Fordulat előtt a világ élelmiszer-termelése? - Éhezők és egészségvédők

  • Tamás Gábor
  • 2011. február 3.

Belpol

Nincs elegendő élelmiszer, ami pedig van, egyre drágább. A világon majd' egymilliárd ember éhezik folyamatosan, aminek idővel beláthatatlan következményei lehetnek. Megoldás éppenséggel lenne - de a nagy mennyiségben és olcsón termeszthető génmódosított növényekkel szemben különösen Európában nagy az ellenállás.
Nincs elegendő élelmiszer, ami pedig van, egyre drágább. A világon majd' egymilliárd ember éhezik folyamatosan, aminek idővel beláthatatlan következményei lehetnek. Megoldás éppenséggel lenne - de a nagy mennyiségben és olcsón termeszthető génmódosított növényekkel szemben különösen Európában nagy az ellenállás.

"A világélelmezésben az elmúlt harminc év ellentmondásos folyamatai olyan mély feszültségeket alakítottak ki, amelyekre immár végképp elodázhatatlanul globális érvényű választ kell adni. Az emelkedő árak, az egyre aggasztóbb hiányjelenségek veszélyeztetik a kiszámítható gazdasági növekedést és a társadalmi stabilitást" - nyilatkozta decemberben Robert Zoellick, a Világbank elnöke. Pedig Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere 1974-ben, a katonai feszültség enyhülésének, a gazdaság érezhető nekilódulásának optimista hangulatában még azt jelentette ki a Világ-élelmezési Konferencián, hogy tíz év múlva nem lesz éhínség a Földön. Akkor a FAO 450 millió éhezőt tartott nyilván, az idén január elején bejelentett hivatalos adat 925 milliót rögzít - azzal a megjegyzéssel, hogy csak hetek-hónapok kérdése, és meghaladjuk a lélektani határnak tartott egymilliárdot. És az élelmiszer egyre csak drágul. (Lásd Okok és veszélyek című keretes anyagunkat.)

A lélekszám növekedésének ütemével a hagyományos technológiájú élelmiszer-termelés nem tud lépést tartani. Ma 1,2 milliárddal élnek többen a Földön, mint húsz éve, a bolygó összlakosságának létszáma 2030-ra elérheti a nyolcmilliárdot, míg az élelmiszertermelés két évtized alatt összesen csak 5,4 százalékkal bővült - és ez a különbség az éhezők jelenlegi számát további félmilliárddal növelheti. (Az Élelmezésügyi Világszervezet besorolása szerint éhezőnek az számít, aki huzamos ideig - a monitoridőszak alaptartama egy hónap - nem jut a napi felnőtt-energiabeviteli minimumnak tekintett 1800 kilokalóriához. Éhezéssel sújtott területnek azt tekintik, ahol a lakosság kétharmada nem jut e minimális ennivalóhoz sem.)

Nyomuló Amerika

Már ha közben nem lesz valamilyen fordulat. Az amerikaiak szerint a lehetőség erre adott, mégpedig a mifelénk egyelőre meglehetősen rideg tartózkodással kezelt géntechnológiai alapú (gmo) élelmiszer-termelés révén.

A nagy tömegáru-exportőrök - mindenekelőtt az USA - folyamatosan nyomás alatt tartják az importra vagy akár segélyre szorulókat, hogy engedjék be piacaikra az új technológiával előállított szállítmányokat, esetleg magát a technológiát is. Mind az így termelt áruban, mind a "komplett csomagban" - szaporítóanyag, know-how - óriási üzlet van. Tudják ezt persze Európában is. Ahogyan azt is, milyen hatalmas az emberekben, különösen a növekvő számú tudatos fogyasztóban az idegenkedés a gmo-eljárással szemben. Ilyenkor azokra az élettani és egyéb veszélyekre szokás hivatkozni, amiket e technológia magában hordozhat. (Lásd Az alma visszaharap? című keretes írásunkat.) Az amerikaiak szerint azonban amíg az esetleges veszélyek egyértelműen be nem igazolódnak, addig a Kereskedelmi Világszervezet felügyelte szabadkereskedelmi megállapodás alapelveinek legdurvább megsértése egy legálisan forgalmazott termékkör exportjának mesterséges, adminisztratív eszközökkel való akadályozása. Azzal is érvelnek, hogy a világélelmezési gondok közepette a sehol nem igazolt egészségügyi veszélyekre hivatkozás képmutatás akkor, ha egyes térségekben semmiféle ennivaló nincs. Az Európai Unió országai maguk sem egységesek: a közösségi döntéshozatali rendet és a kereskedelmi realitásokat egyaránt ismerők szerint csak idő kérdése, hogy az Egyesült Államok gazdaságdiplomatái, illetve a mögöttük álló, a géntechnológiába hatalmas öszszegeket beruházó pénzügyi körök mikor találnak rést a pajzson.

Az Egyesült Államok és Spanyolország kereskedelmi tisztségviselői már évekkel ezelőtt megvitatták, miként lehetne a folyamatosan emelkedő élelmiszerárakra hivatkozva változtatni az Európai Unió génmódosítást elutasító magatartásán. Spanyolország egyike annak a néhány európai államnak, amely génmódosított növényeket, elsősorban kukoricát termel. Az ősz végén nyilvánosságra került dokumentumok szerint a génmanipulált növények annyira elterjedtek az országban, hogy a spanyolok alig tudnak gmo-mentes kukoricát szállítani a világpiacra. 2010-ben az unióban előállított génmódosított tengeri (Bt kukorica) nyolcvan százalékát Spanyolországban termelték. A Bt kukorica olyan mikroorganizmus (Bacillus thuringiensis) mérgét tartalmazza, amely elpusztítja a kukorica rovarkártevőjét. Ebből a gabonából a spanyolok 2010-ben 22 százalékkal többet termeltek, mint 2008-ban. Pedro Mejia nemzetközi kereskedelemért felelős államtitkár és Alfredo Bonet főtitkár arról értekezett, hogy az élelmiszer-drágulás miatt a biotechnológiák nagyobb méretű elterjesztése lenne kívánatos Európában. Ehhez csatlakozik a Nemzetközi Rizskutató Intézet tavaly nyilvánosságra hozott állásfoglalása, amely szerint a géntechnológia alkalmazása elengedhetetlen a fejlődő országok táplálkozási helyzetének javításához. Az intézet úgy látja, hogy a génlaboratóriumból származó növények fokozhatják a termést, és ezzel véget lehet vetni az éhezésnek. A "becsempészett" gének ellenállóbbá tehetik a növényeket a legkülönfélébb károsodásokkal szemben, és környezetkárosító agrármérget is kevesebbet kellene alkalmazni.

Az agromonitor.hu jelentése szerint az Egyesült Államok Afrikában és Ázsiában is gőzerővel dolgozik a génmódosított növénytermesztés elterjesztésén. A hatalmas pusztítást okozó földrengés után az amerikai Monsanto vállalat például felajánlotta Haitinek termesztésre az egyik génmódosított kukoricáját - az "amerikai ajándékot" azonban a szigetország kormányzata visszautasította. A szegény ázsiai országok többségében viszont nagy a kísértés, hogy gmo technológia segítségével enyhítsenek az élelmiszerhiányon. Három éve India és Kína termőterületének három százalékán termesztettek génmódosított növényeket. A gmo termesztés több mint kilencven százaléka amúgy továbbra is hat észak- és dél-amerikai országra esik, ezen belül is nyolcvan százalék az Egyesült Államokra, Argentínára és Brazíliára. A Greenpeace szerint az Egyesült Államok egymaga a világ génmódosított növényeinek több mint a felét adja.

Tartózkodó Európa

Az Európai Unión óriási a gazdasági nyomás. A gmo termékek egységnyi áruja átlagosan harmadával olcsóbb a piacon, mint a hagyományos termesztésű vetélytársaié. És bizony akad sok olyan európai gazdálkodó (különösen a kukorica, szója, repce és ipari burgonya ágazataiban), aki szívesen élne maga is ezekkel az eszközökkel.

Hogy teheti-e, az a következő hónapokban dőlhet el: éppen a soros magyar uniós elnökség egyik feladata lesz a jogalkotási kompromisszum kialakítása az Európai Unió tagországai között a gmo növények termesztési korlátozásának kérdésében. Magyarország részéről Fazekas Sándor agrárminiszter egyértelmű álláspontot közölt: továbbra is arra törekszünk, hogy fenntartsuk a gmo-k szigorúbb szabályozását. Sőt a jelenlegi, elsősorban humán-egészségügyi szempontokat tartalmazó korlátozásokat ki kellene egészíteni, vagyis jó lenne, ha környezetvédelmi-természetvédelmi érdekekre hivatkozva is tilalmat lehetne fenntartani. A miniszter szerint "az Európai Bizottság őszi, legutolsó javaslata megnyitná a lehetőséget a tagállamok előtt a nemzeti tilalomra, de csak kevés indokot fogadna el annak igazolására. A testület ugyanakkor most jelezte, hogy a következő hónapokban pontosítja, kiegészíti javaslatát a most elhangzott vélemények alapján. Az unión belül az egyes tagországok szabályozása eltérő, és változatos a tagországok álláspontja a mostani szabályozásról is. Egyesek nagyobb kockázatot látnak a génkezelt termékek alkalmazásában, mint más országok, több tagállamban pedig elsősorban a versenyképesség oldaláról közelítik meg a kérdést."

A magyar kormány nem állítja, hogy a gmo termékek egyértelműen károsítanának bármit is (nehéz is lenne ez ügyben konkrétumokra hivatkozni), sokkal inkább a "deklarált mentesség" közvetett gazdasági hasznának érveivel operál. Vagyis ha egy exportáló ország garantálja, hogy területéről gmo termesztésű áru nem kerülhet legálisan forgalomba, annak a piacon jól realizálható, magasabb árakban megmutatkozó haszna lehet. Csakhogy ezt az általános érvényű feltételezést a legnagyobb termelői érdekképviselet vitatja. Tóth István, a főként nagyobb gazdaságokat tömörítő Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének titkára lapunknak úgy érvelt, hogy a magyar gabona-tömegtermelésben érintett gazdálkodók számára a mai világpiaci viszonyok között egyértelműen hátrány a gmo tiltása. "Egyszerűen tudomásul kell venni végre, hogy az új technológiás áru minden tonnája, érkezzen akár Ázsiából, akár Dél-Amerikából, akár az Egyesült Államokból, keményen nyomja az exportérdekelt magyar gabonát, rontja piaci esélyeit. Ez a trend a jövőben csak erősödhet, ha a jelenlegi merev tiltás életben marad. Mindez olyan időszakban különösen hátrányos, amikor éppen a hiány diktál a piacon. Ilyenkor az erősebb szállítók (és a gmo növények exportőrei ilyenek) hoszszú évekre szerezhetnek meghatározó piaci szerepet bizonyos, számunkra is fontos térségekben. Ráadásul az állattartóink is hátrányba kerülnek, mert az olcsóbb takarmányokkal megtermelt tengerentúli hús már belföldön is komoly piaci zavarokat okoz, hogy az exportlehetőségekről már ne is beszéljünk. Aki a gmo-k hosszú távú korlátozását reális gazdaságpolitikai eszköznek tekinti, az nem ismeri a valós piaci viszonyokat" - mondta Tóth István. Úgy véli, egyébként is a termelők szabad fajtaválasztási jogát sérti a korlátozás: ha egy - mondjuk - amerikai egészségügyi hatóságok által elfogadott szaporítóanyagot a világon másutt szabadon termesztheti nagyobb haszonnal a konkurencia, akkor az állam ezt a versenyhátrányt mesterségesen nem tarthatja fenn. Vagy ha fenntartja, akkor azt valamilyen módon kompenzálnia kellene.

Sok szakértő szerint azonban e viták mind itthon, mind az EU-ban legfeljebb csak addig tartanak majd, amíg az éhezés okozta társadalmi válsághelyzet nem éri el a közösséget - például a dráguló áruk miatti "kedvezőtlen" belső migráció, vagy az éhségövezetekből meginduló népvándorlás formájában.

Termelni nem, vásárolni igen?

Vannak az EU-nak is éhezői, még ha róluk kevesebb szó esik is: a rászorulók élelmiszer-támogatására ötszázmillió eurós alapot működtet a közösség, amiből főként speciális, közvetlen ingyenes segélyezésre alkalmas készleteket finanszíroznak. E készletek nagysága azonban csökkent az elmúlt években az élelmiszerárak növekedése miatt, továbbá a világpiacon megállíthatatlan, folyamatos drágulás éppen a közösség fő versenytársának számító USA érveit erősíti. Az unión belüli éhezés fékezésére működtetett program korábban az intervenciós, azaz garantált áron felvásárolt és raktározott készleteket használta föl, de míg az elmúlt évtizedekben az ilyen beszerzésből jelentős tételek voltak a raktárakban, mára ezek mennyisége is sokkal kisebb. Erre a célra valószínűleg már idén is külön vásárolni kell élelmiszert - talán éppen Amerikából, és - horribile dictu - génmódosítástól nem feltétlenül érintetlen árut. Ami meglehetősen pikáns helyzet lenne.

Okok és veszélyek

Az élelmiszerek világméretű drágulásának pontos okát sem az ENSZ, sem az Európai Unió szakértői nem tudják pontosan meghatározni. Az ENSZ világélelmezési szervezete, a FAO vezető gabonaszakértője, Abdolreza Abbassian idei bejelentése szerint 2010-ben az élelmiszerárak rekordmagasságot értek el, és nagy valószínűséggel tovább emelkednek, s elérhetik a "társadalmi nyugalomra veszélyes zónát". A számos élelmiszer árából számított FPI (Food Price Index - élelmiszerár-index) ma hatvanöt százalékkal magasabb, mint 2006-ban. A tavalyi G20-as csúcsértekezlet záródokumentuma is a világ legégetőbb problémájaként jelölte meg az éhezést, illetve a globális drágulást. A FAO január elején közreadott felhívása mindenesetre arra utal, hogy Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában e helyzet már most "azonnali, heves tiltakozásokban megnyilvánuló hatásokat" eredményezett. A FAO a vetésterületeket sújtó aszály és a szárazság miatt újabb áremelkedést prognosztizál 2011-re.

Az Európai Bizottság állásfoglalása szerint nem lehet egyetlen okkal megmagyarázni az élelmiszerárak növekedését. Az emelkedést olyan tényezőknek tulajdonítják, mint a növekvő globális kereslet, a rossz aratás az exportáló országokban, exporttiltások és a spekuláció. Ezek közül egyértelműen a világméretű keresletnövekedés a legfontosabb, amelyet a népesedés csak részben indokol - legalább akkora szerepe van a számos ellentmondás ellenére egyértelműen emelkedő gazdasági pályára állt térségek (főként India, Indonézia és Kína) bővülő fogyasztásának is. A FAO összegzése szerint Indiában egy év alatt 18 százalékkal drágult az ennivaló. A szövetségi kormány különböző lépésekkel próbálja megállítani a drágulást, például megnyitotta a stratégiai gabonatartalékokat. Kínában a kormány fékezni igyekszik a spekulációt, ennek ellenére közgazdászok arra számítanak, hogy a legfontosabb élelmiszer, a rizs ára tíz százalékkal ugrik meg az idén. (Tavaly közel 12 százalékos volt a drágulás.) Ázsiában a rizs ára még nem érte el a két évvel ezelőtti válság szintjét, ha azonban a rövid távra befektető spekulánsok ismét az élelmiszer felé fordulnak, gyorsulhat az áremelkedés.

Az EU mezőgazdasági biztosa, Dacian Ciolosü szerint az élelmiszerárak növekedése "megmutatja egy erős Közös Agrárpolitika (KAP) szükségességét"; éppen ezért azt javasolja, hogy a 2013 utánra vonatkozó KAP-tárgyalások fő témája az "életképes élelmiszer-termelés" legyen. Az uniós biztos a G20 január 27-28-i párizsi találkozóján globális együttműködést szorgalmazott a szárnyaló élelmiszerárak nyomán kialakult helyzet kezelésére, hogy elkerülhető legyen a 2008-as krízis megismétlődése. Az élelmiszerválság torzíthatja a nemzetközi kereskedelmet, mert különböző protekcionista lépésekre sarkallhatja a kormányokat: például kiviteli tilalmakat vezethetnek be - ahogy tette Oroszország is a gabonatermés javát elpusztító aszály és tüzek után -, vagy elkobozhatják a külföldiek birtokolta földeket. 2008-ban több ázsiai ország megtiltotta a rizs exportját, hogy először a saját állampolgárait lássa el - e lépés persze fokozta a spekulációt, és további áremelkedéshez vezetett.

Az alma visszaharap?

A módosított genetikai állományú haszonnövények termesztése miatt a legkülönbözőbb félelmek működnek az új technológiától irtózó publikumban. Akadnak köztük, melyeket a legarchaikusabb népmesék táplálnak, másokhoz viszont éppen korunk 3D-s biohorrorjai szolgáltatják a muníciót. A kérdésnek természetesen egyszerre két aspektusa is lehet: a transzgén növények ügyét tárgyalhatjuk aszerint, hogy mennyiben veszélyeztetik a természeti környezet és az emberi létezés biztonságát - ugyanakkor a vádak más része a technológia alkalmazásában élenjáró cégek monopolista törekvéseire, illetve aránytalan és szükségtelen politikai/gazdasági befolyására mutat rá.

Ha az ügy tudományos, biotechnológiai részére koncentrálunk, úgy elsőként azzal a váddal találjuk szemben magunkat, hogy a gmo növények "nem természetesek". Erre viszont a biotechnológusok azt válaszolják, hogy a mezőgazdaságban termesztett növények sok-sok évezred többnyire tudatos nemesítési, keresztezési folyamatának eredményeként olyanok, amilyenek. A botcsinálta növénynemesítők érthetően nem is mindig voltak tisztában azzal, hogy munkájuknak milyen következménye lesz - hiszen a változások egyszerre több gént (genetikai információt kódoló DNS-szakaszt) is érintettek. Ezzel szemben napjaink genetikus mérnöke sebészi pontossággal működik, és mindig csak egy kitüntetett génszekvenciát módosít a feljavítani kívánt haszonnövényen (oda pedig mondjuk egy baktérium DNS-ének megfelelő szakaszát ülteti, ami a kártevők számára kellemetlen toxint képes termelni - így készülnek az úgynevezett Bt növények). A gmo technológia kritikusai szerint semmi garancia arra, hogy nem kerülnek mérgek és allergén anyagok az ételeinkbe - hiszen ezek a gyilkos természetű Frankenstein-növények maguk gyártják a rovartoxint. A molekuláris biológus vagy akár a toxikológus hiába legyint erre, s mondja: ez a toxin csak a rovarok lúgos béltraktusában üt be (a miénk meg savas, ugye) - pedig nem árt, ha arra is felhívja a figyelmet, milyen hosszú és milyen gondos (amúgy rendkívül költséges) tesztelési periódus előzi meg egy ilyen termék bevezetését. Azzal viszont felesleges érvelni, hogy senki sem szeretne tömegesen anafilaxiás rohamot produkáló fogyasztókat látni (Frankensteinről nem feltételezik a jóindulatot) - jobb inkább arra apellálni, hogy ha mindezek ellenére bizonyíthatóan allergén volna egy termék (amire eddig semmi bizonyíték!), akkor a gatyát is leperelnék a gyártóról.

A vádak egy másik típusa szerint az aktív önvédelemmel ellátott szupernövények nem válogatnak, és minden útjukba kerülő lényt elpusztítanak. Amire jó ellenérv, hogy a mérget termelő növények csak azt a rovart ölik meg, amelyik beléjük zabál (az ilyen növények pollenjével szennyeződött egyéb növények fogyasztása, hernyószempontból nézve, legalábbis már vitatott). Egy dolog azonban biztos: ha a hagyományos rovarölőket használták volna (hagyományos növények bepermetezésére), akkor az egész környékbeli rovarvilág mehetett volna a levesbe - függetlenül attól, mit reggeliztek. Egy másik gyakorta emlegetett para szerint a növényekbe ültetett - például növényvédő szerekkel szembeni - ellenálló képesség (pontosabban ez a génszakasz) kiszabadul, átkerül gyomokba, amiket azután rohadt nehéz lesz irtani. Ám még ha ez így is lenne (ebben a biotechnológusok kételkednek, elvégre - szerintük - gyenge egészségű hibridekről van szó), akkor sem történne más, mint ami a herbicidek és peszticidek tudatos alkalmazásának kezdete óta történik. Erős szelekciós nyomást alkalmazunk, amire a természet, pontosabban kártevőink a rezisztencia kifejlesztésével válaszolnak. Nincs más hátra, mint viszszamenni a genetikai tervezőasztalhoz és kitalálni valami újat - a fegyverkezési verseny pedig folyhat tovább az idők végezetéig.

- barotányi -

Neked ajánljuk