Bár zárolásról van szó, kérdés, visszajön-e bármennyi is a most elvett pénzből. A Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek költségvetésük 37,14, a nemzeti parkok 44,6, a vízügyi igazgatóságok 44,8 százalékát nem kapják meg - összesen körülbelül 5 milliárd forinttal jut kevesebb a tervezettnél e területekre. Az Országos Meteorológiai Szolgálatnál még rosszabb a helyzet: pénzük 53 százalékát nem tudják felhasználni, miközben - összehasonlításképp - a Minisztérium Központi Igazgatása éves keretének 3 százalékát lesz kénytelen nélkülözni.
A döntést alighanem előzetes vizsgálatok nélkül hozták meg, az intézményvezetőktől nem kértek előzetes kalkulációt. A zárolás az alapvető szolgáltatások nyújtását lehetetleníti el fokozatosan.
A miniszter hallgatása
A hajóutak kitűzésének munkálatait komolyan akadályozza az elvonás addig is, ameddig egyáltalán végezhetők - ha ugyanis elfogy a gázolaj, többé mozdulni sem tudnak, mert nem lesz miből üzemanyagot vásárolni. A vízállás mérése és más mennyiségi és minőségi adatok beérkezése sem biztosított a jelenlegi pénzügyi feltételek között, a mérőeszközök, melyekhez rendszeresen ki kell szállni, nem karbantarthatók. Gyakran lakott területektől távol működnek, és csak gépkocsival elérhetők, azonban minden kiszállást felfüggesztettek, és még tömegközlekedésre sincs pénz. Amennyiben 2-3 hónap kiesik, a hosszú-hosszú idők óta folyamatosan érkező adatok sorában értelemszerűen nem pótolható lyuk keletkezik. A mérések jó részének elvégezhetetlensége miatt reális veszélyként lehet számolni azzal, hogy számos uniós adatszolgáltatási kötelezettségünknek nem tudunk megfelelni: ha valóban így lesz, a kiszabott bírságok mértéke meghaladhatja a zárolással "megtakarított" összeg nagyságát.
A hosszú távon igénybe veendő tartalék vízbázisok állapotáról sem lehetséges mostanság tájékozódni. A szivattyúk és egyéb gépek sem működnek majd a terepen teljes kapacitással, noha jelenleg 200 ezer hektáron áll a belvíz az ország területén, és ez a jelen állás szerint két hónap múlva sem lesz másképp. A gátak, zsilipek karbantartása sem lehetséges, és amikor a megyei védelmi bizottságok öszszeülnek, nem mondhatják azt a területi igazgatóságok, hogy felkészültek az esetleges árvízhelyzetre - az a szerencse, hogy az előrejelzések szerint idén tavasszal megússzuk a nagy áradásokat. Ha mégsem, a tartalékalapból kell pénzt biztosítani a védekezésre.
A környezetvédelem és a vízügy fölött diszponáló Vidékfejlesztési Minisztérium nyilatkozattételi tilalmat rendelt el, és ezt Fazekas Sándor miniszter a jelek szerint önmagára is kiterjesztette. A birtokunkban lévő, az összes területi igazgatóság gazdasági vezetője által aláírt, Fazekasnak címzett március 17-én kelt levélben a szakemberek levezetik, hogy a jelenlegi pénzügyi feltételek mellett az ágazat szükségszerűen működésképtelenné válik. A miniszter ezt válaszra sem méltatta. A vezetők mindenesetre kifejtik: bevételeik megháromszorozására volna szükségük a vízügyi igazgatóságoknak ahhoz, hogy megőrizzék működőképességüket - ennyi pénzt megszerezni pedig egyszerűen lehetetlen. A bevételeket így is jóval felültervezték 2010-hez képest; de ha nem tudják állni közüzemi számláikat, nem pályázhatnak. Ezért, szemben azzal, amit Illés Zoltán, a területért felelős államtitkár állított az index.hu-nak, ezen az úton nem lehet megoldani a problémát. (Illés Zoltán nem válaszolt ez irányú kérdéseinkre.) A zárolni tervezett összeg szűk egynegyedénél több pénz kiesése már a működés minimumát is lehetetlenné tenné a szakemberek számításai szerint.
Munkamegszüntetés
Illés ugyan - szemben Fazekassal - folyamatosan egyeztet a vezetőkkel, neki azonban nincsen közvetlen befolyása a zárolt összegek átcsoportosítására. Most látszik, hogy a jelenlegi kormányzati struktúrában milyen alárendelt és kiszolgáltatott szerepet játszik a környezetvédelem és a vízügy: a minisztérium mindent rajtuk akar megspórolni. A belvíz, árvíz által fenyegetett települések többnyire fideszes vezetői esetleg megpróbálhatják jobb belátásra téríteni a minisztert.
A nyilatkozattilalom miatt egyedül a vízügyi igazgatóságok jelenlegi 3800 alkalmazottjából 2400-at a tagjai közt tudó Köviosz (Környezetvédelmi és Vízügyi Országos Szakszervezet) minisztériumtól független vezetőjéhez, Tarró Péterhez fordulhattunk kérdéseinkkel. Tőle tudjuk, hogy Illés és a munkavállalói érdekképviseletek (a környezetvédelmi felügyelőségek dolgozóit a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete képviselte) közti legutóbbi, március 29-i megbeszélésen sikerült kiharcolni, hogy a vízügyi igazgatóságok érintett dolgozói mégis megkapják zárolni tervezett bruttó 10 ezer forintos rendelkezésre állási díjukat, amiért cserébe veszélyhelyzetben bármikor mozgósíthatók. Cafeteria azonban nincs, és nem is lesz, noha előzetesen azt ígérte a kormányzat, hogy nem csökkenhet az ágazatban dolgozók keresete (az átlagfizetés nettó 123 ezer forint). Létszámstop van, a nyugdíjba menők helyett sem vesznek fel senkit, noha Illés a vízügy megerősítését ígérte létszám és anyagi megbecsültség tekintetében is. Az ágazat régóta folyamatosan gyengül, egyre kevesebben és egyre rosszabb körülmények közt dolgoznak. A közmunkásokat, ha mindez így marad, el kell bocsátani, ami ellentétes a Széll Kálmán Terv foglalkoztatáspolitikai elképzeléseivel. A szervezett dolgozók többsége csalódott, nem ezt várták az új kormánytól. Konföderációjukat, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülést értesítették, és a többi tagszervezet teljes szolidaritását élvezik. Egyelőre még nem tették, de ha kell, a többi szakszervezettel is felveszik a kapcsolatot.
Illés a szakszervezeti vezetőknek azt ígérte, hogy csak fél évig kell kitartani. A legközelebbi egyeztetésre május 5-én kerül sor, addig bizonyosan folytatódik a lassú leépülés. Úgyhogy munkabeszüntetésre nem a tiltakozás okán, legfeljebb munkaeszközök hiányában kerülhet sor.
