Magyar Narancs: Februárban azt írta a blogján, hogy a koronavírus-válság kedvezőbb helyzet a 2008–2009-es világválságnál, mert a gazdaság elméletben ugyanolyan gyorsan újraéledhet, mint ahogy leállt. Mennyire bízhatunk a gyors kilábalásban most, hogy Európába megérkezett a második hullám, és a világ számos pontján nem lassul a járvány terjedése?
Zsiday Viktor: A kilábalás sebessége azért lehet most gyorsabb, mert a koronavírus-válság nem a gazdaság belső feszültségei miatt, hanem külső sokk hatására alakult ki. Ha a külső sokk véget ér, akkor a túl nagy egyensúlytalanságokkal nem jellemezhető gazdaságok némi kormányzati segítséggel viszonylag gyorsan visszaállhatnak a korábbi növekedési pályára. A nagy kérdés, hogy meddig tart a külső sokkhatás. Ha nagyon erős fertőzéshullámot tapasztalunk a télen, az nyilvánvalóan elodázza a talpra állást.
MN: A kilábalást a széles körben hozzáférhető vakcinától várhatjuk?
ZSV: A gazdaság működésének helyreállítása csak akkor lehetséges, ha megszűnik a vírustól való félelem. Ez pedig úgy tud megtörténni, ha kialakul a nyájimmunitás; vagy azért, mert átfertőződik a lakosság, vagy azért, mert megkapjuk a védőoltásokat. Azt gondolom, ez 2021 nyarára meg fog történni. Szinte bizonyos, hogy valamilyen vakcina lesz, és addigra a lakosság elegendő hányadát be tudják oltani, ezért 2021-ben már komolyabb fellendülést várok a világ gazdaságaiban.
MN: Attól nem kell tartani, hogy ha vége is a járványnak, a háztartások és a befektetők óvatosabban költekeznek majd?
ZSV: Minden recessziónak van olyan hatása, hogy az emberek egy része elveszti a tartalékait, rájön, hogy kicsit túlnyújtózkodott a takaróján. A fogyasztók és a vállalkozások is sokkal óvatosabb döntéseket hoznak válságok után, a recessziók emléke pár évig még kihat a gazdaságra. A visszapattanás ezért sosem ugyanolyan sebességű, mint a hirtelen beomlás, nem ugyanoda fogunk egyből visszaállni 2021-ben, ahol a válság előtt voltunk.
MN: A második negyedéves GDP-visszaesésben elég nagy különbségeket látunk még az európai országok között is, Litvániában 3,7 százalékos, Franciaországban 22,1 százalékos csökkenést mért az Eurostat. Mitől függ, hogy melyik országot milyen mélyen érinti a válság?
ZSV: Három fő tényező van: hogy a gazdaság – szerkezetéből adódóan – mennyire volt sebezhető a válságtól, hogy mennyire voltak szigorúak a járványvédelmi intézkedések, és hogy a kormányzatok milyen beavatkozásokat hajtottak végre a gazdaságban, hogyan próbálták tompítani a recesszió hatását. Ha az emberek elveszítik a jövedelmüket, megijednek, és a válság elmúltával sem mernek aktívan fogyasztani. Ezt próbálta ellensúlyozni a világ számos kormánya azzal, hogy direkt vagy indirekt módon jelentősebb összeget biztosított a lakosságának. Ez a második negyedéves adatokban még nem annyira érződik, inkább hosszabb távon lehet fontos, a későbbi fellendülés ütemét határozhatja meg, hogy nem kell nulláról indulnia sok embernek. Ezért javasolta számos magyar közgazdász – köztük én is – április–májusban a kormánynak, hogy más országokéhoz hasonló programokkal pótolja a gazdasági leállás miatt kieső jövedelmeket. Nem fogadták meg a tanácsot.
MN: A második negyedévre mért 13,6 százalékos magyar GDP-csökkenés a legtöbb elemző által vártnál rosszabb lett. Önt meglepte az adat?
ZSV: Nincs részletes makromodellem a magyar GDP növekedésére, nem volt egy pontos szám a fejemben, amihez képest meg tudtam volna lepődni. Hogy a magyar kormány sokkal jobban magára hagyta a gazdaságot, mint akár a környékbeli országok kormányai, az szerintem jelentős növekedési hátrányt okozhat, de hogy ez a feltételezés igaz-e, azt ebből az adatból még nem tudjuk eldönteni. Három, négy, öt negyedév múlva lesz érdemes összehasonlítani a számokat, akkor látjuk majd, tényleg akkora hiba volt-e a kormány tétlensége, mint amekkorának most gondolom. Az is lehet, hogy nekik lesz igazuk. Alapvetően két megfontolás vezethette a kormányt a szűkmarkúság felé. Egyrészt Orbán Viktor azt tanulta meg a 2008-as válságból, hogy aki eladósítja az országot, az függőségbe kerül, azt a hitelt adó erők – tőkepiacok, IMF – a markukban tartják és elmozdíthatják. Politikai kockázatot látott ebben. Másrészt azt gondolhatta a magyar gazdaságpolitika, hogy mivel Magyarország nagyon erősen exportorientált gazdaság, talán a többi európai ország stimulusa elég lesz nekünk. Ha fellendül a német gazdaság, az majd az exporton keresztül kihúzza a magyar gazdaságot is a bajból. Bízzuk tehát inkább a német adófizetőkre Magyarország kisegítését!
MN: Az eladósodástól való félelemnek van racionális alapja?
ZSV: Történelmileg van, Magyarország elmúlt 30 évében láthattunk komoly adósságválságokat. 1994–1995-ben a Bokros-csomagot volt kénytelen bevezetni az akkori MSZP–SZDSZ-kormány, és részben ez okozta a ’98-as bukását. 2008–2009-ben megint csak egy adósságválság söpörte el a szocialistákat. Egy adósságválság elvben nagyon is meg tud buktatni egy kormányt, más kérdés, hogy ebben a nemzetközi környezetben, amikor gyakorlatilag minden ország a bankópréshez, a költségvetési hiány jegybank általi megfinanszírozásához nyúl, okozhat-e az adósság problémát Magyarországon. Ha csak egy ország csinálja a pénznyomtatást, az bajba kerül, kiszúrják a befektetők és megijednek tőle. De ha mindenki ezt csinálja, senki sem tűnik ki a tömegből.
MN: Mekkora mozgástere lett volna a kormánynak? A korábbi években sok közgazdász azért kritizálta az orbáni gazdaságpolitikát, mert gazdasági fellendülés idején élénkített. Azt mondták, ha majd baj lesz, nem marad elég tartalék a gazdaság stimulálására. Most mintha ezt látnánk.
ZSV: Szerintem nem, mert ez a válság globálisan elhozta az úgynevezett modern monetáris elmélet diadalát. Az elmélet szerint azok az országok, amelyek saját devizában vannak eladósodva, a jegybankjuk együttműködésével lényegében bármennyi pénzt tudnak költeni recesszió idején. A válság első napjaiban a Magyar Nemzeti Bank meg is teremtette a feltételeit annak, hogy annyi állampapírt vásároljon, amennyit csak kell, tehát a magyar állam majdhogynem korlátlan mennyiségben tudott volna állampapír-kibocsátás révén forráshoz jutni, amit aztán felhasználhatott volna a gazdaság stimulálására. Semmi akadálya nem volt annak, hogy Magyarország pont ugyanazt csinálja, mint más országok. Hogy mégsem azt csináltuk, az a kormány politikai döntésének köszönhető – Orbán konzervatív gazdaságpolitikája fél az eladósodástól, úri trükknek tartja, hogy hirtelen mindenki hozzájuthat bármennyi pénzhez.
MN: A Pénzügyminisztérium immár 7–9 százalékra becsüli az idei költségvetési hiányt. Ezek szerint ez nyugodtan lehetne nagyobb is?
ZSV: Lehetne, de azt is látni kell, hogy egy válságban nem biztos, hogy nagyobb lesz a költségvetési hiánya annak az országnak, amelyik odaad egy csomó pénzt az állampolgárainak. Annak az országnak ugyanis, amelyik nem stimulál, a visszaesése valószínűleg tartósabb és mélyebb lesz, következésképp sokkal alacsonyabb lesz az adóbevétele, és emiatt lesz nagy a költségvetési hiánya. Aki stimulál, az többet költ ugyan, de nem lesz akkora a visszaesése, a pénz cirkulálni fog a gazdaságban, és adóbevételként lecsapódik a költségvetésben. Könnyen előfordulhat, hogy költségvetési hiányban a végén ugyanott vannak, viszont az egyik ország közben segített a gazdaságnak.
MN: A kormány még szeptemberre újabb gazdaságvédelmi csomagot tervez. Helyrehozhatják a tavaszi tétlenkedést?
ZSV: A korábban elmondottak miatt nem hiszek benne, hogy komoly, mélységgel rendelkező gazdaságélénkítő csomagot hozna létre a kormány. Arra számítok, hogy az előző csomagnak megfelelően ez egy demonstratív látványkonyha lesz, más helyen meglévő pénzek átcsoportosítása, tartalékok felszabadítása, ilyesmi.
MN: Annak mi lehet az oka, hogy miközben a magyar GDP-visszaesés nagyon durvának tűnik, a KSH adatai szerint a munkanélküliség megugrása egyelőre nem annyira vészes, az átlagkereset pedig még nőtt is?
ZSV: A kereseteknél csak a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat nézik, miközben a válság hatására nagyon sokan kényszerültek részállásba. Ők kiesnek a mintából, ahogy a feketén foglalkoztatottak is, akik pont a leállás által leginkább érintett iparágakban, a vendéglátásban és a turizmusban lehetnek aránylag sokan. Emiatt nehéz megbecsülni, hogy a teljes bértömeg milyen mértékben változott. Nem biztos, hogy a KSH átlagbérszámítása a valós folyamatokat tükrözi. A munkanélküliség alakulása nagymértékben azon fog múlni, hogy 2020/2021 telén lesz-e még egy nagy járványhullám és gazdasági leállás. Ezt most elég valószínűnek tartom, és ebből az is következik, hogy a következő egy-két évben a munkanélküliség még komoly problémát okozhat Magyarországon. Részben ezen múlhat a 2022-es választások eredménye is.
MN: A magyar infláció 3,9 százalékos volt augusztusban, pedig európai szinten inkább a deflációtól, az árszínvonal esésétől tartanak az elemzők. Mi okozza a magyarországi áremelkedést?
ZSV: A régión belül nem annyira kiugró a magyar adat, de kétségtelen, hogy a recesszió az esetek nagy részében deflatorikus hatású. Nagyon egyszerű okból: ha sok ember elveszíti a munkáját, akkor a többiek nem tudnak béremelést kérni, ha nem kérnek béremelést, akkor a cégek nem kényszerülnek áremelésre. Magyarországon van egy importált infláció, az MNB évek óta azzal próbál védekezni a gazdasági lassulás bármilyen jele ellen, hogy időnként leértékeli a forintot; ez az exportőröknek segít, az importcikkeken keresztül viszont nyilván csinál valamekkora inflációt. A második tényező az élelmiszerárak elég régóta tartó jelentős emelkedése, ebbe az idényzöldségek és gyümölcsök árán keresztül az időjárás is belejátszik. Talán a legfontosabb faktor, hogy Magyarországon az elmúlt 3–4 évben óriási bérnövekedés volt, ami elsősorban a szolgáltató szektorban okozott jelentős áremelkedést. Ez pedig ragadós hatású, ha elindul egy ilyen hullám, a vállalkozások megszokják, hogy árat emelnek, és ez a hozzáállás meg tud maradni a válságban is.
MN: Szintén egy blogbejegyzésében olvastam, hogy a legnagyobb veszély az, ha a kis- és középvállalkozások tömegesen mennek csődbe. Mit lehet tudni a magyar kkv-k állapotáról?
ZSV: Erről kemény adataim nincsenek, de az anekdotikus adatok, gazdasági szereplőkkel folytatott beszélgetések alapján azt gondolom, hogy bár a hiteltörlesztési moratórium nagyon sokat segített a kkv-kon, sokan nehéz helyzetbe kerültek, és egy második járványhullámból eredő gazdasági mélyrepülés már súlyosabban érintené őket. A mérleget megint csak jövő nyáron tudjuk megvonni, de tartok tőle, hogy lesznek problémák. Annál is inkább, mert az embereket nem kell kormányzati intézkedéssel kötelezni, hogy ne menjenek sehova, ha azt látják, hogy nagy a baj, maguktól is otthon fognak maradni. A GDP-n belül a lakossági fogyasztás a legjelentősebb tétel. Ha a lakosság ijedtében visszafogja a fogyasztását, akkor bármilyen hivatalos lezárás nélkül be tud zuhanni a gazdaság, ez pedig leginkább a kkv-kat rendítheti meg, amelyek a szolgáltató szektor nagy részét adják.
MN: A hiteltörlesztési moratóriumot az év végéig rendelték el. Meg lehet ezt hosszabbítani?
ZSV: A papír mindent elbír, gond nélkül meg lehet hosszabbítani. Ha a télen nagy problémák lesznek, szerintem egy negyedévvel ki is fogják tolni a moratóriumot.
MN: Vannak még olyan járványügyi intézkedések, amelyekkel el tudjuk kerülni az újabb gazdasági leállást anélkül, hogy szabadjára engednénk a vírust?
ZSV: Kínában, a járvány kitörésének színhelyén ma alig vannak esetek. Ha az európai kormányok és az Egyesült Államok nem rontották volna el már nagyon korán a védekezést, illetve ha jobban kihasználták volna a nyári kegyelmi időszakot – teszteléssel, kontaktkutatással, izolálással, a tömegrendezvények meg nem engedésével –, akkor segíthették volna a gazdaság gyorsabb talpra állását. De úgy látom, erről nagyrészt lekéstünk, így marad a védőoltás.
MN: Ha minden jól megy, 2021-ben elstartol az EU új hétéves költségvetése, amelyhez egy koronavírus-válságra reagáló csomagot is hozzácsapnak. A magyar gazdaság szempontjából mennyire fontos, hogy ennek mi lesz a végleges formája?
ZSV: A magyar gazdaság növekedésének egyik meghatározó forrása a gigantikus méretű uniós támogatás volt az elmúlt 8–10 évben. Sokáig úgy tűnt, hogy a lejáró ciklus után 2021 és 2023 között nagyon kevés uniós forrás jön majd Magyarországra, tehát lett volna egy hirtelen kiesés. Ezt a lyukat az uniós koronavírus-csomaggal – amely éppen ezekre az évekre koncentrál – részben áthidalják. Az EU várhatóan ismét hatalmas mennyiségű pénzt borít Magyarországra, ami nyilván rengeteget fog javítani a növekedési kilátásokon. Magyarország számára nagyon fontos, hogy ezt a csomagot időben véglegesítsék.
MN: Azzal együtt, hogy jogállamisági kritériumokhoz akarják kapcsolni a kifizetéseket?
ZSV: Nem véletlenül mondtam, hogy Magyarország számára fontos, nem a magyar kormány számára. A kormány eldöntheti, hogy számára mi az elsődleges: a harc a jogállamisági kritérium ellen, vagy az, hogy az ország egy csomó pénzhez jusson. Majd berakják az érveket a mérleg két serpenyőjébe. A magyar gazdaságnak biztosan elemi érdeke lenne, hogy már 2021–2022-ben jöjjön EU-s pénz, különösen azért, mert a kormány nem nagyon támogatta a gazdaságot a válságban.
MN: Legújabb írásában azt állítja, hogy a válság az autokratikus rezsimek alkonyát hozhatja el a világ több országában. Nem mond ennek ellent, hogy az autokrata vezetők által kedvelt összeesküvés-elméletek is erősen terjednek a járvány farvizén?
ZSV: A valóság hajlítgatásában valóban erősek a populista-autokrata vezetők, de ennek is van egy határa. Egy népegészségügyi válságot mindenki észrevesz. Lehet bűnösöket kreálni, elméleteket gyártani a vírus keletkezéséről, de azt azért érzik az emberek, hogy a válság mélységét elég jelentősen meghatározza, ki van hatalmon, és hogyan lép fel ellene. A felmérések az autokrata vezetőkkel szembeni bizalom megingását mutatták akkor, amikor beütött a gazdasági válság, a járvány pedig komoly népegészségügyi problémává vált egy adott országban.
MN: Magyarországon viszont még emelkedett is a Fidesz támogatottsága az év elejéhez képest. Az Orbán-rendszernek mekkora problémákat okozhat a válság 2022-ben?
ZSV: A 90-es választások óta kimutatható Magyarországon egy nagyon erős összefüggés a kormányzó pártok népszerűsége és a reálbérek alakulása között. Nálunk is igaz a tétel, hogy még egy populista-autoriter politikai erő népszerűsége is fenntartható addig, ameddig jóléti növekedést tud nyújtani a lakosságnak. Ha a magyar gazdaság nem tud magára találni a ’22-es választásokig, illetve ha a járvány elleni védekezést elrontja a kormány, az majdnem biztos, hogy komoly népszerűségvesztést okozna nekik.
| Névjegy |
