Tudjuk, hogy az állam mit csinál most éppen a felsőoktatással: megpróbál kivonulni belőle. Azzal is tisztában vagyunk egy ideje, hogy emiatt ismét lesz tandíj; 2008-ban már az államilag finanszírozott képzési helyeken (áfh) tanuló diákok többségének is fizetni kell, a legtöbb költségtérítéses helyen pedig még több megtérítendő költséggel kell majd szembenézniük. (Bővebben lásd: Berlinger Edina: Kérdezz, felelek!, Magyar Narancs, 2006. július 6.) Így még hevesebb lesz a verseny az olcsóbb és nagyobb presztízsű képzésekért.
Ám november közepe óta a szakminisztérium újabb meg újabb nyilatkozatokat és MTI-közleményeket ad ki a monstre államreform további felsőoktatási vonzatairól. Ezek szerint jövőre teljesen átalakul az egyetemek finanszírozási rendszere. Az idén, mint minden évben, a felsőoktatási intézmények meghirdették a képzéseket a megfelelő tájékoztatókban, de e táblázatban csak egy keretszám-rubrika szerepel. Vagyis az eddigiekkel szöges ellentétben a jövőre felvételizők ma még nem tudhatják, hogy a választott szakon hány áfh van. Hogy az egyes intézmények között hogyan oszlanak el az áfh-k, ez tavasz elején dől el, ha már sikerült feldolgozni a beérkezett jelentkezési lapokat. A diákok akárhány képzésre pályázhatnak, de egy meghatározott sorrendet kell felállítaniuk. Az áfh-k arányát a minisztérium annak alapján határozza meg, hogy melyik képzést hány felvételiző írja be az első helyre a maga prioritási listájában. További súlyosbító körülmény, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) több mint hatezerrel csökkenti az áfh-k számát a nappali tagozatokon, míg a részidős (esti és levelező) szakokon további kétezerrel kevesebben élvezhetik a mérsékelt tandíj örömeit. Amiről jelenleg beszélünk, azt
lábbal szavazás
címszó alatt tárgyalta a napokban a sajtó. A fizetősség ilyen mértékű megnövekedése nyilvánvalóan azt eredményezi, hogy a diákok a jobb helyeket fogják választani (arra, hogy mi a "jobb", még visszatérünk), a többi pedig valószínűleg eltűnik a süllyesztőben. A kormányzat értékelendő kommunikációs aktusa, hogy nem rejti véka alá a szándékát, miszerint ő ezzel a lépéskombinációval voltaképpen egyetemeket szeretne bezárni. Ez konkrét célja neki; ilyen rövid átfutási idő alatt sokkal könnyebb egy intézményt bezárni, mint hogy az saját maga számára biztosítsa a kellő tőkebeáramlást. Ez van, intézmény intézménynek farkasa; ahogyan a mostani reformokhoz képest ugyancsak fontolva haladó Magyar Bálint mondogatta anno, az olimpián sem csak bronzérmeket osztanak ki.
A minisztérium szószólói szerint ez a reform valójában a minőségi felsőoktatás záloga. Az az egyetem marad fent, amely képes "versenyképes értékeket, programokat és elérhető oktatógárdát" felmutató intézménnyé mutálódni. A többi a "természetes szelekció" áldozata lesz, mondta a minap Manherz Károly szakállamtitkár, az ELTE bölcsészkarának korábbi dékánja.
A fentiek fényében új megvilágítást kapnak a mostanában osztódással szaporodó felsőoktatási rangsorok, amelyek az elmúlt hetekben különböző folyóiratokban, illetve oktatási szakszájtokon láttak napvilágot. A HVG rangsorában például egyértelműen az ELTE BTK vezet a korábbi felvételi pontszámok, a hallgatói és oktatói összetétel alapján, és mögötte alig marad le a Műegyetem, az ELTE Természettudományi és a Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kara. A túlélés esélyesei ugyanakkor jobban is járhatnak, mint eddig: a Magyar Hírlap elemzése szerint a fenti egyetemeken, valamint a debreceni, pécsi és szegedi egyetem néhány képzésén akár nőhet is az áfh-keretszám. Ezzel szemben általában a főiskolai karok, például a tanárképzők évei meg vannak számlálva - ha hihetünk az összehasonlításoknak. Igaz, a főiskolákon jellemzően ma már sok a költségtérítéses szak.
A népnyúzásnak
az az általános sajátossága, hogy makrogazdasági szempontból kiemelkedő eredményeket is hozhat - ám ettől az embereknek még nem lesz jobb. Ennek megfelelően némiképp ellentmondanak a reformokkal kapcsolatos nyilatkozatok. A közgazdászszemlélet szerint ez az egyetlen járható út, amely gatyába rázza az államháztartást, és nemzetközi viszonylatban is versenyképes szolgáltató rendszert épít ki. Az oktatáspolitika és a szociológia szakmai berkeiben viszont úgy látják, hogy az egész rendszer bizonytalan előrejelzésekre épít, és jobb lett volna többéves előkészítő munkára építeni a reformokat. A munkaerő-piaci kereslet gyorsabb ütemben változik, mint azt a felsőoktatási reformok követni tudják, s valójában nehéz megjósolni, mik a piacorientáltság kritériumai. A munkáltatók még a mérnök szakokon végzett alkalmazottaknál is a tananyag töredékét veszik igénybe, sokkal többet számít a rugalmas gondolkodás, a szakirányú érdeklődés, a beszélt idegen nyelvek és a komputerhasználat. Másfelől a társadalmi mobilitás még az eddigieknél is jobban megbénulhat a ma népszerűbb intézmények, karok presztízsének további növekedése következtében. Az eddigi áfh-rendszer a társadalmi és tudományos elit tagjainak kedvezett, s kérdéses, hogy mostantól ez másképp lesz-e. A legelismertebb szakok a budapesti és a nagyvárosi egyetemeken vannak, és ezeknek van a legtöbb lehetőségük a képzések népszerűsítésére, a marketingre. Ugyanakkor, mint Gábor Kálmán szociológus az edupress.hu-nak nyilatkozott, elképzelhető, hogy az új finanszírozási rendszer legalább ráirányítja a figyelmet az esélyegyenlőtlenségre.
Adatok
A 2007-es költségvetés várhatóan nem egészen 200 milliárd forintot szán a felsőoktatásra. Ez valamivel több, mint az idei; Manherz Károly szerint az egyetemek talán tartani tudják a 2006-os színvonalat.
Az áfh-k száma a jövő évtől az adott évben érettségizők számának 68 százaléka lesz. 2007-ben tehát 56 ezren vehetik igénybe e támogatást - nyilván nem csak olyanok, akik abban az évben fejezték be a középiskolát. (Idén 62 500 hallgató kap állami támogatást a durván 120 ezerből.)
Az áfh-képzések keretszámai növekednek a természettudományos (2,63 százalék) és a műszaki (1,8) képzésfajtákban; az orvosi szakokon ugyanannyi marad, míg csökkenni fognak az agrár- (-29,58), a pedagógus- (-23,8), a bölcsész- (-20) és a jogi (-13,26 százalék) képzések keretszámai. Az áfh-arány az egyes képzésfajtákon belül oszlik meg: ha idén volt 100 államilag finanszírozott bölcsész szakos hely, jövőre már csak 80 lesz, és ez a 80 oszlik el az első helyre beírt jelentkezések, illetve a felvételi eredmények szerint.
A jelentkezési lapok leadási határideje 2007. február 15.
