Bajban van, aki többet szeretne megtudni a rendőrségnél történt személycserék okairól, ám, vesztére, nem Orbán Viktor miniszterelnöknek hívják; az új belügyminiszter, Pintér Sándor nyugdíjazott rendőrtábornok megnyilatkozásából ítélve, felfüggesztette azt az ostoba civil elvet, hogy a miniszternek a nyilvánosság - a választópolgárok - felé bármivel is, személyi döntéseivel akár, el kéne számolnia. Pintér Sándor vagy önmagának sem tudja a leváltásokat megindokolni, vagy veszélyesen pökhendi, vagy ég a vágytól, hogy keménységét, valamint határozottságát bizonyítsa, és ezért semmitől sem riad vissza: a múlt csütörtöki, július 16-i állománygyűlést - a menesztett és rendelkezési állományba helyezett Forgács László országos főkapitány, Ignácz István bűnügyi, valamint Bánfi Ferenc közbiztonsági főigazgató utódainak beiktatását - követő sajtótájékoztatón egy logikus és helyénvaló újságírói kérdésre (mondana a miniszter három okot arra nézve, miért kellett leváltani Forgács tábornokot) olyat válaszolt, hogy a Teve utcai székház parkettájának azonmód eggyel több púpja lett. Következzék a szó szerinti - a magyar nyelvet egyedülálló módon megcsúfoló - idézet: "Pici kis tévedés van, nekem a miniszterelnök felé kell indokolnom. Tehát azt, hogy a későbbiekben is, hogy nekem megszabják, hogy három indokot én önnek mondjak el, nem lesz, asszem, hogy követhető példa" (az idézet egyébként szerepel e heti Szüret című rovatunkban is, de egyszerűen nem tudtunk a kísértésnek ellenállni; megjegyeznénk még, hogy a belügyminiszter önmagából való kivetkőzése egyedül a TV 3 hírműsora számára bírt hírértékkel).
Forgács helyét Orbán Péter dandártábornok, Vas megye volt rendőrfőkapitánya foglalja el (lásd róla bővebbet az Orbán Péter: egy vasember című keretes írásunkban). Orbán (Péter, országos főkapitány) megbízott helyettese Kiss Ernő dandártábornok, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) eddigi főigazgatója, a közbiztonsági főigazgató pedig Hatala József ezredes, a XX-XXIII. kerületek kapitányságának eddigi vezetője lett.
Az eddigi vezetőkkel amúgy Pintérnek - mint azt az állománygyűlésen mondta - semmi baja, jó szakembereknek tartja őket, sőt a későbbiekben számít is rájuk; csak hát ő új szemléletű rendőrséget szeretne: erősebbet, centralizáltabbat. És nem szereti, ha rivalizálnak egymással a vezetők és a különböző rendőri egységek.
A nyilvánosságról
Nem szerette a rivalizálást Kuncze Gábor volt belügyminiszter sem - aki szinte szó szerint ezzel az indokkal menesztette Pintért 1996 novemberében -, kiegészítve indoklását azzal, hogy a bűnözés terjedése elleni fellépés és a közbiztonság javítása érdekében kell megújítani a rendőrség vezetését. Ez utóbbit most Orbán (Viktor, miniszterelnök) is mondta, akiben, saját bevallása szerint, fel sem merült, hogy a másfél éve kinevezett főrendőröket megtartja; s azt, hogy Pintérnek szerepet szán, már korábban eldöntötte (lásd: Úgy látom, így lesz, MaNcs, 1998. február 19.).
Pintér Sándor szerint meg kell szüntetni a KBI, az ORFK, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK), valamint a megyei főkapitányságok közötti rivalizálást. Részletekre nem tért ki, csak bejelentette, hogy felszámolja a KBI-t (a szervezetet Horn Gyula miniszterelnök nyomására, egyfajta kompromisszum gyanánt hozta létre a kormány 1996-ban, a kiemelt bűncselekmények sikeresebb felderítése érdekében), és a KBI éléről az országos főkapitány-helyettesi posztra buktatta föl Kiss Ernőt.
Pintér kevésbé nyitott, szolgálati és államtitkokra jobban ügyelő rendőrséget szeretne. "Megjelent a rendőrségen belül egy rosszul értelmezett nyíltság is, ami már a munka rovására ment", nyilatkozta pénteken, július 17-én este az MTV 1 Aktuális című műsorában. Csütörtök délutáni véleményével némileg ellentétben pénteken már arról beszélt, hogy a jövőben rendkívüli módon számít a sajtó támogatására. Nem szeretné ugyanakkor, ha a televízió mondjuk élő egyenesben közvetítene egy robbantás helyszínéről. Az adást az elkövető is minden bizonnyal nézi, és értékes adatokat tudhat meg arról, milyen hibákat követett el. Ez is egy szempont, vitathatatlan.
A jogokról
Az új belügyminiszter többletjogok kivívásával szeretné segíteni rendőrei munkáját. Üdvös lenne szerinte, ha a rendőr még a nyomozás elrendelése előtt információkat szerezhetne bizonyos adatbázisokból, a titkosszolgálati eszközöket pedig szélesebb körben alkalmazhatná. Sietve hozzátette, hogy a változások, persze, nem érintenék a tisztességes polgárokat.
Adatvédelmi szakemberek azonban úgy vélik, semmi szükség ilyen változtatásokra, a rendőrség most is bármilyen adatbázishoz hozzáférhet. Még a gépjármű-nyilvántartáshoz is, amelyet ráadásul törvényi felhatalmazás nélkül használ: a nyilvántartás léte is jogsértő, hiszen sok millió személyes adatot tartalmaz. A Narancsnak nyilatkozó Szikinger István alkotmányjogász felhívta a figyelmet arra, hogy a rendőrségi törvény már most is több ponton alkotmányellenes. Lehetővé teszi például, hogy egyszerű gyanú esetén is fogva tarthasson a rendőrség bárkit legfeljebb 12 órára. "A gyanúnak alaposnak kell lennie, így van ez minden demokratikus országban." Nem felel meg az EU-elvárásoknak az sem, hogy Magyarországon teljes büntetlenséget lehet kapni információkért cserébe. "Hasonló történhetett a felrobbantott Borossal is."
Szikinger István szerint nincs már hova emelni a rendőrség létszámát: amíg a rendszerváltás előtt, a diktatúra idején 20 ezer rendőr volt az országban, addig ma már 35 ezer. Szikinger szerint tévedés azt hinni, hogy ha több a pénz, több a rendőr és több a jogosítvány, akkor jobb lesz a közbiztonság - kanadai és amerikai adatok is ennek ellenkezőjét mutatják. A hisztéria helyett a rendőrség szakmai értékeit kéne növelni, például úgy, hogy maguk a rendőrök ne sértsék meg a törvényt. Még szóban sem, mint tette azt Pintér országos főkapitányként: a rendőrség hatalmas tb-tartozása kapcsán azt mondta, hogy őrá elsősorban a rendőrségi törvény vonatkozik, azt tartja be. "Hát ne mondjon ilyet", így Szikinger, "tartsa be az összes törvényt."
A múltról
Pintérről már országos főkapitánysága idején elterjedt vélemény volt, hogy "önjáró és irányíthatatlan" ember, mindenben ő akar dönteni, a Belügyminisztérium (BM) utasításait, ha lehet, figyelmen kívül hagyja. Akkoriban többen tudni vélték, hogy nyakassága mögött egyfajta sértettség állt, Kuncze ugyanis már 1994 végén (s utána is néhányszor) le akarta váltani, ám e szándéka, Horn miatt, rendre meghiúsult. Pedig ekkoriban látott napvilágot az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentése, amely többek között drágán beszerzett, de hasznavehetetlen golyóálló mellényekről, a Teve utcai milliárdos palotaberuházás szabálytalanságairól szólt. Az 1996 őszi kézigránátos robbantások és a nyomukban járó - előre bejelentett és sikertelen - razziák miatt borússá vált közhangulat kellett ahhoz, hogy Horn is fogékony legyen a változásokra, és rábólintson a személycserére. Ekkor már az a kiterjedt kapcsolatrendszer sem menthette meg, amely miatt, legalábbis akkori információk szerint, még Kuncze belügyminiszter is sokáig tehetetlen volt vele szemben. Horn beadta a derekát, a változtatásokba pedig, jó szokása szerint, annyira belejött, hogy Túrós András közbiztonsági főigazgató és Valenta László gazdasági főigazgató leváltását már személyesen ő javasolta, noha róluk korábban szó sem esett. Az akkori ellenzék áldozatoknak tekintette a főrendőröket, akik Kuncze helyett kénytelenek elvinni a balhét. Figyelemre méltó Torgyán József reagálása, aki helyeselte a lépést, hibának csupán azt tartotta, hogy a kormány ezt nem előbb lépte meg - s persze azt, hogy Pintérékkel együtt nem megy Kuncze és Horn is (lásd: A négyek bundája, MaNcs, 1996. december 5.).
Belügyminisztérumi forrásokból a Narancs úgy értesült, hogy Pintér 1996 végére teljesen eljátszotta tekintélyét a megyei rendőri vezetők előtt. Nemcsak azért, mert centralizációs törekvéseihez nemegyszer a megyéktől csoportosított át pénzeket, hanem stílusa miatt is. Folyamatosan semmibe vette a megyei vezetőket: Forgács Lászlónak, még Borsod megyei főkapitányként, állítólag két-három hetet is kellett várnia arra, hogy telefonon beszélhessen Pintérrel. 1996 végén több megyében is pezsgőt bontottak Pintér leváltásának hírére. Egykor közelében dolgozó munkatársaktól úgy tudjuk, hogy Pintér leváltásakor azt mondta Forgácsnak, hogy a világ egyik legjobb rendőrségét adja át neki. Kunczénak meg azt, hogy Forgácsot tartja a legjobb választásnak az országos főkapitányi posztra.
Egy igazgatóról
Kiss Ernő ex-KBI-főnök már átköltözött a Teve utcai rendőrszékházba, ahol gőzerővel kezdte átszervezni a bűnüldözési főigazgatóságot. A KBI-ből csak néhány kiemelt vezető követte a mintegy tizenhatmilliárd forintért felhúzott palotába.
Kissről a napokban olyan információk jelentek meg, hogy a tábornok 1994 és ´96 között tagja volt az Ásványolaj-termék Minőség-ellenőrzési Rt. felügyelőbizottságának (fb). A cég monopoljoggal ellenőrzi a Magyarországon forgalmazott olajszármazékokat. Az olajjal összefüggő, több tízmilliárd forint nagyságrendű gazdasági bűnügyekben a felderítő munkát személyesen Kiss Ernő, a KBI vezetője irányította és irányítja ma is, vagyis: felmerül az összeférhetetlenség. Kiss a Blikknek annyit mondott, hogy nem tagja az fb-nek, de tud a cégről. Az RTL Klub információi szerint az olajellenőrzéssel foglalkozó cég adatai között nem szerepel, hogy Kiss kilépett volna a fb-ből, annak ellenére, hogy a cégnyilvántartásban többször is módosították már az adatokat. Az rt. ügyvezető igazgatója viszont azt nyilatkozta a Blikknek, hogy Kiss kapcsolata a céggel akkor szűnt meg, amikor az kikerült a Mol tulajdonából.
Fidesz-szempontból legalább még egy pötty van - vagy lehetne - Kiss Ernő múltján: hosszú és kitartó volt a KBI azon fáradozása, hogy Várhegyi Attilára, Szolnok egykori polgármesterére, a Fidesz választmánya elnökére, újdonsült kulturális politikai államtitkárra különböző visszaéléseket bizonyítson. Mindeddig sikertelenül, tegyük hozzá, sőt a kampány idején történt rendőrségi kiszivárogtatások azt a gyanút erősítették, hogy politikai akcióról van szó. Mindenesetre a második forduló éjszakáján Trombitás Zoltán képviselő kedélyesen megkérdezte Várhegyi képviselőt, hogy "Attila, mit üzenünk Kiss Ernőnek?"
A múltról, a jelenről meg a jövőről
Pintér kabinetfőnökének Valenta László nyugalmazott dandártábornokot, az ORFK egykori gazdasági és informatikai főigazgatóját nevezte ki. Õt Pintérrel, Bodrácska János budapesti főkapitánnyal és Túrós András közbiztonsági főigazgatóval együtt váltották le 1996 novemberében. Pintér és Valenta napjainkig egy vagyonvédelmi vállalkozásban kamatoztatta szellemi tőkéjét, mi több, még azon a BM által kiírt tenderen is elindultak, amelyet lopott autók felderítésére és követésére írtak ki. Valenta Lászlót idén januárban gyanúsítottként hallgatták ki a Fővárosi Főügyészségen. Az ügyészség szerint Valenta gazdasági főigazgatóként visszadátumozott megállapodásokat írt alá tizenkét Peugeot gépkocsi próbahasználatáról, és ezzel az autókat kivonták az időközben megszületett közbeszerzési törvény hatálya alól (Valenta ügyvédje Szőgyényi József volt; többek között Tocsik Mártát is ő képviseli a bíróság előtt).
A Peugeot-ügy egyébként része volt annak a vizsgálatnak, amit Kuncze 1996-ban kezdeményezett, és amely az ORFK működésének 1991-96 közötti időszakát öleli fel - éppen azt tehát, amikor Pintér volt az oszágos főkapitány -, egy másik elemzés pedig az ORFK 1994-95 közötti gazdálkodását vette szemügyre.
A vizsgálatokból - amit a Magyar Hírlap hozott néhány hete nyilvánosságra - kiderül, hogy 1996 és 1998 között mintegy 220 milliós fizetési kötelezettséget rótt a rendőrségre a Peugeot gépkocsik lízingje, amelyeket annak idején az ORFK vezetői részére szereztek be a BM előzetes engedélye nélkül. Ugyancsak a jogszabályok megkerülésével - és nem éppen a takarékosság jegyében - vett az ORFK 15 hajót az Egyesült Államokban: egy delegáció két alkalommal is kiutazott a helyszínre, hogy tanulmányozza azokat. Arra csak utólag derült fényt, hogy az új hajók két-háromszor annyit fogyasztanak benzinből, mint a régiek gázolajból.
Az ORFK továbbá 1993 és 1995 között 250 millió forintot áldozott a Zsaru Magazin veszteségére, s ugyanezen idő alatt 280 milliót költött a somogyvári lovasbázis fenntartására. Az ellenőrök szerint minden évben több száz millió forintot dobtak ki az ablakon amiatt, hogy a szolgálati autókat sokan munkába járásra használták, miközben üzemanyag-takarékossági okokra hivatkozva olyan belső utasítás lépett életbe, hogy a szolgálati autók 2500 kilométernél többet nem futhatnak havonta.
Az ORFK-n többször is előfordult, hogy milliókat fizettek ki utalvány vagy megfelelő alapbizonylat nélkül, találtak például olyan 17 milliós tételt, amelynek számláján mindössze annyi állt: "különféle szám-tech eszközök". Volt, hogy a megrendelt számítástechnikai eszközök negyede érkezett csak meg, ellenben a teljes vételárat kifizették, sőt arra is volt példa, hogy a szerződésben rögzítettnél magasabb összeget utaltak át.
Valenta érdekes módon korrektnek tartja a BM komplex ellenőrzéséről készült összefoglalót. A Magyar Hírlapnak annyit fűzött az egészhez, hogy a gazdálkodásban elkövetett szabálytalanságok okai a rendőrség alulfinanszírozásában keresendők. Valenta szerint a jelentés több helyütt sommás, nem kellően alátámasztott megállapítást tartalmaz. A hajóvásárlással kapcsolatban úgy véli: kimaradt a jelentésből, hogy a rendőrség a BM nemzetközi tendere alapján választotta ki a hajó típusát, a vételárat pedig a tárca fizette ki. A delegáció csak a hajó üzemeltetésével kapcsolatos ismeretekért utazott az USA-ba, az üzlet megkötését követően. A Zsaru és a somogysári lovastelep kapcsán elmondta, hogy ezek privatizálását az ORFK már korábban javasolta, ám ehhez a BM nem járult hozzá.
*
Noha Orbán (Viktor, miniszterelnök) már hónapokkal a választások előtt számolt Pintér személyével, a június elejei Fidesz-kongresszuson nem beszéltünk egyetlen olyan küldöttel vagy tisztségviselővel sem, aki ne értetlenkedett volna a volt főkapitány előkerülésén. Más magyarázatot nem találtak, mint azt, hogy egyetlen pártpolitikus sem akar idő előtt elhasználódni a belügyminiszter posztján. Ami elég snassz indok, és alighanem csak a maguk megnyugtatására hajtogatták. Pintér alakulgató káderpolitikáját figyelve talán nem ártana komolyabban venniük a dolgot. És vállalni a kockázatot.
Pásztor család
Gergényi Péter: egy törekvő ember
A rendet ígérő Pintér kinevezése - és az Aranykéz utcai robbantást követő xenofób politikusi nyilatkozatok - után a Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitány egy sajátos intézkedéssel rukkolt elő. Gergényi Péter dandártábornok utasítást adott arra, hogy a megyében csak egy hónapra kaphatnak tartózkodási engedélyt a külföldiek. Aki tovább szeretne maradni, annak ügyét a főkapitány bírálja el, s ha úgy látja, hogy az illető "legális" és "becsületes", akkor meghosszabbítja az engedélyt. "Külföldi bűnözők ne telepedjenek le nálunk, menjenek máshova, és robbantgassanak ott", nyilatkozta a Narancsnak a kapitányság szóvivője.
Bár a törvény értelmében a külföldiek tartózkodásáról a megyei kapitányságok döntenek - és bár az utasítás felettébb hangzatos -, Gergényi akciójának értelme, finoman szólva is, megkérdőjelezhető. Például? Azt mondja Gergényi, például, hogy nem kell nekünk import prostitúció. Helyes, nem kell, de azon a jogcímen, hogy "megélhetését útszéli kurválkodásból biztosítja", senki külföldi sem kaphat tartózkodási engedélyt. Gergényi szerint nem kellemes hallani, hogy "cséncsmani": fájdalom, a feketén valutázó külföldieknek eddig sem járt tartózkodási engedély. Gergényi megpróbálta ugyan finomítani első nyilatkozatának azon kitételét, hogy a külföldi vállalkozók letelepedése sem kívánatos, mert nyomukban pénzbehajtók, verőlegények jönnek - mondván, hogy a becsületes befektetők szívesen látott vendégek -, de a rossz szájíz megmaradt, főleg a butaság okán: ugyan melyik idióta vállalkozó hozna magának saját zsarolót, és mi lesz a magyar verőlegényekkel?
Döntését bírálják, ám Gergényi kitart, és magyarázkodik. És amíg a megye határaira sorompókat nem szerel - és a zalaiak is csak vízummal léphetnek Bács-Kiskun földjére -, addig a külföldiek legfeljebb máshol kérnek tartózkodási engedélyt.
És se kurva, se nepper nem lesz kevesebb, de Gergényi egy dolgot biztosan elért: felfigyeltek rá, beszélnek róla. Vajon felfelé bukik-e?
Gál László: egy bizalmi ember
Magyarországon él és dolgozik olyan megyei vezető is, akivel Pintér jó viszonyt ápol. Gál László dandártábornokot, Békés megye főrendőrét például a napokban hívta a BM-be dolgozni. Gálnak az lesz a dolga, hogy átszervezze a rendőrség rendvédelmi egységeit, amelyeknek feladata, többek között, a rendőrség belső ellenőrzése, a korrupció felderítése. Gál László nevét legutóbb Kuzma Mihály alezredes öngyilkosságával összefüggésben lehetett hallani. Kuzma a Békés megyei rendőrség szervezett bűnözés elleni osztályának a vezetőjeként februárban öngyilkos lett Békéscsabán, a megyei rendőr-főkapitányság épületében szolgálati fegyverével lőtte fejbe magát (lásd: Farkasok közt, MaNcs, 1998. április 9.).
Az ügyet hivatalosan már lezárták, és semmire sem derült fény. Arra sem, amiről Kuzma alezredes hevenyészett búcsúlevelében utalt, azaz a Békés megyei rendőrségen tapasztalt állítólagos visszaélésekről (lásd: Rend és fegyelem, MaNcs, 1998. június 4.). És azokról a Budapestre küldött Kuzma-jelentésekről sem tudni, amelyek szőrén-szálán eltűntek. Gál tábornok most a BM azon részlegei felett is átveszi az irányítást, ahová a megyei rendőrök küldik belső jelentéseiket, megszerzett információikat.
Orbán Péter: egy vasember
Hétfőn, július 20-án reggel a Kereszttűzben a "vegyes ruhanorma besorolású" Orbán (Péter, főkapitány) lényegretörően vázolta, hogy milyen rendőrséget szeretne. "Kicsit összefogottabbat, kicsit egyfelé húzót s egy kicsit szakmai értékekkel többet bírót." Ehhez szeretne "személyesen példát mutatni, s ezeket az értékrendeket az állomány tagjaival végigvinni".
Ne gonoszkodjunk. Ne pepecseljünk azzal, hogy Orbán Péter érkeztével minimum húsz évet zuhantunk vissza a rendőrség első számú vezetőjének "közszereplése vonatkozásában". A magyar nyelv kegyetlen kerékbetöréséhez végül is néhány évtized alatt hozzászokhattunk, kapcsoljuk be háttérzajként a Sláger Rádiót, borzongató időutazás. Viszont az új főkapitány kétségtelenül nagy fába vágta a fejszéjét, s lojális állampolgárként nem tehetünk mást, mint "további munkasikereket kívánunk neki úgy a feladatai ellátásában, mint a személyes magánéletének alakulásában".
Mire készül Orbán Péter, valójában ez itt a kérdés. Ami kihámozható az általa elmondottakból, az vélhetően megriaszt néhány emberi jogi szervezetet, de nyavalygásra most nincs idő.
A rendőrség feje kilátásba helyezte, hogy szorosabb együttműködés várható a rendőrség és az adóhatóság között, ami felfogásában annyit jelent, hogy "minden rendőrnek kötelessége lesz a jelzésadás" azokról a polgárokról, akik képesek voltak látványosan meggazdagodni. Aztán majd kiszállnak a fiúk körülnézni. A rendőrök sem számíthatnak könyörületre, a főkapitány bejelentette, hogy egy mobil ellenőrző egységet fog létrehozni, amelyik az országos rendőrfőkapitány nyílt parancsával járja az országot, és "az összes rendőri magatartást szolgálat közben fölül fogja ellenőrizni". Hogy ez mit jelent, arra is választ kaptunk: például ha ennek az egységnek a tagját "anonim megállítja a rendőr, és vele kísérletet tesz zsebre bírságolásra, akkor máris a tettenérés esete forog fenn".
Ehhez még adjuk hozzá Pintért, aki leginkább egy mogorva kabinosra emlékeztet, aki attól ideges, hogy nem ő a Nika György vagy a Betlen János, s nem ő kérdezheti saját magát.
Pintér Sándor és Orbán Péter egyébként nem úgy érkeztek, mint derült égből a helikopter. Orbán (Viktor, miniszterelnök) március 9-én Szombathelyen egy újságíróknak szervezett háttérbeszélgetésen kijelentette, tarthatatlan az a helyzet, hogy a rendőrség szétesett, egymással rivalizáló csoportokból áll, s nincs igazi vezetője. Ezért a Fidesz úgy tervezi, hogy amennyiben hatalomra kerül, vissza fogja hívni a rendőrségtől eltávozott szakembereket. Nem kellett nagy képzelőerő kitalálni, hogy kire gondol. S bármilyen hihetetlen, Orbán Péter kinevezése is benne volt a pakliban.
A volt Vas megyei főkapitány például már 1995 májusában így szólt: "A rendőr-polgár konfliktus mindig a mindenkori társadalmi helyzetnek és hangulatnak a függvénye. A polgár feszült és ideges, s miután a rendőr is egy polgár, eleve lehet, hogy a szolgálatba is behozza a feszültséget, de ha nem hozza be, és a polgár nem ideges, akkor egy nyugodt polgárral szemben biztos, hogy nem fog a rendőr harapósan vagy visszavágó modorban intézkedni."
Portré gyanánt annyit, hogy az ötvenéves, Magyarkereszttúron született Orbán Péter a csornai gépjavító állomáson rugaszkodott neki a munkának, aztán a vasaspályát Vas megyére cserélte, Szombathelyen jelentkezett rendőrnek. Ezerhétszázötven forint volt a kezdő fizetése, ám a próbaidő elvégzése után hatvan forint emelést kapott. Járőrként kezdte, a piac rendjét felügyelte, forgalmat irányított, de hamar felfigyeltek tehetségére, és URH-s járőrparancsnokságig vitte. Elvégezte a rendőrtiszti főiskolát, hadnaggyá léptették elő, és a szép emlékű igazgatásrendészeti osztályon kezdte tiszti karrierjét. Alapvető feladata a megfellebbezett szabálysértési ügyek elbírálása volt másodfokon. A rendszerváltást szombathelyi kapitányként élte meg, de innét már nem volt megállás, hat jelölt közül őt találták legalkalmasabbnak a Vas megyei főkapitányi posztra.
Ideális pályakép egy polgári kormány regnálása alatt az országos főkapitányi tiszthez, annak ellenére, hogy a rendszerváltás előtti időkre talán kicsit másképpen emlékezik Orbán Péter, mint a fideszesek, a kisgazdák vagy az emdéefesek. Még 1995-ben nyilatkozta a főkapitány a rendszerváltó időkről, hogy "kicsit mindenki a rendőrökre kezdett haragudni, holott addig is a közlekedés rendjét próbáltuk fönntartani, a lopások ellen küzdeni, a tolvajokat, betörőket hajtottuk".
A kollégái véleménye szerint is nagyon alapos és fölkészült, jogi végzettséggel is bíró Orbán Péter nevét mégis egy botrányos ügy kapcsán ismerhette meg az ország.
Rumban 1995. október 17-én a község polgármestere fölhívja a szombathelyi ideggondozót, hogy falubelije, Glatz József, aki ideggyógyászati kezelés alatt áll, zaklatta egyik kolléganőjét, be kéne vinni (lásd: A mundér becsülete, MaNcs, 1995. november 30.). Két gondozónő érkezik a mentőkkel, s megkérik a körzeti megbízottat is, hogy tartson velük. Glatz elbarikádozza magát a házában, és azzal fenyegetőzik, hogy felrobbantja a bent lévő gázpalackokat. Az utcát lezárja a rendőrség, a megyeszékhelyről megérkezik egy akciócsoport, az akciót a megyei főkapitányság közlekedési osztályának vezetője irányítja. Először azzal próbálják előcsalogatni a beteget, hogy elviszik a fiához. Glatz útlevelet követel, később telefonon beszél a fiával, s ezt követően résnyire kinyitja az egyik ablakot.
A rendőrségi terv tökéletes. Beadják az útlevelet, elkapják Glatz feléjük nyújtott kezét, s miközben keményen jattolnak, a többiek behatolnak a házba. Glatz József azonban nem kíván ismerkedni, lesújt a kezében levő baltával. Rátörik az ajtót, és a baltával támadó beteget több pisztolylövéssel leterítik, majd a földön fekvő, vérző embert megbilincselik.
Az ügyet kivizsgálta az állampolgári jogok védelmével foglalkozó ombudsman első helyettese, s kezdeményezte, hogy a Legfőbb Ügyészség indítson büntetőeljárást az intézkedéseket irányító rendőrtiszt ellen, a Társaság a Szabadságjogokért pedig a legfőbb ügyészhez fordult. A Legfőbb Ügyészség az ombudsmanhelyettes indítványát és a társaság beadványát is elutasította. Pedig ezekből kiderült, hogy a betegnek a faluban tartózkodó pszichiáterét nem engedték a helyszínre, a tárgyalásba nem vontak be képzett tárgyalókat, Glatz gyermekét pedig nem hozták a helyszínre. A rendőrségi vizsgálat a fegyverhasználatot jogszerűnek minősítette, azt azonban elismerte, hogy az intézkedő rendőrök több hibát is elkövettek.
Bezavart az ügy elmaszatolásába az orvosszakértői vélemény, amely szerint Glatz Józsefet először szíven lőtték, s csak utána lőttek a lábára. Ez azért bír jelentőséggel, mert az esetet követő sajtótájékoztatón Orbán Péter állította: először a beteg lábára adtak le célzott lövést, ám az változatlanul támadott, ekkor karon lőtték, de tovább hadonászott a baltájával, és a rendőrök, a saját életüket védve, szíven lőtték. A boncolási jegyzőkönyv szerint először a szívet érte golyó.
Időközben beindultak a helyi SZDSZ-es országgyűlési képviselők is, és Kuncze belügyminiszter tett egy szárnyaszegett kísérletet Orbán Péter eltávolítására. Az akkori országos főkapitány, Pintér Sándor azonban személyesen kérte föl a Vas megyei főrendőrt egy készenléti ezred megszervezésére a fővárosban. Úgy ment Vas megyéből, hogy egy ideig még maradt, 1996 februárjában azt nyilatkozta a Vas Népe című megyei napilapnak, továbbra is ő Vas megye főkapitánya, csak a napi munka alól mentették föl, hogy teljes mellszélességgel elláthassa új feladatát.
Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy Pintér kinevezése után immáron Orbán Péter főkapitányi megnyilatkozásában gyönyörködhetünk.
Az új főkapitány nehéz keresztként cipeli magával állomásról állomásra a rumi kommandós-akciót, parlamenti meghallgatásakor is fölemlegették az ügyet. Akkor közölte, a történteket saját hatáskörben kivizsgálta, s a szakszerűtlenül intézkedő rendőröket súlyos büntetésben részesítette. Csak a teljes igazság kedvéért jegyezzük meg: az akciót vezető tisztet egy évre visszavetették rendfokozatában. Hasonló büntetést kapott a beavatkozási alosztály vezetője, igaz, ő a balul elsült akciót követően szinte teljesen megőszült. Glatz Józsefnek viszont már erre sincs módja.
Talán a fenti szigornak köszönhető, hogy Pintér úgy nyilatkozott védencéről, mint aki "mindig közkedvelt volt beosztottai körében". Hiszen kifelé, ha kellett, védte a mundér becsületét, ami remek férfiúi erény. A Vas megyei főkapitányság gazdaságvédelmi osztályának vezetője például 1995 tavaszán 12 ezer forintos pénzbüntetéssel úszott meg egy ittas vezetést; igaz, ez a szolidáris légkör nem mindenkinek nyerte el a tetszését: Hegedűs László, az ittas osztályvezető vérvétele körül serénykedő és kemény büntetést szorgalmazó főkapitány-helyettes az esetet követően - 17 év szolgálat után - távozott a rendőrségtől, és fogalmazóként kezdett új életet a szombathelyi ügyészségen.
Mindez történelem. Orbán Péter, a Vasból jött vasember vaskézzel óhajt rendet teremteni a rendőrség soraiban és az országban, s ez ellen nehéz kifogásokat találni.
De vajon a másik Orbán (Viktor, miniszterelnök) szokta-e nézni a Kereszttüzet, és mire gondol, amikor az új főkapitány ekképpen búcsúzik el a közönségtől: "Köszönöm, hogy hallhattak." Lehet, Orbán Viktor ismeri a vadnyugati szokásokat, tudja, hogy a csehóba előbb bedobnak egy kalapot a banditáknak, s ha azt már szétlőtték, akkor mennek be a békebírók rendet csinálni.
Orbán Péternek szólt-e valaki, hogy ő a kalap?
Fodor Sándor
