Haláleset kitoloncolás közben: Utolsó hívás

szerző
Rácz Johanna
publikálva
2001/30. (07. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Christian június 22-én lett volna harmincegy éves. Ha nem hal meg, mára családot alapít az Ígéret Földjén, Magyarországon.

Christian június 22-én lett volna harmincegy éves. Ha nem hal meg, mára családot alapít az Ígéret Földjén, Magyarországon.

Évente több ezer menekült érkezik az országba, hogy Nyugatra szökjön, vagy itt telepedjen le. Nem könnyű azonban a dolguk, mert a Magyarországra való bevándorlást szigorú törvények és szigorú hatóságok ellenőrzik. A Helsinki Bizottság összefoglalója szerint Christian 1998 októberében jugoszláv embercsempészek segítségével érkezett Magyarországra; egy rendőri határozat szövege szerint viszont 1999 februárjában. A rendőrség és a Helsinki Bizottság által felkért egyik ügyvéd, Varga István véleménye még abban sem egyezik, hogy a bevándorló, aki útlevél nélkül lép be Magyarországra, bűnelkövetőnek vagy szabálysértőnek minősül-e. Mindenesetre Christian Ecole önként jelentkezett a Menekültügyi és Migrációs Hivatal debreceni befogadóállomásán, és menekültstátust kért.

Kérelem: elutasítva

A befogadóállomás táborként funkcionál: a lakók kéthetes egészségügyi karantén után szabadon kijárhatnak a volt orosz laktanyák tövében meghúzódó külvárosi területről. Az őt személyesen is ismerő Varga István és Zeke László ügyvédek szerint Christian - aki építőmérnöknek tanult, és több nyelven beszélt - hamarosan konstruktív és közkedvelt tagjává vált a tábor közösségének: megtanult magyarul, sőt hamarosan eljegyezte a táborban dolgozó egyik szociális munkást, Z. Máriát.

Menekültjogi kérelmét hamarosan több fórumon is elutasították. A kérelmező indoklásában leírta, hogy Kamerunban tagja volt a Szociáldemokrata Front nevű ellenzéki pártnak, és röpiratosztás közben elfogták, majd bezárták. Egyébként maga Varga István is azt mondta, hogy ezzel a történettel több, Christianhoz hasonló menekült próbálkozott. A migrációs hivatal szerint Christian még a kameruni választások időpontjára sem emlékezett pontosan. A menekültügyi hatóságok tehát nem tartották megalapozottnak az üldöztetés tényét, mert - szerintük - hazájában vallásának szabad gyakorlásában, politikai tevékenységében nem akadályozták, hátrányos megkülönböztetésben nem volt része; a folyamodványt végül - többszöri fellebbezés után - a Legfelsőbb Bíróság is elutasította, és Christian még a befogadotti státust sem kapta meg. Zeke László a Helsinki Bizottság debreceni ügyvédje azt mondta: a hatóság meg sem várta, amíg a kameruni fiatalember újabb dokumentumokat nyújt be üldöztetésének alátámasztására, hanem a határidők be nem tartására hivatkozva hozta meg határozatát. Hozzátette: volt már rá példa, hogy az üldöztetést igazoló újabb dokumentumok hatására a migrációs hivatal utólag módosította döntését.

Egy újabb fellebbezésnél Christian menyasszonya közjegyző előtt nyilatkozott arról, hogy élettársi kapcsolatban van a menekülttel, épp ezért édesanyjával együtt otthonukba fogadná a kameruni fiatalembert. A hatóság ezt sem fogadta el, mert jövedelmüket túl alacsonynak találta, és mert Z. Mária nem a bejelentett lakcímén lakik. A menekültstátustól függetlenül jogilag akár házasságot is köthettek volna, de erre nem került sor. Egy rendőrségi forrás úgy nyilatkozott, hogy a kapcsolat nem volt valódi, Z. Mária a Helsinki Bizottságtól pénzt kapott azért, hogy a hatóságnak könnyebben keresztbe tehessenek. Mária nem akart nyilatkozni: neki mint a táborban dolgozó szociális munkásnak nem is lenne szabad kapcsolatot létesítenie menekülttel; különben is, lezártnak érzi ezt az ügyet, és félti az állását, nem akar botrányt. (Kérésére cikkünkben a nevét is megváltoztattuk - R. J.)

Varga István szerint a menekültjogi kérelmek elbírálása elsősorban politikai kérdés. Vannak bizonyos országok, amelyek rajta vannak a "toplistán". Az innen érkező menekülteket rendszerint nem küldik haza a hatóságok; de ha egy ország rákerül e listára, akkor ott már nagyon-nagyon emberteleneknek kell lenniük a körülményeknek, mert például a kosovóiakat is gazdasági menekülteknek tekintették a kosovói háború idején Magyarországon. Kamerun nem tartozik a kiválasztott országok közé.

Miután megszületik a határozat a kitoloncolásról, meg kell várni, amíg az anyaország visszaigazolja a menekült adatait. A kitoloncolásra várót addig is egy szigorúbb gyűjtőhelyre, közösségi szállásra viszik, ahol keményebbek a feltételek, a menekült már nem járhat ki szabadon. Christian így került a nyírbátori közösségi szállásra.

Mivel a kameruni férfit sokan szerették, még a határőrök is, nem volt nehéz elintézni, hogy egy kisebb futballsérülés miatti kezelésre hivatkozva kijárhasson a táborból. Így aztán jó kapcsolatot sikerült kialakítania például a nyírbátori református lelkész házaspárral is. Bár jóakarói között volt, aki szökésre biztatta, Christian ezt nem tette meg. Varga István szerint talán azért, mert bízott a sikerben. De lehet, hogy csak belenyugodott a döntésbe; menyasszonyának azt mondta, igyekszik külföldről intézkedni, hogy esetleg mégis letelepedhessen. Kamerun moszkvai nagykövetsége hamarosan visszaigazolta a férfi adatait, amelyek valósnak bizonyultak, bár mint Varga István mondta, Christian egyszer azt említette neki, hogy valójában nem is kameruni, hanem nigériai állampolgár.

Végállomás: Ferihegy

Az egyébként mindig higgadt fiatalember már Nyírbátorban is ellenállást tanúsított, amikor december 17-én este érte jöttek a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság emberei. Megbilincselésében a Helsinki Bizottság álláspontja szerint hat határőr és két rendőr vett részt. Christian afrikai tanúk szerint kiáltozni és jajongani kezdett, végül a földön végighúzva vonszolták a rabomobilig. Varga István álláspontja szerint a rendőrök azzal az utasítással érkeztek, hogy meg kell bilincselni, tehát a megbilincselés ténye váltotta ki az ellenállást. A haláleset utáni rendőrségi határozatok szerint azonban "már Nyírbátorban is ellenszegült", és ezért "kénytelenek voltak vele szemben kényszerítő intézkedést - bilincs - alkalmazni".

Nyírbátorból Budapestre négy órát tart az út.

A Ferihegyre való megérkezés körülményeiről mást mond a Helsinki Bizottság és megint mást a rendőrség. A bizottság szerint a repülő indulásáig, tehát további három és fél órán át Christian megbilincselve ült a hideg kocsiban a repülőtér előtt, Szladovics Antal és Szentjóby László rendőr őrnagyok szerint azonban nem ez történt, Christiant azonnal bevitték a repülőtér területére. Mint mondták, a védelemre két okból volt szükség. Egyrészt, hogy tőle megvédjék az embereket, másrészt, hogy őt megvédjék. Mint Szladovics őrnagy mondta: "Magyarországon sem Grál-lovagok vannak, ha négert látnak, nekiugranak." A Helsinki Bizottság úgy tudja, hét rendőr foglalkozott egyszerre az egyre erősebb ellenállást tanúsító Christiannal. Szladovics őrnagy szerint azonban két Hajdú-Bihar megyei rendőr szállított egyébként tíz fogva tartottat Ferihegyig, ott Christiant két reptéri rendőr vette át, majd amikor Christian angolul és magyarul szidalmazni kezdte a rendőröket, és - egy rendőrségi irat szerint - a pilóta megölésével és öngyilkossággal fenyegetőzött, két kommandós vette át az őrizetét. Christian Ebune Ecoléval szemben tehát mindig csak két rendőr járt el, akkor is, amikor meghalt. A rendőrségi határozatok szövegei azonban nem térnek ki a rendőrök számára.

Christian végül felkerült a brüsszeli gépre, de a pilóta mégsem volt hajlandó elvinni. Ekkor - továbbra is megbilincselve - kísérték (rendőrségi határozat), illetve tuszkolták (Helsinki Bizottság) egy szolgálati folyosóra, ahol falhoz szorították, és a földre nyomták, mert változatlanul ellenállást tanúsított. Lábát szigetelőszalaggal betekerték, hogy ne tudjon kapálózni. Fél hét körül az egyik rendőr észrevette, hogy Christian rosszul lett, elájult; a repülőtér startorvosa légútvizsgálat és szívmasszázs után 6.50-kor már csak a halál beálltát tudta megállapítani.

A halál körülményei

Pintér Sándor belügyminiszter két szakértős, soron kívüli boncolást kért. A dr. Soós Margit és dr. Keller Éva által aláírt boncjegyzőkönyv szerint a halál közvetlen oka a két szívpitvar közötti fal nyitottsága. A csekély külsérelmi nyomokat leszámítva "a szív súlyos fokú megnagyobbodását, mindkét szívfél túltengését, tágulatát, (...) agyduzzadást, agysorvadást, az összes szerv igen súlyos fokú pangásos bővérűségét, a végtagok bővérűségét" tapasztalták. Hozzáteszik: "Nevezett halála természetes úton, a nyitott pitvari sövény következtében (...) állott be." Itt derült ki, hogy Christiannak öröklött szívrendellenessége volt, bár szemre kifejezetten egészségesnek látszott, és aktívan sportoló, jól megtermett ember volt. A menekülteknél elvben kötelező egészségügyi szűrésen ez nem derült ki, a debreceni befogadóállomás igazgatónője szerint Christiannak nincs is kartonja fogva tartásának első helyszínén.

A boncolást végző doktornők elzárkóztak a nyilatkozattól. Soós Margit szerint ez egy kényes ügy, és már "többször megfúrták a véleményünket" - utalt a Helsinki Bizottság megbízottjaira. A Helsinki Bizottság valóban felkért egy független szakértőt, Huszár Andrást, az Országos Rendőr-főkapitányság vezető főorvosát. Huszár nagy szaktekintélynek tartja a két doktornőt. A halott szerveinek megtekintése után előzetes véleménye csak annyiban különbözik az övékétől, hogy ő inkább a keringési-légzési rendszer mechanikus túlterhelésének tulajdonítja a halált, a szív kitágulását nem látta olyan nagyfokúnak. Mint mondta, ha Christiannak nincs öröklött szívdefektusa, egyértelmű lenne az eljáró rendőrök felelőssége, így azonban nehéz a kérdést eldönteni. Ám szerinte is egyértelműen kifogásolható intézkedés az őrizetes összetekerése szigetelőszalaggal, mert ez esetleg hozzájárulhatott a fulladásos folyamat előrehaladásához. Fulladásról, és ha nem is a rendőrök felelőtlenségéről, de gondatlanságról beszélt Varga István ügyvéd is, aki személyesen ismerte Christiant, és makkegészségesnek, kifejezetten sportolóalkatúnak látta.

Abban a megkérdezett orvos szakértők véleménye egyezik, hogy Christian felfokozott idegállapota és a stressz hozzájárult keringési rendszerének összeomlásához. A Fővárosi Főügyészség azon határozata, amelyben megtagadták az ügyben való nyomozást, erről így ír: "(...) a rendőrök ugyanakkor az elhunyt betegségéről nem tudtak, így felelősségük a sértett halálával kapcsolatban fel sem vethető." Tény azonban, hogy a reptéri kamerákra és az azok által rögzített felvételek megtekintésére semmilyen határozat szövege nem hivatkozik. Szladovics Antal, a Rendkívüli Haláleseti Osztály őrnagya szerint csak a hatóságokat felügyelő Ügyészségi Nyomozó Hivatalnak van joga megtekinteni a felvételeket, nekik nincs. A kamerákról egyébként sem nyilatkozhat, mert a reptéri felvételek államtitok részét képezik. A BRFK Nyomozó Főosztályának határozata szerint - amely helybenhagyta az Életvédelmi Osztály döntését - "(...) a kamerák által rögzített filmfelvétel elemzése és értékelése nem feladata az államigazgatási eljárásnak". Hogy a következő fórumon, az Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál a döntés előtt megnézték-e a felvételt, arról már nem szól a fáma. Szladovics őrnagy szerint megnézték, az ügyészségi határozatok szövege azonban nem tér ki a videokazettára, dr. Turi András pedig, aki az ügyben illetékes ügyészségi munkatárs, nem volt hajlandó nyilatkozni.

Jogi út

Kérdés, miért lett volna értelme Christian számára a további ellenállásnak, miután elérte célját, leszállították a repülőről, és elkerülte a kitoloncolást. Egyáltalán, miért tiltakozott annyira, ha korábban már elfogadni látszott a döntést? (Ráadásul mindenki higgadt, nyugodt embernek ismerte.) Miért kellett szigetelőszalaggal összekötözni, a földre lökni, és testileg kényszeríteni egy már eleve a kezén-lábán megbilincselt embert? Hányan voltak valójában a rendőrök? Miért nem tudott senki a betegségéről?

A haláleset után a Helsinki Bizottság - Zeke László információi szerint - először büntetőfeljelentést tett ismeretlen rendőr ellen, ebben az ügyben azonban nem rendeltek el nyomozást, és a törvény értelmében nem lehet megfellebbezni a döntést. Ezért próbálkoztak ezután a Rendkívüli Haláleseti Osztályon, mert egy fogva tartott halála a törvény szerint rendkívüli halálesetnek minősül. Ez a hatóság is elutasította a vizsgálatot. A Helsinki Bizottság fellebbezése után három oldallal hosszabb indoklásban ismét megtagadták a nyomozást. E döntést az Ügyészségi Nyomozó Hivatal illetékese, Turi András is helybenhagyta. Szladovics Antal őrnagy elmondta: a nyomozó hivatal feladata az, hogy a hivatalos szervekkel szemben felmerülő vádakat tisztázza. Hozzátette: az ügyben eljáró nyomozó hatóságok nem a közvetlenül érintett rendőröket hallgatták meg, hanem azok feletteseit.

Amikor Bécsben egy kitoloncolásra váró nő életét vesztette, a történet bejárta a világsajtót. Christian haláláról az egykori Mai Nap cikkein és a Népszabadság Krónika rovatán kívül nemigen olvashattunk. A rendőrség szerint ez lezárt ügy. A Helsinki Bizottság Strasbourgig vinné az esetet, ehhez azonban a közvetlen hozzátartozó, Z. Mária nem adta hozzájárulását. Már lezárta magában az egészet, mondta Mária, és akkor sem történne semmi, ha kiderülne az igazság. Christian már halott.

Rácz Johanna

szerző
Rácz Johanna
publikálva
2001/30. (07. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra