Gerő András 5 milliós vázlatot írt egy kormányzati kiállításhoz

Belpol

Egymás után két kormányzati csúcsprojektben is megbízást kapott Gerő András. A Városligetben megnyíló kiállítás koncepcióvázlatát 5 millió forintért dolgozta ki, korábban pedig a Sorsok Háza koncepcióját készítette el.

A Milleniumról szóló kiállítás szakmai koncepcióvázlatának elkészítésére adott megbízást szeptemberben a Városliget Zrt.

A feladatra a korszak kutatóját, Gerő András történész választották, akinek december 11-ig – kevesebb, mint három hónap alatt – kellett elkészíteni a munkát 5 millió forintért. A kiállításra 2019-ben kerülhet sor, helyszíne a még felújítás alatt álló Olof Palme Ház lesz a Városligetben.

A megbízásra a Liget-projektet bonyolító cég szerződéslistáján bukkantunk, ami igencsak szűkszavú, érthetően kíváncsiak voltunk arra, hogy mit tartalmaz az a vázlat, ami 5 millió forintba kerül az adófizetők pénzéből.

A rejtélyes, titokzatos vázlat

Ezért megkértük a 2003-ban alapított Habsburg Intézetet vezető történészt, a CEU professzorát, ismertesse lapunkkal a koncepcióvázlat tartalmát, de a szakember a Városliget Zrt.-hez irányított.

Gerő András (baloldalon) előad

Gerő András (baloldalon) előad

 

 

Gerőtől azt is szerettük volna megtudni, milyen eljárással választották ki pont őt a munkára, voltak-e versenytársai, de ezekre a kérdésekre épp úgy nem adott választ, ahogy arra sem, hány munkaórát töltött a megírásával, mekkora a vázlat terjedelme. Viszont elküldte a honlapja linkjét, ahol megtekinthetjük „személyes munkásságát”, publikációs jegyzékét, amelyben – szögezte le a történész – „több nyelven megjelent könyvet, szerkesztett kötetet és tanulmányokat is” találhatunk a tárgykört illetően.

Gerő megkeresésével egyidőben egyébként kísérletet tettünk arra, hogy a közpénzből működő Városliget Zrt.-től kérjük el az 5 milliós dolgozatot, de semmilyen reakció nem érkezett levelünkre. Amin egyébként nem lepődtünk meg, hetekkel ezelőtt feltett, a Ligetben 300 millióért épült, de a tavaly már be is zárt pavilonokra vonatkozó kérdéseinkre sem válaszoltak.

Kudarcos felújítás a Ligetben: bezártak a 300 milliós pavilonok

Háromszázmillió forintba kerültek a Városliget Zrt. minőségi vendéglátás és ajándéktárgy árusításra hivatott pavilonjai, amelyek mind bezártak. Az épületeket bérlő, offshore-ban is utazó tulajdonosának cége tízmillió feletti veszteséget termelt. Hetek óta egy sem működik abból a három pavilonból az Állatkerti úton, amelyeket a Városliget átszabása keretében szinte az elsőként újítottak fel.

Úgy fest, a milleniumi kiállítás tervei ugyanakkor már Gerő megbízása előtt megvoltak. Legalább is erre lehet következtetni abból az interjúból, amit a Magyar Távirati Iroda készített Gyorgyevics Benedekkel, a Városliget Zrt. vezérigazgatójával.

Ebben Gyorgyevics a következőket mondta:

  • a 3 milliárd forintból felújított Olof Palme Ház idén év elején a Millennium Háza néven nyílik meg
  • „a különleges, interaktív állandó kiállítás” Magyarország történetének „legvirágzóbb, legsikeresebb időszakát, századfordulós aranykorát eleveníti majd meg”
  • „egy óriási, több mint 100 négyzetméteres, több ezer házat ábrázoló városmakett és az ahhoz kapcsolódó vetített képek segítségével idézi meg a századfordulós Budapestet”

A projekt honlapján pedig az olvasható, hogy „a tárlaton a látogatók szeme előtt elevenedik meg a 120 évvel ezelőtti Budapest: házaival, templomaival és hídjaival, az utcán sétáló emberekkel, a Dunán úszó hajókkal – valóságos, háromdimenziós makettként, kiterjesztett valóság (Augmented Reality – AR) technológiák segítségével.”

Színes biográfia

Az életrajza szerint az 1990 óta a CEU történelem tanszékén tanító Gerő korábban egy másik, sokat vitatott kormányzati projektben vállalt munkát: felkérték a Sorsok Háza koncepciójának kidolgozására, amiben ő örömmel vett részt. Ennek történetét a saját honlapján is elmesélte, illetve nemrég a 24.hu hírportálon védte meg a Schmidt Mária kormánybiztos felügyelte – közben az EMIH szakmai irányítása alá került – projektet.

Gerő négy évvel ezelőtt a lapunk hasábjain szintén védelmébe vette a beruházást a holokauszt egyik legjelentősebb hazai kutatójával, Karsai Lászlóval vitatkozva.

Jók és rosszak

Karsai László, a Mazsihisz történész szakértője legújabb cikkének ez az alcíme: „Vitában Gerő Andrással". Általában szeretem az érdemi vitákat.

Gerő igazgatja a 2003-ban még az MSZP-SZDSZ-kormány által alapított Habsburg Intézetet, ami 2011 óta már a Schmidt vezette Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítványhoz tartozik, ennek kebelén működik a Terror Háza is. A közalapítvány kuratóriumában jelen van Szájer József fideszes EP-képviselő, Lánczi Andrással a Századvég Alapítvány volt elnöke, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora és Martonyi János volt külügyminiszter.

Gerő 2012-ben nagy port kavart a baloldali-liberális hírportálon, a Galamus.hu-n megjelent írásával: akkor azt állította, a 20. század magyar történelem legnagyobb kutatója, Romsics Ignác tanulmányaiban a kérdések antiszemita megközelítését képviseli.

Mint a fentiekből is látható, a közéleti, politikai kérdésekben gyakran megszólaló Gerő Andrásnak igen színes az életrajza. A kormányzati projektekben részt vevő történész egyébként az első Orbán-kormány idején nagy kritikusa volt a kabinetnek és a jobboldalnak. Többek között azért bírálta akkor a Fideszt, mert szerinte kisajátította a „polgár” szót, és több interjújában is azt fejtegette, a hazai „jobboldal történetének a nacionalizmus és a rasszizmus szerves része”, egy olyan „daganat”, amit nem is nagyon lehet már kimetszeni.

Gerő a Habsburg Intézet alapításakor egyébként vitába keveredett a jobboldali Professzorok Batthyányi Körében (PBK) szerepet vállaló – tavaly elhunyt – Solymosi Frigyessel. 2002 végén a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikájában azzal vádolta az akkori liberális oktatási minisztert, Magyar Bálintot, hogy baráti alapon utalta ki Gerőnek az intézet létrehozására szánt támogatást. A történelem iróniája, hogy Solymosi az előző ciklusban vállalhatatlannak nevezte az Orbán-kormány döntéseit, kilépett a PBK-ból, sőt, felszólította a miniszterelnököt, mondjon le.

Kiemelt beruházó

Az Olof Palme Házat a Magyar Építő Zrt. újítja fel. A céget tulajdonló Körösaszfalt Mélyépítő Zrt. 2016 nyaráig Mészáros Lőrinc üzlettársa, Szíjj László érdekeltségéhez tartozott. Ekkor egy másik NER-milliárdoshoz vándorolt: a miniszterelnök vejével üzletelő Paár Attilához.

A Magyar Építőnek jutott korábban többek között a Postapalota felújítása, a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság logisztikai központjának felépítése, az MNB által megvásárolt Ybl-villa átalakítása és a legnagyobb falat, az új Puskás Stadion felhúzása a ZÁÉV-vel közösen.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.