Gyerekpornó Egerben: Közös jelenlét

szerző
Tódor János
publikálva
1996/26. (06. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az egri gyerekpornóügy első számú gyanúsítottjának, a többrendbeli megrontással, szemérem elleni erőszakkal és természet elleni erőszakos fajtalansággal gyanúsított K. István 37 éves reikimesternek igazságügyi minisztériumi felhatalmazása volt arra, hogy bírósági aktákban, nevelőotthonokban kutassa serdületlen gyermeklányok szexualitását. Az egykori műszerész azzal védekezik, hogy a videóra vett gyerekpornó tudományos munkásságának része.

Az egri gyerekpornóügy első számú gyanúsítottjának, a többrendbeli megrontással, szemérem elleni erőszakkal és természet elleni erőszakos fajtalansággal gyanúsított K. István 37 éves reikimesternek igazságügyi minisztériumi felhatalmazása volt arra, hogy bírósági aktákban, nevelőotthonokban kutassa serdületlen gyermeklányok szexualitását. Az egykori műszerész azzal védekezik, hogy a videóra vett gyerekpornó tudományos munkásságának része.

Bármennyire is kellemetlen a természetgyógyászat híveinek, a két hete kirobbant egri gyerekpornó-történet szálai a reikinek nevezett módszerig nyúlnak vissza. A reiki, mint ahogyan azt K. István a feleségének és leányának ajánlott Reiki I.: Az egészséges őserő című, 1992-ben magánkiadott könyvében definiálja, "egy japán eredetű beavatáson alapuló természetes gyógymód, mely a kézrátételes gyógyítás egyik formája". Hogy a városszerte ismert gyári műszerészből lett reikimester a kézrátételes gyógyítástól miként is jutott el kiskorú leányok megrontásáig s az ezeket megörökítő videókazetták piacra dobásáig, azt az elkövetkező hetekben-hónapokban a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság nyolcfős nyomozói osztagának kell kiderítenie. A reikimester egy egri és egy debreceni kapcsolatát le is fülelték, de már most több tucat további dealerről tudnak a hevesi rendőrök. Feltehetően nagyüzemi méretekben folyt a másolás és terjesztés, valamint a mixelés, hiszen K. István saját, tudományos indíttatású felvételeit külföldi filmekkel vágta össze. Bőven került ezekből tőlünk nyugatabbra, de még az óceánon túlra (például Kanadába) is.

Esetek

Ha már a rendőrség nem figyelt fel eddig K. István "tudományos" tevékenységére, esetleg a Heves Megyei Természetgyógyász Egyesület keretében működő Reiki Klub felhívhatta volna a szülők avagy a hatóságok figyelmét egykori mesterük - akivel állítólag két éve megszakították a kapcsolatot - viselt dolgaira. Nem kellett volna mást tenniük, mint az eleddig hét kötetet publikáló természetgyógyász utolsó, 1995-ben megjelent művét kézbe venni. A 999 számozott példányban megjelentetett Karma II.: Menny és pokol című opusban ugyanis K. István kimerítő részletességgel adja elő mindazt, amit a szexualitásról gondol. A könyvben lépésről lépésre követhetjük nyomon egy erotomán lélek fejlődését a lelkiismeret-furdalástól az önfeloldozásig. A Karma II.-ben a reikimester ideológiát gyárt későbbi cselekedeteihez. "A világgal való elégedetlenségemet én úgy éreztem, hogy csak úgy tudom elnyomni és majd később kimutatni, hogy a szexualitás minél mélyebb kutatásába merülök el. Mélyen úgy éreztem, hogy ezen a területen `megfoghatatlannak` kell lennem."

Megfoghatatlanná, hála az Interpolnak, mégsem sikerült lennie, bár Nagy István, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályvezetője azt mondja, hogy a nyomozás szülői feljelentésre indult. "Az igaz, hogy az Interpol Nemzeti Irodájától többször is megkerestek bennünket, de akkor még csak sötétben tapogatóztunk. Az egyik érintett szülő mesélte el rendőr ismerősének, hogy a Déli Hírlapban és a Szuperinfóban megjelent hirdetésre ő is elvitte egy alkalommal a kislányát. Róla ugyan nem készült ruhátlan kép, de a gyerek elmondta otthon, hogy egy másik, 14 év körüli lánnyal K. István ötvenezer forintos szerződést kötött." Ez az ötvenezres szerződés ugyan nem került elő, ellenben vagy harminc másik igen. A reikimester alkalmanként 2500-tól 3500 Ft-ig fizetett a szülőknek, illetve a gyerekeknek, akik, egy kivételtől eltekintve, kizárólag csak fürdőruhás és/vagy hálóinges fotózáshoz járultak hozzá. A szerződési lapon körülbelül kéttucatnyi pozitúra szerepelt a fürdőruhás képektől a részaktig (amikor a fej nem látszik) vagy a teljes aktig, de utóbbiakat senki nem karikázta be. Hacsak az a 23 éves földrajz-rajz szakos tanárnő nem, aki az egyik filmen 14 éves leánytanítványával szeretkezett. (Szerettük volna megkérdezni pedagógiai indítékairól, de adatait a szervek bizalmasan kezelik.) A gyereklányok zöme 12-14 év közötti volt, de akadt néhány 11 éves is. "Először mindig csak felöltözve fotózta őket - avat be K. István módszerébe Nagy alezredes -, aztán odaadta nekik a képeket, hogy mutassák meg otthon. A szülők odáig voltak, milyen gyönyörű a gyerek, s ezután nyugodt szívvel hagyták az elhagyott házban a reikimesterrel együtt csemetéiket. K. István művészi kiállítást, manökenkedést, külföldi szerződéseket ígért be."

A kutató

K. István a Reiki II.-ben külön fejezetben (A szexualitás titkos oldalai) veszi sorra a legkülönfélébb szexuális aberrációkat (transzvesztitizmus, satiriasis, nimfománia, frőttőrizmus, koprofília stb.) és szexuális bűncselekményeket, s mindannyiszor kitér ezek "karmatikus hátterére" is. A fajtalanságot mint összefoglaló fogalmat elemezve mintegy előrevetíti saját módszerét: "Általánosságban a fajtalanságot elkövető felnőtt (...) nagyon ritkán vagy soha nem alkalmaz erőszakot. Inkább arra törekszik, hogy módszere igazodjon a gyermek korának megfelelő szellemi szinthez. Azazhogy az elkövető újra gyermekké váljék azért, hogy partnere bizalmát megszerezze. (...) Igyekszik kipuhatolni, hogy a gyermek miben lelné örömét a közös jelenlétben. Ennek a megtalálása után már azon adott örömforrással könnyedén el tudja vonni a gyermek figyelmét és leépíti az óvatosságát."

A bűnügyi osztályvezető karizmatikus, nagy szókincsű személyiségként jellemzi K. Istvánt: "Nem véletlenül írt hét könyvet." E könyvek hátoldaláról egy lila zakós, sárga inges, zöld-piros divatnyakkendős, barna, göndör hajú, D´Artagnan-szakállú, lakodalmasrock-kazettákkal házaló ügynökforma néz az olvasóra. "Fokozatosan vette rá őket először az aktfotóra, utána arra, hogy a kislányok egymást csókolgassák, simogassák, különböző leszbikus mutatványokat adjanak elő. Lefoglaltunk olyan felvételeket is, hogy K. István ujjával izgatja a lányokat, a nemi szervükbe nyúl. Saját magát is videózta", mondja Nagy alezredes.

Olvassunk újra bele a Reiki II.-be: "A nagy változás, az áttörés akkor történt, amikor ma már felderíthetetlen módon hozzám került egy olyan kiadvány, mely gyermekpornográfiával foglalkozott. Ez minden korábbi sokkot felülmúlt. Tanulmányozása közben olyan érzések kerítettek hatalmukba, hogy ilyen dolgok valamikor velem már előfordultak, részese voltam a képen látottaknak. Teljes kavarodottság volt bennem. Õrült módon keresni kezdtem a hasonló kiadványokat. (...) Odáig merészkedtem, hogy levelet írtam egy holland gyermekpszichológusnak, aki az egész világon specialistája ennek a témakörnek. Ebben a levélben a segítségét kértem a kutatásaimhoz. Meglepve tapasztaltam, hogy igen hamar választ hozott a posta. Ebben biztatás állt, amely arról szólt, hogy ezt a tabu témát fel kell karolni, és az egész világon minden tabut, legyen az vallási, faji, morális stb., meg kell szüntetni. Én örömmel láttam a magyarországi munkához. Csatlakoztam egy ENSZ-szervezethez, amelynek a neve Arbeitsgemeinschaft Humane Sexualitat, azaz Munkaközösség az Emberibb Szexualitásért. Ebben a szervezetben különböző szekciók léteztek, én Süd fedőnévvel kerültem az egyik csoporthoz."

"K. István azt állítja, hogy az ENSZ-szervezettől származó felhatalmazása az ügyvédjénél van, aki majd a tárgyaláson bemutatja azt. S bár tagadni nem tudja, amit videóra ő maga rögzített, azzal védekezik, hogy nem ő a hibás. A kislányok szerinte olyan hajlamúak voltak, hogy mindenáron szerették volna, ha megörökíti egymással őket. Sőt, akadt olyan is, állítja K., aki arra akarta rávenni, hozzon fiúkat is. A gyerekek védtelenségét használta ki", véli a bűnügyi osztályvezető.

A vallomással felérő könyv idézett fejezetében K. István, alias Süd ügynök kutatási programjának támogatói között egy közismert minisztériumi ex-főosztályvezető neve is felbukkan. "A munkánk abból állt, hogy összegyűjtsük az adott szekcióhoz kapcsolódó anyagokat, bűnügyi, jogi megnyilvánulásokat. Mondhatom, nem volt könnyű dolgom, mert csak falakba ütköztem. Egyetlen emberben találtam partnert és segítőtársat. A mai napig a legnagyobb hálával és tisztelettel gondolok barátomra és segítőmre, dr. Káhler Frigyes bíró-tanár úrra, aki az Igazságügyi Minisztériumból egyengette munkámat. (...) A kutatásom egyre inkább átment az extremitások talajára, olyan területekre, melyek az átlag szemében még a beszélgetések szintjére sem emelkedhetnek a társadalmi tabuk miatt. Sikerült bejutnom nevelőintézetekbe, börtönökbe, olyan bírósági aktákhoz hozzájutni, amikhez `halandó` sohasem jutott volna. Szép lassan kezdett összeállni egy kép, amiről már kétszer akartam egy-egy könyvet írni. Egyszer sem sikerült (...)."

Az engedély

Dr. Káhler Frigyest Veszprémben értük utol, ahol megyei bírósági tanácselnökként dolgozik. Az IM egykori főosztályvezetője (a Joghalál Magyarországon című kötet szerzője, valamint az 1956-os sortüzek kutatója) emlékszik K. Istvánra, sőt, a szerző Karma II. című művét is megküldte neki. "A könyvet nem olvastam, így azt sem tudtam, hogy megemlít benne. Egerben ismertem meg K. Istvánt (dr. Káhler Frigyes a Heves Megyei Bíróságon dolgozott akkor - T. J.), aztán úgy 1992 körül egyszer jelentkezett nálam a minisztériumban, hogy a szexuális bűncselekmények aktái érdekelnék."

Magyar Narancs: Hogyan kaphatott engedélyt egy műszerész, akinek semmi köze a joghoz?

dr. Káhler Frigyes: Csatolta egy német szervezet igazolását, hogy az ő megbízásukból szeretne kutatni.

MN: Megvizsgálták a megbízólevél valódiságát?

KF: Erre nem volt szükség, fel sem merült, hogy esetleg hamis. Egyébként is csak már jogerősen lezárt ügyekbe lehet betekinteni. Fogalmazott egy kérelmet, hogy azért kíván kutatni a nyilvánosan tárgyalt bűncselekmények aktáiban, mert a témáról egy dolgozatot szeretne írni. Két ív terjedelemben állapodtunk meg.

MN: Eszerint még ösztöndíjat is kapott.

KF: Nem, dehogyis. Kutatási szerződést kötöttünk vele, s megengedtük neki, hogy a megyei bíróságok elnökeihez forduljon.

MN: Tehát megbízólevéllel látta el?

KF: Igen. Azt hiszem, egyéves szerződés volt, ívenként hatezer forintot kapott volna. Csakhogy letelt a határidő, és ő nem jelentkezett. Azóta sem láttam.

"Kihallgatásakor a minisztériumi megbízólevelet is emlegette, az is az ügyvédnél van. Arra is hivatkozott, hogy a fotóanyag készülő könyvéhez kellett, amelynek az Anyunak ne szólj erről címet akarta adni. Nem tudom, miként szuggerálta őket, de a kislányok tényleg nem szóltak otthon egy szót sem a történtekről." Amikor a szülők felelősségéről ejtünk szót, Nagy alezredes a következőket mondja: "Az ő felelősségüket büntetőjogilag nem tudjuk hova ütköztetni. Ma a nudiversenytől a csecsemő-szépségversenyig mindenre van jelentkező. Egyes szülőket semmi sem tarthatja vissza csemetéjük mutogatásától."

Önigazolás

K. István ügyvédje, dr. Bodnár István nem kívánt találkozni a Narancs riporterével. "Ügyfelem nem hatalmazott föl rá, hogy nyilatkozzam. Ha ezt megszegném, annak rám nézve súlyos következményei lehetnek", mondta a telefonba.

Végül álljon itt egy passzus a sokat idézett Karma II.-ből arról, hogyan is próbálta K. István (Süd) műszerész-reikimester bűntudatát elaltatni. "A fajtalanság nagyobb részét, különösen azokat, amelyekben nem történik erőszak alkalmazása, kifejezetten normális, rendezett egzisztenciájú személyek követik el. Talán pont a rendezettség, a társadalmi állás miatt érzik úgy, hogy szükséges számukra valami tilos, egyedi, mellyel kilóghatnak a rendezettség arcnélküliségéből" - írja, majd néhány sorral később szinte büntethetőséget kizáró okként hivatkozik a fajtalankodók nem e világi voltára: "Ezek az emberek fel sem fogják tetteik súlyát, sőt, holmi hősként szeretnének tetszelegni, hiszen ők végre olyat mertek tenni, amiről az átlag még beszélni sem mer. Õk a fajtalanságban nem bűnt éreznek, márpedig az a személy, aki magának a bűnnek sem ismeri a definícióját, az a büntetés által nem fog megváltozni, főleg a társadalom által megjelölt jó útra térni."

K. István elmeorvosi vizsgálatát elrendelték.

Tódor János

szerző
Tódor János
publikálva
1996/26. (06. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra