Interjú

„Ha felszámolnánk az MSZP-t…”

Szanyi Tibor EP-képviselő az unióról, Orbánról és a kollaboránsokról
szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2018/20. (05. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Azt írta Tumblr-oldalán, be kell csukni az MSZP-t azért, hogy megmeneküljön a szocpárt. Ez annyira erős ötlet, hogy egyből interjút kértünk tőle, hiszen lehet, ő lesz nyáron a következő MSZP-elnök. Talán az utolsó!

Magyar Narancs: Nem viccelt a Tumblr-en? Tényleg felszámolná az MSZP-t?

Szanyi Tibor: Igen, ez egy lehetséges kiút abból, ami most van. Ide válságmenedzser kell. A felszámolás egy létező technika, ha egy „vállalatból” a még használható elemeket ki kell szedni, hogy aztán újra „elültessék” azokat egy működő konstrukcióba.

MN: Hogy nézne ki ez a gyakorlatban? Feloszlatná az MSZP-t, hogy újraalapítsa?

SZT: Elsőre durván hangzik az MSZP felszámolása, de a baloldalon, itthon és külföldön is visszatérő gyakorlat, hogy előbb felszámoljuk, bezárjuk a pártot, majd nyitunk helyette egy újat, miközben a hivatás, a baloldali értékek képviselete nem változik. Így csinálhatnánk tagrevíziót is. Ha felszámolnánk az MSZP-t, eldőlne, ki akar az új „cégben” részvényes lenni, ki nem. Sok tagunk van, aki lelkileg nem tud kilépni, de rég inaktív. Új politika új szerkezetben – ez a cél.

MN: Lenne új név is?

SZT: Az illik ilyenkor. A Swissair is becsődölt, ma Swissnek hívják.

MN: Tehát becsődölt az MSZP.

SZT: Három választási vereség úgy, hogy mindháromszor kétharmadnyi parlamenti mandátumot szerzett a Fidesz, én ezt ránk nézve politikai csődnek tekintem. A felszámolás lehet pozitív fogalom, hiszen arra is vonatkozna, hogy ne szedjék szét az MSZP-t, ne kezdjék eladogatni a vidéki irodáinkat. Meg kell csinálni a leltárt, ki kell menteni, ami menthető. A csődgondnokság ezt szokta megtenni.

MN: Mi lenne az új név?

SZT: Szocialisták.

MN: Ennyi?

SZT: Igen.

MN: És a piros szín marad? Vagy az is kuka?

SZT: Az marad. Egy baloldali pártról van szó, a piros az dukál. A szegfűvel viszont lehet variálni, akár vörös rózsa, vagy egyéb is lehet belőle. A vörös a lényeg.

MN: Milyen pozitív hozadéka lenne a felszámolásnak?

SZT: Jelentősen átalakítaná a párt belső érdekrendszerét. Most a háttérben lévő tagsági érdekképviselet jelenik meg szavazáskor a kongresszuson, de ha egy 800 fős területi szervezetnél kiderülne, hogy valójában csak 80-an aktívak benne, az mindjárt tizedakkora befolyást jelentene. Átalakulna a választmány, a kongresszus összetétele, más típusú döntések születnének. Mert a korábbi rossz döntéseket az MSZP ebben az állapotában újra képes lesz meghozni. Ha elnök lennék, a felszámolással hamar foglalkoznék.

MN: Tehát indul elnöknek júniusban.

SZT: A programomat megírtam, de kivárok. Ha adódik olyan balos jelölt, aki megfelelő közgazdasági-jogi ismeretekkel rendelkezik, s akinek van fogalma arról, hogy egy szervezetet miképp lehet újraépíteni, akkor azt mondom neki, tied a pálya, csináld!

MN: Kunhalmi Ágnest ilyennek gondolja? Ő biztos, hogy indul.

SZT: E téren őt a legkevésbé sem. Még azt se tudom, milyen diplomája van.

MN: És Tóth Bertalant?

SZT: Egyiküket sem akarom minősíteni, de most nem autóversenyzőre, hanem profi szerelőre van szükség. Nekik más kvalitásaik vannak, Ági jó beszédeket tud tartani a táborunknak, bár nagy kár, hogy ennek nem volt további szavazatvonzó képessége a választáson.

MN: Akkor mondjon egy nevet! Aki megfelel az elvárásainak.

SZT: Ajánlom magam! Nézze, Kunhalmival és Tóthtal az a fő bajom, hogy ők álltak a vesztes kampány élén, Karácsonnyal együtt, rájuk bíztunk mindent, és ők egy hatalmas gödörbe vágták a bringát. Egy frissen bukott előadás bukott főszereplői ne akarjanak rögvest színházigazgatók lenni! Hallani, indul Mesterházy Attila is, az ő baloldali elkötelezettségében kétségem sincs (Mesterházyt megkerestük e kijelentés miatt, de nem reagált), és szerintem lesz még egy női jelöltünk. Hiszem, hogy a baloldali, modern és virtigli európai politikát meg kell tudnia mutatni ennek a pártnak. Európában 5-6 olyan támaszpont van, amikből itthon is tudunk táplálkozni. Ott az SPD Németországban, Andrea Nahles, az új elnök, remek, nagyon kemény asszony, de Jeremy Corbynt is kedvelem, ő csak úgy vonzza a fiatalokat. Ott van Portugália, napjaink baloldali csodája. A világítótorony pedig a görög Varufakisz, amit most írt Marxról, az szinte már Marx.

MN: Az áprilisi választásnak van egy kevéssé emlegetett aspektusa: a parlamentbe jutott ellenzékből mindenki erősödött, leszámítva az MSZP-t. A Jobbiké a legnagyobb ellenzéki frakció, az LMP-nek és a DK-nak is több képviselője van, mint az előző ciklusban, de a szocialista nagylelkűségnek hála a nem mérhető Párbeszéd is saját frakciót kap. De az MSZP már akkor is nagyvonalú volt, amikor a DK-nak télen oda­adott 46 képviselőjelölti helyet, magának megtartott 60-at, pedig a választási eredmény azt mutatja, több mint kétszer annyi listás szavazata volt, mint a DK-nak. Nehezen érthető volt az is, hogy szinte az egész párt szó nélkül asszisztált Botka megbuktatásához… Mintha ez a párt szándékosan hozna olyan döntéseket, amelyektől egyre kisebb és kisebb lesz.

SZT: Épp ezért nem kéne ennek a pártvezetésnek pihenés nélkül folytatni a dolgokat. A 46 helyet a DK-nak sokallottam én is, de igazán akkor gurultam be, sőt szinte üvöltöttem az elnökségben, hogy jó, elengedtetek 46 jelölést, de a közös listát mindenképp követeljétek meg! Mert anélkül két külön kampány lesz, ami nem fogja egymást segíteni. Botka? Ő azért elég sok hibát csinált.

MN: Mire gondol?

SZT: Felült egy olyan gálya tetejére, amivel neki nem volt politikai harmóniája. 2016-ban leváltották a választmányi elnöki posztról, miért gondolta, hogy ez most menni fog? De rossz volt a Fizessenek a gazdagok! szlogen is. Egy baloldali párt ne politizáljon adóügyekkel főüzenetként. Végül nekiment Gyurcsánynak is.

MN: Nem lehet nekimenni?

SZT: Lehetni lehet, csak fölösleges. Amikor szövetségeseket keresel, miért nyitsz még egy frontot? Nem lehet egy szektás vezérkarnak azt mondani, hogy ti kelletek, a szektavezér viszont nem.

MN: Mit gondolt Botka mondatáról, hogy árulók vannak a pártban? Hogy az MSZP-t behálózta a Fidesz?

SZT: Ez létezhet, csak nehéz, hogy hol húzzuk meg a határt.

MN: Hol húzzuk meg?

SZT: Karácsony is fideszes alpolgármesterrel dolgozik. Az mi?

MN: Ugyan, Botka nem ilyenekre célzott.

SZT: De hát nem mondta meg, kikre gondolt! Ilyen nincs, hogy bemondom az árulók létét, de nem nevezem meg őket.

MN: Molnár Zsoltot megnevezte.

SZT: Aztán visszavonta!

MN: Okos dolog volt?

SZT: Egyáltalán nem. Nevekkel nem szabad dobálózni.

MN: Mit szólt, amikor Botka azt mondta Molnárról, hogy áruló?

SZT: Semmit. Pontosabban, megdöbbentem. Elsőre éreztem, hogy Botka a földbe rúgott. Mert mit jelent ez? Kiadott talán valaki valakinek egy hangfelvételt, vagy mi? Árulózni… azt könnyű.

MN: Két éve ön mondta ki épp a Narancsban, hogy kollaboránsok vannak a pártban.

SZT: Szerintem intelligensebben tettem. Nem árulókról, hanem a NER kollaboránsairól szóltam. Azt mondtam, ha ilyenek vannak a pártban, azoktól csendben el fogunk búcsúzni.

MN: És elköszöntek tőlük?

SZT: Nem. De Botkánál nem volt se csend, se elköszönés. Hangosan meg lett nevezve egy elvtárs, akivel aztán megegyezett. Ez pancserség, már bocsánat. Ezért nem szabad ilyesmivel vagdalkozni.

MN: Miért, ön hogy csinálná?

SZT: Amikor anno politikai államtitkár lettem 2002-ben, a Torgyán–Szabadi-féle örökség elég nyomasztó volt az agrárminisztériumban. Azt a negyven–ötven embert, akit le akartam váltani, bekérettem, mondtam nekik, „te is tudod, én is tudom…”, itt tessék aláírni. Valahogy így.

MN: Hány emberrel kéne elbeszélgetni ma az MSZP-nél?

SZT: Öt beszélgetőpartnerem biztos lenne.

MN: Ők hol vannak a pártban?

SZT: Nem túl látható helyen. Nem is feltétlenül a pártban.

MN: Háttéremberek, képviselők?

SZT: Jelenlegi képviselő nincs köztük, korábbi talán igen.

MN: Pénzemberek?

SZT: Részint.

MN: Puch László?

SZT: Nem mondok neveket. Mondtam már, nevekkel nem dobálózunk.

MN: De ezek az emberek fontosak az MSZP-nek, nem?

SZT: Már akinek! Ezeket az embereket azok közt kell keresni, akiknek az MSZP gazdasági-technikai hátteréhez köze van. Többet viszont erről nem szeretnék mondani.

MN: Ha tehát ön lenne a következő elnök…

SZT: …csendben elköszönnék tőlük.

MN: És el lehet őket még küldeni?

SZT: Egy elnöknek? Csak ő tudja megtenni.

MN: És az előző elnök, vagy az azt megelőző, miért nem köszönt el tőlük?

SZT: Azt tőlük kell megkérdezni. Nekik más volt a programjuk. Én inkább ezt beírnám a naptárba, mondjuk úgy, hogy szeptember 22.: „csendes elköszönés”. És megcsinálnám.

MN: Nem megy falura? Mondják, egy rendes ellenzéki politikusnak most ott a helye, beszélgessen, értse meg az ottani életet.

SZT: Gondolkodom, mit kéne tenni a falvakkal. Nem biztos ugyanakkor, hogy ők tudják ezt úgy artikulálni, hogy ebből számodra politikai cselekvési irány következzen. Az általam kezdeményezett Smart Villages nevű uniós projekthez kötődve mondom: ha a mobilitás, a technológia, a digitális kor termékeihez való hozzáférésen tudsz segíteni, már léptél előre. Csináltam nemrég egy kérdőívet, kiküldtem 2700 településnek, 150-ből válaszoltak. Kirajzolódott, hogy ha helyben hozzáférnének értelmes képzéshez, az jelentősen csökkentené a fiatalok elvándorlási kedvét. Az okos falu tipikus központja a jól felszerelt faluház, ahol távoktatással jó kurzusokat lehetne tartani, a vidékfejlesztés mögé ugyanis infrastruktúrát is kell tenni. Ma ez nincs meg, hiába a tízezer falufejlesztő.

MN: Van tehát ez a projekt…

SZT: Magyarul az Okos falu, igen, ez az én gyermekem. Előkészítés alatt áll, most csinálunk 27 modelltelepülést, hogy első körben bemutassuk, miről szólna ez, hogy aztán a most következő uniós költségvetésből alsó hangon 10 milliárd eurót kaphasson évente. Ehhez jönnének a nemzeti kiegészítések. Ez a programba bekerülő magyar falvaknak is sokat jelentene.

MN: De miért lesz jó ide bekerülni? Ha egy település akar, most is tud pályázni uniós forrásra. Mi ebben az új?

SZT: Eddig ugyanahhoz a projekthez nem vehettél igénybe más uniós forrást, ám én azt mondom, lehessen optimalizálni. A települések sokszor feleslegesen pályáznak meg nagyobb projekteket, azért, hogy abból majd csak megcsinálják, amire valóban szükségük van. Magyarán kevesebb, de jobban célzott, akár több helyről érkező pénz is elég lenne nekik. Az agrárbiztossal már túl vagyok pár tárgyaláson, a héten ülök le a regionális biztossal. Meg akarom győzni arról, hogy a négy idevágó uniós alapból egy olyan felületet alakítsunk ki, egyfajta digitális szupermarketet, hogy azok, akik benne vannak ebben a programban, ezen a platformon vásárolhassanak. Ha egy polgármester biogáztelepet akar építeni, bemegy ebbe a „shopba”, a pályázati dokumentációt és a forrást pedig csak leveszi a polcról.

MN: Baj, hogy ellenzéki politikusok nem járták a falvakat?

SZT: Ez nem igaz. A kampányban, amikor kistelepülésre mentünk, a helyi szocialisták otthonosan mozogtak. Az más kérdés, hogy az MSZP-n belül van-e vagy nincs olyan mechanizmus, ami ezeket a tapasztalatokat összegyűjti, a központi üzenetekben is megjeleníti.

MN: Van?

SZT: Nincs.

MN: De hát miért nincs?

SZT: Ha a pártvezetésnek nincs ilyen igénye, akkor nincs. Valaha volt egy szabályunk, hogy a mindenkori költségvetés 20 százalékát képzésre költjük. Ezt a fővárosi szocialisták javaslatára sok éve kivette a kongresszus, azóta nincs képzésünk. Szinte semmilyen. A vidéki embereink szerint soha nem figyelnek oda rájuk a pesti központból, én meg olyan elnök akarok lenni, amelyik marhára odafigyel.

MN: Ha elkerül egy faluba, ahol azért szavaztak a Fideszre, mert az megakadályozza, hogy menekültek települjenek oda, ön hogy puhítaná a fejeket?

SZT: Fene tudja. A magyar falvak nem a migránsoktól tartanak, ott hagyományosan utálják a beköltözőt, bárki legyen az. A családomnak van szőlője a Balaton-felvidéken, Szentbékkállán, nem sok, egy hektár. Ott én „bebíró” vagyok, ami azt jelenti: be bírt férkőzni ide, közénk. Ha ehhez különleges képesség kell, akkor ezek szerint van ellenállás. Mondják, ahol a köztévét nézik meg a Kossuth rádiót hallgatják, azok azt el is hiszik. Nekem vannak ebben kétségeim. Biztos, sokan vannak ezzel így, de a többség talán csak úgy csinál, mint aki elhiszi, mert nekik a Kossuth rádió meg a televízió többnyire a hazugságforrás volt, de azt fontos tudni, mihez kell igazodni. Tudja, mi az a kisdobos, ugye? Megállt anno a falu közepén, dobolt, mire a falu népe odament, és akkor kihirdette, amit kell. Ezt váltotta fel később a rádió meg a tévé, tehát ők a kisdobost hallják ki ezekből. Ha a migránst kell utálni, akkor azt fogják utálni. Ez ma a hatalom kívánsága, a hatalommal pedig jó ma jóba lenni. Ha a Kossuth rádióból egy éven át az jönne, tessék szeretni a színes galambokat, higgye el, sok falu főterére kerülne egy színes galambszobor.

MN: Az uniós támogatások kifizetését jogállami normák teljesítéséhez akarják kötni a jövőben.

SZT: Az unió évek óta szenved attól, hogy hány ponton sértik meg az egyes tagok a jogállamiságot. Engedtessék meg, hogy világos elszámoltathatóságot szeretnénk! Legyen egy olyan fórum, amely harmadik félként meg tudja ítélni, hogy egy ország betartja a jogállami kereteket vagy sem. Abban az országban nem működik jól a jogállamiság, ahol nem indítanak nyomozást az után, ami kormányközeli, ami viszont nem kormányközeli, ott igen. Jelenleg sajnos nincsenek meg azok a jogi garanciák, hogy tisztázni tudjuk a felmerülő vitákat, ezért jutott oda az unió, hogy a jogállamiságot megóvó mechanizmusok megléte az a feltétel, amihez minden más ügyet kötünk, és ez nem csak a pénzekre vonatkozik. Amitől még decentralizált maradhat ez a történet. És én ezt végtelenül támogatom, nem csak Magyarország miatt. Akad legalább öt olyan tagország, ahol keményebbre kell venni. Például Ciprus: ott sincs kellő jogállamiság, a pénzügyi rendszerek ellenőrizhetősége kritikán aluli. Málta is neuralgikus eset, ott az intézményi kinevezésekkel van gond, egy halom bűnöző került fontos pozícióba.

MN: Tévedés azt hinni, hogy ez az uniós törekvés csak Orbán, esetleg a lengyelek ellen irányul?

SZT: Egyesekhez képest Orbán Viktor még egy szent ember az EP-ben. Döbbenten láttam-hallottam, amikor a máltai miniszterelnököt majdnem szöges deszkával verték ki a teremből.

MN: Meg tudja csinálni Orbán, hogy nem változtat a politikáján, mégis ugyanannyi forráshoz jut?

SZT: Mindig változtat. Hatalmas szájcsattogtatások közepette ugyan, de eleget tesz a kéréseknek. Elmegy a falig, de nem lépi át azt, amit neki nem szabad. Közben eljátssza, hogy őt aztán nem lehet megregulázni, sőt szidalmazni fogja az uniót, csak hát az Európai Bizottság avagy „Brüsszel” sértődési faktora konkrétan nulla. Az üzengetés nem érdekli őket. Csak a kötelezettségeket nézik, be vannak-e tartva az eljárásrendek, a jogszabályok vagy sem.

MN: A fővárosban volt két egészen nagy tüntetés, ahol az volt a fő üzenet, hogy össze kell fogni a Fidesz ellen az MSZP-től a Jobbikig, mindenkinek.

SZT: Nézze, ki lehet menni tüntetni, akár százezren. A Fidesz is képes erre, amúgy. Lehet követelni dolgokat, de ebből még nem derül ki a valós politikai akarat. Tartós jövőt nem lehet építeni össze nem tartozó ügyek egybefogásával. Ha a Jobbik programszerűen nem különbözik a Fidesztől, azt ne akarjuk összehozni a baloldallal! Egy-egy polgármesternél el tudok képzelni helyi kompromisszumokat, de országos méretekben ez lehetetlen. Ezeken a tüntetéseken feltűnt a Jobbik közönsége is, miközben a párt elutasított minden együttműködést, teszem hozzá, a mi legnagyobb szerencsénkre. Egy ilyen kooperáció az MSZP halálát jelentené.

MN: Nincs tehát elájulva ezektől a tüntetésektől.

SZT: Nem vagyok. Nincsenek világos célok, csak kívánságok. Az nem üzenet, hogy két hét múlva újra összegyűlünk. Ami most van, az alighanem gőzkieresztés. Mindenkit szidnak, kormányt, ellenzéket. Ez a morgás tüntetése, ez egy politikailag nem artikulálható történet. Az a párt tör majd előre, amelyiknek a Fidesztől markánsan eltérő politikája van, és ez még mindig az MSZP tudna a leg­inkább lenni. Ezért akarok elnök lenni. Egyébként az ellenzéki pártoknak inkább egy ún. meg nem támadási szerződést kellene kötni egymással. Ha túl sok a patron, lőjék a Fideszre, de ne egymásra! És kéne egy világos menetrend, hogy mi lesz, ha megdöntjük a diktátort.

MN: Öt év múlva lesz még MSZP, ha így mennek tovább a dolgok?

SZT: Mélyreható változás nélkül a párt talán még egyszer megugorja az 5 százalékos küszöböt, de aztán kalap, kabát.

MN: Ha választhatna, brüsszeli képviselő vagy MSZP-elnök lenne?

SZT: Nem én választok. Engem választanak meg, vagy sem. Ráadásul egyik sem zárja ki a másikat.

MN: Jó, de melyik lenne az elsődleges?

SZT: Élvezem az uniós munkát, végtelenül sokat ad ez az Okos falu-projekt, és ebben még legalább kétciklusnyi munka van. Viszont én inkább párt-, mintsem szakpolitikus vagyok, azaz szívesebben választanám a nehezebb feladatot, a pártelnökséget. Ami nem lenne diadalmenet, mert itt nemcsak egy politikai válság van, hanem egy anyagi-szervezeti is. És nem biztos, hogy meg lehet fordítani az irányt.

MN: „Hazajöttem Brüsszelből, hogy becsukjam az MSZP-t”?

SZT: Hát, elég rosszul nézne ki ez a mondat az önéletrajzomban. De ott van bennem az is, hogy ha történetesen 53 százalékkal megválasztanának, akkor lehet, vissza is adom a megbízást.

MN: Miért, 53 százalék kevés?

SZT: Az. Bár ez a párt jelen állapotában nem arra készül, hogy engem 53 százalékkal megválasszon. Mégis úgy vagyok vele, hogy a virtigli baloldali alternatívát így is érdemes felmutatni.

MN: Amit már kétszer felmutatott, de nem kellett a pártnak.

SZT: Akkor még tizenkétszer kell felmutatni! Engem ez nem keserít el, ha nekem a történelem ezt mondta, hogy álljak ki egy tükörrel, ami mutatja, hogy merre van a baloldal, az nekem elfogadható. Még sírfeliratként is: Ez az ember volt az, aki forgalomirányítóként mondta, hogy balra, balra, balra, de végül nem arra mentek. Kudarcot, kicsit, csak a második alkalom után éreztem, két éve.
A 360 küldöttből 300-zal beszéltem, az utolsó napon 200-at hívtam fel. Ebből 190 mondta, hogy Tibikém, téged foglak támogatni. Ketten mondták, hogy nem. Nyolc hezitált, de ez korrekt, mert megmondták. De hogy 190-en azt megcsinálják, hogy végül másra szavaznak, hát nekem az nem tűnt szolidáris pártközösségnek.

MN: Nem ábrándult ki?

SZT: Arra gondoltam, te jó isten, milyen morális állapotban van ez a párt?! Ez persze bonyolultabb, mert a küldöttek a megyei elnökökhöz igazodnak, és az, hogy a megyei elnököket ki, hogyan győzi meg, pláne, mivel, na, az már a politika nehezebb bugyraiba vezet…

MN: És azokba nem megyünk bele?

SZT: Most nem.

szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2018/20. (05. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra