A Belgrád rakpart nem rés, hanem erős bástya ezen a feledhetetlenül magyar kora nyári estén. Az igazság és élet szerencsére jó távol, de tévéskocsik hada a bejáratnál, kábeltenger, rendőr, portás, rendész. Túljutva mindezeken, szabályszerűen a XXI. század kapujában érezzük magunkat: két nagy teremben kamerák, képernyők, kivetítő, minden be- és kivilágítva a belső teremben, a 12 százalékos almalétől jobbra pedig konkrétan akkora a képernyőfal, amekkora az atlantai CNN-központban sem igen. A Narancs szerencsére bárhová eljuthat, miután "sajtó" helyett a "kampánystáb tagja" feliratú kitűzőt kapunk a portásfülkében állomásozó humán erőforrástól.
A 13,7 százalékos pártházban a különböző tévécsatornák választási műsorai mennek, Molnár Róbert protokollfőnök olyan lelkiismeretesen osztja be a koncessziós győztes tévéket az elnök úr számára, mint ahogy a vidéki utakat szervezi. "Rangos Katit várják a kijáratnál" - mondja be többször egy, a Palatinus strandról ismert hang. A szellemi epicentrum leginkább a székház belső udvara, ahol helyben fő a térítésmentes krinolin, de ahányszor az elnök vagy az alelnök tévéinterjút ad, becsődülnek a sajtómunkások és pártaktivisták a két médiaterem valamelyikébe. Torgyán doktor érkezése után nem sokkal magabiztosan kijelenti: ha a Fidesznek szüksége van az "Isten, haza, család" jelszóra, biztosan megkeresi majd a kisgazdapártot. (A Fidesznek van saját jelszava is, amely szerint "van más választás", de ez nem ezzel függ össze.)
"Az embereket nem érdekli a sorsuk, csalódás, hogy csak ilyen kevesen mentek el szavazni", tudjuk meg Lányi Zsolt alelnöktől, aki nyilatkozataiban mindig hozzáteszi, hogy "magánvéleményem szerint". Abban ő is és elnöke is biztos, hogy a kisgazdapárt kormányzati tényező lesz: nehogy már valaki azt higgye, hogy ennek az országnak 53 százaléka kommunista - mondja (magánvéleménye szerint) Lányi az egyik tévéadónak. "Õskeresztényekként jártuk az országot", összegzi a bázisaktivitásra épülő kampány lényegét az alelnök. A közszolgálati tévé munkatársai a tévét nézik, őket pedig egy OTP-fiókszerű kis kordon mögött a derékhad. A képviselőjelöltek egyébként "hogy vagy?" helyett úgy köszöntik egymást: "hogy állsz?", erre a válasz többnyire annyi, hogy "nem tudom, még nem hívott a kampányfőnököm".
Torgyán József három tévének is úgy nyilatkozik tizenöt percen belül, hogy a média megint mostohán bánt az FKgP-vel, ezért nem lett jobb a párt eredménye. Pedig a 13,7 nem rossz, évekkel ezelőtt vártak csak harmincat. Komolyság, megilletődöttség, a felelősség fuvallata lengi be a Független Kisgazdapárt elnökének auráját mintegy, aki nyugodt tónusban, a potenciális kormányzati poszt reményében és tőle való érezhető félelmében mondja el újra és újra, hogy "a mérleg nyelve" státusra pályáznak. Mintha minden felkészülés ellenére meglepetésként érné a kisgazdákat, hogy tagjaik hamarosan ott lehetnek egy Orbán-kabinetben, és el kell kezdeni felelősséget vállalni a dolgokért.
Az első egzitpollok után háromnegyed órás elnökségi ülés, utána sokatmondó elnökségi tekintetek és információtöredékek az almalé körül: "kemények leszünk a visszalépési tárgyalásokon", lévén hogy 109 jelölt "állva maradt", 11-en vezető helyen, értesülünk a stratégiáról. Mindenki tudja persze, hogy sokszor ennyi helyen kellene visszalépni fideszes jelölt javára, az alkuk áráról persze még senki semmit nem sejt az ismét kormányközelségbe került pártban.
Az est fénypontja azonban egyértelműen a világ két leggyönyörűbb kisgazda manökenje, Beatrix (az elnök úr titkárnője) és Dórika, akikhez a székházba érkező minden képviselőjelöltnek van egy-két jó szava. Horváth Bélának több is. A Torgyán doktor választási plakátján látható két veresegyházi asszony sehol, ellenben van Dórika, aki többnyire egész este mosolyog, és rutinosan eloltja cigarettáját, ahányszor észreveszi, hogy vágókép lesz egy középszerű tévés híranyagban. Az FKgP modellügynökségének felfedezettjei egyértelműen Cosmopolitan-címlapok, vélhetnénk, ha nem tudnánk, hogy e szó nem cseng túl jól a Belgrád rakparton.
Kolompár-Rosenfeld család
"Visszafogtuk magunkat"
Lányi Zsolt FKgP-alelnök
Magyar Narancs: Sikeresnek tartja a szereplésüket?
Lányi Zsolt: A kisgazdapárt 14 százalékát én alacsonynak tartom, 20 százaléknál lennék igazán elégedett. Az viszont optimistává tesz, hogy, mint láttam a tévében, 109 egyéni képviselőnk maradt versenyben, mindenféle paktum vagy szövetség nélkül, csont nélkül kisgazda.
MN: Ez akkor erősíti az önök alkupozícióit a Fidesszel tartandó visszaléptetési tárgyalásokon.
LZS: Feltétlenül javítja, különösen akkor, ha az MDF nem éri el az ötszázalékos küszöböt. Azt persze még nem lehet tudni, hogy lesznek-e komoly együttműködési tárgyalások a Fidesszel, de ha az MSZP-t tényleg le akarjuk váltani, akkor a Fidesz és a kisgazdapárt együtt ezt most meg tudja lépni.
MN: A Fidesz-szavazók azonban csak mérsékelten hajlandók önökre szavazni.
LZS: Igen, egy olyan kölcsönösen előnyös visszaléptetésben kellene megállapodni, hogy mindenki jól járjon. A kisgazda szavazókban nagyobb a hajlandóság a Fideszre szavazni, mint fordítva. A Fideszben egyébként nagy a megosztottság velünk kapcsolatban, vannak vezetők, akik kijelentik, hogy a kisgazdákkal soha, de vannak, akik szerint le kell nyelni a békát, ha így megszabadulhatunk a Hornéktól.
MN: Hogyan értékeli a MIÉP bekerülését?
LZS: Főleg Pesten és Pest megyében a MIÉP nagyon radikálisan artikulálta a Horn-kormány hibáit. Nekem van egy-két dolog, ami nem tetszik a MIÉP-ben...
MN: ...na de most nem egy-két dologról van szó, hanem arról, hogy a parlamentbe került egy karlendítéssel kampányoló, antiszemita retorikájú párt.
LZS: Igen, szóval nekem az nem tetszik a MIÉP-ben, hogy túlzottan leegyszerűsíti a dolgot, és nagyon régi stílusban próbálja megmondani, kik az okai az ország romlásának.
MN: Nem gondolja, hogy sok kisgazda retorikai elem köszön vissza a MIÉP-nél?
LZS: Mi visszafogtuk magunkat az ilyen európai szólamok kedvéért, de a kisgazda retorika itt nagyon eltér. Mi nagyon szidjuk a kormány munkáját, de azt nem lehet ránk mondani, hogy antiszemiták vagyunk. Semmilyen kollektív bűnösséget nem vagyunk hajlandók elfogadni.
MN: Persze, de nem lehetséges, hogy a kisgazdák meg a Fidesz annyira radikalizálták a közbeszédet, hogy ez előkészítette számukra a talajt?
LZS: A mi radikalizmusunkban minden szerepelhetett, de az antiszemitizmus sosem. Aki ezt egy szóval is érintette, attól megváltunk.
MN: Milyen konkrét szakkérdésekben tudja elképzelni az együttműködést a MIÉP-pel?
LZS: Ez attól függ, kormányzati vagy ellenzéki pozícióba kerülünk-e. Ha létrejön a Fidesz-kisgazda koalíció, a Fidesz rendkívül elutasító lesz a MIÉP-pel szemben. Én sem szívesen mennék velük koalícióba; az esetleges Fidesz-kisgazda koalícióban is lesz épp elég feszültség, mert a filozófiánkban és a gazdaságpolitikánkban elég nagy eltérések vannak.
- sl -
