A Horn-kormány nem siette el a törvény hatályba lépését előmozdító tervezet kidolgozását. Tavaly szeptember magasságában a Belügyminisztérium (BM) még elvitte a balhét a késés miatt, de az év elején kiderült, hogy a felelősöket egy szinttel feljebb kell keresni. A törvénymódosítást négy tárca terjesztette be a parlament elé, ebből egy - a belügy - SZDSZ-es, a többi a szocialistáké. A tervezet kidolgozásakor a vitás kérdéseket szavazással döntötték el, aminek az lett a következménye, hogy az expozét megtartó Kuncze Gábor kissé körülményesen próbálta tudatosítani a közvéleménnyel: nem egészen ért egyet az általa elmondottakkal.
Az eredeti törvény
szerint az átvilágítás azt jelentené, hogy például egy képviselőről megnézik, nem dolgozott-e a BM III/III-as csoportfőnökségének. Az SZDSZ azt akarta elérni, hogy a teljes III-as főcsoportfőnökség képezze az átvilágítás alapját, mert ezek a cégek (hírszerzés, katonai elhárítás, belső elhárítás, kémelhárítás) elég szoros együttműködésben dolgoztak, s az emberek hol itt, hol ott bukkantak fel. A kezdeményezés kudarcba fulladt, ma már nem is tartják olyan lényegesnek.
Annál fontosabb, hogy létrejöjjön a Történeti Hivatal, benne a volt állambiztonsági szolgálatok dokumentumaival. Kérdés - és vita tárgya -, hogy mi kerüljön ide. Úgy néz ki, teljes képet kap majd a látogató: a múlt hét végéig tartó egyeztetések végeredménye az lett, hogy gyakorlatilag a teljes állambiztonsági menü a hivatal étlapjára kerül majd. A BM és a rendőrség III-as ügyosztályaitól kezdve a Honvédelmi Minisztérium Magyar Néphadsereg Vezérkara (HM MNVK) idevonatkozó csoportján át a határőrség felderítő osztályáig az egész mocsok beömlik majd az érdeklődők ölébe.
Erős szelektálásra lehet azonban számítani, mert a kormány - és az MSZP - kitart amellett, hogy a mai szolgálatok vezetői döntsék el, mit adnak át, illetve mely iratokat tekintenek a további munkájukhoz szükségesnek, megőrzendőnek irattárukból. Az adatvédelmi biztos szerint ezt egy külső testületnek kell elbírálnia, a módosító indítvány alapján a bizottság négy tagból, a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Levéltár, az ombudsman és a Történeti Hivatal elnökének egy-egy megbízottjából állna.
A bekerült jelentéseket
a készülő törvény alapján az érintettek, pontosabban az áldozatok tekinthetik meg. Itt is vita van abból, hogy mennyire "óvják" a kíváncsi megfigyelt ügynökét a leleplezéstől. A módosító javaslatok között van olyan, amely csak az ügynök és a harmadik személyek természetes azonosító adatait törölné ki, egy másik szerint nem lehetne hozzáférni olyan jelentéshez, amelyből ki lehet következtetni a besúgó személyét. Valójában elvi kérdésről van szó: ha csak a neveket és címeket törlik ki, attól még lebukhat az ügynök, hiszen a megfigyeltnek eszébe juthat, hogy mikor és kinek mondta azt, amit egy megsárgult papiroson olvas. Különösen, ha több jelentésről van szó. A liberálisok nem kímélnék a besúgókat, de a kormány meglehetősen visszafogott ebben a kérdésben. A szakma szerint a mai titkosszolgálatok soha az életben nem találnak új munkatársakat, ha a beszervezendők látják, hogy egy politikai fordulat után elődeik lebuknak (függetlenül attól, hogy az elődszervezet alkotmányellenesen működött).
A megismert dokumentumok megsemmisítését elvileg kérhetnék az érintettek, de van egy olyan szabály, amely szerint a történelmi kutatások szempontjából értékes iratokat nem lehet megsemmisíteni. Ezért marad a személyes adatok zárolása - kilencven évig.
Az átvilágítás
érdekes színfoltja lehet még a közeljövő politikájának. Sokan esküdni mernének rá, hogy soha nem fogják végrehajtani, de ha a parlament kedden rábólint a törvényre, akkor még az ősszel beindulhat a munka, s az év végére akár be is fejeződhet. Az új verzió szerint azokat kell átvilágítani, akiket az Országgyűlés választott meg vagy a köztársasági elnök nevezett ki, illetve azokat, akik ezen intézmények előtt tesznek esküt hivatalba lépésükkor. Az ügynöki tevékenység bizonyítására precíz meghatározást dolgoztak ki. Öt feltételpárt állított fel a jogalkotó, s elég az egyiknek megfelelni ahhoz, hogy valaki fennakadjon a szűrőn.
Először is ügynök volt az, aki aláírta a beszervezési nyilatkozatot és jelentéseket adott le. A második feltételpár szerint ügynök, aki aláírta a nyilatkozatot és bizonyítottan pénzt vett fel a szervezettől, illetve különböző juttatásokban részesült. A harmadik kategóriába a bizonyítható jelentések és kifizetések tartoznak. A negyedikben az illető szerepel valamelyik nyilvántartásban és jelentéseket is adott le; az ötödik szerint pedig nyilván volt tartva és pénzt kapott. Mindebből kiolvasható, hogy nem ússzák meg a dolgot azok sem, akik nem írtak alá soha semmit (mégis jelentettek), viszont nem bünteti azokat, akiket kényszerrel vettek rá az aláírásra, vagy egyszerűen bekerültek a nyilvántartásba.
A lebukás - hasonlóan az eredeti törvényhez -, csupán annyi következménnyel jár, hogy az illetőt felkérik: 30 napon belül mondjon le, s ha ezt nem teszi meg, újabb 15 nap után nyilvánosságra hozzák a nevét a Magyar Közlönyben és leadják az MTI-nek.
A kormány nem támogatja
azt a javaslatot, amely mindenki számára lehetővé tenné, hogy átvilágítását kérje. Attól tartanak, hogy például helyhatósági választások előtt megoldhatatlan feladat elé állítaná az átvilágító bírókat a képviselő- és polgármesterjelöltek rohama. Az is felvetődött az önkéntes átvilágítósdival szemben, hogy ha valaki még az automatikus átvilágítás időszakában távozik hivatalából, az a félreértést elkerülendő kérné a plecsnit múltja tisztaságáról. Gyanúba keveredhet az, aki ezt nem teszi, holott a törvény elsődleges célja a közélet megtisztítása s nem a leleplezés.
Nem valószínű - bár korábban szó volt róla -, hogy az SZDSZ a szavazás előtt előzetes normakontrollt kérne az Alkotmánybíróságtól, mivel ez hónapokkal késleltetné a hatálybalépést. Utólag azonban várhatóan elkészül majd a beadvány, amelyben több képviselő megkérdőjelezi a törvény alkotmányosságát. Három ok miatt. Szűknek találják az átvilágítandók körét, hiányolják az iratok átadásánál a külső kontrollt és kifogásolják, hogy nem minden jelentést lehet megtekinteni.
György Bence
