A munkáltató által megrendelt koronavírus-tesztelésről így írta le férje tapasztalatát egy nő a Facebookon: „Sziasztok! Mondja meg nekem valaki, mit lehet tenni, mert menten gutaütést kapok! Sztori: a férjem most jött haza a városi tudományegyetem klinikájáról, ahol PCR-teszten volt. A teszt végén megkérdezte, hogy mikor kapja meg a leletet, és adna meg egy email-címet. Azt mondták neki, hogy nem kell, mert a munkáltatójának küldik ki! Visszakérdezett, hogy jól értette-e, hogy kinek. Az volt a válasz, hogy annak, aki a tesztet kérte, és az ő esetében ez a munkáltató lesz! Megkérdezte, hogy ez hogyan lehetséges, hiszen betegjog, és adatvédelmi törvény… Válasz: ezzel ők nem tudnak mit tenni! Hogy lehetséges ez? Egy harmadik fél, aki kvázi egy vadidegen, mert csak munkaközvetítő, annak adnak ki egy orvosi leletet??? Magyarországon már mindent lehet? Nem is kaphatja meg a saját kezébe a teszteredményt, mert a munkáltatója kérte? Van itt valaki, aki tudja ennek a jogi részét? Sajnos felmerül a gyanú, hogy az illető megpróbálja manipulálni az eredményt. Köszönöm!”
A közösségi oldalon talált bejegyzésről megkérdeztük a Társaság a Szabadságjogokért jogászát, Asbóth Mártont. A civil szervezet magánszféraprojekt-vezetője azt írta, kollégáival végiggondolták a kérdést, és arra jutottak, az ügy jogi megítélése összetett, de egyvalami biztos:
a tesztalanynak meg kell kapnia az eredményét, azt nem lehet visszatartani.
A teszt eredménye egészségügyi adat, amiről az érintettnek joga van tudni. „Nagyobb kérdés azonban, hogy a munkáltató szervezhet-e ilyen tesztet, kötelezővé teheti-e azt, és ha igen, eredményei kinek a kezelésében lehetnek, és milyen módon jutnak el a letesztelt munkavállalóhoz.”
A TASZ szerint itt két alapvető jog és érdek ütközik: a munkáltatónak érdeke – és egyben kötelessége –, hogy a dolgozóinak biztosítsa a megfelelő körülményeket az egészséges és biztonságos munkavégzéshez. Nincs kétség afelől, hogy ez a járvány idején azt jelenti, a munkáltatónak igyekeznie kell megakadályozni a vírus terjedését, például védőfelszereléssel, vagy ha lehet, azzal, megengedi, hogy otthonról dolgozzanak a kollégák, illetve rendszeres teszteléssel.
A munkavállaló önrendelkezési jogához tartozik, hogy egészségügyi vizsgálatoknak – a PCR-teszt is ennek minősül – saját döntése alapján veti alá magát, és érzékeny adatait – amilyen a teszt eredménye – megossza a munkáltatójával.
„A konfliktus feloldhatósága nem egészen egyértelmű, de úgy gondoljuk, hogy a munkáltatónak – a fenti érdekre, vagyis a munkahely biztonságára hivatkozva – joga van PCR-tesztet szervezni, és azt kötelezővé is teheti. Az adatkezelésre a GDPR ad felhatalmazást, amikor kimondja, hogy az adatok gyűjtése lehetséges megelőző egészségügyi vagy munkahelyi egészségügyi célokból, a munkavállaló munkavégzési képességének felmérése érdekében. A GDPR ehhez azt is feltételül szabja, hogy ennek az alapja egészségügyi szakemberrel kötött szerződés kell, hogy legyen, ami meginkább az üzemorvost vagy a PCR-tesztet végző szolgáltató ilyen szakembereit jelentheti. Az adatvédelem általános elveinek figyelembevételével ezek után a munkáltató kezelheti az adatot, de azt a munkavállalónak ki kell adnia (valószínűleg nem automatikusan, de kérésre mindenképpen)” – írta a TASZ magánszféraprojekt-vezetője.
