságos országba. A megszorító kritériumok miatt a bíróságon derül ki, hogy az afgán család esetében ez alkalmazható-e - valószínű, hogy indokaikat enyhítő körülményként értékelik.

A testvér néhány hete szabadlábon védekezik, miután tizenöt éves létére négy hónapot felnőttek között töltött előzetesben. Kazem a hamis útlevél szerint huszonéves, és előállításakor nem nyilatkozott az adatairól, de elsőre látszik rajta, hogy nem nagykorú. A BÁH is így kezelte, márciusban írt is erről egy levelet a kerületi ügyészségnek. Addig senki sem érezte szükségesnek, hogy a fiú korát szakértővel állapíttassa meg, a bíróságról a Venyige utcai börtönbe vitték. "Kiborultam, hogy a többieket nem látom, erre

lefogtak, és injekciót

kaptam, amitől egy napig nem tudtam magamról. Sokáig nem értették, hogy nem eszem disznóhúst, tizenöt napig csak kenyeret ettem. Féltem a többiektől, alig tudtam elaludni. Az egyik cellatársam egyszer megvert, mert véletlenül felébresztettem. Mondtam és mutogattam az őrnek, de csak legyintett. Az az ember még napokig fenyegetett, végül sikerült elérni, hogy másik cellába kerüljek. Álmomban sírtam, ébren meg csak a reménytelenség volt." Kazem tudta, hogy nem szabadna itt lennie, és állítása szerint ezt őrzőinek angolul többször is sírva felpanaszolta. Márciusban végül orvos szakértő elé került. A főügyészség szerint meg kellett várni, hogy útleveléről igazságügyi szakértő mondja ki, hogy hamisítvány, noha egy okmányszakértői vélemény már februárban kéznél volt, és a reptéren dolgozók is képzett alkalmazottak. Az orvosi vizsgálat után még egy hónapot kellett várni az eredményre (eszerint nagyjából tizenhat éves), azóta a kísérő nélküli fiatalokat befogadó bicskei állomáson lábadozik. A megtört kamasz a leginkább attól szenved, mi lesz a családdal. Kétségbeesetten kérdezgeti, mikor láthatná a bátyját - a bűntársak ugyanis nem találkozhatnak. "Afganisztánban azt hiszik, hogy Európa emberséges. Legalább a sógornőmet engedjék ki a gyerekekhez, hogy szökne el a bátyám nélkül? Mi nem vagyunk bűnözők, de ha ezután visszaküldtök minket, ám legyen. Ha viszont egyedül kell itt maradnom, akkor inkább nem kérem az életet."

Április végén a BÁH úgy határozott, hogy a két szülőt a gyerekekkel visszaküldi Görögországba. A családot az uniós jog értelmében azért adhatják vissza a görög hatóságoknak, mert ujjlenyomatuk alapján ott léptek be az EU-ba. A dublini rendelet (erről lásd Dublini rések című keretes anyagunkat) egyik pontja, az úgynevezett szuverenitási klauzula azonban azt is lehetővé teszi, hogy a BÁH átvegye az afgánok ügyét. Ebben az esetben a család szinte biztosan Magyarországon maradhat, hiszen az eljárások végét kiváró afgánok tavaly például mind védelmet kaptak (százhatvankét eljárás végén százan). Erre számíthat Kazem is, akitől a görögök nem vettek ujjlenyomatot, így a kérelmét itt bírálják el. Az ügyvéd az átadás ellen bírósághoz fordult, hivatkozva arra, hogy a fiatalkorú egyedül maradna, ügyfelei pedig Athénban embertelen körülmények közé kerülnek, és nem kizárt, hogy visszaküldik őket oda, ahonnan jöttek.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága tavaly áprilisi állásfoglalásában az EU-tagoknak azt tanácsolta, hogy további értesítésig ne küldjenek vissza menedékkérőket Görögországba, mert ott nem számíthatnak tisztességes és hatékony eljárásra, így az sem lehetetlen, hogy jogellenesen kitoloncolják őket. A világ egyik legnagyobb emberi jogi szervezete, a Human Rights Watch novemberi jelentése azt tárta fel, hogy a görög hatóságok rendszeresen erőszakkal pakolják át a menedékkérőket - irakiakat és afgánokat is - Törökországba, ahol gyakran megalázóan bánnak velük, és továbblökik őket Irakba, Iránba vagy ahonnan szöktek. Hogy a görög menekültügyi rendszer sok sebből vérzik, azt már Európa is észrevette. Az Európai Bizottság jogszabályi hiányosságok miatt egyszer már eljárást kezdeményezett Athén ellen, amit a pótlásokra tekintettel beszüntettek. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa 2008. decemberi terepszemléje után néhány pozitív jogi fejleményről is beszámolt, ám öszszességében az eljárásbeli és ellátási viszonyokat is élesen kritizálta. A menedékkérők és különböző (görög, egyéb európai) civil szervezetek elfogadhatatlan körülményekről beszélnek. A kapacitáshiány miatt rengetegen hajléktalanként tengődnek, a táborokban elviselhetetlen a zsúfoltság. A tájékoztatás akadozik, a bürokrácia miatt a kérelmet nehéz beadni, az indok nélküli elutasítások mindennaposak. Nem példa nélküli a fizikai erőszak sem, a tengeren hányódókat a parti őrség pedig állítólag nemegyszer sorsára hagyta. "A görögországi menekültvédelem alacsony szintje miatt az utóbbi években Norvégia, Svédország, Finnország, Hollandia, Franciaország, Belgium, Olaszország és Németország élt a dublini rendszer adta lehetőséggel, és sokszor magára vállalta az eljárást a helyzet javulásáig. Tavaly mi is erre kértük a bevándorlási hivatalt, amely azt ígérte, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásával jár el" - mondta lapunknak Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke. A bevándorlási hivatal menekültügyi igazgatója szerint azonban nincs olyan indok, ami miatt fel kellene függeszteni az átadásokat. Ördög István a görög hatóságoktól kapott tájékoztatás alapján az ottani menekültügyi helyzetet általánosságban kielégítőnek tartja, és az ügyben kizárólag az Európai Bizottság vagy az Európai Bíróság véleményét tartja perdöntőnek. "Ezután is egyedileg mérlegeljük, van-e olyan eset, amikor méltányossági alapon átvállaljuk a menekültügyi eljárást. Ez mindig az adott menedékkérő személyi körülményeinek vizsgálatát jelenti, és semmi esetre sem tekinthető értékítéletnek egy ország biztonságosságának megítélése során. Az ENSZ és a civilszervezetek véleményét tiszteljük, de az uniós államok jogsértésének jelzésére megvan a megfelelő fórumrendszer." Máskor viszont

a BÁH

maga is előszeretettel hivatkozik az említett szervezetekre, a menedékjogi törvény szerint országinformációs központja "egyenlő mértékben és a lehető legszélesebb körben használ kormányzati, nem kormányzati és nemzetközi információforrásokat". Az Emberi jogok európai egyezménye tiltja a külföldiek visszaküldését, ha ez akár közvetve is hozzájárul ahhoz, hogy kínozzák őket vagy embertelenül bánjanak velük, a genfi egyezmény aláíróinak pedig kötelessége az ENSZ iránymutatásait figyelembe venni. Hogy a hivatal ezektől eltekint, az afgánok számára nem sok jót ígér. A fent említett szuverenitási klauzula ugyanis kizárólag a tagállam belátására (és nem az Európai Bizottságra vagy a Bíróságra) bízza, hogy visszaadja-e a menedékkérőt annak az országnak, ahol a biztonságos élet reményében a kontinensre lépett. Persze lehet úgy is tenni, mintha az egészből egy szót sem értenénk.

Leválás és Kossuth-nóta

"Ha hat év alatti gyermekeket tartósan elválasztanak a szüleiktől, annak érzelmi, szociális fejlődésükre nézve hosszú távú és súlyos következménye van" - mondta a Narancsnak Tóth Ildikó, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársa. A gyermek egy idő után szabályosan gyászolni kezd, a folyamat végén elfordul a szülőktől. "Hogy ez mennyiben visszafordítható, az a külön töltött idő hosszúságától, jellegétől és a szülők felkészültségétől függ, akik ha kellő megértéssel kezelik is a visszakapott gyermekek szorongását és bizalmatlanságát, akkor is hosszú távú nehézségekkel számolhatnak. Egy hónap ebben az életkorban beláthatatlanul hosszú, a testvérek jelenléte viszont mérsékelheti a károkat." A krónikus szeparációs stressznek egészségügyi kockázata is van, nem véletlen, hogy a szülő sok kórházban már bent alhat a gyerekkel. A Narancs terepszemlét tartott az Alföldi utcai gyermekotthonban. A három afgán kislány jó körülmények között él, az otthonban a felügyelők és a pszichológus mellett fejlesztő pedagógus foglalkozik velük. A legnagyobb lába sínben van, kórházi kezelésre és gyógytornára jár. Ottlétünkkor önfeledten homokoztak. Kulturális integrációjuk szépen halad: társaikkal magyarul egyezkednek, a beszélőn a szülőknek Kossuth-nótákkal kedveskedtek.

Szökések Békéscsabán

A görögországi visszaküldés elől próbált elszökni április 6-án hajnalban két afgán menedékkérő a békéscsabai befogadóállomásról. Az összecsomózott lepedők csak az egyik férfinak hoztak szerencsét, a másik leesett és gerincsérüléssel kórházba került. Azóta ő is továbbállt, közben 27 társuk éhségsztrájkolt. A Helsinki Bizottság ügyvédje, Kovács Tímea március végén a BÁH-hoz fordult, hogy ne adják vissza őket Görögországnak.

Dublini rések

A 2003-as dublini rendelet célja az, hogy ne lehessen egyszerre több államban védelmet kérni, és csökkenjen a legnépszerűbb országokra nehezedő migrációs nyomás. A jogszabály eddig fél siker: a menedékkérelmek területi eloszlása lényegileg nem változott. Ennek csak az egyik oka a menekültek ragaszkodása bizonyos célpontokhoz. Az európai országokban a menekültügyi jog és gyakorlat még messze nem egységes és nem is azonos színvonalú, a kérelmező államról államra más esélyekkel indul. A Helsinki Bizottság adatai szerint a csecsen menedékkérők elismerési aránya például az elmúlt években Ausztriában 90 százalék, Szlovákiában nulla volt; hasonló indokolatlan eltérés tapasztalható az irakiaknál is. Az EU soron következő, svéd elnöksége alatt feltehetően módosítják a jogszabályt, a bizottság az ehhez szükséges felülvizsgálattal tavaly ősszel végzett.

Neked ajánljuk