A tervezettnél jóval nagyobb összegekbe került - s a város tartalékainak felélésével járt - az a nagyívű program (az uszoda felépítése, a strand rendbetétele), amelybe Hajdúböszörmény önkormányzata, illetve annak vezetősége belevágott. A város lakói nagyrészt úgy tudják: a költségeket az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) állta, s a támogatást a térség fideszes országgyűlési képviselője járta ki. Tévhitüket erősíthette az is, hogy a helyi fejlesztés a kormánypropagandában is úgy jelent meg, mint állami segítséggel létrejött vállalkozás, no meg az is, hogy a kampányeseménnyé avanzsált avatáson megjelent Deutsch Tamás miniszter is.március 28-án fogadta el a város képviselő-testülete a strandfürdő felújításának szükségességéről szóló előterjesztést. Bár a jogszabályok szerint versenytárgyalást a testület felhatalmazása nélkül nem lehet kiírni, a képviselők már csak az aláírt szerződést látták, amin változtatni már nem állt módjukban.
A pályázatok közül az irreálisan alacsony építési összeget megjelölő KE-VÍZ 21 Építőipari Rt. 77,2 milliós átalánydíjas vállalása lett a befutó. Az átalánydíjas szerződések lényege az, hogy a vállalt kötelezettségeket - még ha újabb költségek merülnek is föl - a tender győztese állja. Ez kockázatos konstrukció: óriási kaszálás, de hatalmas bukta is lehet a vége.
A KE-VÍZ Rt.-vel április 18-án kötötték meg a kivitelezési szerződést, amely mellé - éppen az átalánydíj miatt - nem tettek le részletes költségvetést. A tényleges kivitelezést - állítólag térségbeli fideszes képviselők közbenjárására - azonban a Strabag Építő Kft. kezdte meg, arra hivatkozva, hogy a tiszai árvíz utáni munkálatok miatt a KE-VÍZ nem tudná megindítani a beruházást. (A feladat eme egymásnak passzolása egyébként ugyancsak ellentétes a versenyszellemmel.)
Mivel
a fölmerülő kiadásokat nem fedezte
az eredetileg vállalt 77,2 millió forint, június 6-án módosították a szerződést. Közgyűlési felhatalmazás erre megint csak nem volt, a testület megint utólag értesült a dologról. A korábbi kontraktust kiegészítették plusz 67,7 millió forinttal, így a végösszeg immár bruttó 186,4 millióra rúgott. Az újabb költségekre a városnak azonban már nem volt fedezete, ezért Sári Béla, a Hajdúböszörményi Városgazdálkodási Kft. ügyvezető igazgatója arra kérte az önkormányzatot, hogy "támogassa a gázközművagyon terhére a fejlesztési pénzeszköz átutalását". Az ÁPV Rt. Hajdúböszörmény összköveteléséből - 378,7 millió forintból - 115 millió forint készpénzt és 179 millió forintnyi értékpapír-portfóliót szeptember 15-én át is utalt az önkormányzatnak. (A fennmaradó összeget a város már korábban megkapta.)
A képviselő-testület ezt megelőzően úgy határozott, hogy a majdan megérkező 115 millió forint általános fejlesztésre költhető. Ezt végül nem tartotta be a városvezetés: a pénzt a Városgazdálkodási Kft. törzstőkéjének megemelésére fordították. A testületet arról sem tájékoztatták, hogy a strandfejlesztés műszaki ellenőrzését a Városgazdálkodási Kft. feje, Sári Béla végezte el: vagyis a megrendelő volt a műszaki ellenőr. Az ellenzéki képviselők fölvetették: vizsgálja meg egy független szakértői csoport a beruházást a szerződéskötéstől az átadásig. A javaslat a fideszes képviselők és a melléjük csapódott függetlenek "nem" szavazata miatt megbukott. Ehelyett az ment át, hogy a Városgazdálkodási Kft. felügyelőbizottsága vizsgálja az ügyet: vagyis ellenőrizze csak a megbízó saját magát. A kft. a jelentés megírását kiadta saját könyvvizsgálójának; ebben a jelentős költségnövekedést többek között azzal is magyarázzák, hogy esett az eső. Az önkormányzat ezt követően salamoni döntést hozott: nem marasztalt el senkit, viszont a bíróságon bárki feljelentést tehet.
Az uszoda megépítése sem volt mentes a botrányoktól. Az építést a képviselő-testület egyhangúan támogatta, ráadásul az ISM közel százmillió forinttal beszállt a projektbe. A kivitelezésre kiírt pályázatot a Strabag Rt. nyerte, de a vesztes, a Hunép Rt. a Közbeszerzési Hivatalnál (KH) megtámadta az eredményt, mondván, az eljárás során megsértették a közbeszerzési törvényt. A KH elfogadta a Hunép érvelését: a Strabag átadta a feladatot, s az önkormányzat az új nyertessel meg is kötötte a szerződést, amely mögött forrásként a minisztériumi 98 millió, plusz egy hasonló nagyságrendű önkormányzati forrás állt.
Az uszodaszerződés tételes volt. 2002. március 28-ára azonban 280 millió forintos beruházási végöszszeg kerekedett, mely
százmillió forinttal haladta meg
a tervezettet. Az önkormányzat fideszes tagjai azt javasolták, hogy a többletkiadás fedezetére el kellene adni a város értékpapír-portfólióját. Az ellenzék nem támogatta az ötletet, mondván, hogy így nem maradna tartaléka Hajdúböszörménynek. A fideszesek azzal érveltek, hogy "tudni kell robbantani", és "ti nem tudtok egy közös célért tenni". A kormánypártiak végül keresztülverték az önkormányzati testületen a javaslatot: a város eladta az állampapírokat, s így állni lehetett az uszodaépítés megnövekedett számláját.
Az alapkőletétel 2001 szeptemberében történt Deutsch Tamás miniszter, Lévai Tibor, a térség fideszes országgyűlési képviselője (2002-ben pártja már nem őt indította) és a polgármester, az MDF-es Lázár Imre jelenlétében; a hivatalos átadási ceremónia pedig 2002. március 14-én volt (igaz, a bejárat melletti emléktáblán február 28-a szerepel). Az átadáson ismét megjelent Deutsch Tamás, s ott volt a térség új Fidesz-MDF képviselőjelöltje, Püski András, valamint Lázár Imre és Rózsa Norbert; az uszodaavatásból egyszerű kampányesemény lett.
A strandrekonstrukció és az uszodaépítés közben az ellenzéki képviselők azt firtatták: "Miért nem lehetett a két beruházást egyként kezelni, s arra a Széchenyi-tervből támogatást igényelni, és nem túlfeszíteni a város fiskális kereteit?" A válasz szerintük roppant egyszerű: akkor valószínűleg nem lehetett volna átadni ezeket a választások előtt. Az uszoda fenntartása egyébként - az előzetes kalkulációk alapján - a jegybevételekből befolyó évi bevételen túl körülbelül 20-25 millió forintot igényel, s ezt szintén az önkormányzatnak kell állnia.
A város gyors ütemű eladósodása már korábban elkezdődött. 1998 óta Hajdúböszörmény annyi adósságot halmozott föl, amelynek a visszafizetésére nincs fedezet; pontosabban a fejlesztésekre elkülönített összegek terhére képes csak törleszteni. Ellenzéki városatyák szerint a fideszes elnökléssel-alelnökléssel működő állandó bizottságok eléggé megkérdőjelezhető módon szórták a pénzt: példaként említették, hogy 65 millió forintot szavaztak meg hajdúböszörményi civil szervezetek támogatására, miközben a kedvezményezettek közül csak néhány működik ténylegesen. (Mellesleg az önkormányzati törvény kimondja: a civil szervezetek támogatása nem kötelező, csak ajánlott.) S mivel ilyenekre (is) sok pénz ment el, az önkormányzat a város működtetésére
újabb és újabb hiteleket vett föl
A város kötelezettsége - kamatostul - 787,6 millió forint, amelyet szakaszosan, 2007 végéig kellene visszafizetnie. Vagyis a következőkben akár egy útfelújítást is alaposan meg kell majd gondolni; igaz, úszni viszont már lehet.
A költséges fejlesztésekről szerettünk volna érdemi válaszokat is kapni a városvezetéstől is, de a polgármester telefonos megkeresésünkkor először nem tudott az adósságállomány növekedéséről és a 2007-ig szóló kötelezettségekről, majd később azt mondta, hogy mindez kezelhető. Az Állami Számvevőszéknek a város gazdálkodásáról szóló legfrissebb jelentése ugyanakkor megállapítja: a jelentős mértékű hitelállomány óvatos tervezést kíván, valamint azt, hogy a nagy összegű beruházási költségek és a források nem voltak összhangban. A polgármester nem tartotta aggasztónak azt sem, hogy 65 millió forint ment el a civil szervezetek támogatására, mert előtte megvizsgálták, hogy milyen "értékeket képviselnek, illetve milyen feladatot vettek át az önkormányzattól". A városvezető nem érezte magát kompetensnek abban, hogy miért emelkedtek a beruházások költségei. A kivitelezőt kellene kérdezni - mondta. Kiss Attila alpolgármester azzal utasította vissza érdeklődésünket, hogy szabadságon van, s nem kíván most nyilatkozni. Lévai Tibor, aki a helyi közvélemény szerint "átlapátolta a pénzt az ISM-ből a városba", kételkedett abban, hogy valós személy vagyok, és nem kívánt "interjút" adni telefonon.
Kobza Miklós
