Lassan már hagyománynak számít, hogy a Független Diákparlament (FDP) tavasszal diákfórumot rendez: ezeknek a rendezvényeknek az a különlegessége, hogy a csak ritkán ülésező Országos Diákparlament üléseivel szemben itt a résztvevők szinte kötöttségek nélkül szólalhatnak fel, beszélhetnek az oktatás problémáiról és a megoldási javaslataikról. Mivel az év eleji diáktüntetéseket is szervező, Független Diákparlament kéréseit évek óta nem veszi figyelembe a kormány, ezek a fórumok leginkább arról szólnak, hogy egy ideális világban milyen oktatási rendszerben tanulhatnának a fiatalok.
Minden maradt ugyanúgy
Jól mutatja a magyar oktatáspolitika változatlanságát, hogy az idei, ma megrendezett fórumon előkerülő problémákat a korábbi diákfórumokon is hallani lehetett. Érdekes volt ugyanakkor, hogy a jelenleg is a közoktatásban tanuló diákok mit tartanak az oktatás feladatának: voltak, akik kiemelték, hogy a lexikális tudás egyáltalán nem fontos, mert szerintük ez ma azt jelenti, hogy „megutáltatjuk a diákokkal a tanulást”. Erről kisebb vita is kialakult, többen úgy látták, hogy van egy olyan műveltségmennyiség, ami mindenkinek hasznos tud lenni.
| ||
„A módszerekkel is komoly problémák vannak, mert azok 19. századi alapokra épülnek” – mondta egy diák, aki szerint a baj ott kezdődik, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) nem támogatja, hanem inkább hátráltatja a változtatásokat. Ezzel a legtöbben egyetértettek, ahogy azok a gondolatok sem voltak népszerűtlenek, melyek szerint csupa olyasmit kell tanulni a diákoknak, amire semmi szükségük. Egyikük például arról számolt be, hogy bár ő matematikus szeretne lenni, pontosan látja, mennyi olyasmit kell bemagolnia az osztálytársainak a tantárgyból, amelyre semmi szüksége egy embernek. Egy fiatal pedig úgy foglalta össze a jelenlegi helyzetet, hogy ha így haladunk, „elveszett emberek leszünk, akiket könnyű irányítani”.
Szóba kerültek a diákfórumon a tanárok is, mert többen arra panaszkodtak, hogy a gyakori kiégésnek, a pedagógusoknál tapasztalható érdektelenségnek a jelenlegi oktatási rendszer az oka, amely semmilyen szabadságot nem ad a tanároknak. Valószínűleg a legjobban az foglalja össze a helyzetet, amit egy lány mondott, akinek a földrajztanára közölte: ő ugyan már utálja a földrajzot, de a diákok azért szeressék a tantárgyat.
| ||
Ami lényeges lenne, azt nem tanítják meg
Már a tavalyi fórumon is hangsúlyos volt, hogy jelenleg rengeteg hasznos, a mindennapokhoz szükséges dolgot nem tanít meg az iskola. „Szöveggel vagy verssel nem lehet fizetni sehol, olyanokról nincs szó az iskolában, hogy például hogyan nyissak egy bankszámlát” – mondta egy lány, mire többen szorgalmazták, hogy a pénzügyi ismeretek oktatását el kellene kezdeni az intézményekben. Ettől egyébként a kormány sem zárkózik el, és noha részleteket nem tudni, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) egy korábbi anyagában szó volt arról, hogy az iskolák 7–10. évfolyamán kötelező tantárgy lenne a pénzügyi ismeretek.
A diákok szerint az is gond, hogy már nyolcadikban azt várják tőlük, döntsék el, mik szeretnének lenni. Ez azért is rossz, mert aki manapság például szakiskolába kerül, nagyon kevés esélyt kap arra, hogy később esetleg érettségit szerezzen, ha változnak az elképzelései. Felmerültek helyi szintű, de általános problémákra is visszavezethető gondok a fórumon: volt, aki feleltetéssel és fekvőtámaszokkal büntető tanárokról mesélt, de ez többek szerint abból is fakad, hogy a pedagógusok iszonyatosan túlterheltek, kevés fizetésért dolgoznak, ezért nem meglepő, ha egyesek ilyenekre vetemednek.
| ||
Igazából osztályzásra se volna szükség
A fórum második része elsősorban a megoldási javaslatokról szólt, bár volt, aki rezignáltan megjegyezte, hogy lehet itt nagyokat álmodni, ezek álmok maradnak, mert a megvalósulásukhoz a kormány konstruktivitására is szükség volna. Éppen ezért mondta azt az egyik résztvevő, ahhoz, hogy változásokat tudjanak elérni, egy olyan kormányra volna szükség, amelyik figyelembe veszi a javaslataikat, mert „a jelenlegi államhatalom nem fog változtatni az oktatáspolitikáján”. Azzal is többen egyetértettek, hogy az oktatásnak külön minisztériumot kellene adni, sőt, volt egy fiú, aki azt is felvetette: az oktatás annyira fontos terület, hogy a tárca vezetőjét önálló választáson kellene megválasztani. A kissé furcsa javaslatát azzal magyarázta, hogy szerinte nem volna szabad, hogy a „migránspolitika alapján dőljön el, ki felel az oktatásért, egy lelkész vagy egy onkológus”.
Legfontosabbnak mégis azt tartották a diákfórum résztvevői, hogy csökkentsenek valamelyest a diákok és a tanárok túlterheltségén. Volt, aki 30 órás heti limitről beszélt (jelenleg akár 38–40 tanórája is lehet egy középiskolás diáknak), más viszont már azzal is elégedett lenne, ha elkezdenék tömöríteni a tananyagot, hiszen az is enyhítene a terheken. Érkeztek javaslatok azzal kapcsolatban is, hogy az osztályzást érdemes volna eltörölni, mert akár egy szóbeli, részletes értékelés sokkal fontosabb visszajelzés a tanulónak, mint az érdemjegy.
Bíznak benne, hogy meghallgatják őket
Gyetvai Viktor, a Független Diákparlament alapítója a magyarnarancs.hu-nak azt mondta, az a cél, hogy összegyűjtsék a fórum javaslatait, és az FDP eddigi pontjaival együtt továbbítsák a minisztérium felé. Az elmúlt években ugyan semmiféle választ nem kaptak e javaslatokra, de bíznak benne, hogy ez most máshogy lesz. Gyetvai arról, hogy vár-e változást az Emmi új vezetőjétől, Kásler Miklóstól, azt mondta, ő úgy látja, „majdnem mindegy, ki áll a minisztérium élén, mert ebben a központosított rendszerben legfelül születik meg a döntés, de annak nyilván örülnénk, ha egy olyan ember vezetné a minisztériumot, aki kompetens és meghallgatja a véleményeket. Nem ezt a tendenciát látjuk, de reménykedünk. Ha az Emmi új miniszterével le tudnánk ülni ezekről a pontokról beszélni, azt nyilván előrelépésnek tartanánk, főleg, ha látnánk szándékot arra, hogy változások történjenek.”
