Hadházy: Orbánék 2006 után bojkottálták a parlamenti üléseket

  • narancs.hu
  • 2022. május 3.

Belpol

Kocsis Máté posztjára reagált. 

„Kocsis jobban tette volna, ha hallgat, vagy mielőtt butaságokat írogat, megkérdezi a főnökét. Vagy ha nem meri, megnézi a parlament honlapját. Orbán a 2006-os veresége után nem járt be a parlamentbe, 2009-ben meg sem szólalt, előtte és utána évente egyszer. 2006-ban pedig párszor a költségvetés vitájában” – írta Hadházy Ákos a Facebookon. 

A független országgyűlési képviselő hozzátette, Kocsis ehhez képest azt posztolta, hogy „csak azért, hogy ma ne legyen félreértés: Az Országgyűlés a megválasztott képviselők munkahelye, ezért azt komolyan kell venni, mint minden más munkahelyet. Az a képviselő, akinek csak a fizetése fontos, de munkahelyére nem jár be, a szabályokat nem tartja be, az nem méltó arra, hogy az Országgyűlés tisztségviselője legyen.”

„Orbánék 2006 után bojkottálták a parlamenti üléseket, pedig akkor nyoma sem volt a demokrácia ilyen fokú leépítésének, bár kétségtelenül az öszödi beszéd és utóélete vetett bőven fel kérdéseket.

A Fidesz akkori politizálásának sikerén viszont 12 év kudarca után elgondolkodhatna az ellenzék.

Azóta a Fidesz teljesen leépítette a demokráciát és már egy tucat indok lett volna arra, hogy a parlamenti mandátumunkat ne a ház falai közötti színjátékra használjuk, hanem arra, amire kell: tisztességes választási feltételeket kiharcoló ellenállás megszervezésére és a hatalom valódi, helyszíni ellenőrzésére és az emberekkel való rendszeres találkozásra. Kocsis Máté nem véletlenül fenyegette meg még tegnap is az ellenzéket, hogy ha nem vesznek részt, nem kapnak jól fizető plusz pozíciókat (részt vettek). A Fidesz ugyanis tudja, mit kellene csinálnia az ellenzéknek, csak nagyon nem akarja, hogy azt csinálja” – fogalmazott Hadházy Ákos. 

Hétfőn volt az Országgyűlés alakuló ülése, amire Hadházy nem ment el

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.