Magyar Narancs: Hányszor szavazott a Fideszre?
Gergely András: Amikor itthon voltunk, mert külföldön is dolgoztunk majdnem nyolc évet, akkor 2018-ig mindig. Tehát 2014-ben is, bár akkor már voltak erős fenntartásaim, de úgy gondoltam, hogy majd a választások után kicsit helyrebillen a dolog. Sajnos, nem így történt. Akkor kezdődött a jogállam lebontása, ami az elmúlt 6–8 évben lett brutális szintű.
MN: Ebből fakadt a csalódottság? Az állampolgárok általában nem ilyen elvont ügyekre hivatkoznak, ha csalódottak.
GA: Elkezdtek halmozódni a dolgok. Amit a médiával csináltak, gyalázat, de nem volt jobb az adóhatóság besöprése sem a Fidesz alá. Nagyon sok intézkedés nem szolgálta a magyar demokrácia fejlődését, így szépen lassan változott a véleményem, 2018-ban már abszolút Fidesz-ellenes voltam. Nagyon sajnálom, mert nagy fideszes voltam. Ott voltam az összes tüntetésen, a Millenárison, a Hősök terén, az Erzsébet hídon, a Műegyetemnél. Amikor az egyik kiküldetésben Prágában dolgoztam, az egyik magyar gyógyszergyár leányvállalatának vezetőjeként az ezredfordulón, az ottani kollégáim irigykedtek, hogy milyen jó Magyarországon, kívülről tudták a neveket, Deutsch, Orbán, Kövér. Nagyon büszke voltam, hogy magyar és hogy fideszes vagyok. Csak aztán eltelt 2010 óta ez a másfél évtized, és ez a Fidesz köszönőviszonyban sincs azzal, amire én büszke voltam.
MN: Okozott a családban, az ismeretségi körben konfliktust a politikai vélemények közti különbség?
GA: Vagy 55 éve teniszezem, és több társaságba is járok. Az egyik társaság tagjai döntően baloldaliak, köztük újságírók is, mint Bolgár György vagy Emőd Pál. Abban a társaságban szinte én voltam az egyedüli igazi, lelkes nagy fideszes, és rengeteget vitatkoztunk. Nem veszekedtünk, de nagyon sokat polemizáltunk. Ahogy teltek az évek, egyszer csak azt vettem észre, hogy az olló, ami előtte ugye nagyon széttartott, elkezdett záródni, majd összezárult. Nem felejtem el, amikor mondtam Bolgár Gyurinak, hogy na, Fidesz soha többet, akkor ő azt mondta, van egy új baloldali szavazónk. Erre én: azt nem, azt soha. Genetikusan konzervatív, keresztény, jobboldali beállítottságú vagyok, ezt családilag szívtam magamba a szüleim által.
MN: És ’18-ban mi volt a választása ebben a helyzetben?
GA: Az ellenzékre szavaztam, ahogyan ’22-ben is.
MN: És ez orrbefogós szavazás volt?
GA: Igen, valamennyire. Úgy gondoltam, hogy az egyetlen esély a Fidesz leváltására az összefogás. Aztán utána már lehet máson gondolkodni, minden párt elkezdheti magát újra felépíteni. Most pontosan ugyanez a helyzet: csak a Tisza jöhet szóba. Az összes többi párt csak a Fideszt tartja hatalomban. A Mi Hazánkról e tekintetben nem érdemes beszélni természetesen. Szóval igen, befogtam az orrom és Márki-Zay Péterre szavaztam az előválasztáson, bár Dobrev Klárát a családi és egyéb háttere ellenére sokkal alkalmasabbnak tartottam, több nyelven beszél, vállalati vezetőként dolgozott, az EU-ban volt pozíciója, tapasztalata. De odáig nem jutottam el, hogy egy szocialistára vagy DK-sra szavazzak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
