Hogy Miskolc - mint Móricz írta - a legnagyobb jövőjű város-e, azt még nem tudhatjuk, ám annyi valószínű, hogy a legnagyobb hírű - hatvan éve folyton benne van a híradóban. A háború után a vas- és acélgyártás fellegváraként mutogatták, aztán a bomló szocializmus végtermékeként, majd volt egy kis csönd, mostanában pedig Segalokról, Boniésklájdokról, fesztiválokról, jégesőről, tornádóról, vízszennyezésről és nanotechnológiáról szólnak a hírek.
"A Nagy Lajos alapította, évszázadokig virágzó kereskedőváros a második világháború alatt indult romlásnak, amikor a Miskolc gerincét adó nagyszámú zsidó lakosságot elhurcolták. Majd az iparosítással az állam mért újabb csapást a város polgárságára és szellemi életére" - mondja Dobrossy István miskolci történész, aki író-szerkesztőként részt vett az Európa kulturális fővárosa pályázat készítésében.
Sokáig reménykedtek a helyiek, hogy megmenthető a kohászat, és ebbe milliárdokat öltek bele a kormányzatok. Csak lassan építették le a vállalatokat, ezzel némileg csökkentve a feszültséget, amit a hirtelen munkanélküliség okozott. De a kilencvenes évek közepén lejárt a nagy hitegetések korszaka, és a városban felvetődött a "ki vagyok én?" kérdése. Ekkor a városvezetők úgy gondolták, érdemes visszatérni az eredethez, oda, ahonnan Miskolc a Miskóc nemzetség révén több mint nyolcszáz évvel ezelőtt elindult.
Nem győzött, de nyert
A borsodi megyeszékhely legutóbb az Európa kulturális fővárosa címtől várta a nagy áttörést. És noha a győztes végül Pécs lett (lásd: A meccsek alja, Magyar Narancs, 2006. november 9.), a helyiek szerint ezzel a pályázattal sokat nyert a város; összegyűjtötték a környék építészeti és természeti értékeit, és amikor elkészült a leltár - amelyet a városháza előtti fotókiállításon mutattak be a nagyközönségnek -, meglepődtek, mennyi kincsük van.
"Nem Pécs ellen beszélek, de ez a térség jóval többet tudott volna profitálni ebből a címből" - állítja Fedor Vilmos, Miskolc kulturális alpolgármestere. "Viszont azt nyertük, hogy a szétesett identitás helyett, amelyet az iparosítás, a betelepülés okozott, mostanra kialakult egy modern miskolciság. Miskolc ezzel a pályázattal kapott egy történelmi esélyt arra, hogy újrafogalmazza önmagát. Felfedeztük, mi minden található ebben a városban. Itt van Lillafüred, a Hámori-tóval, ahol az Óda született, ahol Herman Ottó elindította a Madarak és Fák Napját, ahol Supka Géza bejelentette, hogy legyen könyvhét, itt indult a Fazola család jóvoltából a magyar vasgyártás. Diósgyőrben található az egyetlen királynői vár, valamint a papírgyár, ahol kétszáz éve a pénzpapír előállítása folyik. Aztán itt van Tapolca, a világcsoda barlangfürdővel és a Miskóc nemzetség temetkezési helyével.
De nekem politikusként nem a szépértékek bemutatása a legfontosabb, hanem az, hogy a miskolciak ebből megéljenek. Azt látom, hogy a környék különlegességei alkalmasak arra, hogy a kulturális alapú városfejlesztésben, az idegenforgalomban, a kereskedelemben és olyan ipari szektorban találjuk meg a jövőt, amely a korszerű, innovatív tudást feltételezi" - véli az alpolgármester.
Karosi Imre újságíró, az Európa kulturális fővárosa pályázat másik írója-szerkesztője szerint az újrapozicionálásban nem az volt a legnehezebb, hogy a múlt értékeit összerakják, hanem hogy a "letapadt lelkeket" valahogy felemeljék. Csak lassan eszmélt rá a város, hogy a kultúra lesz az, ami újjáépítheti Miskolcot. "A kultúrának igenis vannak gazdasági kihatásai. Ezzel a pályázattal megmutattuk az embereknek, hogy Miskolc egy csoda. A kultúra visszaadta ennek a vidéknek az önbecsülését. És ha van önbecsülés, akkor előjön az önbizalom, és úgy már mer jövőt fogalmazni, tenni egy város. Miskolc összes épített értéke mellett a legnagyobb érték itt az ember, amely a város kozmopolitizmusából fakad. Ez a város ugyanis mindig arról volt híres, hogy a legtöbb nemzetiség és valamennyi vallás képviseltette magát.
Kísérletet tettünk, hogy megtaláljuk azokat a gyöngyöket, amelyeket az ipari kultúra, a korom, a szénpor, a tunyaság, a szellemtelenség miatt eddig nem vettünk észre" - fogalmaz Karosi Imre. "A kohászat elhagyott csarnokai is a miskolci kultúra részei. A fiatalok már belaktak több épületet a gyár területén, és létezik egy program a régi diósgyőri gyártelep kulturális emlékeinek a megmentésére."
Szellemképes
Az északkeleti szegletben, ha nem is mindig pezsgett, de azért folyamatosan csörgedezett a szellemi élet. Nagy íróink, költőink jártak ide dolgozni, az itt szerkesztett Spanyolnátha jelenleg az egyik legnagyobb internetes irodalmi páholy, és még a polgármester is irodalmár ember.
"Keressük az utakat, de mint egységes polgári várost még nem látom Miskolcot. Ennek talán az az oka, hogy mindig is részekre oszlott: belváros, Kilián, Diósgyőr, és mindegyiknek külön karaktere van. Viszont általában azt látom, hogy a miskolciak kommunikatívak és jó kapcsolatteremtők. És bárhová keverednek az országban, innen felismerhetőek" - mondja Szentpéteri István, az Észak-magyarországi Gyáriparosok Szövetségének ügyvezető elnöke, aki tősgyökeres miskolciként jó pár kulturális program szervezésében vett részt az elmúlt évtizedekben.
A nagyipari vasgyártás megszűnésével a munkásosztály jelentős része elköltözött a városból, így Miskolc lélekszáma 210 ezerről 170 ezerre csökkent. Az elvándorlás mára lelassult, illetve akik el is mennek a városból, az agglomerációban maradnak. Ugyanakkor a kereskedők és iparosok számának növekedésével a középosztály életszínvonala javult. Az általános jobblétnek köszönhetően pedig egy mecénás polgárság kezd újra körvonalazódni. Ahogy annak idején az első kőszínházat is a helyi kereskedők pénzéből építették itt, úgy ma is néhány cég az, amely tudatosan és folyamatosan támogatja a különböző fesztiválokat, kulturális rendezvényeket.
Kulturális programból számszerűen már nincs hiány Miskolcon, sokak szerint viszont a rendezvények nem minden réteg és korosztály igényeit elégítik ki.
"Nem szeretem azt hallgatni, hogy Miskolcon nincs kulturális élet. Csinálni kell! - mondja Vass Tibor költő. - Én elsősorban az irodalmon és a képzőművészeten keresztül látom a várost. Mint a Spanyolnátha művészeti hálóterem főszerkesztője magamtól teszem a dolgomat. Nagyon sok jó témát ad Miskolc, már csak a szélsőségei miatt is. Itt van az emberben egy állandó retróérzés, a folytonos építkezés miatt pedig jelen van a modernitás is. A mi feladatunk az, hogy generáljuk a kultúrát a városban."
Vass Tibor szerint a városvezetés a Mecénás Alap pénzeinek elosztásával ellentmondásos helyzetet teremtett. Igyekezett minden kulturális programot támogatni - kevés pénzzel.
"Ezt hibás elgondolásnak tartom. Az önkormányzatnak nem feltétlenül kellene áldását adnia a >>virágozzék minden virág<< elvre. Ehelyett már régen ki kellett volna választania azt a négy-öt nagy rendezvényt, illetve civil szervezetet, amelyet Miskolc védjegyeként teljes mellszélességgel támogat." A fiatal költő úgy látja, hogy az irodalom nem igazán vált ki érdeklődést a kulturális közélet szervezőiből. "Ha valami jót szervezünk, azt egyszerűen tudomásul veszik. De ha nem teszünk semmit, az is ugyanolyan természetes. Csak aprópénzekkel támogatnak minket. Ötvenezer forintot adnak például egy verseskötet megjelenéséhez."
Humán tengely
Az önkormányzat új városfejlesztési koncepciót dolgozott ki. Mint Fedor Vilmos mondja, létrehoztak egy nyolcfős csapatot, amelynek tagja négy építész, két iparművész és két kertépítő mérnök. "A négy építész azt a feladatot kapta, hogy álmodják újra a belvárost. Hogy hogyan lehet visszaállítani a régi városképet, találkahelyekkel, kávézókkal, parkokkal. Elkészült egy tervezet, majd kiderült, hogy léteznek olyan európai források, amelyekkel támogatják a régi városrészek rehabilitációját. A feltétel viszont az volt, hogy jelentős számú műemléknek kell lenni. A műemlékvédelmi hivatal végül védetté nyilvánította a belvárost, így nyertünk 1,7 milliárd forintot, amivel már elkezdhettük az átalakítást. A Szinva patak volt mindig is a város humán tengelye, e köré települtek az emberek. A kohászat idején beszennyeződött a víz, de ma újra tiszta, tele halakkal a belvárosi szakaszon is. Ezért a város központjában, a villanyrendőrnél lévő parkoló helyén létrehoztuk a Szinva teraszt, egy találkozási pontot, amelyből kevés van a városban. A Bartók+ operafesztivál, ha visszafogottak vagyunk, akkor azt mondhatjuk, hogy Európa-hírű, de valójában már Japánból, Amerikából is jönnek művészek. És fontos kulturális beruházás a Béke mozi átalakítása Művészetek Házává, ahol helyet kapott egy hatszáz fős hangversenyterem, színház, kortárs képzőművészeti kiállítóterem, két art mozi" - sorolja az alpolgármester.
(Nem hagyhatjuk viszont szó nélkül, hogy a Művészetek Háza menthetetlenül rondára sikerült, az Avas hegy lábánál különösen rosszul fest.)
A kormány az Európa kulturális fővárosa pályázaton induló városokban egy-egy projektet támogat. A városvezetés úgy döntött, hogy legyen ez az Avas rehabilitációja. Az Avas valamikor vigalmi negyedként működött, ezt szeretné a városvezetés egy ötmilliárd forintos beruházással újjáteremteni.
A kulturális alpolgármester szerint ez a ciklus volt az első a rendszerváltás óta, amikor sorsdöntő kérdésekben egyetértettek a frakciók. "A városvezetés egy szakma, és nem hiszek abban, hogy lehetne pártpolitika mentén várost fejleszteni."
Szentpéteri István viszont úgy látja, hogy "a rendszerváltás óta eltelt időszak a kihagyott lehetőségek tizenhat éve volt. Aminek gyakran a túlpolitizáltság volt az oka: addig-addig vitatkoztak a képviselők a mikénteken, míg elszalasztottuk a kínálkozó alkalmakat. Ugyanakkor az is tény, hogy Miskolc jó nagy hátizsákkal indult, vagyis nehéz itt politikusnak lenni. Komoly lemaradásaink vannak, ezért mindenképpen gyorsítanunk kell. Valaha kereskedőváros volt Miskolc, ami geopolitikai helyzetéből adódott. Mivel ma is ugyanott fekszik a város, mint azelőtt, erre az előnyünkre rá kellene erősítenünk. Azt mondom, aki itt marad élni, vállalkozni, annak igen nagy az életereje. Nem vagyunk nyugati határszél, és nem minket találtak meg a rendszerváltás után a vállalkozók sem. Ami Miskolcot vonzóvá teszi a befektetők számára, az elsősorban a képzett munkaerő, amit az egyetem műszaki karai évről évre >>kitermelnek<<."
Azt hihetnénk, hogy a Miskolci Egyetem, amelyen a műszaki, a jogi és a közgazdasági karokon kívül 1992 óta bölcsészkar is működik, frissülést hozott Miskolc szellemi életébe. Ez még sincs így. A bölcsészkaron az oktatók jelentős része ingázó, amolyan "intercity tanár": leadják az órát, aztán szaladnak is a pályaudvarra. Így nincsen, akik köré óra után is gyűlhetnének az egyetemisták, nem alakultak ki szellemi műhelyek, amelyek estéről estére összehoznák a fiatalokat.)
Fedor Vilmos szerint az nem elég, hogy a városvezetés eldönt valamit, ha nem kap hozzá kormányzati támogatást. "Amikor kiderült, hogy Oroszország Kelet-Európában szeretné elhelyezni a nanotechnikai kutatóközpontját, Magyarország elsőként került szóba. Majd a lobbistáink felhívták a figyelmet arra, hogy Miskolcon komoly műszaki kultúra van, és az egyetemen olyan kutatások folynak, amelyek alkalmassá teszik a várost arra, hogy egy ilyen központot fogadjon."
Ezek után Oroszországban folytak a tárgyalások, és amikor a magyar miniszterelnök kint járt, eldőlt, hogy Miskolcon lesz a nanotechnológia-kutatás kelet-európai központja. "Egy ilyen központ nem foglalkoztat ezreket, viszont létrejöhet egy Szilícium-völgy, ami a városnak hatalmas fellendülést hozhat. Kaptay György professzor vezetésével már megalakultak a kutatócsoportok, várhatóan idén elindul a kutatás-fejlesztés, és három-öt éven belül a kapcsolódó iparágak is megjelenhetnek a térségben" - véli az alpolgármester.
