„Már gyerekkoromban is kéményseprő akartam lenni, mindig felmentem velük a padlásra. 1992 óta dolgozom kéményseprőként, sok változást megéltem: dolgoztam önkormányzati cégnek, magánvállalkozásban, most a katasztrófavédelemnek. Szeretek az emberekkel foglalkozni, ismeretséget kötni velük, jó érzés, hogy én lehetek az, aki megnyugtatja őket a fűtési szezon előtt, hogy minden rendben, én vagyok, aki megelőz egy problémát vagy tragédiát. A most bejelentett módosítás elkeserít. Arra megy ki a játék, hogy a felelősséget a lakosságra hárítsák. Beszélgetek velük erről, biztosan sokan igényt tartanak a szolgáltatásra, megrendelik majd. A baj ott lesz, ahol eddig is volt: ahol régi, elavult a rendszer és a kémény, ahol már szóltunk, hogy javítani, cserélni kellene valamit, illetve a lakatlan házaknál. Egyszer például egy fiatal társaság bement egy elhagyatott házba szilveszterkor, begyújtottak, és mindenki füstmérgezést kapott” – meséli Zsolt, aki egy nyugat-magyarországi megyében dolgozik.
Pintér Sándor belügyminiszter szeptember végi törvénytervezetét kedden elfogadta az Országgyűlés; ennek értelmében megszűnik a családi házak kéményeinek kötelező ellenőrzése, azt csupán a tulajdonos kérelmére vizsgálhatják a kéményseprők. Nem ez az első ilyen jellegű intézkedés: az elmúlt években számos kedvezőtlen változás történt a kémények körül.
Az út idáig
A helyzet megértéséhez 2014-ig és a rezsicsökkentésig kell visszamenni. Akkoriban a kéményseprést különféle állami vagy önkormányzati tulajdonú cégek mellett – és többségében – magánvállalkozások látták el az egész ország területén, a megyei jogú városokkal szerződve. A szilárd (szén, fa) tüzelésű kazánokat évente kétszer, a gáztüzelésűeket évi egyszer kellett ellenőrizni, amiért mindenkinek fizetnie kellett néhány ezer forintot. A rezsicsökkentéssel a kéményseprés díját 50 százalékkal megvágta az állam, a két ellenőrzés közötti időtartamot pedig megduplázta. Mi több, 2013-ban a kéményseprőipari vállalkozások felügyeleti szerveként a katasztrófavédelmet jelölte ki a kormány, vagyis ha egy vállalkozás bedőlt, a felügyeleti szervnek kellett megoldania a kiesését. Volt mit: 2015 elejére sorra mondták fel a kis- és középvállalkozások a szerződéseket, mert a ritkított ellenőrzések és a csökkentett díjak mellett tönkrementek. 2016 júliusában aztán államosították a kéményseprést, és a katasztrófavédelemnek adták a feladatot. Ekkor kettéválasztották a természetes személyek (lakossági) és a gazdasági szervezetek (bejegyzett vállalkozások) ingatlanjait: az előbbieknél ingyenessé vált a szolgáltatás, az utóbbiaknál néhány ezerről több tízezer forintra ugrott a díj. A lakossági kéményseprést a katasztrófavédelem 2016 nyarától folyamatosan vette át, ma már 17 megyében vannak jelen. Mellettük a még életben maradt korábbi vállalkozások ellenőrzik azokat az ingatlanokat, ahová gazdasági társaságok vannak bejelentve. Mindebből a rendszerből a főváros kilóg: Budapesten megmaradt közszolgáltatóként a Főkétüsz. A Fővárosi Önkormányzattal 2024-ig állnak szerződésben, utána – a törvény értelmében – ők sem hosszabbíthatnak. Ha addig kitart a jelenlegi rendszer, Budapesten is a katasztrófavédelem veszi át a kéményseprést.
„A kéményseprésben főként családi vállalkozások voltak jelen, ez jellemzően dinasztikus szakma, apáról fiára száll a szakma. Az elmúlt évek változásainak köszönhetően e vállalkozások 80 százaléka tönkrement, sokan elhagyták az ipart vagy akár az országot is. Aki tudott, átment a katasztrófavédelemhez vagy a megmaradt piaci szolgáltatókhoz. De a hiány így is nagy. 2014 előtt úgy ezer kéményseprő lehetett, jelenleg 750-800 főnél nincs több. És ugyanennyi hiányzik ahhoz, hogy biztonsággal el lehessen látni a feladatainkat” – mondja Vámos Csaba, a Kéményseprők Országos Szakszervezetének (KOSZ) elnöke, aki Heves megyében szintén egy piaci szolgáltató cég kéményseprőjeként dolgozik. Hozzáteszi, folyamatosan hallatják a hangjukat, adtak be népszavazási kezdeményezést is a kémények legalább évenkénti ellenőrzéséért, szerveztek demonstrációt, az Alkotmánybírósághoz (AB) fordultak a szerintük Alaptörvény-ellenes 2016-os módosítás miatt. Az önkormányzatoknak ugyanis törvényi kötelezettsége, hogy a kéményseprést ellássák – csakhogy ez most a katasztrófavédelem feladata, miközben az önkormányzati törvényt nem módosították ennek megfelelően. Vámos Csaba annyit tud, hogy az AB egy éve befogadta az ügyet, de vizsgálat nem indult.
„Az utolsó tőrdöfés a szakmába a belügyminiszter szeptemberi módosítója. Azzal, hogy a családi házakban (ahol nincs bejelentve vállalkozás) nem lesz kötelező az ellenőrzés, elindultunk egy balkáni irányba, és napi szintű tragédiákat okozhat a jövőben a kéményellenőrzések hiánya. A kormány úgy kommunikálja ezt, hogy terhet vesznek le a lakosság válláról, holott a statisztika is azt mutatja, rossz irányba megyünk.” A kéménytüzek száma 2014-ről 2016-ra 40 százalékkal emelkedett, a szén-monoxid-mérgezéses halálesetek pedig megduplázódtak 2015 és 2016 között. A módosításra Bándi Gyula zöldombudsman is úgy reagált, hogy a rendszeres és kötelező kéményellenőrzés felszámolása életveszélyes.
Legalább a bérek
Az általunk megkérdezett, terepen dolgozó kéményseprők mindegyike úgy véli, nonszensz az új tervezet. Kevesen vannak, a feladat sok, nem végeznek egy év alatt a kiadott címekkel, de nem az a megoldás, hogy egy fontos feladat ellátását lényegében megszüntetik. „Most egy nap 23 értesítéssel és 18 címmel számolunk, vagyis átlagban 5 zárt lakásra számítunk. Az értesítési rendszer jól működik, 15 nappal az ellenőrzés előtt kiküldjük a papírt, így sokan otthon vannak. A beengedési arány az ingyenesség miatt is jobb, mint régen. Ennyi címmel viszont nem lehet végezni egy nap” – meséli egy Kelet-Magyarországon dolgozó kéményseprő. Szerinte tisztességes munkát végezni maximum 14-15 címen lehet, ráadásul most már tabletet használnak, ami szintén lassítja a munkát. „Lassú, reggelente sokszor a rendszerbe való belépés is gondot okoz, egyébként is, a szakma elöregedőben, az 50 felettiek már nehezen tanulják a kütyük használatát.” Ő húsz éve dolgozik kéményseprőként, jelenleg a katasztrófavédelemnél. A változások közül az ingyenességnek örül, mert amíg a lakosságnak fizetnie kellett, egyrészt kevésbé szívesen látták őket, másrészt a kéményseprők is teljesítménybérezésben dolgoztak, vagyis a cél az volt, minél több számlát vigyenek be.
Az államosítás pozitív hozadéka volt a bérek rendezése (amihez kellett a szakszervezet hathatós közbenjárása is): ma már egy kéményseprő szakmunkás egységesen bruttó 230 ezret, egy mester bruttó 360 ezret kap. Viszont „ruhamosásra negyedévente 1500 forint jár. Mutasson nekem valaki egy kéményseprőt, aki ennyiből tisztán tudja tartani a ruháját!” – mondja a kelet-magyarországi szakdolgozó. Közép-magyarországi kollégái szerencsésebbek, nekik biztosítják a nagy hatású tisztító- és mosószereket. „Nálunk van fekete és fehér öltöző, mindig tiszta és elférünk, akinek kell autó vagy robogó, adnak. A ruhával viszont elégedetlenek vagyunk, szerintem nem kéményseprőnek találták ki” – ezt már a nyugat-magyarországi Zsolt sorolja. Náluk is kevés az ember, nem végeznek a területükkel időben. „Hétfőtől csütörtökig van a sormunka (amikor kijárnak a házakhoz ellenőrizni – F. Zs.), pénteken pedig az értesítőket visszük ki. 23 címet várnak el naponta, de én csak 20-at értesítek ki, mert tudom, hogy nem tudok annyit megcsinálni. Ha végzek ezekkel, inkább visszamegyek azokhoz a címekhez, ahol nem voltak otthon, nem dobom be egyből a második értesítőt (a lakost kétszer értesítik, ha egyszer sincs otthon, harmadjára neki kell kérnie a kéményseprést 30 napon belül, de akkor már fizetni kell érte, a 2015-ös piaci ár 30 százalékát, 600-800 forintot – F. Zs.). Ha rugalmas vagyok, ők is azok, és jövőre is szívesen fogadnak.” Zsolt szerint legalább kétszer ennyi szakemberre lenne szükség a körzet biztonságos ellátáshoz.
Virággal vagy kapával
Tavaly decemberben a Belügyminisztérium elismerte, azon agyalnak, hogy közfoglalkoztatottakat is becsatornázzanak a kéményseprőkhöz – de ezt végül elvetették. Ma kéményseprő az lehet, aki elvégez egy 800-900 órás OKJ-tanfolyamot. Igyekeznek a tűzoltókat is bevonni a munkába: beszéltünk olyan, szintén a Közép-magyarországi régióban dolgozó tűzoltóval, aki elmondta: a munkahelye támogatta a kéményseprőképzést, a tanfolyam ideje alatt nem kellett dolgozniuk. „Azt mondták, másodállásként űzhetjük. A két és fél hónap elméleti oktatás különösebben nem volt hasznos, a gyakorlaton viszont nagyon jó mesterem volt, ott sokat tanultam. Az viszont nem fair, hogy a tanulóra is erőforrásként tekintenek, és ilyenkor több címet adnak, holott így még lassabban végeztünk, mindent el kellett magyarázni.” Nemrég levizsgázott, de úgy döntött, nem fog kéményseprőként dolgozni, és a csoportjában hasonlóan vélekedett mindenki más is.
„Lázár János azt mondta, a honpolgárok nagykorú emberek, el tudják dönteni, mikor és hányszor kell a kéményüket ellenőrizni. Ennyi erővel szedjük le a magasfeszültségű vezetékekről is a borítást, mert a nagykorú emberek tudják, hogy nem szabad hozzáérni” – mondja Vámos Csaba, és egy 1061 fő részvételével végzett felmérés eredményeit sorolja: idén a megkérdezettek 61 százalékánál volt kéményellenőrzés, 34-nél viszont még nem. Hozzáteszi, régen sem jutottak be mindenhová, de egy-egy megyében 90 százalékos elérési arány volt.
Zsolt szerint mára már csak a fanatikusok maradtak. „Én szeretem, és bár évente csak egyszer megyek, szinte családtagként fogadnak. Volt már olyan is, hogy éppen két ember hiányzott a disznóvágáson, oda is beálltunk segíteni. Ez nem csak szolgáltató-ügyfél kapcsolat.” A katasztrófavédelemnél nem szabad borravalót elfogadni, de olyan volt már, hogy csak otthon vette észre, borítékot csúsztatott a táskájába a hálás ügyfél. „Persze, előfordult az is, hogy kutyát uszítottak rám vagy kapával támadtak meg. Ez egy ilyen szakma.”
| A helyzet Budapesten Míg a katasztrófavédelem az ország nagyjából 5 millió kéményéből 2,2 millióért felel, addig a Főkétüsz a fővárosban szintén 2 millióért. „Továbbra is negyedévre tervezünk előre, nincs napi limit, mint a katasztrófavédelemnél. 15 nappal előtte kiértesítünk, aki regisztrál a rendszerünkbe, annak küldünk SMS-t is. Az elérés 90 százalékos, egy-két lakás marad zárva. Túlórázni nem kell, inkább az adminisztrátoroknak. Ők kinyomtatják reggel az aznapi címeket, tudjuk az előzményeket évekre visszamenőleg (ez a katasztrófavédelemnél nincs így, pedig a vállalkozások, ha papíron is, de átadták az adatokat – F. Zs.), felkészülten érkezünk” – meséli Róbert, aki 15 éve dolgozik a fővárosban kéményseprőként, korábban Orbán Viktornál is söpört kéményt. Szerinte az elmúlt öt évben rengeteget fejlődtek technikailag, a műszerek, eszközök ütik a nemzetközi szintet, saját gépjárműpark van, a munkaruhával elégedett. Viszont „az új módosítás agyrém. Ha a családi házaknál nem lesz kötelező az ellenőrzés, az én kerületemben sem kell annyi kéményseprő. Aki tud, elmegy majd a belvárosba, de az sem tudja felszívni az összes szakembert”. |
