Igaz, az még nem ismert, hogy Debrecenben hová (valószínűleg a helyi egyetem területére), az új elnevezés viszont már megvan: el nem hinnék, Földművelésügyi Minisztérium.
Az agrár-közigazgatás és a vidékfejlesztés összevonása 16 éve, az első Orbán-kabinet megalakulásakor valóban komoly változtatás volt (még ha az ezzel járó munka nagy részét a kisgazda Torgyánék elszabotálták is). Az ország az uniós csatlakozásra készült, és a két terület államigazgatási összekapcsolását tekintélyes szaktudósok már régóta szorgalmazták. (Már a múlt század húszas éveiben felmerült az igénye annak, hogy a "vidék" felzárkóztatása a polgári léthez valamiféle szervezett formát kapjon.) Ezért is támogatta lelkesen az agráriummal foglalkozó, az abban és abból élő közvélemény azt a kormányzati ötletet, amelynek megvalósításával az 1998-ban Orbán Viktort a hatalomba emelő politikai alku eredményeként gigatárca lett az akkori Földművelésügyi Minisztériumból. Hogy ezzel a lehetőséggel Torgyánék miként éltek, arról írtunk hajdanán eleget. A szervezeti kialakítás viszont döntő lépésnek számított - egészen a mostani kabinet felállásáig. Kevés politikusnak adatik meg, hogy amit egyszer hosszú és részletesen megalapozott előterjesztésekkel létrehozott, azt utóbb mindenféle indoklás nélkül szétszabdalja. Orbán Viktor képes erre - és talán azt sem tudja, mit rugdos most szét a saját kétharmados homokozójában.
Szökőkutak alkonya
Az uniós támogatási rendszer 44,6 százalékát a vidékhez kapcsolható támogatások teszik ki. Ennek durván 42 százaléka olyan, kizárólag a földhasználatra vonatkozó dotáció, amiért tulajdonképpen nem is kell semmit csinálni. Az elmúlt négy év legnagyobb földmutyijai erre koncentráltak: az állam olcsón adott bérletbe olyan földet, amit az Európai Unió vastagon megtámogatott. Csak hogy lássuk az arányokat: az államtól hektáronként 22 550 forintért bérelt földterületre mai euróárfolyamon hektáronként 68 960 forint a támogatás, évi két részletben. A teljes magyar földhasználaton belül ez 2-3 százaléknyi területet érint.
Ennél sokkal kényesebb kérdéseket vet fel a kifejezetten a vidék komplex támogatására szánt öszszegek sorsa. Ez a keret 2013-ban 330-380 milliárd forint közé volt tehető. (A bizonytalanság oka, hogy néhány korábban tervezett beruházás elszámolása még zajlik, illetve 450-500 tavaly beadott, de idén kifizethető pályázat sorsa még nem ismert.) Ez az összeg a "laza pénz" kategóriájába tartozik, nehezen eldönthető ugyanis, hogy egy vidéki kisvárosnak mire van nagyobb szüksége: szennyvíztározóra a tehenésztelepen, vagy díszes térkőre a polgármesteri hivatal előtt?
Az, hogy e terület Lázár Jánoshoz került, illetve - a legutolsó információk szerint - Kis Miklós, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara általános alelnöke lesz a felelős államtitkára, az ágazat viszonyait ismerők szerint azt jelzi, hogy az államigazgatáson belül a nagygazdasági érdekcsoport nyert a csak "szökőkutasoknak" nevezett polgármesteri lobbi ellen. Régi háború ez. A vita lényegében akkor kezdődött, amikor 2001 elején kiderült, hogy a kifejezetten vidékfejlesztési célokra szánt pénzekből (tehát a 2004-es csatlakozásunk előtti keretből) az agrártárca csaknem 1,5 milliárd forint értékben 28 templomot újított fel, amelyek többsége véletlenül éppen a pártelnök-miniszter Torgyán József választókörzetén belül volt fellelhető. Az utólagos vizsgálatok megállapították, hogy mindegyik pályázat a legszabályosabb keretek között zajlott, az európai normák szerinti életminőség-javítás céljainak megfeleltek, és különben is, a pénz már rég zsindelyes harangtornyokban és újraácsolt padsorokban, meg néhány baráti vállalkozó bevételeként hasznosult.
Ahogy tetszik
Valószínűleg ekkor esett le másoknál is a tantusz, hogy itt olyan nehezen ellenőrizhető terület bőséges pénzügyi forrásait lehet osztogatni, amelynek a kifizetéseit utólag mindig meg lehet magyarázni. Az Orbán-kabinetet 2002-ben követő szocialista-liberális kormányok sem tértek le erről az ösvényről. Szakértői számítások szerint az uniós csatlakozás óta a vidékfejlesztési támogatások jelentős mértékben az úgynevezett civil térségfejlesztési programok irányába mozdultak el. Míg a csatlakozás utáni első teljes pénzügyi évben, 2005-ben még a komplex zöldprogramok és az úgynevezett "megfelelési projektek" (csatornázás, vízrendezés, hulladékgyűjtőtelep-építés, illetve állatjóléti beruházások) 68 százalékban uralták a kifizetéseket, addig 2010-re ez az arány 45 százalék alá csökkent, és a 2010-es kormányváltás után is ezen a szinten maradt.
Ez pedig több befolyásos agrárvállalkozónak nem tetszik. Az a kormányzati döntés, amelynek értelmében az idén rendelkezésre álló mintegy 380 milliárd - ne feledjük: viszonylag szabadon mozgatható - forint elköltését Lázár Jánosra bízza, változást sejtet. (A teljes uniós agrárcélú támogatás jelenleg évi nettó 638 milliárd forint.) Az unió e strukturális módosítás miatt húzza a száját, de nehezen elképzelhető, hogy a közösség a kifizetéseket valóban leállítsa; előfordulhatnak szigorítások, kisebb-nagyobb viták, de a rendszer általános befékezése nemigen. Lázár és köre tehát olyan pénzügyi kerethez jut, amivel lényegében azt csinál, amit akar. Fazekas földművelésügyi miniszter pedig biztos jól ellesz majd Debrecenben.
